Mi a manó?

Ha sokáig nem hoznék mesét, majd néha szólok, hogy ne aggódjatok, megvagyok még, csak újraolvasom onnan, hogy Brik a kis hegyi manó... de lehet, hogy onnan, hogy Kabbó a kis erdei manó... azért, hogy utána tovább tudjam írni.
_FK

Trikka és Kritta sok szép színes villanylámpát készített, és bevitték Prikka boltjába, az "Új, Különleges és Divatos cuccok" termébe. Egy újságíró is megnézte, és egy pocskondiázó cikkben kifakadt.
"Gyönyörű és méregdrága lakásdísz az a sok haszontalan kacat, amit Krod és Pikka boltjában látunk mindaddig, amíg oda nem ér a vezeték az áramfejlesztőtől az ön lakásához."

Krod körülkerítette a villanylámpákat egy színes szalaggal és kitett egy táblát:
"Ezek a villanylámpák csak gyönyörű és méregdrága lakásdíszek mindaddig, amíg oda nem ér a vezeték az áramfejlesztőtől az ön lakásához."
Tíz nap alatt csak négyet adtak el. A következő tíz nap alatt nyolcat. Prikka a harmincadik napon eladta a huszonnyolcadikat, és vigyorgott, mert az egyik tankönyvből már tanult egy kis matematikát.

Brik kiment, hogy megnézze, hogy halad a domboldalon álló manóház építése. Mivel sütött a nap, és Brik mindig is utálta, hogy görcsöt kap a szeme a sok hunyorgástól, felvette apja védősisakját, amit a színház színpadát bevilágító vakító fényű villanylámpa készítése közben viselt annak idején. Kissé vödörfejű lett tőle, és a két szeme előtt feketére fémezett, kormozott üveglapokkal szó szerint szörnyen nézett ki.

Az erdei manók vidáman babusgatták a növényeket, például gombaölő rézgáliccal permetezték a szőlőt, mások vékony gumicsövet tekercseltek le egy papírhengerről, hogy majd azon keresztül csepegtessenek öntözővizet a ribizlibokrok tövére, amikor meglátták a gólyalábakon imbolygó Briket a napfénytől védő sisakban. Valaki felordított, és a többiek mindent szétdobálva már rohantak is befelé nagy sivalkodással.

A hegyi manók öt napig röhögtek rajtuk.
- Mi volt az a szörnyű sivalkodás? - kérdezte az egyik, hogy elmesélhesse a másik.
- Először azt hittem, hogy az erdei manók kipróbálják a repülést, de aztán láttam, hogy csak futnak.
- Valaki üldözte őket! Kétszer olyan magas volt mint ők!
- És a feje... Hát bevallom, még én is megijedtem.
- Azt kiabálta a szörny: "Ne féljetek már, én csak Brik vagyok, és megnéztem, hogy halad az építkezés."
- Még jó, hogy megijedtek, és nem permetezték le őt rézgáliccal.

Véget ért a nagy meleg, csöpörgött az eső, és hideg szél kezdett fújni. A domboldalon épülő manóháznak még csak a pincéje és a közepe készült el, a két kemence, a kismanók tanuló és játszóterével és a középső nyitható üveg tetős világító udvarral.
- Az építkezést tovább kell folytatni, hogy tavaszra kész legyen - mondta Brik az építésvezetőnek.
- Hidegben és esőben nem lehet dolgozni.
- Kell egy nagy sátor. Majd hozok. A kemencék készen vannak, és a kéményüket meg lehet hosszabbítani a sátor fölé. Fűteni fogunk, és odabent lehet dolgozni egész télen.
- A szélvihar szét fogja tépni a sátrat.
- Nem fogja. Promnak van egy zseniális találmánya.
- Hiába. Akármilyen erős köteleket használunk, a vihar erősebb.
- Ez benne a zseniális. Nem csak kötéllel rögzit. Cérnaszállal is.
- Cérna? Ez noormááális?! A cérna azonnal elszakad!
- Pontosan. Az a dolga. A sátrat nagyon sok lapból fogjuk készíteni, és minden lapot két ponton erős kötéllel, a másik két ponton pedig vékony cérnával kell majd rögzíteni. Jön a vihar, és tépi a cérnát, a sátorlapok meg lobognak a szélben. A vihar után pár mozdulattal újravarrod a cérnát, és kész.

Az erdei manók nem jöttek rá, hogy a Csodálatos Erdő domboldali manóházának pontos másolata készül, mert mire észrevették volna, már egy sátor borította a szorgos munkával épülő-szépülő csodát.

Brik egy tervrajzot bámult. Valaki kopogott.
- Bújj be!
- Bújik az ördög. Nem vagyok én erdei manó! - kukkantott be Prom.
- Mondd, mi szél hozott?
- Tudom, miben mesterkedsz. Az erdei manók imádni fognak téged.
- Nem tudtam volna se szebb, se jobb manóházat tervezni annál, mint ami egy példányban már megvan, és száz év alatt sem dőlt össze. Továbbá sikerült megszereznem az összes rajzot és leírást.
- Pont ezért jöttem. Meg szeretném nézni az ősi, eredeti rajzokat.
- Már visszaadtam a levéltárnak.
- És amit nézel?
- Ez egy másolat. Saját célra. Az enyém. Kérd el a levéltárból, ami kell.
- Ezt hogy készítetted? Valami nagyon furcsa rajta.
- Másolok neked is egy példányt, ha érdekel, és ha ráérsz, mert sok idő. Addig ott egy kis sütemény meg egy kis kávé, csak tessék, ami jól esik.
- Naná, hogy érdekel! Kösz.

Brik befűzött az asztal szélébe egy lyukszalag tekercset, az asztalra tett egy papírlapot, valahogy rögzítette, és egy háromkerekű lapos dobozt is rátett. A doboz tetején volt egy lyuk, amibe tölcsérrel beleöntött sárga festéket. Elindította a lyukszalag olvasót. A doboz a papír fölött mászkálni kezdett, és vonalakat húzott.
- Ez elképesztő! Hogy tud ez mászkálni?
- Alul van rajta három erős mágnes, és az asztallap alatt is.
- Hogy nem hordja szét a kerekeivel a festéket?
- Jól látod, elég bonyolult a vonalakat úgy tervezni, hogy ne tapossa össze, amit már rajzolt.
- Ki tervezte ezt?
- Apám. Mióta kijött a pokolból, újjá született. Már ilyeneket is tud.
- Csak sárga vonalakat rajzol?
- Nem. Van még három kocsi. Az egyik kékeszöld, a másik fekete... (Prom pont itta a kávéját) - ...a harmadik pedig bugyirózsaszín.
Prom már köpte is ki a kávét, mert félre nyelte és majd' megfulladt a röhögéstől.
- Megvártad, hogy igyak, te elvetemült! - mondta dühösen.
- Ki nem hagynám, de a szín nevét nem én találtam ki.

Jó sokára lett kész a rajz, mert a fekete kiskocsi egy csomó feliratot is készített az ábrára.
- Apád most mivel foglalkozik? - enyhült meg Prom.
- Állatokat terel - mondta Brik rezzenéstelen arccal.
- Komolyan kérdeztem.
- Komolyan mondom.
- Tüskés disznókat? Hová tereli őket?
- Honnan. Az ősi manóbarlangból kifelé. Fel fogja újítani.
- Kizárt dolog! A ti családotok kapzsi. Nem fog rá költeni. Keresni fog rajta, és nagyon sokat, de nem jövök rá, hogy hogyan.
- Ez egy titok.
- Miért kellene pont neki felújítania? Ezt végképp nem értem.
- Azért, mert Trikka kapott egy díszes dobozt a nagyapámtól ajándékba. Azt hittük, hogy üres, de az alján egy papírlap volt, írással lefelé. Megfordítottuk, és egy parancs volt rajta: "Ha majd király leszel, tedd rendbe az ősi manóbarlangot!"
- Trikka, mint király? Ez ugye vicc?
- Az. Nyugodtan röhögj. Apám már dolgozik rajta, én majd folytatom, és mire Trikka sorra kerül, már csak be kell fejeznie.
- Nekem most mennem kell - mondta idegesen Prom, és fogta a tervrajzot is, hogy viszi magával.
- Az ott a kezedben ötven fitying - mutatott rá Brik.
- Ez pofátlanság.
- Hatvan. Drága a festék.
- Irígy... dög vagy - sziszegte Prom.
- Száz!
Prom gyorsan kifizette a százast, és morgolódva elcsörtetett, Brik pedig vigyorgott, ahogy elképzelte, ahogy Prom az ősi manóbarlangban bámulja a padlóba betonozott négy óriási, szögletes gödröt, és nem érti, amit lát.

Brik átment a domboldalra a manóházhoz. Fényvédő sapka nélkül. Erdei manók mellett haladt el, akik nagy tisztelettel előre köszöntek neki. Brik arca kékült a visszafojtott nevetéstől, és sietősre vette lépteit.
- Az ott nem jó - mondta, mert visszaemlékezett az eredeti manóházra, arra, amikor Ticciért ment oda.
- Más van  a tervrajzokon, más Kabbó naplójában, és megint más, amire te emlékszel. Mi legyen?
- Egy erdei manót kellene megkérdezni. De akkor kiderülne, hogy mit titkolunk előlük.
- Ticci tud róla, és lakott ott. Átküldöm őt.

- Szabad a gazda - mondta Prom. - Nem jövök rá mi az a négy nagy gödör.
- Minden gödörben víz lesz, benne 1024 nagy, vastag üvegcső.
- És a csőben?
- Fémrudak, fémlemezek, vászonzsák, fémpor, lyukacsos üvegcső, só, sav, víz, légbuborék.
- Megőrültetek? Minek ennyi és ekkora? Egy lámpa alig vesz fel áramot.
- Ezt a pici áramot szorozd már meg kétszázezerrel.
- Miből fogod ezt működtetni? Hegyi manó csak akkor köti be a villanyt, ha ingyen van.
- Majd az erdei manók fizetik helyette is a villanyszámlát. Úgyis tízszer annyi fény kell nekik.
- Nincs is olyan fényes villanylámpa.
- De van. Gyere velem, megmutatom.

_FK írta: - Villany van benne.

van otthon egy nagy nagy kagyló
csak akkor szabad meghallgatni, ha a papa tartja az unoka füléhez
ebben a tenger zúg
a manók is élveznék
majd rájuk hagyom

Lehet, hogy már írtam (talán a Free-n):
Kicsi lányom három és fél évesen lapos zseblámpaelemet szorított a füléhez.
- Mit hallgatsz?
- Nem búg.
- Miért kellene búgnia?
- Villany van benne.

_FK írta:

mi is épp villanyt szerelünk a legkisebbel
(új delej lesz, ha lesz valami)
tudnék mesélni

Manóvilág - Második kötet MÁSODIK FEJEZET  2.

Brikékhez Krod jött látogatóba.
- Nem maradok itt estig, látom szűkösen vagytok. Két pici alvószoba háromnak. Trikka hogy tűri?
- Jól - mondta Ticci. - Megmagyaráztuk neki, hogy engem ő is szeret, meg Brik is, nappal nála vagyok, éjjel apunál.
- Kicsik ezek az alvókuckók. Sötét van. Itt ott egy szál gyertya világít, Brik lát rendesen, Trikka is, de te vakon bolyongsz. Az erdei manók egyre többen vannak, a keleti folyosón már minden olyan hely, ahol ablak van, foglalt. A fiatalok arról beszélnek, hogy odakint kell manóházat építeni. Húsz fiatal pár az újsághirdetésen keresztül keresi egymást, hogy felépítsenek a domboldalon egy manóházat maguknak.

Briknek óriási ötlete támadt.
Kőműveseket keresett és titkos tanácskozásra hívta őket össze.
Egy óriási asztalra kiterítette a terveket.
- A Csodálatos Erdő melletti manóház másolatát kell nagyon pontosan felépíteni.
- Nem tudjuk megcsinálni. Azt erdei manók építették. Nem tudjuk hogy kell.
- Van rengeteg részletes rajz és leírás róla, sőt üveglapra van fényképezve. Ez itt a felső szint. Hálószobák a felnőtteknek és ablaktornyok, hogy belül világos legyen. Itt ez a középső szint alaprajza, két nagy kemence, konyha, éléskamrák, fáskamrák, a kicsiknek játszótér, fürdőszoba, alvószoba, ebédlő, könyvtár, a nagyoknak dolgozó szobák.
Ez itt az alsó szint: a szenes pince, a jégverem, a hűtött éléskamra, itt a tornaterem, ezek a nyári alvó szobák, és itt lehet kialakítani például pincelakásokat a hegyi manóknak.
- Hegyi manóknak? Azoknak meg minek?
- Vannak vegyes párok.
- Meg kicsi szemű keverékek, akik itt szenvednek a sötétben, mint például a te párod.
- Ticci a neve.
- Miatta akarsz manóházat építtetni odakint. Átlátok rajtad.
- Nem nehéz. Eszem ágában sincs ezt titkolni. Egyéb észrevétel?
Másnap elkezdtek zsinórokat kifeszíteni és alapot ásni a háznak.

Brik otthon túrta a hivatalos iratokat és feljegyzéseket.
- Olvasd eeeel! - nyafogott Trikka, és lobogtatott egy régi levelet.
- "Gondolom, fiú lett. Ha megtanul beszélni, meg fogom kérdezni, akar-e király lenni" - motyogta Brik. - Nem érdekes.
- Nagyon is érdekes. Mintha rólam szólna, pedig én lány vagyok.
- Igen, rólad szól, és egy távoli rokonod küldte. Nem azért távoli, mert messze lakik, hanem azért, mert a nagyapádat és engem vaslapáttal kergetett el, amikor utoljára nála jártunk.
- Miért utoljára? Már meghalt?
- Nem halt meg. Tudnék róla, mert akkor megkeresnének a temetkezési vállalattól, a díszes sírhely ügyében.
- Nem értem, amit mondasz, de ha még nem halt meg, találkozni szeretnék vele.
- Mogorva vén bolond, mit akarsz tőle? - kérdezte ingerülten Brik.
- Azt, hogy ne legyen az. A mosolyommal tudok varázsolni. Megpuhítom a szívét.
- Na, ha így van, egy próbát megér. Holnap meglátogatjuk őt.

Brik összerakott egy játékházikót a háromkerekűre, és Trikka jól elvolt benne, amikor másnap kora reggel elindultak a dédpapához.
- Mikor leszel király? - kérdezte az öreg.
- Amint megnövök - mondta határozottan Trikka.
- Előtte milyen miniszter akarsz lenni? - tette fel dédpapa a következő kérdést.
- Ipari miniszter.
- Előtte melyik miniszter szolgája akarsz lenni? - fokozta a feszültséget az öreg.
- Az ipari miniszteré. De ha nem lehet, a többit is meg fogom kérdezni, hogy elfogad-e szolgájának.
A dédpapa, aki hetek óta csak feküdt, és egyre halványabban pislákolt benne az élet, hirtelen felült, lekászálódott az ágyról, papucsot húzott, felállt, és kissé imbolyogva a szekrényhez ment. Kivett egy kis dobozt, és odaadta Trikkának.
- Ez a tied. Ajándék. Még ne nyisd ki. Majd akkor, ha meghalok. Nyugodtan halok meg, mert végre van egy méltó utódom. Mi a neved?
- Trikka.
- Várj, itt valami nem kerek. A Trikka az lány.
- Az vagyok.
- Hogy akarsz miniszter lenni?
- Granna is az volt. A mostani orvosminiszter is az.
- Hát igen. Na, ha így van, jól van így is. Mehettek. Sok szerencsét.

Elindultak haza, a temetőnél aludtak egy jót, és másnap este érkeztek meg.
- Milyen volt? - kérdezte apamanó és Ticci kórusban.
- Minden kérdésre jól válaszolt, és megpuhította a vén gazfickó szívét. Ajándékot is kapott - mondta Brik.
- Az ajándékot még nem bonthatom ki - tette hozzá Trikka.

A temetés után kinyitotta a dobozt. Semmi nem volt benne.
- Maga a doboz az ajándék?
- Nem. Az, amit mondott, amikor átadta.
- "Végre van egy méltó utódom?" - emlékezett vissza Trikka.
- Pontosan.

Brik kapott egy értékes ajándékot apamanótól és sokat játszadozott vele.
- Vááááá! - ordított egy nagyot, és kiugrott az alvókuckójából a konyhába. - Hogy a morgó vakondtúrás ütné bele a tüskés bokorba a...
- Na-a! - jött elő Ticci a kis Trikka szobájából, és látta, hogy a párjának egyik szeme sem ugrott ki. - De jó, akkor mégse kell orvost hívni.
Trikka is kijött.
- Szia apa. Már megint megfogtál egyszerre két olyan drótot, amit nem kellett volna? Anyu, honnan kaptátok ezt a gonosz játékot, ami mindig megharapja apu kezét?
- Nagypapi adta neki, mert nagyon kérte tőle. Apa ismerkedik a villannyal.
- Ezt nem értem - mondta csodálkozva Trikka. - Úgy tudom, elkobozták tőle, amikor beutalót kapott a pokolba.
- Aki elkobozta, nem értett hozzá. A lándzsát, ami csak egy gumicsőbe húzott vasdarab volt, elvitte, a hátizsákot, amiben a dolog lényege van, ott hagyta.
- Pedig tudtam, hogy csípni fog - mondta szuszogva-lihegve Brik.
- Akkor miért fogtad meg? - kérdezték tőle kórusban.
- Hogy van-e benne villany.
- Készíts valamit, ami jelzi, ha van - szólt közbe Trikka.
- Hozzak egy rossz sünit?
- Hát inkább.
- Olvastam a Hírlapban, hogy az egyik műszerész egy frissen megölt, nagy bogár egyik lábát használta jelzőként - mondta Ticci.
- Fú-új! - kiáltott egyszerre Brik és a lánya.
- Én meg azt olvastam egy új tankönyvben, hogy van egy műszer - mondta Trikka. - Két üveglap között nedves papír és két drót. Ha villanyt kapcsolnak rá, megpirosodik a papír, mert valami festék van benne, és ha fordítva engedik át rajta a villanyt, újra fehér lesz. Elég lassú, és nem mutatja, hogy mennyi a villany, csak azt, hogy van vagy nincs. Persze már ez is egy nagy eredmény.
- Pontosan mi kellene neked? - kérdezte Ticci Briktől.
- Egy doboz, rajta három, vagy öt kis üveggömb. Gyenge villanynál csak egy világít, nagyon erősnél mind.
- Hát csinálj olyat! - vont vállat Trikka.
- Nem tudok. Mi manók csak használjuk a villanyt, de nem értjük, hogy mi az.
- A vegyészek már elég jól elboldogulnak vele. Van az iskolában egy befőttes üveg, benne sós-savas víz, meg valami festék. Drótok lógnak bele, és ha villanyt kapcsolsz rá, a sötétben zölden világít.
- Vegyészek... Ezer dolgot kipróbálnak, abból húsz érdekes, de csak egy hasznos.
- Akkor sem engedem, hogy újra és újra megüssön. Vissza fogom adni a nagypapinak - mondta Ticci.
- Te pedig jobb, ha keresel egy másik játékot magadnak - tette hozzá Trikka.

Kritta meglátogatta őket.
- A színházteremben új világítást csináltak a három-négy magnéziumlámpa helyett, mert nincs elég magnézium. Közvetlenül a villannyal akarnak világítani.
- Azt meg hogy lehet?
- Ha két széndarabot összeérintesz és áram megy rajta keresztül, széthúzod, és valami fényes izé világít, aztán kialszik. Ezt a fényes valamit kellene felerősíteni. Azon dolgoznak.
- Én is szoktam barkácsolni és tudományoskodni a villannyal - dicsekedett Brik.
- Feljegyzéseid  vannak? - kérdezte Kritta.
- Az minek? - csodálkozott Brik.
- A kutatómunkának megvannak a szabályai. Feljegyzéseket és rajzokat kell készíteni, és levelezni olyanokkal, akik hasonló dolgot kutatnak. Fegyelmezetten. Minden nap.
- Akkor én ezt csak szórakozásból csinálom.
- Kár. Ha mégis komolyabban szeretnéd venni, várunk a csapatba.

Brik nyolc nap múlva már a Villanyipari Kutatóintézetben dolgozott, de az ünnepélyes színházi előadás botrányba fulladt. Egy ideig két a szénrúd között vakító fénnyel világított a levegő, de egy érintkezési hiba miatt egy kis fémdarab felizzott, leesett a régi, nem használt jelmezek közé, a sok pormacska meggyulladt, már égett is minden, és mindenki sivalkodva menekült kifelé.
A Villanyipari Kutatóintézetet feloszlatták.

A kísérletezést a villannyal betiltották.
Brik szomorkodott.
- Elvették a játékodat, mi? - kérdezte Trikka.  
- Nem vicces - morogta Brik.
- Tudom, hogy egy árammérőt rejtegetsz az ágyad alatt.
- Csitt te! Ez titok. Honnan tudod?
- Nem szoktál takarítani, a szobádban mégis tisztaság van, nem tűnt fel?
- Ne pimaszkodj. Szomorú vagyok. Hiányzik a tudományoskodás.
Apja és fia nézték az üveggömbben a két drótot.
- Nem folyik áram - mondta lassan, tagoltan apamanó.
- Persze, hogy nem. Nem ér össze a két drót - vont vállat Brik.
- Mi akadályozza az áramot hogy átmenjen a két drót között?
- Semmi.
- Gondolkozz! Mi van a két drót között?
- Levegő.
- Na, erről van szó.
- Nem értem.
- El kell távolítani az akadályt.
- Kiszedni a levegőt? Attól folyik majd az áram? Megeszem a sapkámat ha...
- Készíts egy ehető sapkát magadnak. Én meg beszélek a vegyészekkel.
- Tudod, hogy tilos kísérletezni a villannyal.
- Neked tilos. Nekem szabad. Egy vágott fülű már nem büntethető.
Két nap múlva is nézték együtt a gömböt.
- A vegyészek nem tudták kiszedni az összes levegőt. Ami nem vegyül semmivel, az benne maradt.
- Egy próbát megér - mondta izgatottan Brik.
- Toljad neki, hadd szóljon.
Brik tekerte a tárcsát felfelé. Húsz. Ötven. Kilencven. Hiába.
- Nem kell sapkát enned. Nem működik - mondta csalódottan apamanó.
Brik tovább tekerte és 94-nél világítani kezdett az egyik drót a gömb belsejében.
- Vissza! - kiáltott fel apamanó.
Egészen 59-ig le kellett csavarni, mire kihunyt a fény. 92 körül gyulladt be újra. 57-nél hunyt ki.
- Ezt most nem értem. Miért nem ugyanott?
Brik enni kezdte a sapkáját.
- Megőrültél?! - rémült meg apamanó.
- Nyugi. Készültem. Tésztából van.

Azon a nyáron rengeteg paradicsom termett. Prikka és Krod veszekedett az erdei manók Mesterével.
- Nem fogok eladni paradicsomot, mert nincs rajta haszon. Túl sok termett - mondta Prikka.
- Nálunk erdei manóknál nincs olyan, hogy túl sok. Minél több, annál jobb.
- Nálunk hegyi manóknál van túl sok. Olyankor lemegy az ára, és nem éri meg eladni, nem veszem át a paraszttól ingyen se, neki meg nem éri meg betakarítani, és ott rohad meg a szabad ég alatt.
- De hát ez bűn! Add 1 fityingért azt, amit 2-ért vettél meg!
- Fizessek rá? - kérdezte csodálkozva Prikka.
- Igen! Rengeteg pénzed lett az ennivalóból, most szépen add vissza egy részét!
- Kinek?
- Nem kinek, hanem miért! Azért, hogy ne rohadjon meg odakint.
- Szó sem lehet róla! Még én fizessek azért, hogy paradicsommal dolgozhatok?
- Nem hittem el, pedig igaz: A hegyi manó nem használja a pénzt, hanem engedelmeskedik neki.
- Az erdei manó meg nem tiszteli eléggé.
- Rabszolgái vagytok a pénznek, és a pénz röhög rajtatok! Tapossa a fejeteket.
- A sok pénz igenis jobb, mint a kevés! - kiáltott Prikka.
- Nem csak a fejeteken kívül van sötétség, belül is - mondta szomorúan a Mester.
- Takarodj innen! - sziszegte Prikka.

Másnap Prikka kinyitotta a boltot, de csak hegyi manók jöttek, erdei manó egy se. Órák teltek el, mire ezt észre vette, és még egy kis idő, mire rájött, hogy ez nem véletlen. "Nem baj. Rengeteg pénzünk van. Majd jönnek. Nem fogok paradicsomot árulni ráfizetéssel. A józan ész nevében..."
- Min töprengsz? - kérdezte tőle Krod.
- A paradicsom, a pénz, az erdei manók...
- És a józan ész - mosolygott Krod.
- Honnan tudod? - csodálkozott Prikka.
- Mióta is vagyunk együtt?
- Évtizedek óta. Szerinted?
- Szerintem a józan ész egy erdei manónál azt jelenti, hogy nem hagyja megrohadni az érett paradicsomot.
- De hát a pénz mindig is...
- Ha akkor nem hoztak volna ennivalót nekünk, rágcsálhattuk volna a pénzünket. Már nem élnénk.
- Most mi legyen?
- Veszünk paradicsomot, darabját 2 fityingért, és eladjuk darabját 1 fityingért.
- Aztán rögtön száz hegyi manó fogja visszahordani az átvevő helyre, hogy darabonként 1 fityinget keressen rajta a mi kárunkra. Minden paradicsom többször körbe fog menni.
- Lehet, de akkor is ezt kell tenni. Minden perc, ameddig nem jönnek vásárolni ide az erdei manók, óriási kárt okoz nekünk. Nem az elmaradt haszon miatt. Eddig tiszteltek bennünket. Ezután nem fognak.
- De hát jogosan fakadtam ki. Azt mondta, hogy a fejemben sötétség van.
- Legyen világosság! - kiáltott valaki a sötétből.
- Brik! Te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte Prikka boldogan.
- Halottam hogy nagy a baj. Bojkottálják a boltodat.
- A paradicsom...
- Nem! Elkergettétek a Mestert. Az butaság volt. Sötét a fej belül.
- Na-a! - üvöltött Prikka.
- De jó, hogy jöttél! Hoztál egy kis észt - mondta epésen Krod.
- Igen. Összeül a családi tanács. Mint annak idején az én hülyeségem miatt.
- Hol?
- Manó anyu konyhaasztala körül, természetesen. Induljunk.

Manó anyu nagyon csúnyán nézett Prikkára.
- Óriási hibát követtél el. Boltokat nyitnak az erdei manók.
- Én csak arra figyeltem, hogy a családunknak minél több pénze legyen.
- Ez volt a hiba. A család becsülete meg egy pillanat alatt füstté vált.
- Most mi legyen? - kérdezte Brik.
- Rengeteg paradicsomot kell felvásárolni. Darabját három fityingért.
- Ez eddig rendben van, szerintem is, ezzel talán az óriási szégyen...
- De?
- De mit kezdünk ennyi paradicsommal?
- Krod?
- Megfőzzük.
- Ennyit?! Ki? Hol? - kérdezgették a többiek.
- Van egy aszalóüzem. Csak ősztől tél végéig működik... működött eddig.
- Ki eszik meg ennyi főtt paradicsomot? Én is szeretem, de...
- Hoztam egy kis sűrített paradicsomot, kóstoljátok meg!
- Szakácsokat kell összehívni, új ételeket kell kitalálni hozzá.
Az első doboz sűrített paradicsomot Prikka boltjában a Mester vette meg.

Prom eljött Brikhez, megnézte a villanytól világító gömböt és röhögött.
- Száz edény, benne víz, só, sav, fémek, mire egy üveggömbben halványan világít valami.
- A villany világít! Felfogtad? - mondta dühösen Brik.
- Felejtsd el! Az olajlámpához csak egy tartály kell, nem száz.
- A villany többre képes, mint a tűz.
- Hogyne! A rengeteg régi jelmez már csak por és hamu.
- Azokat pont a tűz pusztította el.
- Amit pont villannyal gyújtottál. Ne erőlködj. A szövegszerkesztőkön kifog a villany.
- Nem fog ki. Mire megvénülünk, mindenki villannyal fog világítani.
- És moziba jár. Na, ne röhögtess!

Brik sokat kísérletezett, de hiába, ha kettő üveggömbbel akart világítani, az egyik sötét maradt.
Valaki kopogott, és be akart jönni.
- Ki az? - kérdezte Brik, mert mióta a kísérletezést a villannyal betiltották, óvatosabb volt.
- Kritta vagyok, a húgod. Ha még emlékszel rám.
- Gyere be. Miért felejtettelek volna el?
- Annyira bele vagy gárgyulva ebbe a villanyba.
- Elakadtam. Több világító gömböt nem lehet összekötni egymással.
- Voltam Cilláéknál.
- Ticci ezerszer aranyosabb.
- Tudom. Mondtam is Cillának. Jól össze is vesztünk.
- Ezért mentél Cillához? Hogy jól összevessz vele?
- Dehogy is! Kémkedtem neked. Kifigyeltem, hogy mit csinál Prom.
- Mosógépeket. Tudok róla - legyintett Brik.
- Azt, hogy titokban miket csinál, én tudom jobban. Villannyal kísérletezik.
- Röhögve kicsúfolt engem miatta - kerekedett el Brik szeme.
- Igen, ő pedig ezerrel rávetette magát a témára. Veszekedtünk Cillával, én meg közben bekukkantottam Prom dolgozószobájába. Pont nyitva volt a ruhásszekrény. Hát, minden volt abban csak ruha nem. Színes kábelek, tárcsák, kapcsolók és rengeteg üveg edény. Szerintem az egy áramfejlesztő.
- Kár, hogy nem rajzoltad le.
- Madárnak nézel? Futottam haza, és azonnal három ábrát is készítettem. Aztán összedolgoztam. Itt van.
Brik megnézte a rajzot.
- Ez elképesztő! Ebből én le tudnám másolni, amit ő csinált. De nem fogom. Az enyém jobb. Egyéb jó hír?
- Van. Voltam Krod boltjában, és megkérdeztem kik vásárolnak öreg, lepukkadt villanyos lándzsát.
- De hát egy olyanhoz fegyverviselési engedély kell!
- Pontosan! De akinek van, akármennyit vehet. Pláne rosszat, ami csak kacat.
- Mit csinálnak vele?
- Az egyik például sorba kapcsol egy csomó lándzsát, és nézi, ahogy egy befőttes üvegben apró villám csapkod, hallgatja, és azt bizonygatja mindenkinek, hogy ilyenkor halk mennydörgést hall. Aztán beviszi a rendőr tiltott kísérletezés miatt, onnan meg tovább kerül a kórházba a bolondok közé. Szóval nagyon sokan kísérleteznek villannyal, a tiltás ellenére. A könyvnyomtatáshoz egy zseni kellett...
- Köszönöm! - vigyorgott büszkén Brik.
- Egy béka vagy! Mondom tovább. A villannyal viszont százan ismerkednek, és bárki feltalálhat bármit.
- Ha verseny, legyen verseny! Én leszek az!
Kritta elköszönt, de attól kezdve sokszor írt levelet, hogy ki vásárol hosszú drótot, sok üvegedényt, fémlemezeket, savakat és egyéb gyanús dolgokat.

Húsz nap múlva egy óriási dörrenés rázta meg a Nagytermet, és Brikhez egy piros sapkás rendőr zörgetett be.
- Bejelentést kaptunk, hogy villanyvilágítás bűnébe estél.
- Ezek szerint van egy jóakaróm - mondta morogva Brik.
- Van bizony. Prom kirepült a lakásából, gondolom hallottál róla.
- Akkor az volt az a nagy dörrenés. Mi történt?
- Kísérletezett a villannyal. Az áramforrás a ruhás szekrényében volt, túlterhelte, az edények bugyborékolni kezdtek, valami gáz keletkezett, ez meg lámpát akart gyújtani, rendes olajlámpát, gyufával, mire nagy dörrenéssel kirepült a nyitott ajtón keresztül a Nagyterembe. Életben van, csak egy kicsit égett meg, és az egyik fülére megsüketült.
- Aztán bejelentette, hogy én is szoktam kísérletezni villannyal - bólogatott Brik.
- Nem árulhatom el, hogy ki volt a bejelentő, de jól kapcsol az agyad. Mutasd a ruhásszekrényedet.
Bementek, és a rendőr megcsodálta a mennyezetről lógó világító gömböt.
- Én is kérek ilyet - suttogta vágyakozva.
- És a ruhás szekrény?
- Okosabb vagy te annál. Hol az áramfejlesztő?
- A külső oldali szobában. Nyitott ablaknál.
- Bejön a tüskés disznó.
- Nem jön be. Rács van az ablakon.

Brik bement a kórházba. Látta, hogy van külön áramütés osztály. Kereste Promot.
- Ébresztő!
- Ha most azzal folytatod, hogy csikicsiki, egy szennyvizes vödröt fogok a fejedbe húzni ha meggyógyulok - nyöszörögte halkan a beteg.
- Mit bánom én, csak gyógyulj meg. Hoztam neked gyümölcsöt, virágot...
- Virágot? Megvesztél? Cilla megöl! Azt hiszi, hogy valami hegyi manó nő...
- Pont azért hoztam - röhögött Brik.
- Nem vicces.
- Csikicsiki! - kiáltott Brik.
- Inkább bökd ki, hogy miért jöttél - morogta Prom.
- Fogjunk össze. Csináljunk egy Villanykutató Laboratóriumot.
- Veled nem! Hordd el magad! A gyümölcsöt is vidd.

Brik reggeltől estig kísérletezett a villannyal. Egyszer csak valaki kopogott, és be akart jönni.
- Ki az? - kérdezte Brik, mert a piros sapkás rendőr látogatása óta még óvatosabb volt.
- Trikka vagyok a lányod. Ha még emlékszel rám.
- Gyere be. Miért felejtettelek volna el?
- Egyre jobban bele vagy gárgyulva ebbe a villanyba.
- Elakadtam. A gömbök száz körül gyújtanak, és hatvannal égnek. Két vagy több gömb is világíthat egyszerre, de negyven fűti a szénrudakat, és hatvan világít.
- Tudom. Olvastam az új könyvedet. Ezért jöttem. Van egy ötletem. Három vezeték kell.
- Minek a harmadik?
- Azzal gyújtod be a gömböket. Akárhányat. Nagyobb helyekre nem is a gömböt, hanem üvegcsövet raksz.
- Cső? Nekem is eszembe jutott. Hengeres dróthálót bele. Az világít. Belül meg a másik drót.
- Nem. Két drót van belül. A hosszút hetvenre kapcsolod egy szénrudacskán keresztül, a másikat, ami csak egy kis tű, egy pillanatra száz fölé. Begyújt, és égve marad, nem fűt, hanem világít. Sok lámpát is rá lehet kapcsolni a két vezetékre. Kell még egy megszakító kapcsoló, ha már nem akarsz tovább világítani.
- Zseniális! Rakjuk össze.

Összerakták. A lámpák szép, díszes üvegdobozok voltak, bennük egy-egy üveggömb.
- Mik ezek? - kérdezte Ticci kíváncsian.
- Lámpák. Ha a doboz egyik oldalát nyomod meg az ujjaddal, világítani kezd, ha a másikat, akkor kialszik.
Minden kis alvókuckóba került egy ilyen, a szobákba kettő, az egyik egy polcra, a másik az éjjeli szekrényre olvasólámpának. A nyomdában húsz hosszú üvegcső világított az asztalok és a gépek fölött.

Megjött a király, aki Grom egyik unokaöccse volt. Brik letette a manósapkáját a király lába elé.
- Bejelentést kaptunk, hogy villanyvilágítás bűnébe estél - mondta komoran a király.
- Mi lesz a büntetésem? - kérdezte szomorúan Brik.
- Amit a bíróság megítél. A tárgyalás öt nap múlva lesz, ügyvédet és tanúkat hozzál.
A király elköszönt, és Brik sírdogálni kezdett.
- Miért sírsz? - kérdezte Trikka.
- Hogyne sírnék. Minden tanúnak a napi bérét nekem kell fizetni. Az ügyvéd óradíja rémes. Utána becsuknak, vagy megvágják a fülemet. Kellett nekem a villannyal babrálni. Áramütés helyett tárgyalás. Szörnyű.

Eljött a nagy nap. A kisterem rogyásig megtelt érdeklődőkkel. A bíróság meghallgatta a tanúkat, az ügyvédet és a vádat képviselő királyt, utána visszavonult tanácskozni. Késő délután volt az ítélethirdetés.
- A büntetés egy nagy összegű pénzbírság, amit a vádlott és a meg nem nevezett és meg nem idézett bűntársai önként adnak össze.
- Önként? Ez hülyeség! Büntetést senki nem ad önként! - kiabált be valaki.
- Csendet! - kiáltotta a bíró, és egy fakalapáccsal az asztalra ütött.
Mindenki összerezzent.
- A büntetés összegét egy Villanykutató Intézet és egy Műszaki Főiskola alapítására kell fordítani. A törvény változik: "Villannyal kísérletezni a Villanykutató Intézet és a Műszaki Főiskola területén kívül tilos! Villanyt csak az szerelhet bárhol, aki a Műszaki Főiskolát elvégezte, sikeres vizsgát tett, és a  Villanykutató Intézet által kiállított szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik.

Óriási ünneplés tört ki, és a bíró hiába püfölte az asztalt a fakalapácsával, sokáig nem lett csend. Egy nagy hordó került a Kisterem közepére, és mindenki dobhatott bele pénzt az intézet és a főiskola javára.

Brik hazament. A lakásának az ajtaja résnyire nyitva volt. Brik megijedt, berontott, és abban a pillanatban egy nagy vödör szennyvíz ömlött a nyakába, mert Prom végre meggyógyult, kijött a kórházból, és odabent várta. A meleg fürdővíz, az illatos törölközőkkel már elő volt készítve. A postás hozott egy csokor virágot. Cilla küldte. Ticci sikítófrászt kapott tőle.

Kiderült, hogy csak azért sikít, mert Brik össze vissza puszilgatta őt... szennyvizes fejjel.

_FK írta:történik velük.

Amikor verset ír az ember,
mindíg más volna jó,
a szárazföld helyett a tenger,
kocsi helyett hajó.

Amikor verset ír az ember
nem írni volna jó,

J.A.

Van egy palackom. Kiszabadítottam belőle valamit. Ha ledugaszolom, kiköpi a dugót, és jönni akar kifelé, ha forszírozom, hogy jöjjön ki, akkor meg nem akar. Fene se érti ezt. Komolyra fordítva: Két-három rész érik egyszerre, de külön a következő nem lesz meg. Volt egy izzadtságszagú adag, műszaki részletekkel teletömve, de azt a bétám vissza dobta. Fel fogom használni, mert fontos, hogy az erdei manók ne meneküljenek ki a sötétből, és a hegyi manók többet olvassanak, ezekhez meg villanyvilágítás kell. A manók okosak, meg tudják csinálni, csak közben más is történik velük.

_FK írta: ő akar lenni. Értem.

a mese írja fekete kavicsot, vagy kavics írja a mesét

esetleg valaki más írja mindkettőt

>>>Pont erről beszélek!! Hagyd, hogy olyan legyen, amilyen ő akar lenni!
---
Ne törődjek a barlangok szerkezetével, és hagyjam, hogy a MESE olyan legyen, amilyen ő akar lenni. Értem.

_FK írta:
___Akkor így marad, bár a manósziget is szebb és érdekesebb lett, amikor hagytam, hogy olyan legyen, amilyen ő akar lenni.

Pont erről beszélek!! Hagyd, hogy olyan legyen, amilyen ő akar lenni!

Egy kis előzetes a következő részből:

---

- Olvasd eeeel! - nyafogott Trikka, és lobogtatott egy levelet.
- Gondolom, fiú lett. Ha megtanul beszélni, meg fogom kérdezni, akar-e király lenni - motyogta Brik. - Nem érdekes.
- Nagyon is érdekes. Mintha rólam szólna, pedig én lány vagyok.
- Igen, rólad szól, egy távoli rokonod küldte. Nem azért távoli, mert messze lakik, hanem azért, mert a nagyapádat és engem vaslapáttal kergetett el, amikor utoljára nála jártunk.
- Miért utoljára? Már meghalt?
- Nem halt meg. Tudnék róla, mert akkor megkeresnének a temetkezési hatóságtól, a díszes sírhely ügyében.
- Nem értem amit mondasz, de ha még nem halt meg, találkozni szeretnék vele.
- Mogorva vén bolond, mit akarsz tőle? kérdezte ingerülten Brik.
- Azt hogy ne legyen az. A mosolyommal tudok varázsolni. Megpuhítom a szívét.
- Na, ha így van, egy próbát megér. Holnap megnézzük.

Brik összerakott egy játékházikót a háromkerekűre, és másnap kora reggel elindultak a dédnagypapához.
- Mikor leszel király?
- Amint megnövök.
- Milyen miniszter akarsz lenni?
- Ipari miniszter.
- Melyik miniszter szolgája akarsz lenni?
- Az ipari miniszteré. De a többieket is meg fogom kérdezni, hogy elfogad-e szolgájának.
A dédnagypapi, aki hetek óta csak feküdt, és egyre halványabban pislákolt benne az élet, hirtelen felült az ágyban, lekászálódott, papucsot húzott, felállt és kissé imbolyogva a szekrényhez ment. Kivett egy kis dobozt, és odaadta Trikkának.
- A tied. Ajándék. Még ne nyisd ki. Majd akkor, ha meghalok. Nyugodtan halok meg, mert végre van egy méltó utódom. Mi a neved?
- Trikka.
- Várj, itt valami nem kerek. A Trikka az lány.
- Az vagyok.
- Hogy akarsz miniszter lenni?
- Granna is az.
- Hát igen. Na, ha így van, jól van. Mehettek. Sok szerencsét.
Elindultak haza, a temetőnél aludtak, és másnap reggel érkeztek meg.
- Milyen volt? - kérdezte apamanó és Ticci kórusban.
- Minden kérdésre jól válaszolt és megpuhította a vén gazfickó szívét. Ajándékot is kapott - mondta Brik.
- Az ajándékot még nem bonthatom ki - tette hozzá Trikka.
A temetés után kinyitotta a dobozt. Semmi nem volt benne.

>>>Hagyd a fantáziádat szárnyalni! Nem baj, ha Einstein nem értene egyet minden részlettel. A te olvasóidnak tetszeni fog. Smile
___Akkor így marad, bár a manósziget is szebb és érdekesebb lett, amikor hagytam, hogy olyan legyen, amilyen ő akar lenni.

Pedig szerette a manókat.

_FK írta:Elnézést, hogy törmelék sincs. Meleg van. Mókahelyen 24°C de munka van, nem manó.
Viktorinogsz???

Mostanában nem volt itt..

_FK írta:Panel. Légkondi nélkül. Lassan éjfél. 32°C van.
A villanykörte fényét szeretem, de most LED-del világítok, mert a villanykörte fűt.
Próbáltam részletesen elképzelni a barlangvárost, amiben hegyi manók élnek.
A hegységképző erők és a barlangképző folyamatok munkáját.
Még a legegyszerűbb modell is sokkal bonyolultabb, érdekesebb viszont teljesen más labirintust eredményez, mint amit leírtam.
Most
vagy hagyom, hogy az anyag jobban tudja a fizikát, és újra írok dolgokat,
vagy hagyom így, ahogy van, hiszen ez egy mese, azt írok bele, amit akarok.
Javaslat?

Nem valószínű, hogy mindenki fizikus, aki a manómeséket olvassa. A mesék attól mesék, hogy BÁRMI megtörténhet bennük. Hagyd a fantáziádat szárnyalni! Nem baj, ha Einstein nem értene egyet minden részlettel. A te olvasóidnak tetszeni fog.

Panel. Légkondi nélkül. Lassan éjfél. 32°C van.
A villanykörte fényét szeretem, de most LED-del világítok, mert a villanykörte fűt.
Próbáltam részletesen elképzelni a barlangvárost, amiben hegyi manók élnek.
A hegységképző erők és a barlangképző folyamatok munkáját.
Még a legegyszerűbb modell is sokkal bonyolultabb, érdekesebb viszont teljesen más labirintust eredményez, mint amit leírtam.
Most
vagy hagyom, hogy az anyag jobban tudja a fizikát, és újra írok dolgokat,
vagy hagyom így, ahogy van, hiszen ez egy mese, azt írok bele, amit akarok.
Javaslat?

Elnézést, hogy törmelék sincs. Meleg van. Mókahelyen 24°C de munka van, nem manó.
Viktorinogsz???

A meséi manóknak szólnak!

Manónak lenni jó.

Köszönöm!
Nem akartam rögtön gonosz lenni és odaírni, hogy
Brik másnaposan ébredezik az alvókuckójában...
Azt vettem észre, hogy mindig a saját lányomnak írom.
Csakhogy ő már nem 4éves (mint amikor elkezdtem írni) hanem 24
_FK

_FK írta:Ezen a hétvégén csak törmelék (kimaradt jelenetek, érdekességek, háttér információk) lesz.
Új rész a következő hétvégén várható.
Kedves Apokalyptika, kérlek saccold meg hogy a
Kabbó ébredezik a manófészekben és
Brik ébredezik az alvókuckójában
mesék közül melyik-melyik korosztályhoz illik.
Köszi!
_FK

Minden mese, novella, regény stb. azt a korosztályt érinti meg leginkább, akiknek az életkori sajátosságaihoz közel áll, ha bele tudják képzelni magukat a hősök világába, mert akár velük is megtörténhet(ne).
A Kabbó ébredezik az alvókuckójában fejezet óvodás-kisiskolás korosztályhoz illik, Kabbót ugyanolyan vagy hasonló problémák foglalkoztatják, mint az ovisokat (vajon milyen lesz az iskola, megfelelek-e majd?). A nagyinál való nyaralás, az első nap az iskolában mind olyan részek, melyeket egy kis "embermanó" is megtapasztal, ahogy a halál/temető kérdés is épp olyan rejtélyes számukra, akárcsak Kabbónak.
A Brik ébredezik alvókuckójában rész kamaszoknak, fiatal felnőtteknek szól ugyanazon indokok alapján, amit fentebb felsoroltam.
Ettől függetlenül felnőttek is élvezettel olvashatják a manók történetét korosztálytól függetlenül, mint ahogy azt én is teszem már régen.

Ezen a hétvégén csak törmelék (kimaradt jelenetek, érdekességek, háttér információk) lesz.
Új rész a következő hétvégén várható.
Kedves Apokalyptika, kérlek saccold meg hogy a
Kabbó ébredezik a manófészekben és
Brik ébredezik az alvókuckójában
mesék közül melyik-melyik korosztályhoz illik.
Köszi!
_FK

_FK írta:Remélem jobb lett a mese, mint amikor csak unalmas műszaki részletekkel volt tele.
Valami egyszerű és tiszta megoldást kerestem a temetkezési szokásokra.
Túl komoly lett ez, és nem ötéveseknek való. Kérdezd meg.
_FK

Időnként felolvasok az én manóimnak a te manóidról. Nem biztos, hogy minden részletet megértenek, de az igen, hogy tátott szájjal hallgatják.

Ha meghalt a másik nagypapája, komoly lett az ötéves, és nagyon is érti ezt a mesét. Ha mégse, a kicsik megnőnek, és újraolvassák.
Ezt a topikot mentsd egy pendrájvra, add a kezébe, hogy tegye a legkedvesebb játékai közé. Én a szívemet-lelkemet beleteszem a mesébe, te pedig vigyázz magadra, hogy minden nap egy nappal tovább élj.

_FK írta: Kérdezd meg.
_FK

Tavaly meghalt Cilkém másik nagypapája.

Egyszer csak kérdezte tőlem: "papa ugye te nem halsz meg?"

hazudtam

nem, kicsim, a papa nem hal meg

talán odafönn megbocsátják

Remélem jobb lett a mese, mint amikor csak unalmas műszaki részletekkel volt tele.
Valami egyszerű és tiszta megoldást kerestem a temetkezési szokásokra.
Túl komoly lett ez, és nem ötéveseknek való. Kérdezd meg.
_FK

A "sóban eltett manó" nekem picit morbid, bár vettem én már hirtelen felindulásból
ecetben elrakott citromot az arabnál

bár még ki nem nyitottam az üveget

Manóvilág - Második kötet
MÁSODIK FEJEZET
1.

Brik ébredezett a kuckójában. A gyomra forgott, és a feje nagyon fájt.
- Pezsgőt soha többé - nyöszörögte.
Keservesen kimászott az ágyból, és kivánszorgott a konyhába. Megkereste a gyufát, és meggyújtotta az olajlámpát. Talált egy kis savanyú káposztalevest, rátette az olajlámpára, hogy egy kicsit melegedjen, és evett belőle egy pár falatot.
- Az az enyém! - szólt ki Krup a kuckójából. - Mondtam ugye, hogy a kicsik nem ihatnak pezsgőt?
- A nagyok se. A hangod nagyon beteg. Már értem, hogy a többiek miért csak locsolkodásra használják ezt a gonosz italt. Jobb lett volna, ha mi sem kóstoljuk meg. A fejemben lett tőle egy nagy ólomgolyó, ami görög ide-oda, és ha belül a falnak ütődik, akkor az nagyon fáj. Neked milyen érzés?
- Forog minden, csak lassan, és ha figyelek rá, akkor megáll. Ha lehet, aludjunk tovább.

Brik ülve aludt, mert nem mert visszafeküdni. Amikor újra felébredt, már jobban volt. Átment a nyomdába az apjához.
- Hogy vagy? - kérdezte apamanó.
- Pezsgőt soha többé - nyöszörögte Brik. - Csak locsolkodásra való.
- Kicsi vagy még hozzá. Mint ahogy máshoz is.
- Ticcire gondolsz? Hamarosan össze fogunk költözni.
- Szó sem lehet róla! Nem költözhettek össze. Még nem vagy felnőtt.
- Van rendes foglakozásom, kerestem a családnak egy halom pénzt, mi kell még?
- A foglakozásod vízhordó. A sok pénzt az egész család kereste a hülyeséged miatt.
- Az okosságom miatt. A könyvekért ennivalót kaptunk, Krodék az ennivalóból csináltak pénzt.
- Te csak a betűket és a lyukszalagot találtad ki. A gépeket Prom ötlete alapján én terveztem, Kritta hozta a játéknyomdát és a nézőkét, Krup az erdei manót, Zrippa az ipari minisztert...
- Prap pedig a szabadító sapkát... valld be, hogy szerencsésen alakul minden.
- A szerencséhez sok munka is kell, de igaz. De hiába emlegeted a sapkát, nem puhítasz meg.
- Mire várjak? Ticci is szeretné.
- Előbb meg kell ismerned a családunk ősi titkait. Aztán jöhet a felnőtté avatási szertartás.
- Szárnyat növesztünk?
- Nem vicces. De igen, a repülésről van szó.

Brik elolvasta a család több száz éves kalendáriumát, de az, hogy ki, kinek a fia volt, miért vágták meg a fülét, melyik miniszternek volt a szolgája, és milyen betegségben halt meg, valahogy nem nagyon érdekelte.
- Végig olvastad a család ősi feljegyzéseit? - kérdezte apamanó öt nap múlva.
- Igen, sőt, már le is fordítottam a mai nyelvre, és leírtam azokkal az új betűkkel, amiket mi, nyomdászok, könyvtárosok és szövegszerkesztők találtunk ki.
- Ne dicsekedj. Mit tanultál belőle?
- Nem igazán tudtam tanulni belőle. Mit kellett volna?
- Ha ezt így megkérdezed, nem fog menni. Beszélned kell erről a nagypapival. Holnap elindulunk hozzá.
- Minek? Alig ismerem. Nem jár hozzánk, és mi is csak egyszer voltunk nála, akkor sem volt otthon.
- Otthon volt, csak letagadta magát. Szégyent hoztam rá. Most, hogy kegyelmet kaptam, otthon lesz.

Apamanó és Brik összekészítettek egy csomó cókmókot egy háromkerekűre. Volt rajta néhány nagy, vastag, puha takaró, egy szúnyogháló, meg három nagy fadoboz, benne ennivaló, víz, gyertyák, egy-egy váltás ruha, és valami ajándék az öregapónak. Elindultak, vonszolták maguk után a járművet, és közben beszélgettek. A Manóhegyi város óriási volt, itt-ott keskeny résen sütött be a nap, és ahová sütött, ragyogó kristályokat tettek a hozzáértő hegyi manók, hogy a drágakövek, hol az egyik, hol a másik szépen szórja szét a fényt. A labirintus sokkal nagyobb volt, mint a város, mert nagy, lakatlan területek is voltak benne, ahol nem volt víz, rossz volt a levegő, vagy időről időre valami iszap öntötte el. A szénbányába bemerészkedtek a manók, de messze elkerülték azokat a helyeket, ahol a barlangok bármikor beomlottak volna.
- Az öreg nem lakik messze - mondta apamanó -, de nagy kerülővel megyünk, mert a rövidebb úton omlásveszély van, a hosszabbikon pedig a tavas barlangban nagyon feljött a víz. Van ennek jó oldala is, mert így meg tudok neked mutatni három fontos emlékhelyet. Az első a család szégyene, a második az ősi manóváros, ami az összes hegyi manó szégyene, a harmadik a temetőben egy díszes sírhely, ami az én szégyenem. Ha megnéztük a temetőt, utána alszunk, és holnap reggel érkezünk meg a nagyapóhoz. Hamar el fog bennünket zavarni, igy estére már itthon is leszünk.
- Hová is megyünk pontosan?
- Egy olyan faluba, ami nem tartozik a nagy manóvároshoz. Azok laknak ott, akik nem akarnak erdei manót látni.
- És gyümölcsös krumplikását? - vigyorgott Brik.
- Ne gonoszkodj! Azt elcserélik más, úgymond hegyi manóhoz méltó ennivalóra.
- A tiszta vizet honnan veszik?
- Egy forrás volt ott, de rég elapadt, abból.
- Ha elapadt, hogy tudnak belőle inni? - csodálkozott Brik.
- Feljebb van egy titkos folyosó, ahová erdei manók járnak, és egy lyukba tiszta vizet öntenek nekik.
- Miért költözött ki ide a nagyapám? - kérdezte Brik.
- Ha tőle kérdezed, azt mondja, akkor költözött ki, amikor bezúdultak ide az erdei manók, mert nem bírja elviselni őket.
- Tudom, tanultuk. A hegyi manók nagyon haragudtak az erdei manókra. Azt kérdezgették felháborodva, hogy milyen dolog már az, hogy az erdei manók minden kamra ajtajára nagy lakatokat tesznek, és ők mondják meg, hogy melyik hegyi manó mikor és mennyit ehet?!
- Erre az erdei manók... - szólt bele apamanó bátorítóan.
- "Milyen dolog már az, hogy a hegyi manók reggeltől estig csak játszanak, mialatt mi, erdei manók rengeteget dolgozunk?" Egyszer csak az erdei manók panaszra mentek a hegyi manók királyához. Elmondták, hogy valaki, vagy valami éjjel, a sötétben tönkreteszi a növényeket. Aztán persze kiderült, hogy egyes hegyi manók lopkodják a termést éjszaka. Ez nagyon furcsa volt az erdei manóknak, hiszen ugyanazt a termést ugyanazok a hegyi manók akár nappal is nyugodtan leszedhették volna. Csak ahhoz jelentkezniük kellett volna az erdei manóknál, hogy dolgozni akarnak. "Miért kellene nekünk dolgozni?", kérdezték felháborodva a gyümölcstolvajok. "Mert ez így igazságtalan! Mi ásunk, gereblyézünk, vetünk, gyomlálunk, bogarászunk, kapálunk, öntözünk és szüretelünk, hogy legyen ennivaló, ti meg csak eszitek." A hegyi manók röhögtek ezen. "Ez így van, és így van jól. Azért kapjuk a sok ennivalót, mert megengedjük, hogy itt lakjatok."
- Ez van a könyvekben - bólogatott apamanó -, de a nagypapi még a szokottnál is jobban haragszik az erdei manókra. A nagyapád élete ketté tört, amikor megjöttek az erdei manók. Az a miniszter, akinek a szolgája akart lenni, és ez már majdnem sikerült, megbukott, egyszerű manóvá lett lefokozva, és mást választottak helyette. Az öreg előbb Gromot okolta érte, később az erdei manókat. Az új miniszterekhez hiába próbált közeledni, elkergették, feladta, és csavargó lett belőle. Mármint a nagyapádból. Attól kezdve még jobban utálta az erdei manókat, mert azok vadásztak rá.
- Mit csináltak?! - kérdezte Brik rémültem.
- Rárontottak és megfürdették. Többször is.
- Miért pont őt? Ő volt a legbüdösebb?
- Igen, de nem csak őt. Minden csavargóval ezt csinálták.
- És miért van még mindig száműzetésben? Rég haza jöhetett volna.
- Az egy másik történet. Azért csak saját magát okolhatja, Na, meg is érkeztünk egy fontos helyre.
Apamanó meggyújtott egy gyertyát. Egy fehér tábla volt ott befalazva.
-----
ELÁTKOZOTT HELY
-----
- A nagyapád rosszsüni-tojásokat zsákmányolt, beletette egy varázsdobozba, és a tojások kikeltek. A pici tüskés disznókat etette, itatta, szelídítette, nevelte. A többiek csodálták őt, és rémüldöztek a hosszú évek során egyre nagyobb és falánkabb fiókáktól. A szomszédai mesélték, hogy néha szörnyű manósikoly riasztotta fel őket álmukból.
Az állatidomár egyre hangosabban hirdette, hogy nem félni kell a rossz süniktől, hanem háziasítani kell őket. A kis kedvenceit elnevezte jó süniknek, és nagy plakátokat ragasztott minden forgalmas helyre. Hirdette, hogy előadást fog tartani egy új korszak kezdetéről: "A jó sünik és a manócskák együtt fognak élni, és boldogan segítik majd egymást!" Az előadásra persze sírva, véresen, sántikálva, és tépett ruhában érkezett meg. A piros sapkás rendőrök ezt meglátták, elmentek a lakására, és betörték az ajtót. Elpusztították az úgynevezett jó süniket, majd kihordtak és elégettek mindent. Befalazták az ajtót, és felszögelték ezt a táblát: ELÁTKOZOTT HELY
- Ide szögelték. Azóta kicserélték egy kőtáblára. Értem - mondta szomorúan Brik.
- A nagypapi elmenekült, és azóta bujkál, nehogy megvágják a fülét.

Hosszú órákig gyalogoltak, és megérkeztek egy út végére. A három kerekűt ott hagyták, meggyújtottak egy gyertyát, és egy keskeny lépcsőn másztak fel. Egy résen kukkantottak be. Egy nagy terembe láttak, aminek az egyik fala itt-ott áttetsző volt, a végében egy széles nyílás vezetett a szabadba. A terem falán itt-ott csillogó kövek, felismerhetetlen szobrok, és valami írás, a terem másik vége be volt falazva. A padlón tüskés disznók hevertek, és horkolva aludtak, néhány ment kifelé, és jöttek befelé is páran.
- Ez itt az ősi manóbarlang. Innen ennyi látszik belőle. Nem szép látvány. Sokan gondoltak már arra, hogy ki kellene zavarni az állatokat, és szépen felújítani az egészet, de mindenki azt kérdezi: miért pont én dolgozzak ezzel, miért pont én költsem rá a pénzemet...
- De hát ez szörnyű! Mindenki állandóan az ősök titkait emlegeti, ez a csodálatos hely meg így néz ki?
- Beszélni könnyű róla, dolgozni érte és költeni rá nehéz és kényelmetlen. Minden családnak meghaladja az erejét, együtt dolgozni érte más családokkal pedig nem fognak ezek soha. Nem olyanok.
- Az erdei manók tudnak róla?
- Dehogy is! Ez a mi titkunk. El ne mondd nekik! Hogy jut ilyesmi egyáltalán az eszedbe?
- Ha tudnának róla, nem hagynák így, mert ez egy pótolhatatlan érték.
- Nincs közük hozzá. Ez a mi szégyenünk, mert mi, hegyi manók hagytuk így lepusztulni.


Mentek tovább, és megérkeztek egy másik hosszú út végére.
- Van két ajándékom neki. Az egyik egy csomag illatos fű, amit az öreg a füstölőbe szór, egész éjjel büdösíti vele az alvókuckóját, és álmában szívogatja a füstöt. Az erdei manók szerint ez káros, de van, aki száz évig szívja, és semmi baja nem lesz, és van, aki öt perc múlva majdnem megfullad tőle. A másik ajándék egy díszes sírhely, amit a nagyapádnak vettem, de nem tud róla. Ha kérdezi, vagy szóba kerül, elmondjuk neki. Nem tudom, hogy ő milyen, mert van, aki nagyon készül rá, és van, aki hallani sem akar róla. Most megnézzük együtt a sírhelyet.
-----
TEMETŐ
-----
- Mi történik azzal, aki meghal?
- Vele már semmi. Azt, hogy a többiek mit csinálnak a testével, elmondom. Egy faládába öntenek tiszta, száraz, fehér sót, ráfektetik az illetőt szép, ünneplő ruhában, aztán teletöltik a ládát sóval, fedőt rá, és leszögelik. Utána befalazzák a ládát. Itt egy kis padka, rajta a tábla. A következő, aki általában családtag, a padkára kerül, befalazzák, a padka eggyel magasabb lesz. Mellé ugyanolyan épül, és ha elfogy a barlang keresztben, egy sima falat kap elöl, táblákkal és virágtartókkal. Ennyi. A temetésen nagy a sírás, a gyászolók csak jókat mondanak róla, és főleg önmagukról. Ha ott kóvályog valahol a közelben az illető szelleme, úgyse tud beleszólni, hogy:"Ez felháborító hazugság, inkább életemben segítettél volna!"
- Ez itt a nagypapi helye, de mi van, ha közben tovább akarnak itt temetkezni, építkezni? - kérdezte Brik.
- Több ilyen barlang van, addig ott haladnak, azokat építik tovább.
- Szép ez a sírhely, de miért szégyen?
- Majd elmondom.

A temető mellett volt valami alvókuckóhoz hasonló (ugye nem egy kripta, kérdezte ijedten Brik), és mellette egy gondozott fapados pottyantós.
- Itt megalszunk. A három nagy faládát beteszem a háromkerekű alá, két végét lehajtom, és máris egy nagy ágy lett belőle. Vastag, puha takarók közé bújunk, a fejünk fölé egy kis sátor kerül szúnyoghálóból, a fürdés meg ráér holnap este.

Lefeküdtek, és apamanó percek múlva már aludt is.
Brik reszketett, a foga is vacogott. Apamanó felébredt.
- Ennyire fázol?
- Dehogy is! Félek. Halottak vannak körülöttünk.
- Ilyen bátor vagy? - röhögött apamanó.
- Csúfolódsz? - kérdezett vissza Brik.
- Dehogy is! Legnagyobb bátorság, ha valaki be meri vallani, hogy fél.
- Tényleg! A legtöbben attól félnek, hogy gyávának nevezik, és kinevetik őket - nevetett Brik.
- Látom, megnyugodtál. Aludj. Mindjárt kelni kell.

Reggel felkászálódtak, reggeliztek, meg ilyesmi, aztán indultak tovább.
- Megérkeztünk - mondta órák múlva apamanó. - Csak kérdésre válaszolj. Ha kérdésed van, tőlem kérdezd.
Bezörögtek, de sokáig nem jött elő senki.
- Lehet, hogy...? - suttogta Brik, de apamanó megszorította a karját, mire elhallgatott.
Egyszer csak motoszkálást hallottak bentről. Valaki kikukkantott a kis ablakon.
Apamanó egy gyertyát gyújtott, hogy a nagyapó jól lássa, kik zavarják.
- Az Isten hozott..., - kezdte az öregapó.
- Megjöttünk, elhoztam az egyik unokádat, aki hallani akar az őseinkről.
- ...és az ördög vigyen! - folytatta az öreg mérgesen.
- Nem maradunk soká, enni se kérünk és otthon alszunk.
- Akkor kerüljetek beljebb.

Apamanó elkezdett egy hosszú, udvariaskodó beszédet, ami tele volt ősi hegyi manó szavakkal. Brik alig értett belőle valamit.
- Mi a rendes foglakozásod? - kérdezte a nagyapó Briktől.
- Szövegszerkesztő. Vagyis tulajdonképpen nyomdász, szóval könyveket csinálok.
- A RENDES foglakozásodat kérdeztem.
- Ez rendes! Rengeteg... aúúúúúú! - vonyított Brik, mert apamanó rálépett a lábára.
- Mi a bajod? - kérdezte ijedten az öreg.
- A sötétben véletlenül ráléptem a lábára - mondta apamanó, hangsúlyozva azt, hogy "véletlenül".
Brik azt akarta mondani, hogy rengeteg pénzt kerestek vele, de tudta, hogy nem véletlenül fáj a lába.
- Azt mesélik, az erdei manóknak dolgoztok, ha így is van, nem akarok tudni róla.
Apamanó arról kezdett beszélni, hogy az erdei manók mennyire nincsenek szem előtt, mert a Keleti folyosó környékén zsúfolódnak össze, csendben meghúzzák magukat, alig lehet őket látni, szóval... és szépen felvezette, hogy talán közelebb kellene költözni.
- Mikor leszel király? - kérdezte a nagyapó váratlanul Briktől.
- Sose - csúszott ki Brik száján.
- Na jó, szerintem se leszel az, de milyen miniszter akarsz lenni?
- Semmilyen. Nyomdász maradok. És szövegszerkesztő. Az érdekel.
- Akkor egy semmirekellő vagy! - dörrent rá az öreg.

Apamanó próbálta menteni a helyzetet.
- Nagyapa, kérlek, mesélj az unokádnak az ősökről.
Az öreg mesélni kezdett:
Az erdei manók a hívták dolgozni a hegyi manókat is, amikor a völgyben ültetvényeket és gyümölcsfaerdőket kezdtek nevelni, de a hegyi manók hamar megunták, hogy növényeket kell babusgatni, és minden nap, hol előbb, hol utóbb egyszer csak félbehagyták a munkát, és elmentek sétálni, vagy egész délután táncoltak, daloltak. Amikor viszont dolgoztak, teljes erőből, szívvel-lélekkel csináltak mindent. Ha valamit azonnal, gyorsan, fáradságot nem kímélve kell megcsinálni, arra csak hegyi manó alkalmas. Késő ősszel a hegyi manók dolgoztak nagyon sokat. Ők gyűjtötték össze a rengeteg tűzrevalót, hogy télen legyen mivel fűteni, és ne kelljen szenet bányászni. Erdei manók is akartak tűzrevalót gyűjteni. Mondtuk nekik, hogy nem jöhetnek velünk, mert úgy tudjuk, hogy ki akarják lesni a titkainkat.

Ültek a konyhaasztalnál, és az öreg csak mondta és mondta... "Fene se tud ennyi mindent megjegyezni, pedig Ticci szívesen megtanított volna a gyorsírásra" - gondolta Brik, és ábrándozni kezdett a manólányról, az ősrégi történetek meg az egyik fülén be, a másikon ki.
- Melyik miniszter szolgája akarsz-e lenni? - kérdezte hirtelen az öreg Briktől.
- Tessék?! - rezzent össze Brik.
- Melyik miniszter szolgálatának szenteled az életedet? - kérdezte lassan, tagoltan apamanó.
- Az ipari miniszter... - kezdte Brik és ültében hirtelen maga alá rántotta a másik lábát, nehogy apamanó megtapossa azt is.
- Mi is ennek az ipari miniszternek a neve? - kérdezte nagyapó.
- Prap.
- Jó név. Látszik, hogy ősi hegyi manó családból származik. Párod van-e már?
- Van. Ticci a neve - mondta büszkén Brik.
- Talán Tirci... - mondta ingerülten öregapó.
- Ticci - makacskodott Brik.
- Mondom, TIRCI - bődült el az öreg.
- Mi már mennénk is, hoztam egy kis füstölni valót, és bármikor szívesen látunk, ha jössz... - hadarta apamanó.
- Nem megyek. Nem érdekel, hányan vagytok vagy mit csináltok. Ilyen unokát összehozni! A fiam nem szeret.
- Dehogynem. Egy díszes sírhelyet is... - kezdte Brik.
- Mi?! Ennyire várjátok a halálomat?! Pusztuljatok a szemem elől! - pattant fel az öreg, és fogott egy vaslapátot.

Brik és apamanó futásnak eredt. Csak jóval később settenkedtek vissza a háromkerekűhöz, hogy szép csendben, rendesen összekészülődjenek és hazainduljanak. Hazafelé is beszélgettek.
- Apa, megmutattad a nagypapi szégyenét, az elátkozott helyet. Aztán az ősi manóbarlangot is, ami minden hegyi manó szégyene, de egy díszes sírhely... Igaz, nekem úgy tűnt, nem nagyon örül neki, de az nem szégyen.
- De az. Az enyém.
- Miért? - csodálkozott Brik.
- Anyád bezörgött hozzám a pokolba, hogy mindig csak gyümölcsös krumplikását esztek vízzel. Akkor kellett volna eladni a díszes sírhelyet, és venni rajta finom ételeket és gyümölcsleveket. Mentségem annyi, hogy keményen belém nevelte az öreg, hogy a múltat kell építeni, nem a jövőt. Attól vagyok ilyen - mondta és sírdogálmi kezdett, mire Brik átölelte őt.

- Gyere, fiam - mondta apamanó. - Öt nap múlva nagy esemény lesz. Felnőtté avatunk. A család ősi titkait fogod megismerni. Öt napig keveset egyél, és sokat elmélkedj egyedül. Gondold végig az eddigi életedet, és képzeld el, hogy milyen életet szeretnél ezek után. Olvass régi könyveket, és próbálj tanácsot kérni az őseink szellemétől.

Nem tudta kivárni az öt napot, és már a második napon meglátogatta a rokonait.

- Te Krod, mondd, mi ez a nagy felnőtté avatás? Tudom, hogy repülni kell, de ez mit jelent pontosan? Szárnyat növesztünk? Csak vicceltem. Hallgatlak.
- A jelölt felcsatolja a szárnyakat, és leugrik a szakadékba. Ha szerencsésen leér, teljes értékű felnőtt manóvá válik.
- És ha ki-ki-ki-töri a nyakát?! - dadogott Brik.
- Akkor selejt volt, és nem kár érte - mondta Krod rezzenéstelen arccal.
Brik érezte, hogy a haja az égnek áll, és egy jeges iszonyat bizsereg végig a gerincén.
- Nem vállalom! - mondta rémülten.
- Akkor továbbra is mindenki úgy bánik majd veled, mint egy gyerekkel.
- Na és?
- A nők is.
- Nem gond.
- Ticci is.
- Ticci nem is igazi hegyi manó. Nem fontos ez neki.
- Meg ne tudja, hogy ilyet mondtál róla. Az ilyenek, mint ő, hegyi manók is, erdei manók is akarnak lenni egyszerre.
- Ami lehetetlen - sóhajtott Brik.
- Persze. Viszont ők eleve többet vállalnak, szorgalmasabbak, jobbá válnak, és többre viszik, mint mi. Minden képességüket tökéletesre fejlesztik, és ezt várják el a többiektől is. Egy hegyi manótól például azt, hogy repüljön, élje túl, és váljon teljes értékű felnőtté.
- Ticci jobban félne attól, hogy kitöröm a nyakamat. Nem engedne repülni.
- Miért törnéd ki? - kérdezte csodálkozva Krod.
- Megkérdeztem a többi fiatalt, és azt mondták, hogy háromféle baleset van. Az egyik, amikor a manó siklórepülés közben felgyorsul, és fejjel beleáll a sziklába. A másik, amikor lelassul, megáll a levegőben, és lezuhan. A harmadik, amikor csálén áll a szárnya, és pörögve zuhan le.
- Szóval ti már halálra rémítettétek egymást. Akkor nekem már semmi dolgom.

Eltelt az öt nap. Brik a hosszú koplalás után jól telezabálta magát, és gyomorrontást kapott. Apamanó csóválta a fejét.
- Látom, nem értetted meg a böjt lényegét. Nem az, hogy nagyon keveset kell enni. Az olvasás és az elmélkedés a fontos. Krod mondta nekem, hogy nagyon félsz a repüléstől.
- Mi köze ennek az ősi könyvekhez?
- Hányan haltak meg a családunkból repülés közben? - kérdezte apamanó.
- Tudtommal senki.
- Miért pont te lennél az első?
- Azért, mert nagyon félek tőle.
- Ez jó meglátás, de nem fog menni. Nem tudsz leesni.
- Miért ne tudnék? - csodálkozott Brik.
- Biztonsági övet kapsz.
- Krod azt mondta, hogy biztonsági pelenkanadrágot kapok - pirult el Brik.
- Az se vicc, rajtam is volt. Büszke vagyok rá, hogy feleslegesen.
- Mi az a biztonsági öv? Mi van rajta, amitől nem esek le?
- Egy vaskarika hátul. Azon van átfűzve egy kötél. A kötél két végén egy-egy erős, egészséges és tapasztalt felnőtt repül, az első néhány alkalommal ők vigyáznak rád.
- Ezt nem mondta senki!
- Gonoszkodnak.
- Mindenki csak megrémített. Krod is, például.
- Persze! Ugratják a zöldfülűeket, és jól mulatnak rajtuk.

Felvirradt a nagy nap.
- Azt már tudod, hogy a szárnyakkal pontosan mit kell csinálni, ez már menni fog neked. Két dolog még fontos. Sivalkodni kell, ahogy a torkodon kifér. Ne fogd vissza magad, és akkor kevésbé fogsz félni. A másik: Ne magad alá nézz, ne is a két kísérőre. Ők teszik a dolgukat szépen. Azt a pontot nézd egész idő alatt, ahová le akarsz érni. Ha ez időközben változik, keress egy új pontot, és ragaszkodj hozzá, ameddig csak lehet.
- Felkészülni... - üvöltött valaki egy vastölcsérbe.
Brik érezte, hogy pillanatokon belül hasznossá teszi magát a biztonsági pelenkanadrág, de ez csak egy tétova érzés volt. Az első ilyen baleset szerencsésen elmaradt, az érzés elmúlt.
- Indulás! - ordította a vastölcsér.
Brik ugrott. Zuhant. A szárnyak kifeszültek. Brik rájött, miért sivalkodik mindenki ilyenkor. Rettenetesen félt attól, hogy leesik és meghal. Hagyta magát sivalkodni, és közben rácsodálkozott a saját hangjára, mintha nem is vele történt volna ez az egész. Nézte azt az egy pontot, ahová le akart érni. Közeledett hozzá. Szinte várta, hogy egyszer csak felébred a saját alvókuckójában, a rémálomtól csuromvizesen. A lába leért, és már futott. A szárnyak, amint a végük leért, maguktól lecsatolódtak róla, és rögtön össze is csukódtak. A két felnőtt is leszállt. A harmadikat ölelgették. A harmadik felnőtt Brik volt.

A sivalkodó, repülő manók láttán a tüskés disznók egymást törve, taposva menekültek el a völgyből.
Másnap gyönyörű tavaszi idő volt, és Ticci a kicsivel együtt elment a Nagy Közös Alvásra, ami az erdei manók ünnepe. Hívták Briket is, de ő nem akart menni, viszont bosszantotta a gondolat, hogy Ticci idegen erdei manókkal fog összebújni.
- Ne féltékenykedj, hanem gyere velünk - mondták többen is, de hiába, egy hegyi manót ugyanúgy lehetetlen volt erre rábeszélni, mint egy erdei manót a repülésre.

Brik és Ticci végre összeköltözhettek, kaptak egy pici alvókuckót.
Nemsokára szóltak, hogy el kell cserélni két, egymás melletti pici alvókuckóra, és ajtót kell vágni a kettő közé.
- Mi lesz a neve? - kérdezte apamanó.
- Nem tudjuk fiú lesz-e, vagy lány - mondta Ticci.
Prom kapott egy levelet Briktől: Hamarosan gyermekünk születik, ezt be kellene írni az újságba.
Az újságíró felháborodva írta, hogy Promnak semmi köze az újsághoz csak élősködik rajta, ezért nem mondhatja meg mit kell beleírni, saját rokonságán kívüli híreket sem közölhet, beleértve a Brik-Ticci közelgő gyermekáldásét sem.

A botrányos cikk miatt rengeteg ajándékot és üdvözletet kaptak, és bekopogott hozzájuk egy orvos egy védőnő és egy dajka is, hogy felkészítse őket a nagy, csodálatos eseményre. Amikor közeledett az ideje, bementek a kórházba az erdei manók közé. Brik éjjel ott aludt, nappal takarított, vagy amikor nem volt semmi tennivaló, új orvosi műszereket tervezett.

Trikka megszületett és két nagy szeme és két kis füle lett. Mint a hegyi manóknak.
A nagy ünneplés közepén kaptak egy levelet.
"Gondolom, fiú lett. Ha megtanul beszélni, meg fogom kérdezni, akar-e király lenni."
Ünnepeltek tovább, és senki se mondta, vagy kérdezte, hogy kitől jött ez a furcsa levél.

_FK írta:Újra repülök.
Eddig négykézláb másztam.
_FK

Újra repülök.
Eddig négykézláb másztam.
_FK