by Juhos2 Kedd Nov. 28, 2017 8:53 pm
Annyira vártuk, de Peti szülinapi bulija délig tartott hivatalosan. 1/4 1-re kaptunk időpontot az SC-től, így kénytelenek voltunk lemondani, de nagyon jó volt érezni a levelezésből, hogy mennyire korrekt a közeg. A meccsen kérdeztem, azt mondták, hogy szép lesz. Más örömünk nem nagyon volt.
El fogunk fogyni, mert ez már egészségre ártalmas. Vártam a breaking news-t, de úgy látszik vagy minden nagyon jó, vagy jobb megoldás se égen, se földön.
Nagyon el vagyok keseredve. Azt hittem valami elindult, a nyáron megkeresett pénz, a csapat ázsiójának emelkedése egy további fejlődésre ad majd lehetőséget. Beszoptam. Az üres dumát, az év menedzserét, az elmúlt jó harminc évemet.
Az egész közeget, a folyamatos anyázást. Arra gondoltam tényleg ezt akarom adni a 11 éves fiamnak? Se én nem így nőttem fel, se itthon nem hallja ezt a mocskot amit pl. ezek a debreceni szutykok műveltek.
Erre ki kíváncsi? Mérkőzések telnek el helyzet nélkül, a teljes nihil ami körbevesz bennünket.
Az egyenlőket meg a még egyenlőbbeket. Amiről sehol nem olvastam, hogy a válogatott meccsein kiállított játékosok talán nem véletlen, hogy a fradiból kerültek ki. Mert nekik itthon ez természetes, ahogy talán a kupameccsüket sem tudták 11-en befejezni? Az, hogy késekkel a zsebében érkezhetnek büntetett előéletű fazonok a stadionba. Hihetetlen.
Tényleg ezt akarom?