Hajrá Vasas örökké !!!

Bernd Storck keddi keretszűkítésének hat játékos esett „áldozatul”. Egyikőjük a Vasas középpályása, az Elefántcsontpart ellen már debütáló Vida Máté volt, őt kérdezte a Rangadó.hu azután, hogy eldőlt, nem lesz ott az Európa-bajnokságra utazó keretben.

– Mennyire lepte meg, hogy nem került be az utazó keretbe?

– Túlzás lenne azt állítani, hogy ledöbbentem, hiszen az egyik legrutintalanabbnak, legfiatalabbnak számítottam a keretben. Nem is igazán számoltam azzal, hogy az Európa-bajnokságon ott lehetek, már ennek is örültem, hogy a felkészülési időszakban a csapattal lehettem, Elefántcsontpart ellen pedig debütálhattam. Remekül éreztem magam az elmúlt hetekben, egyáltalán nem vagyok csalódott.

– Meglepte, hogy becserélte önt Bernd Storck?

– Alapvetően igen, de az adott pillanatban már nem, mert a találkozó előtt jelezte nekem, hogy elképzelhető, hogy beállít majd. Szerencsére így is történt.

– A szövetségi kapitány azt nyilatkozta, hogy a kimaradókkal leült és beszélgetett a döntésről. Mit mondott, miért nem került be?

– Nem igazán indokolta meg, csak annyit mondott, hogy minden téren elégedett volt a látottakkal, és a továbbiakban is számít majd rám a világbajnoki selejtezők folyamán.

– Hogyan követi ezentúl az Eb-t?

– Televízión keresztül, mert szinte azonnal kezdődik majd a felkészülési időszak. Muszáj edzeni és mérkőzéseken játszani, nincs időm a helyszínen megtekinteni a találkozókat. Nagyon fogok szurkolni a csapatnak.

– Meddig juthat a magyar válogatott?

– Megkockáztatom, hogy képesek vagyunk túllépni a csoportkörön. Nem vagyunk esélyesek, de ha jól játszunk, ez a cél elérhető.

– Mi lesz klubcsapatok terén? Vannak ajánlatai, esetleg maradna a Vasasnál?

– Vannak megkeresések, de még nem tudom, hogy alakul a jövőm. Egyelőre úgy néz ki, maradok, hiszen szeretek itt játszani, és a szerződésem is él.

– Magyar csapatok keresik?

– Igen, én magyarokról tudok.

Ki tudta pihenni a rendkívül intenzív tavaszi szezont?

– A szezon utolsó mérkőzése után még pár napot együtt voltunk a csapattal, aztán elmentünk szabadságra. A sok energiát felemésztő, fárasztó, zsúfolt félszezon után erre mindenkinek nagy szüksége volt. Elsősorban a családommal töltöttem az időt, ám mivel még tart az iskolai év, így a gyerekeimmel kapcsolatban elsősorban ez volt a fő téma. Elintéztem jó néhány fontos hivatalos ügyemet, de természetesen figyelemmel kísértem a labdarúgás történéseit is.

A csapat dolgaival mennyit tudott foglalkozni az elmúlt hetekben?

– Sokat. Volt egy megbeszélt megállapodásunk a klubvezetéssel, hogy miképpen fog ez az időszak eltelni és a játékosaink edzéstervet kaptak a szünetre. A felkészülés első napjaiban először állapotfelmérést végzünk, megnézzük, hogy egyedileg ki hogyan végezte el a kiadott feladatokat a szünet alatt. A felkészülés egyik célja az lesz, hogy a bajnokság kezdetére mindenki elérjen fizikai és lelki teljesítőképességének arra a pontjára, amivel eredményesen tud a csapat hasznára lenni. Szeretnénk az előző szezon végén elért fordulatszámon elkezdeni az új idényt.

Játékosainkkal kapcsolatosan tud-e már konkrétumokról beszámolni? Kik lesznek a távozók és érkezők?

– Lesznek távozók, de akiknek élő szerződésük van, azokat várom hétfőn délelőtt. A válogatottaknál játszó játékosok, vagy akik sérüléssel bajlódnak, még nem lesznek ott. A távozó játékosokról pedig a felkészülés során döntünk a klubvezetéssel közösen. A szurkolók türelmét és megértését kérem, ám amint döntések születnek, azonnal beszámolunk róla a hivatalos honlapon.

Várható-e idegenlégiósok érkezése?

– Természetesen szeretnénk megerősíteni a csapatot, ám légiós csak akkor jöhet szóba, ha minőséget tud hozni a játékba. Elsősorban magyar játékosokban gondolkodunk, de nem zárható ki légiós érkezése sem.

Lesznek már próbajátékosok a hétfői edzésen?

– Ahogy az a felkészülési időszakokban általában lenni szokott, már most is várhatók próbajátékosok, elsősorban a felkészülés harmadik hetéig. A bajnokság kezdetéig hátralévő két hétben azonban már szeretnénk a végső kerettel együtt készülni. Természetesen páran az U19-es csapatból is részt vesznek az edzéseinken, olyanok, akik tavasszal már jó néhányszor velünk készültek, többek között Kleisz Márkra és Tóth Olivérre gondolok.

A siófoki négy kölcsönjátékosunkat, Czingráber Mátét, Gál Mátyást, Murka Benedeket és Tamás Lászlót is megnézi?

– Igen, mind a négyüket meg akarom nézni. Mivel csak ezen a hétvégén ér véget az NB II-es bajnokság, ezért még kapnak egy rövid szabadságot és majd csak később csatlakoznak a keretünkhöz. A látottak alapján fogunk aztán dönteni, hogy kire számítunk. Szivacski Donát Siófokról történő téli visszarendelése kapcsán azonban volt már jó tapasztalatunk. Így várakozással tekintek a négy fiú teljesítménye elé.

Mely posztokon erősítene?

– Úgy vélem, hogy a széleken jól állunk, így elsősorban a középpálya, illetve a csatársor közepén kellene erősítenünk, főleg olyanokkal, akik jó játékerőt képviselnek. Nem baj az, ha a játékosoknak van konkurenciájuk. Ettől függetlenül mindenkinek meg kell értenie, hogy az igazolás nem kívánságműsor, de a klubvezetéssel együtt figyeljük a kínálkozó lehetőségeket.

Miképp fog alakulni a csapat felkészülése? Hol lesznek az edzőtáborok?

– Június 7-én kedden elutazunk Mátraházára, ahol télen is edzőtáboroztunk, majd elmegyünk Ausztriába is, ahol szintén egy hétig tartózkodunk. A felkészülés mind a hat hetét pontosan megszerveztük. Fontos, hogy a szezonkezdésre legyen kiélezve a formánk.

Edzőmérkőzések tekintetében tud hírekkel szolgálni?

– Egyelőre a június 16-i 17 órakor kezdődő Almásfüzitő elleni és a Honvéddal szembeni június 21-i 17 órakor kezdődő edzőmeccsek a biztosak. Bár a Honvéddal korainak tűnhet a felkészülésnek ebben a szakaszában játszani, de motiváció tekintetében nagyon is jó lesz. A többi ellenfél majd az edzésszint szerinti állapot alapján fog kialakulni, de vannak már terveink.

A kapusedzőnk cseréjétől eltekintve várhatóak más változások a szakmai stábban?

– Nem tervezek változtatást. Kecskés Zolival és Ferenczi Pistával megvannak a segítőim, akikhez most Lippai József kapusedző csatlakozott.

Az első nyári igazolásunk Vaskó Tamás, akit kimondottan az Ön kérésére szereztünk meg. Mit vár tőle?

– Úgy vélem, ő stabil védőmunkára képes. A rutinja nagy erősítés lesz a játékunkban, valamint segítheti fiatalabb játékosaink fejlődését is.

Most, hogy már reálisabb képe van a magyar első osztály színvonaláról, az ellenfelek erősségéről, mit gondol másképpen, min szeretne mindenképpen változtatni a július közepén kezdődő új bajnokságban és miben kell előrelépnünk?

- A hamarosan kezdődő idényben meg kell lépnünk egy újabb lépcsőfokot felfelé, vagyis tovább kell stabilizálni és céltudatosabbá kell tennünk alapjátékunkat. Továbbá amiben mindenképpen fejlődnünk kell, az a játék gyorsasága, valamint tovább kell fejlesztenünk játékosaink atlétikai képességeit is. Emellett a pálya középső részében nagyobb magabiztossággal kell a támadásokat kialakítanunk. Ezek sulykolására most több idő lesz, így emiatt sok labdás elemet fogunk a felkészülés edzésein gyakorolni. Abban is bízom, hogy kevesebb sérüléssel tudjuk a következő szezont lejátszani. Összességében azt várom a következő bajnoki évadtól, hogy stabilan sikerül megragadnunk a középmezőnyben.

colocolo írta:Szerintem minden pénz számít nálunk,nem kell lemondani róla csak találni kell két olyan embert aki alanyi jogon is be tud kerülni a csapatba.Most buktunk éppen 51 millát avval hogy nem került be Korcsmár az EB keretbe jól jött volna az a pénz is,lehet hogy elég lett volna egy jobb játékosra is.

Osváth Attila karrierje igen rózsásan alakult: a Szigetszentmiklós csapatánál jól játszott, szerepelt az utánpótlás-válogatottakban. Részt vett a magyarországi U19-es Eb-n, majd a 2015 nyarán Új-Zélandon rendezett U20-as vb-n is. Ezt követően a Vasashoz igazolt, ahol alapembernek számított az első 11 forduló során, a Honvéd ellen győztes gólt is szerzett. Október 24-én, az Újpest ellen azonban súlyos térdsérülést szenvedett és ezzel véget is ért számára a 2015–2016-os idény. A magyar futball nagy ígéretét május elején sajkacsontjával is műteni kellett, állapotáról kérdeztük.

– Szerencsére már teljes mértékben felépültem és a felkészülést újra a Vasassal kezdhetem meg. Sérülésem óta hét, a műtét óta több mint hat hónap telt el, úgyhogy éppen itt volt az ideje... – kezdte Osváth Attila. – November 30-án műtöttek, december közepén vághattam neki a rehabilitációnak Fazekas Dénessel. Másfél-két hónapot jártam hozzá, gyógytornáztam, különböző kezeléseken mentem keresztül. Ezt követően, március körül tértem vissza a Vasashoz, ahol Ferenczi István másodedző, illetve a masszőrök vezetésével folytattam a munkát.

– Vezetőedzőnk, Michael Oenning játékosként talán nem is igazán ismer, legfeljebb ha videókat nézett rólam. Ezzel együtt természetesen beszélgettem vele, edzéseken is folyamatosan érdeklődött állapotom felől. A bennmaradást követően kérdezte, hogy a következő szezonra el tudom-e már kezdeni a rendes tréningeket. Mondtam neki, hogy igen, ennek örült – mondta Osváth, aki fél év kihagyás után csak remélni tudja, hogy mire kezdődik a bajnokság, jó formában lesz.

És hogy honnan követte a bajnokság végkifejletét?

– Kötelezőnek éreztem a csapat minden mérkőzésen kint lenni! – nyilatkozta az utánpótlás-válogatott bekk, majd Eb-esélyeinket illetően is tippelt egyet: szerinte akár a csoportból is továbbjuthat a magyar válogatott.

colocolo írta:


Pontosan erre gondoltam én is,szerintem él még a szabály de az lenne a jó ha nem azért kerülne be ,mert kell két fiatal a csapatba hanem mert olyan jó hogy be kell tenni.Persze a favoritom továbbra is Lencse és Laczkó nagyon jó lenne legalább az egyiket meg szerezni.

Vasas1969 írta:

Épp egy félórája elmentem ,hogy belenézzek egy sportba a Korcsmár cikk miatt. Akkor láttam a Sallóis hírt is. Pont arra gondoltam , mint amikor Szabó Bence is idejött . Szerintem kevés ide . Talán amiatt jön ,hogy mindig legyen a csapatban két 96-ban ,vagy később született játékos. Legalábbis volt ilyen terv is az MLSZ-ben , hogy csak akkor jár a teljes pénz egy csapatnak. Nem tudom végül mi lesz a szabályozás. Amúgy mocorog benne valami és nem is lógna ki talán nagyon a többi közül a múlt év alapján ,de jobb játékosban reménykedtem . A görög fiúnál azért jobb szerintem. Nálatok még erősítés is lenne. érdekes ,hogy pont ellenünk lőtte az első és egyetlen NB1-es gólját.

colocolo írta:Bedobok egy nevet Sallói Dániel 19 éves, a többit rád bízom.Mit szólnál hozzá? Lehet hogy érdekel Köteles L. 31 éves országon belül válthat csapatott Mechelen jöhet szóba.

- A combhúzódásom már teljesen meggyógyult, így semmi akadálya nem lesz annak, hogy a hétfőn kezdődő felkészülést együtt végezhessem csapattársaimmal – nyilatkozta honlapunknak Hangya Szilveszter.

Baloldali védőnket a 2016. április 16-i DVTK elleni hazai mérkőzés (1-3) 34. percében 0-1-es állásnál le kellett cserélni, mert a jobb combhajlító izma meghúzódott. Így az utolsó három - sorsunkat eldöntő - meccsen már nem állhatott vezetőedzőnk rendelkezésére.

- Már a május 5-én elkezdődött szabadságunk előtt elkezdtem az egyéni edzéseket, hogy ne legyen lemaradásom a többiekhez képest, és természetesen a kötelező edzéstervet is lelkiismeretesen végigcsináltam. Ezért úgy vélem a fizikai erőnlétem a sérülésem előtti szinten van. Az elmúlt négy hetet a szüleimnél töltöttem Baján, emellett néhány napot pihentem a Balatonon.

Az előző szezonban a középmezőny elérése volt a célunk. Támadófocit játszottunk, de abban az időszakban a szerencse elfordult tőlünk és sorozatban buktuk el a hajrában egy góllal a mérkőzéseket.

Tavasszal mindvégig bíztam magunkban, hogy sikerülni fog a bennmaradás. Ebben szerintem rendkívül fontos szerepe volt Michael Oenning vezetőedzőnk érkezésének, mert egy olyan pozitív gondolkodásmódot hozott magával, amit a csapat jól fogadott és magáévá tett. Nagyon örülök, hogy Oenning mester maradt továbbra is az edzőnk. Kiváló szakembernek tartom, és nagyon sok mindenben segített a csapatnak a nehéz időszakokban.

Még kétéves szerződés köt a Vasashoz. Nagyszerűen érzem magam a csapatban, a szurkolóink csodálatosak. Ha ez a fiatal társaság együtt marad, szép eredményeket érhetünk majd el.  Nagyon bízom abban, hogy az új bajnoki idényben már nem a kiesés ellen fogunk harcolni, és sikerül a tabellán néhány helyet előbbre lépnünk.

colocolo írta:

Nem voltam kint,én is tv néztem én úgy gondolom ha az nb1 be készül akkor az csak a két feljutó közül lehet az egyik.Nem ez volt a legjobb szezonja valami biztosan van a háttérben hogy még ezt két mérkőzést se akarta lejátszani.

Vaskó Tamás nevelőegyesületében folytatja, mint arról a Rangadó is beszámolt. A 32 éves hátvéd a Békéscsaba színeiben futballozott a múlt szezonban, a csabaiak azonban végül nem tudtak megkapaszkodni az első osztályban, így Vaskó a váltás mellett döntött.

– Nagyon nehéz sportolóként egy ilyen kudarcot, mint a kiesés, feldolgozni. Én személyesen sem ehhez vagyok hozzászokva, bár tavaly Dunaújvárosban is részem volt benne. De eddig inkább bajnoki címért harcoltam – fogalmazott a Rangadónak Vaskó Tamás – Békéscsabán a bajnokság elején eltelt pár meccs, míg hozzászoktam a csapathoz. Az őszi szezonnak köszönhetően estünk ki, de sajnos tavasszal is sok pontot vesztettünk el olyan meccseken, amikor nyerhettünk volna és talán meg is érdemeltük volna. Mindenkin nagy nyomás volt végig, borzasztóan csalódott voltam a búcsú miatt.

A korábban a magyar válogatottban is pályára lépő, Angliában is megfordult védő számára prioritás volt az első osztály, ezért jelezte a békéscsabai klubnál, hogy távozna – a Vasas pedig a legjobbkor jött képbe.

– A csabai vezetőség elfogadta a döntésemet és nagyon korrektek voltak, bár szerettek volna megtartani. Mindenben segítettek, köszönettel tartozom nekik. Voltak más lehetőségeim is a Vasas mellett, sok mindent figyelembe kellett venni. Ez volt a legjobb döntés a karrierem és a családom szempontjából is. Remélem, itt is hozzá tudok tenni annyit vagy még többet a csapat szerepléséhez, mint Békéscsabán. Ha más erősítések is jönnek, nem szeretnénk a kiesőzónában szerepelni és szerintem nem is fogunk.

– A klubot jól ismerem, de nyilván sokat változott azóta, hogy elmentem. Ha látják, hogy jó teljesítményt nyújtok, könnyebb lesz a beilleszkedés, eddig is mindenhol általában jól ment ez, a Vasasnál kifejezetten kedvesen fogadtak. Czvitkovics Pétert, Remili Mohamedet, Hangya Szilevsztert már korábbról ismertem, nagyon szimpatikus társaság – nyilatkozta a tizennégy éves korától évekig a Vasas utánpótlásában futballozó Vaskó.

A vezetőedzővel, Michael Oenninggel még nem beszélt, de a keretet és a körülményeket ismerve bízik benne, jövőre nyugodtabb – és sikeresebb – szezonja lesz neki és csapatának is, mert a Vasasnál adottak a körülmények a jó munkához. Vaskó pedig a védelem irányításával járulhat ehhez hozzá.

– Nem az én dolgom eldönteni, hogy miben lehet jobb a csapat, de abban bízom, hogy eredményesebb lesz a szezonunk. A célkitűzéseknél realistának kell persze lenni, de szerintem mindig a maximumra kell törekednünk. A klubnak és a szurkolóknak ideje lenne végre örömet szerezni Angyalföldön, ebben szeretném segíteni őket. A pályán a kommunikációból is igyekszem kivenni a részem, ott folytatva, ahol eddig is, mert ezzel a játékostársaimnak is segíthetek, és saját magamnak is a beilleszkedésben – tette hozzá végül a Vasas legfrissebb szerzeménye.

Vasas1969 írta:

Nem tudom ,hogy mi az oka Ivancsics távozásának ? Nem balhéra ,hanem inkább arra gyanakszom ,hogy első osztályú klubtól van ajánlata és mivel korán kezdődik az NB1 szeretne egy picit nyaralni a felkészülés előtt. Tény ,hogy megjátssza azt amit bármelyik középpályásunk nyújtott idén . Kíváncsi leszek hol fog kikötni ? Colo tudsz valamit?

colocolo írta:




Eddig igen,de ha jön Polekszics akkor már két találat lesz,és még messze nincs vége látok még esélyt.

Vasas1969 írta:

Tévés mérkőzésen fogadjuk a Mezőkövesdet!

Csapatunk vasárnap a Mezőkövesd Zsóry FC együttesével játszik a Merkantil Bank NB II 29.fordulójában.
A szezon utolsó hazai találkozója 18:00-kor kezdődik a Révész Géza utcai stadionban, melyet az M4 közvetít élőben!

Vasárnap 18:00-kor tévés mérkőzésen fogadjuk a feljutásért küzdő Mezőkövesd Zsóry FC együttesét.

4 játékosra nem számíthat szakmai stábunk: Nagy Dániel és Futó Zsombor 5 sárga lap miatt hagyja ki a találkozót. Kapusunk, Gábor Péter szolnoki sérülése nem jött rendbe, valamint Rusvai László Budaörs ellen szerzett térdsérülése is komolyabbnak bizonyult, ők ketten már nem fognak pályára lépni az idei szezonban.

Ivancsics Gellért távozik Siófokról

A BFC Siófok ezúton köszönetet mond Gellértnek azért, amit az elmúlt években a klubért tett, a gólokért, a gólpasszokért, és a pályán kívüli vidám percekért is.

Sok sikert és minden jót kívánunk Gege!

Vasas1969 írta:A honlapról:
Vaskó Tamás visszatért Angyalföldre

A 32 éves, 12-szeres válogatott Vaskó Tamás, 2 plusz 1 éves szerződést írt alá a Vasas FC-hez.

Vancsa Miklós, a Vasas FC ügyvezető igazgatója a szerződés aláírását követően elmondta: „Nagyon örülünk Tamás érkezésének. Amikor a 2016/17-es keret kialakításáról beszélgettünk, akkor Michael Oenning vezetőedző kifejezett kérésére, a szakmai stáb javaslatára és az ügyvezetés teljes egyetértésével Vaskó Tamás volt az egyik olyan játékos, akit mindenképpen szerettünk volna leigazolni. Kívánunk neki sok sikert, és hogy ugyanolyan vezére legyen a Vasas csapatának, mint korábbi együtteseinek is”.

Vaskó Tamás nyolc évesen a 20. kerületi ESMTK-ban kezdte pályafutását. Az akarat és a versenyszellem már akkor megmutatkozott benne, mindig, mindenben első szeretett volna lenni. Így rövid időn belül a két évvel idősebbek között játszhatott. Ott fedezte fel őt Siposné Lénárt Edit, aki amikor átkerült a Vasashoz, több játékos társaságában Tamást is magával vitte.

„Ekkor tizennégy éves voltam. Onnantól kezdve végigjártam a Vasasban az utánpótlás csapatokat. Akkor azonban az Euroleasing cég a Vasas utánpótlásából átvonult Újpestre. Nekem is felajánlották a váltás lehetőségét. Így kerültem a lilákhoz” – emelte ki Tamás.

„Voltam a Bristol City játékosa az angol másodosztályban a 2007-2008-as idényben (19 meccsen lépett pályára), majd rögtön a következő szezont az olaszországi Avellino csapatában töltöttem, szintén a másodosztályban, ahol 30 találkozón szerepeltem” – hangsúlyozta a frissen leigazolt Vasas-játékos.

A Várhidi-féle fiatalítás idején kapott először lehetőséget a nemzeti tizenegyben: 2007-ben Montenegró ellen, egy barátságos mérkőzésen debütált. Onnantól kezdve folyamatosan 12 alkalommal szerepelt a csapatban. Ervin Koeman érkezése után pár meccsen még kispados volt, ám lehetőséget csak egyszer kapott, Albánia ellen, aztán ki is szorult a válogatott keretéből.

„Erősségeim? Kiemelném a kommunikációt. Ugyanis végigbeszélem a mérkőzéseket, ezzel is próbálom társaim munkáját segíteni. Erős vagyok a párharcokban, legyen szó fejről, vagy testről. Jónak tartom indításaimat is mindkét lábbal, de a kapu előtt is veszélyt tudok jelenteni úgy fejjel, mint lábbal. Természetesen vannak fejleszteni valóim is, de ezekre nem szeretném felhívni az ellenfelek figyelmét. Örömmel térek vissza Angyalföldre, ahol meghatározó éveimet töltöttem. Remélem, hogy hasznára tudok lenni nevelőegyesületemnek és sok örömet okozok majd játékommal a csapat szurkolóinak” – közölte Vaskó Tamás.

A 193 centiméter magas belső védő 14 és 18 éves kora között a Vasas utánpótlásában pallérozódott, ám az Euroleasing - amely korábban a Vasas utánpótlását támogatta -, 2001-ben átköltözött Újpestre, és vitt magával jó néhány játékost, többek között Vanczák Vilmost, Feczesin Róbertet, Cseri Gergőt, Illyés Dánielt és Vaskó Tamást is.

A védő legnagyobb sikerét a Videotonnal érte el, ahol tagja volt a fehérváriak első bajnokcsapatának.

Colocolo az első pipa megvan. 1-1-re állunk.

Vancsa Miklós, a Vasas FC ügyvezető igazgatója a szerződés aláírását követően elmondta: „Nagyon örülünk Tamás érkezésének. Amikor a 2016/17-es keret kialakításáról beszélgettünk, akkor Michael Oenning vezetőedző kifejezett kérésére, a szakmai stáb javaslatára és az ügyvezetés teljes egyetértésével Vaskó Tamás volt az egyik olyan játékos, akit mindenképpen szerettünk volna leigazolni. Kívánunk neki sok sikert, és hogy ugyanolyan vezére legyen a Vasas csapatának, mint korábbi együtteseinek is”.

Vaskó Tamás nyolc évesen a 20. kerületi ESMTK-ban kezdte pályafutását. Az akarat és a versenyszellem már akkor megmutatkozott benne, mindig, mindenben első szeretett volna lenni. Így rövid időn belül a két évvel idősebbek között játszhatott. Ott fedezte fel őt Siposné Lénárt Edit, aki amikor átkerült a Vasashoz, több játékos társaságában Tamást is magával vitte.

„Ekkor tizennégy éves voltam. Onnantól kezdve végigjártam a Vasasban az utánpótlás csapatokat. Akkor azonban az Euroleasing cég a Vasas utánpótlásából átvonult Újpestre. Nekem is felajánlották a váltás lehetőségét. Így kerültem a lilákhoz” – emelte ki Tamás.

„Voltam a Bristol City játékosa az angol másodosztályban a 2007-2008-as idényben (19 meccsen lépett pályára), majd rögtön a következő szezont az olaszországi Avellino csapatában töltöttem, szintén a másodosztályban, ahol 30 találkozón szerepeltem” – hangsúlyozta a frissen leigazolt Vasas-játékos.

A Várhidi-féle fiatalítás idején kapott először lehetőséget a nemzeti tizenegyben: 2007-ben Montenegró ellen, egy barátságos mérkőzésen debütált. Onnantól kezdve folyamatosan 12 alkalommal szerepelt a csapatban. Ervin Koeman érkezése után pár meccsen még kispados volt, ám lehetőséget csak egyszer kapott, Albánia ellen, aztán ki is szorult a válogatott keretéből.

„Erősségeim? Kiemelném a kommunikációt. Ugyanis végigbeszélem a mérkőzéseket, ezzel is próbálom társaim munkáját segíteni. Erős vagyok a párharcokban, legyen szó fejről, vagy testről. Jónak tartom indításaimat is mindkét lábbal, de a kapu előtt is veszélyt tudok jelenteni úgy fejjel, mint lábbal. Természetesen vannak fejleszteni valóim is, de ezekre nem szeretném felhívni az ellenfelek figyelmét. Örömmel térek vissza Angyalföldre, ahol meghatározó éveimet töltöttem. Remélem, hogy hasznára tudok lenni nevelőegyesületemnek és sok örömet okozok majd játékommal a csapat szurkolóinak” – közölte Vaskó Tamás.

A 193 centiméter magas belső védő 14 és 18 éves kora között a Vasas utánpótlásában pallérozódott, ám az Euroleasing - amely korábban a Vasas utánpótlását támogatta -, 2001-ben átköltözött Újpestre, és vitt magával jó néhány játékost, többek között Vanczák Vilmost, Feczesin Róbertet, Cseri Gergőt, Illyés Dánielt és Vaskó Tamást is.

A védő legnagyobb sikerét a Videotonnal érte el, ahol tagja volt a fehérváriak első bajnokcsapatának.

Síposúr írta:

Vaskó jöhet! Osváth felépül és jók vagyunk hátul. Egy jobb kapus azért kéne . Előrébb nagyobb bajok vannak. A kis spanyolnak én is örültem volna. Nem tudom ki szabad , ha nem akarunk megint idegbajt kapni komoly erősítés kell előre. 2-3 ember aki gólt tud rúgni. Sok sikert a vezetőknek. Edzőmeccsekről még semmi ? Hajrá Vasas!

Húszéves tehetségünknek emellett egy évvel korábban a bal csuklója eltört, amin három hete egy korrekciós műtétet hajtottak végre, ami tökéletesen sikerült. Pár napja már könnyített gipsz került kezére, így ez sem akadályozza, hogy részt vehessen az intenzív edzéseken.

„Nem voltam nyaralni sehol. Otthon a szüleimnél tartózkodtam Balatonfüreden. Pihentem és minden nap intenzíven edzettem, hogy mind fizikailag, mind pedig mentálisan rendben legyek. Nagyon hiányzik már a az éles játék. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy meggyőzzem Oenning mestert, hogy hasznos tagja lehetek a csapatnak, és idővel visszaverekedjem magam először az U21-es, majd a felnőtt válogatottba” - nyilatkozta honlapunknak Osi.

Fiatal szélső védőnk a múlt év októberében még tagja volt a Feröer-szigetek (október 8.) és Görögország (október 11.) elleni Eb-selejtezőkre készülő válogatott szűk keretének, majd 2015. október 24-i Újpest elleni idegenbeli mérkőzésünkön elülső és oldalsó térdkeresztszalag-szakadást szenvedett. A november 30-án elvégzett műtét jól sikerült, komplikáció nem lépett fel.

Nem a legjobb előjelekkel várta a meccset a BFC Siófok, hisz valamiért villámgyorsan „közös megegyezéssel” távozott a klubtól Ivancsics Gellért, aki ebben a szezonban tíz góllal és ugyanennyi gólpasszal vette ki a részét csapata harminckét góljából, sőt ezúttal a hat gólos Nagy sem léphetett pályára eltiltás miatt. A vendégek megerőltetés nélkül, könnyed játékkal verték a balatoniakat, akik szinte semmilyen veszélyt nem jelentettek az ellenfél kapujára, így gyakorlatilag a tizennegyedik percben eldőlt a találkozó, Molnár szólója után szerzett találattal.
A balatoniaknak ez volt a hetedik olyan hazai meccse, melyen nem rúgtak gólt, a tizenöt bajnokin pedig húsz gól a mérlegük tizenöt rúgott, huszonkettő kapott gól lett a mérleg saját közönségük előtt.


BFC Siófok: Filipánics – Baksa (Berki 65.p), Mogyorósi, Czingráber, Farkas – Gréczi (Kozma R. 71.p), Gál, Nagy J., Körmendy (Nagy R. 21. perc) – Murka, Elek. Edző: Goran Kopunovic.

Mezőkövesd Zsóry: Dombó – Vági, Szilvási, Szeles, Fótyik – Hegedűs D. – Molnár G. (Sós B. 75.p), Tóth B., Szatmári, Nicorec – Frőhlich (Orosz 63.p). Edző: Pintér Attila.

Gólszerző: Molnár Cs. 14., Nicorec 62., 71., Sós (11-esből) 81. perc.
Kiállítva: Mogyorósi 81. perc.

Vasas1969 írta:NB1.hu Simon Zoltán
Vaskó "érkezése" több angyalföldi játékos sorsa miatt lehet érdekes

Híreink szerint több békéscsabait” is megnéztek Angyalföldön.

Az utolsó meccsen harcolta ki a Vasas bennmaradást az előző szezonban, így evidens, hogy a gárda erősítésre szorul. Az nb1.hu információi szerint az egyik kiszemelt Vaskó Tamás, aki parádésan futballozott Békéscsabán, voltak mérkőzések, amikor simán válogatottbeli teljesítménnyel rukkolt elő.

Honlapunk úgy tudja, a viharsarkiak közül Angyalföldön gondolkodtak még Laczkó Zsolt és Calvente leigazolásán is, ám mindkét futballistát több klub hívja, olyanok is, amelyek a Vasasnál kedvezőbb anyagi- és szakmai lehetőségeket tudnak kínálni.

De visszatérve Vaskó Tamásra. Vaskó ugye középső védő, ezen a poszton Debreceni András és Korcsmár Zsolt is jó teljesítményt nyújtott. Korcsmár tud eggyel előrébb is játszani, arról nem beszélve, válogatott kerettag, így nagyon jó üzleti lehetőség is. A Vasastól Vida Máté is tagja Bernd Storck keretének, akit a bajnokság élcsapatai is figyelnek, fiatal is, így remek lehetőséget látnak benne többen is.

Ha az egyikük esetleg távozna, akkor is jót tenne Vaskó szerződtetése, ha meg nem lesz távozó, akkor meg nő a versenyszellem.

Csapatunk vasárnap a Mezőkövesd Zsóry FC együttesével játszik a Merkantil Bank NB II 29.fordulójában.
A szezon utolsó hazai találkozója 18:00-kor kezdődik a Révész Géza utcai stadionban, melyet az M4 közvetít élőben!

Vasárnap 18:00-kor tévés mérkőzésen fogadjuk a feljutásért küzdő Mezőkövesd Zsóry FC együttesét.

4 játékosra nem számíthat szakmai stábunk: Nagy Dániel és Futó Zsombor 5 sárga lap miatt hagyja ki a találkozót. Kapusunk, Gábor Péter szolnoki sérülése nem jött rendbe, valamint Rusvai László Budaörs ellen szerzett térdsérülése is komolyabbnak bizonyult, ők ketten már nem fognak pályára lépni az idei szezonban.

A BFC Siófok ezúton köszönetet mond Gellértnek azért, amit az elmúlt években a klubért tett, a gólokért, a gólpasszokért, és a pályán kívüli vidám percekért is.

Sok sikert és minden jót kívánunk Gege!

Az utolsó meccsen harcolta ki a Vasas bennmaradást az előző szezonban, így evidens, hogy a gárda erősítésre szorul. Az nb1.hu információi szerint az egyik kiszemelt Vaskó Tamás, aki parádésan futballozott Békéscsabán, voltak mérkőzések, amikor simán válogatottbeli teljesítménnyel rukkolt elő.

Honlapunk úgy tudja, a viharsarkiak közül Angyalföldön gondolkodtak még Laczkó Zsolt és Calvente leigazolásán is, ám mindkét futballistát több klub hívja, olyanok is, amelyek a Vasasnál kedvezőbb anyagi- és szakmai lehetőségeket tudnak kínálni.

De visszatérve Vaskó Tamásra. Vaskó ugye középső védő, ezen a poszton Debreceni András és Korcsmár Zsolt is jó teljesítményt nyújtott. Korcsmár tud eggyel előrébb is játszani, arról nem beszélve, válogatott kerettag, így nagyon jó üzleti lehetőség is. A Vasastól Vida Máté is tagja Bernd Storck keretének, akit a bajnokság élcsapatai is figyelnek, fiatal is, így remek lehetőséget látnak benne többen is.

Ha az egyikük esetleg távozna, akkor is jót tenne Vaskó szerződtetése, ha meg nem lesz távozó, akkor meg nő a versenyszellem.

Az 50-es és 60-as években négyszer volt a Vasas bajnokcsapatának tagja a kiváló csatár, a ma 75 éves Kékesi Mihály. Az ifjúsági válogatottal 1960-ban Európa legjobbjai lettek. Bár korán felfigyeltek rá, 17 évesen már az NB1-ben játszott, a szövetségi kapitányok a sors furcsa fintoraként felnőttként egyszer sem szavaztak neki bizalmat. Ezzel együtt nem panaszkodik, mint mondja, olyan társakkal, mint akik neki jutottak, öröm volt pályára lépni, és gólpasszt adni legalább akkora öröm, mint maga a gólrúgás.

Több mint másfél évtizedet töltött a Vasasban, de mikor dőlt el, hogy egyáltalán futballista lesz?

Egészen kicsi voltam, amikor megkedveltem ezt a játékot. Tizenkét évesen kerültem a Vasasba, ahol az idősebb barátaim játszottak, ők hívtak. A pálya a Népligetben volt, én pedig a Gyáli úton laktam, ahonnan gyalog jártunk az edzésre. Bemelegítésnek is jó volt, át kellett futni egy nagy réten, aztán be a Népligetbe. A végén már egészen jól kitaposott utunk volt, mert minden edzés alkalmával megfutottuk ezt a távot. Nagyon jó volt, jó rá visszagondolni, csak nagyon hamar eltelt az idő…

Hamar kiemelkedett, korosztályos válogatott lett, háromszor is részt vett az akkoriban UEFA-tornának hívott ifjúsági Európa bajnokságon, amelyet 1960-ban meg is nyertek.

Nagyon jó érzés volt, hogy beválogattak. Azt is jelentette, hogy tudtunk utazni, mehettünk külföldre. A játékos pályafutásom igazából ott, az ifi válogatottnál kezdődött. 1956 után a fiatal futballisták közül nagyon sokan mentek nyugatra, de az itthon maradtakból is gyorsan összeállt egy jó csapat. 1959-ben, Bulgáriában bronzérmesek lettünk, aztán 1960-ban Ausztriában megnyertük az EB-t, amit nyugodtan lehet így nevezni, mert ott voltak a nagy futballnemzetek csapatai. Az NDK-n, az NSZK-n, a törökökön és Portugálián túljutva kerültünk be a döntőbe, ahol a románoknak én rúgtam az első gólt. A vége 2:1 lett ide, a hajrában mindkét csapat tizenegyest hibázott.
Elég tűrhető kis csapatunk volt…
Csodálatos társaim voltak. A mai napig fel tudom sorolni az összeállítást: Száger – Menczel, Mészöly, Káposzta – Galambos, Ihász – Faliszek, Kékesi, Kürtösi, Farkas, Krajcsi. Van köztük néhány későbbi sokszoros felnőtt válogatott, de akkor már mind NB1-es játékosok voltak. Nagyon erős, jó csapat volt, jó barátok is voltunk. A pályán és a pályán kívül is szerettük egymást, hajtottunk a csapatért, a győzelemért.

Mennyire fontos a csapaton belüli barátság? Manapság évről évre nagy a fluktuáció, a játékosok nem is feltétlenül beszélik egymás nyelvét. Lehet így jól futballozni?

Nem, szerintem nem. Elengedhetetlen, hogy a játékosok barátok legyenek és ez a pályán meg is mutatkozik. A legjobb példákat manapság a Barcelonánál lehet látni, ahogy Messi, Neymar, Suarez meg Iniesta kiszolgálja egymást, ahogy örül a másik góljának. Az ember a barátjának hamarabb, önzetlenebbül passzol, ismerik egymás gondolatát. Nálunk is így volt, főleg azokkal, akik egy klubban játszottak. Az ifi válogatottban négyen is voltunk a Vasasból, de a többieket, a vidékieket is jól ismertük, velük is barátságban voltuk. Mindenki minden meccsen azt szerette volna, hogy győzzünk. Ma is ezt gondolom, hogy minden meccsre úgy kell kimenni a pályára, hogy győzni kell, függetlenül attól, ki az ellenfél, ki hol áll a tabellán, kit mondanak esélyesnek.

Kikkel volt a legjobb a viszonya?

Nehéz bárkit is kiemelni, de talán azokkal, akikkel az ifi válogatottban is együtt játszottunk. Velük korban is összetartoztunk. De az idősebbekkel is nagyon jó volt a kapcsolatom, szeretettel fogadtak, segítettek. Sok mindent tanultam tőlük, figyeltem a mozgásukat, arra koncentráltam, mit lehet tőlük ellesni az edzéseken. Jó volt tudni, hogy ha beindulok, biztosan megkapom a labdát, és amikor fordítva van, nekem is úgy kell adnom, hogy folyamatos legyen a játék, élvezni tudjuk egymás társaságát a pályán. Ha Machos fölnézett, mi Farkas Jancsival már indultunk is, választhatott, melyikünknek adja a labdát, amely mindig pontosan érkezett. Nem kellett szólnia, hogy induljunk, tudtuk, mi a dolgunk.

A Vasasnak akkoriban már elég erős kerete volt, óriási csatáregyéniségekkel. Hogyan tudta magát 17 évesen beverekedni az első csapatba?

Valóban, 17 évesen kerültem be az első csapatba, 1958-ban az első bajnoki mérkőzésemen mindjárt gólt is rúgtam, Miskolcon 3:0-ra győztünk az MVSC ellen. Elmondanám ezt a csapatot is: Kamarás – Kárpáti, Bundzsák, Sárosi – Mathesz, Berendi – Kékesi, Csordás, Szilágyi I., Ihász, Lenkei. Ilyen futballisták között tényleg élmény volt játszani. Az edzőnk Illovszky Rudi bácsi volt, ő rakott be egy olyan együttesbe, ahol szinte kivétel nélkül mindenki válogatott volt.

Mindegy volt, hogy jobbszélsőnek állították be vagy középre?

A csatársorban a balszél kivételével mindenhol játszhattam volna, meg hát játszottam is. Nem jöttem zavarba, ha elől bárhová beraktak. Később középpályás is voltam, ott is nagyon jól éreztem magam.

Mi volt az erőssége, miért szavaztak önnek bizalmat az edzők?

Nem én mondom magamról, az edzők és a szakemberek akkori véleménye volt, hogy technikailag képzett voltam, a gyorsaságom a futballisták között átlagon felüli volt. Azon kívül láttam a pályán, amit nem nagyon lehet tanítani. Volt egy olyan adottságom, hogy tudtam, kinek kell adni a labdát és mikor. Ezek elengedhetetlen dolgok ahhoz, hogy valaki ilyen szintre felkerüljön és ilyen játékosok között is meg tudja állni a helyét.

A statisztikák szerint 126 bajnokin 26 gólt szerzett a Vasasban, de feltételezem, hogy ennél sokkal több gólpassza volt. Azt ugyanúgy lehet élvezni, mint a gólrúgást?

Igen, az nagyon jó érzés. Ugyanolyan jó, mintha én rúgtam volna a gólt, sőt, talán még jobb. Megint csak Messit, Neymart és Suarezt idézem, akik úgy tudnak örülni, ha jó labdát adnak a társuknak, hogy látszik rajtuk, mennyire élvezik a közös játékot. Csodálatos érzés, ha én adhatok olyan labdát, amelyikből gól lesz. Aztán persze az is, ha én rúghatom be, az is nagyon jó dolog, de ez fontos.

Nem kérdés, hogy Puskásék után is kivételes nemzedék jött, benne olyan csatárokkal, mint Machos, Tichy, Albert vagy Farkas Jancsi. Nem érzi úgy, hogy ha egy kicsit is több szerencséje van, a felnőtt válogatottban is szóhoz juthatott volna?

Hát igen, egy gyengébb korszakban biztosan több lehetőségem lehetett volna. Az én nemzedékemben nagyon sok jó játékos volt, és a válogatottban nem kaptam lehetőséget.

Volt akkor olyan érzése, hogy befért volna?

Igen, volt. Biztos vagyok benne, hogy ha megkapom a lehetőséget a válogatottban, éltem volna vele.

Akkoriban Rudi bácsi és Baróti Lajos révén a Vasashoz kötődő szövetségi kapitányok voltak, sosem beszéltek arról, miért nem válogatták be?

Ez olyan dolog, hogy az edző dönti el, ki játsszon a csapatban. A játékosok között persze voltak beszélgetések, akadtak, akik szerették volna, ha velem játszhatnak a válogatottban is. Persze én szerettem volna a legjobban. De csak úgy lehet bizonyítani, ha az ember lehetőséget kap. A Vasasban is az volt a helyzet, hogy elég sokszor pályára léphettem, de talán még ott is többször játszhattam volna, ha bizalmat kapok.

Felnőtt pályafutása során tíz évig volt Vasas játékos.

Igen, 1958-tól 1968-ig voltam az első csapat tagja. Négyszer nyertünk bajnokságot, az örökös bajnoki címet is megkaptam a klubtól, aminek nagyon örültem.

A fiatalabbak kedvéért, akik most azt látják, hogy egy-egy mérkőzésen csak ezer néző van, mondja el, mit jelentett akkor a labdarúgásban magyar bajnoknak lenni!

Akkoriban egészen más volt. Nagyon nagy jelentősége volt egy bajnoki győzelemnek, a legnagyobb dicsőség. Ezért harcoltunk, küzdöttünk. Mindenkinek ez az álma, legalábbis nekünk ez volt. Szerettünk örömöt okozni a mérkőzésekre kijáró embereknek, meg persze saját magunknak is. Akkoriban nem volt annyi szórakozás, mint most, a stadionok tele voltak. 1958-ban a hazai nézőátlagunk a Népstadionnak köszönhetően 30 ezer volt! Jó volna, ha a maiak is beleszagolhatnának, milyen az 80 ezer néző előtt játszani! Ezt minden labdarúgónak át kellene éreznie legalább egyszer az életben! És akkor még nem is beszéltünk a dél-amerikai túrákról, arról, hogy a Hexagonál tornán a chilei Colo-Colo elleni 9:3-as santiagói mérkőzésen is rúgtam gólt.

Akkoriban persze minden fiúgyerek focizott, a merítés is nagyobb volt, mint manapság.

Ez is igaz, de amit mindenképpen el kell mondanom az az, hogy akkoriban mindenki nagyon akart. Akart jól játszani, kiemelkedni, nagy csapatba kerülni. Ennek az ember minden mást alárendelt, és úgy játszott, hogy észre kellett venni a tehetségét. A futball egyik fontos momentuma az akarati tényező, a küzdeni tudás. Akiben ez megvan, ma is érvényesül. Persze kell a kondíció, a gyorsaság, sok minden, de a lényeg a játék, méghozzá a komolyan vett játék.

A bajnoki címek közül melyik a legkedvesebb?

Nekem mindegyik. Mind a négy nagy élmény volt, igazi csúcspont. Az egész pályafutásomból pedig az 1960-as ifi Eb-cím a legszebb emlék.
Egy évtized után az MTK-ba igazolt, ahol szintén jó társak közé került, kupát is nyertek. Miért ment el?
Még jó erőben éreztem magam, nem voltam öreg, de az utolsó évben már alig játszottam a Vasas első csapatában. Mindenképpen játszani akartam, egy megoldás maradt, elmenni oda, ahol pályára léphetek. Így kerültem az MTK-hoz, ahol jól éreztem magam. Hidegkúti Nándor volt az edző, Sándor Csikar a szakosztályvezető és Bukovi Marci bácsi volt a szaktanácsadó. Úgyhogy nem akármilyen szakemberek szavaztak bizalmat, és nem akármilyen játékostársak közé kerültem. Utána még játszottam a Vasas Izzóban, de az MTK volt az NB1-es pályafutásom végállomása.

Visszavonulása után teljesen elszakadt a futballtól?

Igen, nehéz is volt abbahagyni. A magas szinten űzött sportolás már csak ilyen, aki megszokta, a végén nehezen vált. Ilyenkor minden kiesik az ember életéből, ami addig a focihoz tartozott: a mozgás, a társak, az edzés, a hétvégi fordulók ritmusa, a közönség. Ezek nagyon tudnak hiányozni.

Mivel kereste a kenyerét utána?

A szakmám esztergályos volt, de nem ezzel foglalkoztam. Többféle állásom is volt, a legtovább anyagbeszerzőként dolgoztam. Szerettem benne, hogy folyton úton voltam, sokfelé kellett mennem, jó átmenet volt, már csak a mozgás szempontjából is. Az irodai munka nem lett volna nekem való. Szerencsére a családi háttér mindenen átsegített, a feleségem mindig, minden segítséget megadott, sportolóként és utána is. Van egy nagyon jó fiam, akit nagyon szeretek, két unokám. A kiegyensúlyozott családi élet volt a legnagyobb segítség a játék befejezése után. Éreztem, hogy együtt vagyunk, hogy velem vannak.

Nyugdíjasként hogyan telének napjai?

Az unokáimnak pár éve vettem egy íjat, és azóta én is rákaptam. El se hittem volna, milyen jó sportág!

Egyik unokája, Alex ifistaként komoly labdarúgó ígéret volt.

Igen, benne és a testvérében, Andrásban is láttam lehetőséget. Sajnálom, hogy Alex pályafutása nem az NB1-ben folytatódott, jó mozgású, technikás és jól fejelő középhátvéd. Még fiatal, talán még sikerül neki bizalmat kapni. Sokkal tehetségesebb annál, hogy alsóbb osztályban maradjon.

Nem lobbizott az érdekében az ismerős edzőknél?

Nem, szándékosan nem. Korábban a Vasasba se úgy került, hogy no, a nagypapa itt játékos volt. AZ egyik barátjának édesapja járt közben, hogy idekerüljön. Persze nagyon örültem volna, ha itt tud maradni.

Kijár még a Fáy utcába?

Nem messze lakunk, a Váci úton, de kevés mérkőzést láttam, azt is inkább csak a tévében. Szombatonként néha még rám tör a nosztalgia, hogy ki kéne menni. Azért valami kezd kibontakozni, látok előrelépést. A srácokban van tehetség, képesek a jobb eredményekre.

Nem fogja bánni, ha megjelennek a buldózerek, eltakarítják a régi pályát és elkezdik építeni az új Illovszky stadiont?

Az emlékek kedvesek, de, örömmel tölt el az a remény és tudat, hogy ennél szebb stadionunk lesz, és még látni fogom.


Horváth Gábor