Agyf@sz...

Huhh, én nem járok ide, így ez most nagyon nehéz.

Beleolvastam a gondolataidba és látom az áldozatvállalásod, amit nagyon sokan nem mondhatnak el magukról. Most úgy érzed, hogy egyedül maradtál, de erre a hihetetlen önzetlenségedre nagy szükség van, szebb lenne a világ.
Pár ismerősöm foglalkozik idősgondozással, ami hatalmas érték azon emberek/családok számára is akik ilyen helyzetbe kerülnek. Jól látod sokan külföldre mentek el, vállalva az ezzel járó nehézségeket, de ahogy én kívülről látom, megtalálták helyüket. Nem vagy idős, ahogy írod az egészséged rendben, szerintem simán sikerülhet egy egzisztenciát felépítened.
Vigyázz magadra.

Élni nehezebb. Az ember válassza csak nyugodtan a nehezebbet, mert azért érdemes

Vagy piros véremmel földet festek érted...

Eddig bírtam, megyek Utánad... Úgyis hívtál, s egyszer igértem, h veled tartok...

Minden kedves és kevésbé kedves olvasómnak, és idefirkálónak kívánom a fentieket!
Szeretettel: Én!

1 üveg vodka talán segít

Istenem! Elvevéd tőlem azokat, akikkel osztozhatnék fájdalmamban. Egyedül, magamra hagytál, hogy hozzád eltaláljak. Arra kérlek, ne vedd el maradék eszemet is... Ne hagyj a téboly szélén, hozz vissza a normális világba... Ma magamba beszélgettem azon oknál fogva, hogy megvertél engem a sok káromlás miatt, amit neveddel tettem... Munyi halála óta egy árva csúnya szó nem hagyta el ajkaimat... De ma, ki tudja miért, magányos őrületemben a picsa szót ismételgetve mint egy rigmust... Indiánszökellésekkel megspékelve a picsa-pacsi csacsi-picsa papi-picsa picsa-csicsa, ésatöbbi felkiáltásokkal táncolék körbe a konyhaasztal körüle... Mindezt azért, mert nem tudtam kifejteni az én Munyimnak, hányféle szó, szóösszetétel kerekedhet ki eme egyszerű szóból is, mint a picsa... Szokásom volt, és ő hősiesen tűrte oktalan okfejtéseimet... Nem volt elég szegénynek, h négy végtag.bénult volt, még én is ott voltam neki ráadásul... Kivel osztozzam ezek után elborult elmém szüleményein??? Munyikám! Munyikám, hol vagy??? Istenem, ne hagyj el! Őrizz meg! Olyan szépen járok a gyülekezetbe... Feladatot is vállaltam... Miért teszed ezt velem?

Szia! Kupika szemszögéből hál' Istennek, a magaméból sajnos a 8 órás megbízó lemondta a megállapodást, mert a felesége, akit gondozni kellett volna, kórházba került. Így a kutyus felügyelete megint megoldott, most is büdül... Elég hebehurgya, furcsa ez a munkaerőpiac. Azt vettem észre, h a megbízók fejében talán az az elképzelés él, h ül otthon a gondozó egy becsomagolt bőrönddel, és várja, h ad hoc módon akárki elhívja szolgálatra, és akkor az ugrik és fut a megbízójához. Persze meglehet, h vannak, akik így csinálják, nekem mindenesetre hosszútávú elképzeléseim vannak. Ezért is - bár kevesebbet fizet - a Pali egy biztosabb pontnak tűnik az összes ajánlatnál... Meglátjuk. Kupika szemszögéből az is egy lehetőség lehetne, ha mondjuk megkezdeném Palinál a szolgálatot, jönne velem, és te akkor vinnéd el, ha már nyugvópontra jutott az életed. Az semmiképpen nem lenne jó Kupikának, ha úgy kéne élnie, h körülötte rohangál szabadon egy másik kutya (Hella), míg ő maga meg van kötve... Olyan kis érzékeny állatka... De nem egy activity kutya... Ez egész nap büdül, reggel, meg délután megélénkül, és közben punnyad a szobában. Sétálni szeret, de én még nem mertem póráz nélkül vinni. Főleg Munyi miatt, mert nagyon féltettem mindig is a kutyáját...

Nagyon szerette. De nekem nem engedte trenírozni, pedig jó lett volna. De azt mondta, nem akar a kutyába olyan tulajdonságot, amit rajta kívül más rak bele! Most pedig akkor szívunk, mert a kutyus nem vmi szófogadó, illetve soxor csak hosszas kérlelés árán tesz meg vmit... Sétálni egyáltalán nem tud pórázon sem, mert rángat... Még egy csomó minden van, amiben tök fölöslegesen tettem eleget Munyi óhajainak... Abban is, h mikor hívunk orvost... És most halott... Pedig, ha időben hívok orvost, még élhetne... mert az a vérmérgezés megelőzhető lett volna! De nem engedte, h orvos lássa! Ha nem hallgatok rá, ha csinálok egy szép kis cirkuszt ebből, akkor még ma is élne... Legfeljebb terjesztené, h milyen egy kiállhatatlan hulye kúva vok... De élhetne... Velem... És mindazok mellett amiket rólam tud a környezet, szeretne... Nem is tudom, miért írom ezeket neked... Te kertjének összes virágát megkaptad, nekem csak hervadt szirmok jutottak, mégis boldog életem volt mellette... Akkora egy csuda volt... Egy csuda ember volt... El tudom képzelni, milyen lehetett, amikor mellette voltál... Nem tudom... bocsáss meg, nem tom miért írom ezeket... Talán mert nem is tudod, fogalmad sincs, h még úgy is, h nekem csak száraz maradéka jutott annak, amiben te dúskáltál, h még így is milyen egy csuda ember volt... Soha többé nem lesz ember a földön, akit így fogok tudni szeretni, aki így szeret engem... Soxor hallottam tőle, h milyen jó, h nincs már az a nagy nyüzsgés ami a te életviteled mellett volt, de éreztem közben, h fáj neki, h nem vagy már... És ezeket csak én tudom! Nem mondta volna senki emberfiának... Nem tudom, ne haragudj, de nem csillapodik a gyászom, a fájdalmam, a döbbenetem a hirtelen állapotváltozás miatt... Mindenem ő volt... Az életem, az idegbajom, a boldogságom, a feladatom... És nem találok vigaszt... És nem tudom hinni... Főleg reggelenként... És senki, senki nem tudja, mik voltunk egymásnak... Se barátok, se rokonok, senki... Azt hiszik, egy mosogatógép voltam, vagyok... Vagy mint a mostani telefonálók... Egy szögről föl/leakasztható törlőrongy... És nincs, aki vígaszt adjon... Anyukám is meghalt... Soxor jut eszembe, h felhívom, és utána mély döbbenet, h két ember meghalt aközül a három közül, akik szerettek, akiket szerettem... Az ilyen leveleket nem adja oda az ember... csak leírtam... majd lementem piszkozatba...

Szia...

Tegnap lemondtak egy megbízást, mert kórházba került a gondozni való beteg. Sajnos emiatt lemondtam öt másikat. Már valószínű, h karácsony előtt nem fogok elhelyezkedni. Sőt! A legvalószínűbb, h Palihoz kerülök. Így a kiskutyától is lassan búcsút kell, h vegyek. Most van egy nénim, akit reggel-este kell pelenkázni. Nagyon aranyos a férjével együtt. Érdekes nevük van... Főleg így karácsony táján... Mária és József... Holnap lesz bibliaóra. Remélem, könnyűlni fogok. Kiváncsian várom, mit fogok hallani. Az ügyvédtől nem hallottam semmi jót. Nem vok jogosult semmire... Annak is örülnöm kell, h nem raktak utcára öt év szabadság nélküli teljes szolgálat után.

Megmondtam szerelmem, h én fogok egyedül sírni utánad...

Drága Istenem! Köszönöm, h az egészségem megtartottad. Kérlek, ne vedd el még azt is, mert már nincs másom ezen kívül. Köszönöm, h munkaképes vagyok még, és így el fogok tudni látni egy másik embert, és magamat is. Sajnos a magam gondjain kívül nem tudok most másokra gondolni, pedig biztosan vannak nálam rosszabb helyzetben lévők. Istenem! Kevesbítsd meg a szenvedéseket ezen a földön, adj bölcsességet az embereknek, akik nem látják mit művelnek embertársaikkal... Ámen

Valami elveszett

Valami elveszett valahol
Ott a mezők felett
az alkonyba csapódott
Megsemmisült, szétesett,
vagy őrzik még a fák
a kertek mélyén zörgő levelek
a zúgó pisztrángosok
a dermedt utcák,
borzongó sikátorok…
talán itt lapul a kövek alatt
rejtik néma ajtók
elzárják sima arcok – üvegfalak
vagy homokként ott él a romokban
fekszik a földben, agyagban
a sárguló csontokban…
Én keresem csillagban
szélsodorta, gyűrött hírlapban
útszéli árkokban
vágytól meggyötört álmokban
de nincs sehol.
Vagy nem is volt.
Csak karok árnyjátéka létezett
és a szívemen egy betöltetlen, fehér folt
egy védtelen, üres rés.
Valahol elveszett
Ott, a mezők felett
Egy angyali ölelés.

Ahogyan mindig is, most sem tudok a rád való gondolás nélkül lenni. Igaz, most teljesen más okokból. A kezdetektől úgy éltem melletted, h folyton rád gondoltam. Olyan pillanatokban is, amikor más ember nem gondol a párjára. Egész nap, minden percben te jártál a fejemben... Hogy mikor leszel éhes, mikor lesz szükséged a szolgálatomra, mit csinálsz, ameddig én mososgatok, mi lehet veled, ameddig a boltban, v postán vok... Mit mondtál utoljára, mivel fogsz majd várni... Dúdoltam dallamokat magamban... a tiéidet... És ez most sincs másképpen... Olvasom másnak írt soraidat, de mintha hallanálak téged, úgy örvendek az apró kis darabjaidnak, amiket fellelek belőled... És nem érdekes, h nem nekem szólnak, csak szól belőled valami... Skype-ot is olvasgatom, még most is megnevettet sokminden... Meddig még? Mondd, meddig fogsz még ennyire fájni?? Miért? Miért kellett ennek így lennie??? Miért nem fordultunk orvoshoz???? Miért ? Hiszen gerinctörött voltál bazmeg! Nem éreztél fájdalmat, és amikor már nyilvánvaló tünetek voltak, miért nem engedted te... És nem igaz, h szenvedned kellett volna, mert pillanatok alatt kikezeltek volna, ha diagnosztizálnak!! Itt lehetnél velem!! Nem! Nem kellett volna tiszteletben tartanom az óhajodat, és ki kellett volna hívnom rád az orvost! És akkor most haragudhatnál rám! Leszarnám kb! Te hülye!

Ahonnan jöttél elillan,
Amerre tartasz sehol még.
Az élet a kettő között van,
A Sors furfangos ajándék.
Születsz, hogy mesés álmokat építs
De inkább leépülsz.
Ott állsz egy sorban feladni
Belehalni készülsz.

Szeretlek, bármit tehetnél,
Szeretlek-másképp mondani.
Nem lehet. Nem is tudom miért,
szeretnél többet hallani.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül.
Semmi rossz nem tart örökké.
Végül megszépül…

Jó az, ha mindent ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot.
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.

Refrén:
Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Születsz, hogy tanulj, amíg lehet.
Felnősz, azt mondod, hogy te már,
Túl vagy majdnem mindenen,
Rád már nem sok dolog vár.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül.
Semmi rossz nem tart örökké
Végül megszépül…

Jó az, ha mindent ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot.
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.

Refrén:
Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Már megint hülye vagy,
Én meg úgy szeretlek,
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!


Ez volt a számunk...

Szia!

Palival kellemes volt a találkozás, bár kissé félelmetes, h sokkal izgágább, mint Munyi volt. Dehát nem vagyunk egyformák. Meg lettek hívva most szombatra egy ebédre a kisfiával Palikával (ha jólemléx a kissrác nevére) Sütök, főzök, takarítok. Közben mailezik, meg telefonálgat is (sztem nagyon izgul) avval kapcs, hogy mik a teendők körülötte. Ezt nem bánom, mert így legalább ő is észreveheti, h egy ilyen ember mellett nem a fenekét vakargatja a másik ember, akinek a gondjaira van bízva. Szegény Munyi sem tudta, h a rántottcsirke nem a tányérban terem...

A stroke-os fickóval nem jött össze, mert úgy volt, telefonon azt beszéltem le az apukájával, h értem jön, levisz Nagyra, és vissza is hoz. Ezzel szemben megjelent itt egy autó két pasival, meg egy nővel, és úgy döntöttem, nem ülök be az idegenek mellé, akikről a nevüket sem tudtam. Nagyon félelmetes volt a jelenet. Meg ne tudd meg, h mióta hirdetem magam az interneten, milyen "ajánlatokkal" nem találnak meg... Ha nagyon akarnám, meg is undorodhatnék az összes embertől, mert kb. minden ötödik-hatodik telefon vág a témába (24 órás gondozás). A többi mind perverzió, és csicskáztatás... Nagyon veszélyes, nem is gondolnád...

Viszont leadtam egy kis összefoglalót magamról a MEOSZ-hoz, és onnan megkerestek, h egy nénit pelenkázni kell naponta kétszer itt a kerületben. Mindössze egy hónapról van szó, de nekem ez most pont jól jön, mert nem olyan nagy ügy, viszont okot ad a mindennapos felkelésre, keretet ad a napjaimnak, és egy kis alamizsna is jár vele. Amíg kialakítom a következő helyemet, addig pont jól jön. Nem biztos, h most nagy hirtelen el tudnék látni egy embert 24-ben, mert nagyon mély a gyászom.

Ha belegondolsz, egy hónap alatt elveszítettem az anyukámat, Munyit, az otthonomat, a megélhetésemet, a napi tevékenységemet, várhatóan a kutyámmal is ez fog történni... Ezekbe egyesével sem kell segítség ahhoz, h az ember belenyekkenjen... Súlyos depresszió gyötör, és ezek mellett kell új életet találnom... És akkor még a disznó és aljas telefonokról amiket a hirdetésekre kapok említést sem tettem.

Manuszék voltak itt. Elvitték Munyi gépét, meg a házpapírokat. Kupikával elég sajátosan, de szándék szerint szeretettel bánt Manusz. Sajnos azonban a kis állat minden jelzését félreérti... Kupika, ha üdvözöl vkit, akkor "beszél", azaz morog-hörög, de nem kutyamorgással, hanem inkább csak dünnyög. Manusz ezt kapásból morgásnak vélte, és egyből "nevelni" is kezdte... Rossz volt nézni tehetetlenül, de semmit sem tehettem A lakásba tuti nem engedné be, talán simogatásból, törődésből is kevesebb jutna Farodon Kupikának. Ha még nem törött össze telejsen a szívem, akkor ez megadná neki a végső lökést ahhoz, h többé ne fogadjak oda senkit... Ehh... Ki hinné nekem, mit mondott Munyi evvel kapcsolatban... Ehh... Mindegy is... Most befejezem, mert inkább veszek be a bogyómból, mert ez nagyon felizgatott, h a kiskutya is milyen sorsra jut...

Köszi, h érdeklődtél, nagyon jólesik, mert nagyon magányos is vagyok, ami nem kedvez az állapotomnak..

Puszi: Kimiko

Köszönöm. Öntől persze badarság emberit várni, ne haragudjon. Mindenesetre kedvesen terel vadászkutya létére. A kutyai is megteszi. Egy barátságosabb vicsorgás, vagy képennyalás is kedves tud lenni... Kedvesebb, mint némely ember... Igaza van, az emberiből kezd is elegem lenni...

Az Úr nem lehet gonosz. Valahol máshol kell keresni eztetet...

Mégeccer köszönöm a szándékot, nagyon jól esik. Kérem, ha máskor is keletkezik Önben közlési vágy irányomba, tegyen eleget neki, mert igen nagy mennyiségben óhajtom mostanában az együttérzést, vagy a pozitív szándék kifejezését, és felmérni sem tudja, mit jelent ez nekem... fogalma nincs... Úgyh, jó kutya! Megérdemli a virslit!

Kalamayka írta:Vagy vmi emberit.

Emberire alkalmatlan vagyok.
Gondoljon arra, mindezt próbatételül mérte ki Önre az Úr.
Hogy az Úr gonosz?
Meglehet.

Kalamayka írta: Egy hónap alatt elveszítettem az Édesanyámat, a Kedvesemet, az otthonomat, a munkámat, a jövedelmemet, és a kutyámról is le kell mondanom. Ezek fájnak. Nem kicsit!  

Összeomlott az életem. Munyikám beteg lett. A speciális pisilési mód miatt szinte állandóan voltak problémák a húgyutakkal. Egy ilyen fertőzés egyszercsak nem reagált jól az antibiotikumra, és vérmérgezést kapott. Összeomlott a veséje, a tüdeje, és csak aludt, és aludt... Akkor odajött hozzánk az intenzíves orvos, és elmondta, h hatalmas küzdelmek árán lehetne életben tartani, és megkérdezte, h ezt Munyi akarná-e... Hha fel is tudnák hozni, lehet, h örökre ágyhoz lenne kötve, stb... Mert, ha ezt nem kaarná, akk leveszik a betegséget kezelő gyógyszereket, meghagyják a fájdalomcsillapítót, az oxigént, és az altatót, és a betegség elvégzi a dolgát... A beszélgetéstől számított 5 órán belül elment Munyikám... ...mert összeomlott a tüdeje, a veséje, a szíve... És adtak neki altatót, fájdalomcsillapítót, és meghalt... Mert tiszteletben tudták tartani Munyi óhaját...

Hát könyörgöm, ha másnak nem fizikailag omlik össze az élete, miért nem tesszük ezt meg emberbaráti szeretetből... Még a gazdátlan kutyákat is elaltatják!!! Miért nem lehet ezt megtenni azokkal az emberekkel, akik ezt kérnék??? A hajléktalanokkal, özvegyekkel, árvákkal??? Ha a kutyákkal megteszik!!

Ehh...

Kérem!

Talán olvasgat engem. Így nem írom le mégegyszer mi történt. Ráadásul a napi tevékenységeim is odavesztek. Így ugyancsak magányosan, egyedül kell feldolgoznom a veszteségeimet. Ebben segít az ide való firkálgatás. Tele vok friss sebekkel, amik önmagukban sem kicsik. Egy hónap alatt elveszítettem az Édesanyámat, a Kedvesemet, az otthonomat, a munkámat, a jövedelmemet, és a kutyámról is le kell mondanom. Ezek fájnak. Nem kicsit!

Ezek mellett kell új életet találnom, és keresgélés közben számtalan veszély leselkedik rám. Hirdetéseket adtam fel az interneten, némelyiket fotókkal. Ne tudja meg, h az emberek, ha magányos nőbe botlanak, milyen undorítóvá tudnak válni. Némelyiknek csicska, másoknak kúva kellene, van, akiknek a kettő egyben. Így nemhogy jó szót nem kapok soxor, hanem még sót is szórnak sebeimbe... Az emberek ilyenek... Nem szépek, és jók, és nem is akarnak azok lenni... Egy pár másodperces orgazmusért bámit megtennének felebarátaikkal... Van, amelyik még templomba is jár...

Mindenesetre örülök, h megszólított. A "hülyének" nézés nem maguknak szólt. Magamban beszélgetek egy kocsmában. Csendes őrült vagyok-leszek, megígérhetem. De vhová nekem is kell... Inni nem tok, az öngyihez gyáva vok, néha elüvöltözgetem magam itthon, h "Munyi! Munyikám!", és ennyi... Nem főzök, nem takarítok, közértbe egyszer mék egy héten. Tévézek... Született feleségek, Poirot, Gyilkos sorok, A farm, ahol élünk, stb... Templomba hetente kétszer mék, de nehéz bízni abban, amit ott hallok... Néha elmék állásinterjúra, hétvégén vendéget várok. Egy kisfiút kell megnyernem annak, h négy végtag bénult apukájának új gondozója legyek. Főzök gulyáslevest, meg sütök majd túrórudi-tortát, és igyexem majd mosolyogni úgy, h ne vicsorgás legyen...

Köszönöm szavait, boccs a hosszú válasz miatt... Kérem, szóljon még hozzám! Ilyeneket, hogy "ezt elhinni sem lehet!", meg... "ha ez velem történne nem bírnám ki"... meg, h "szegényke, de sajnálom" ... Vagy vmi emberit... Jól esne most, köszönöm.

Kalamayka írta:Hát ne nézzetek már hülyének legyetek olyan kedvesek!

nem nézzük
nem Önnek való ez a szakma, túlságosan mélyen érint, átéli, terheli vele a lelkit
ne tegye

Hát ne nézzetek már hülyének legyetek olyan kedvesek! Ledumálunk vmit, hogy egyedül jössz értem, és megérkezik egy autó két férfival, meg egy nővel, hogy én menjek le vidékre... Szerintetek ki az a marha ma Magyarországon, aki beül egy idegen autóba, ami három, számára idegen emberrel van tele, nem ismeri az elérhetőségüket, nevüket, címüket???? Most nem azért, de még ha igaz is, amit állítotok, h egy sztrókos fickóhoz kellenék gondozónak, azt akkor sem így kell csinálni... Sztem nem vagytok komplettek, vagy csicskáztatni akartatok. Fotót készítettem, elküldtem a lányomnak. Hát ennyike... Ennyit december ötödikéről...

Ezeket is mind azért kell Munyi, mert meghaltál... Itthagytál... Miért??? Még élhetnél, ha nem vagy olyan csökönyös!!!!

Kupika

Kupika felkelés után egy órával megkapja a reggeli vitaminját, és csonterősítőjét. A két gyógyszert én elfelezem, és egy-egy májkrémgolyóba bújtatva adom oda neki. Egy doboz májkrém olyan négy napig elegendő, h reggel és este is megkapja benne a vitaminokat. Miután megkapta a gyógyszereit, következik a dentastix. Ehhez azt kell mondani neki, h "leül! szépen". Mindent nagyon szelíden, mert nagyon szelíd kiskutyus. Ezután egyész nap kb 3-4 óráig elvan a lakásban, "büdül". 4 óra felé elkezd meghülyülni. Olyankor játszani kell vele, v elvinni sétálni. Játék közben szokott ún. "fogást" csinálni, ami, ha vki nem ismeri, odakapásnak vélhet. De csak megfogja az ember kezét, és körbehurcibál a lakáson. Ilyenkor kicsit erősebben is foghat, de nem harap. Szokott "lopni" is. Ezt általában olyankor csinálja, amikor úgy érzi nem foglalkoznak vele. A lopott tárggyal rohangál a lakásban, végül bevonul vmi védett helyre. Ez nálunk Munyi asztala, vagy ágya alatti hely szokott lenni. Onnan nem adja ki egyszerűen a lopott holmit, mert morog. Aki nem ismeri, ilyenkor akár meg is ütheti, pedig ilyenkor inkább fél. Ilyenkor lassan, de határozottan, szelíd hangon duruzsolva kell felé nyúlni (akkor is, ha tovább morog), és szelíden, de erőteljesen meg kell simogatni nyugtató szavak kiséretében. Akkor hanyattvágja magát, és élvezi a szeretetet. Nagyon félreérthető helyzet ez az ember számára, de Kupika ilyenkor csak fél egy kicsit, mert tudja, h rosszat csinált, ill. nem akarja odaadni a lopott holmit. Bár jutalomfalatért mindenre hajlandó. A csereüzlet (lopott holmit jutifalatért) bármikor beválik.

Este 5 és 6 között kapja a vacsit két részletben. Azért két részletben, mert ha egybe kapja, akkor rágás nélkül belapátolja az egész ételt, és kipurcan utána. A száraz táp egyébként "fogmosóként" is funkcionál. Így előszörre öt után kap egy kevés tápot, valami ételmaradékkal, házikoszttal "Kupak! Tányér!" felszólításra. Rá fél órára következik az igazi vacsi, amit "vacsi" felszólítás után kap a tányérjába. Ilyenkor már csak a tiszta tápot kapja, amit ilyen feltételek mellett hajlandó is megrágni.

Vacsi után kimegy kakilni. Utána boldog, és megnyugszik. Lefekvés előtt megkapja az esti vitaminjait a reggeli módon.

Ágyi kutya! Felemgy az ágyra és ott alszik. Ha melege lesz, lemegy onnan, de visszatér. Esténként, éjszakánként többször föl-le mászkál az ágyba. Két ember mellett szeret aludni. Nagyon igényli a szeretetet, simogatást, dögönyözést, "gyúrást"... Nagyon ragaszkodó, szelíd, inkább félős kiskutya. Ezt azért mondom el, mert a morgásai félreérthetőek, és ha morog feltétlenül inkább megnyugtatásra, mint verésre van szüksége. Ezt nagyon nagyon fontos tudni.

Hát egyelőre ennyi lenne ami eszembe jutott. Remélem nálad jó helyen lesz, és tiszteletben tudod tartani a kis állat igényeit, és Munyi emlékét. Nagyon fájt ezt leírni. Ha még eszembe jut vmi, akkor elmondom még.

Azért jó lenne, ha tudnád vállalni, mert kevés ember lehet megértő a morgásaival "fogásaival" kapcsolatban. Velem nem tudom, mi lesz, van több ajánlat is. De jelen állapotomban nem tudom, hogyan fogom meghozni a helyes döntést. Az is igaz, h minden jelentkezőben Munyit keresem, ami ugye képtelenség, de piszkosul hiányzik. Nem könnyű egy teljesen új életet leakasztani, döntést hozni,és még a kiskutyát is elveszíteni. Ezért is lenne jó Kupikát egy olyan helyen tudni, ahol tényleg elfogadják Jövő hét hétfőn levisznek vidékre egy stroke-os fickóhoz, akihez utána lévő hétfőn kéne költözni. Én egy hónapot mondtam próbaidőnek, de valszeg Kupika nem jöhetne velem. Úgyhogy lehetséges, h hamarosan realizálódik az átadása. De ha a Gipsz Jakab mellett döntök, akkor persze várhat tavaszig, mert ő addigra küldené el a jelenlegi gondozóját. Am te ismered a Gipsz Jakabot? Mit gondolsz róla? Hosszútávon gondolkodhatok felőle? Mert a hosszú táv nagyon fontos lenne nekem.

Köszönöm, h elolvastál Puszi: ...

Ma voltam az OORI-ban. Alanti cuccból kinyomtattam 40 pld-t. Egy dokival tudtam beszélni. Szóróanyagként engedélyeztetni kellett a titkársággal. Azok még ülnek rajt'. Magyarországon ennek nincs kialakult gyakorlata, viszont tudva tudom, h sok helyről hiányozhatok. A gyakorlatom, a szakképzettségem, az életkorom, mind, mind egy külön kincse lehetne vkinek, aki pont nélkülem nem tud lenni... Nem is értem, miért nincs neve ennek a szolgálatnak. Ehh, mind1...

Persze, máshol is hirdetem magam, de én igazából ezt szeretném csinálni... Nincs boldogabb érzés annál, mint amikor az ember megitat egy másik, szomjazó embert, aki nem tud inni... Látni, ahogyan szűnik a szomjúsága, vagy csillapodik az éhsége, önmagában fizettség! Persze, fárasztó, meg idegörlő... Amíg módomban állt nap, mint nap csinálni, nem is tudtam, mennyire tud hiányozni... Hát most Munyikám jól itthagytál...

A gyereknek oda kell adni a kulcsokat, hogyha megöngyizem mégiscsak magamat, először ő tudjon jönni... Azért ez nem olyan egyszerű, mert rohadtul gyáva vok... Sokat gondolkodtam a módon... Mert van itthon egy kis nikotinom, meg az altató is itt van... De a legtutibb sztem, ha beindítom a kocsit, és a kipufogó majd végzi a dolgát... A filmeken olyan szép békésen el tudnak aludni rajt' az emberek. A gyerek tiszta hülye! Olyan szép értelmesen elmondta, h Nana! Ez olyan, minha nekem most meghalnál te, a vőlegényem, elveszíteném a lakhatásomat, meg a munkámat egyszerre! Hát, mondom neki, h Kicsim, nagyon jól látod. Pontosan ez történt velem, és akk a kérdés csak az, h miért Ne nyírjam ki magam????

A tiszteletes az örökkévaló kárhozattal riogat, ami állítása szerint sokkal rosszabb ennél... Hát nem tom... Mondjuk mindennél van rosszabb is, ebben nem kételkedem, és nem is kívánom, de én nem vok Jób, h ennyi sok szenvedés árán tegyen próbára Isten... Ehhh... Veszek be egy bogyót, hátha jobb lesz...

46 éves teljesen független, egészséges, megbízható, komolyan gondolkodó ember vagyok. Pályafutásomat mint laboráns kezdtem egy biotechnológiai KFT-nél.  Korán házasodtam, és hamarosan gyermekem született. A gyes után biztosítási üzletkötőként dolgoztam, majd az idősellátásban helyezkedtem el, ahol szakirányú végzettséget szereztem. Időközben elváltam, és a most már felnőtt gyermekemet egyedül neveltem fel. Keresetkiegészítésként sokat dolgoztam bejárónőként is.  Később megismerkedtem egy elbűvölő fiatalemberrel, aki négy végtag bénult volt. Egyedül semmire sem volt képes, beleértve a pisi-kakit is. Az egyik kezét tudta egy szűkös intervallumban mozgatni, így egy kis joystikos kerekesszékben töltötte a napjait. Azonban személyisége annyira megnyerő volt, hogy nem tudtam neki ellenállni, és 20..-ben életközösségre léptünk. Az érzelmi kötelék mellett azonban a nap 24 órájában én szolgáltam ki. Teljeskörűen elláttam a háztartást, finom ételeket főztem, higiénés szükségleteit, és az állapotával járó speciális feladatokat is kiszolgáltam. Ezen felül természetesen elláttam a hétköznapi adminisztrációt is, valamint a rám bízott kosztpénzt is kezeltem. Kulturális programokra vittem, igényeihez maximálisan alkalmazkodtam. Sajnos tragédia történt, és nemrégen meghalt.  Így teljesen egyedül maradtam. Az ő viszonylag magas jövedelméből éltünk, de kapcsolatunk hivatalosan nem volt rendezett. Mind érzelmileg, mind pedig gazdaságilag szükségem van arra, hogy valakivel foglalkozni tudjak.  
Előnyöm, hogy teljeskörűen el tudom látni a 24 órás szolgálatot, független, csak a feladatnak élő, viszonylag jó korban (46) lévő, tudtommal egészséges, káros szenvedélytől mentes nő vagyok.
Pótolni valóm a jogosítvány, illetve a nyelvtudás területén van, amit eddig lehetőség híján nem teljesítettem, de ha van rá alkalom, természetesen időközben megszerezhetőnek gondolom ezeket.
Hát most hirtelen ennyi jutott eszembe, kérem jelentkezzen, ha kérdései vannak, vagy ha tudunk találkozni valahol egy beszélgetésre.
Köszönettel:

MUNYI! MUNYIKÁM! MUNYIM!

Őrület, h mennyire a részemmé váltál. Szeretném, ha csak álmodnék... Nem hiszem el, h állásinterjúkra fogok járni, h holnap elmegyek árulni magam arra a helyre, ahol olyan emberek élnek, mint amilyen Te is voltál, és, h azt írom, "voltál"... Nem bírom el... Anyukám, te, a megrendült cociális "biztonságom", és a kutya elvesztésének a lehetősége, önmagukban, egyesével elegendőek lennének egy-egy embernek egy-egy évre... Nekem pedig az ölembe hullottak egyszerre... Hiányzol, hiányzol, hiányzol, hiányzol HIÁNYZOL! NEM HALLOD?! NE CSINÁLD EZT A ROSSZ VICCET VELEM! eZ EGYÁLTALÁN NEM VICCES! A RÉSZEM LETTÉL, NEM SZAKADHACC EL TŐLEM!

Alkudozom. Önmagában tudom, ez is bűn. A gondolat... De nem tehetek róla, mostanában, az utóbbi egy hétben ezek a gondolatok foglalkoztatnak. Édesanyám október 20-án, Kedvesem pedig november 15-én mentek el, nyugodjanak békében. Mindketten nagyon hirtelen, rövid idő alatt, és váratlanul. Szóval azon alkudozom, h az öngyilkosságot a jó isten megbocsájtja-e... Lagalábbis én kérném erre... De a Nagytiszteletű Úr azt mondta, h nem arról van szó, h megbocsájtja-e, hanem h ez olyan, mint amikor vki utazik egy vonaton, és útközben kiszáll, nem érkezik meg az állomásra, hol várják... Hát... a kérdés csak az, hogyha úgyis az a vége, h földi életemet befejezem, akkor miért nem mindegy ennek az útja? Meg még egy csomó minden más is foglalkoztat az emberekkel kapcs, de most már nem fogom tudni őket rögzíteni, mert benyugiztam, és sztem kidőlök, elalszom... A kutya már pisilt, még nem imádkoztam... Asziszem lefex Istenem! Egyedül vok... Csak a monitor... a kutyus, és a Jó Isten, aki nem tom miért csinálja ezt velem.... Isten alkotása gyönyörű és tökéletes... Arra kellene, h éljünk, h mindezt élvezzük, de soxor csak a fájdalom, és szenvedés jut, miért???

Kalamayka írta: Hol van az a határ, amire egy-egy firkász már azt fogja mondani, hogy "ezt nem teszem meg!"?

http://www.origo.hu/itthon/20161111-valsagstabot-allitott-fol-vona.html

Az jutott eszembe, hogyha van mondjuk egy csatornatisztító munkás, akkor az ki tudja-e mosni magából a csatornabűzt, amikor végez a műszakjával... Aztán arra emlékeztem vissza, h nagyapám autóbusz-szerelő volt. Egy munkahelyen húzta le az életét, szabadságra nem járt, az autóbusz-szerelő aknából vitték a sírba tulképp... Neki, akárhogyan is mosakodott, bármit is csinált, mindig gázolaj szaga volt, és a körmei is mindig fekete szegéllyel voltak keretezve. Egyszerűen, aki piszkos munkát végez, arra ráragad annak minden velejárója. A munka piszka azonban nem feltétlenül kell, hogy undort keltsen. Él még emlékeimben, h magam is mennyire jól éreztem magam széles, szőrös, erős, gázolajszagú mellkasán, milyen jókat tudtam hunyni kisgyermekként karjaiban. Valamiért később az én gyerekem is imádta ezt. Tehát a piszkos munkát végző emberrel lehet együtt élni, sőt, szeretni is lehet annak minden velejárójával. Később volt egy festő élettársam, akinek meg természetszerűleg festékszaga volt.

Szóval a lényegre térve azon mélázok, hogy az ilyen mocskos, tetű munkát végző, magát újságírónak nevező egyénnek vajon milyenek a családi kapcsolatai... Hogyan néz a saját anyukája, gyereke, házastársa szemébe az, aki egész nap a trágyalében fürdik, és még meg is issza azt, majd azzal lehányja olvasóit? Lehányja vele a szeretteit is vajon? Ez nem nyomja rá a bélyegét a személyiségének? Mert sztem biztosra vehető, h aki ilyesmiket ír - tegye ezt bármilyen indokkal is, pénzért, v életbenmaradásért - , annak az egész személyiségét tükrözik írásai...

Pfúúj...

Gyomorforgató amit a kormánypropaganda művel... Hajléktalanokkal, Terry Blackkel, stb... A Fidesz részéről mondjuk ez nem meglepő. Azonban mindezeket emberek hajtják végre, akik a nevüket adják egy-egy riporthoz, közleményhez. Mikor lesz akkora a szar, amiben fürdőznek, amire már nemet fognak mondani? Hol van az a határ, amire egy-egy firkász már azt fogja mondani, hogy "ezt nem teszem meg!"?

http://comment.blog.hu/2016/11/07/tudjak_mit

Nincs mit hozzátenni a szociálrasszista kommunikációhoz. Az önmagáért beszél.

Kegyeleti Iroda

Nem akartam, h boncoljanak. Ezért szóltam az ügyintézőnek, h ehhez nem járulok hozzá. Vissza kellett menni az osztályra. Ki kellett kérnem az osztályos orvos engedélyét ahhoz, h eltekintsenek attól, h felvagdossanak... Olyan álomszerű volt az egész. Az energiatakarékos izzók szürke fényében siettek - mint forgalomban az autók - a fehérköpenyek.
Az utóbbi évek legrandább októbere volt. Nem sütött ki a nap egész hónapban. Megérkeztél a késői nyaralásodból, és hamm elnyelted a Napot. Lefogytál, elfogytál harminc kilót három hónap alatt. Egyedül én tudtam, hogy elmész. Nem szólhattam senkinek. A gyereknek próbáltam mondani, de nem hitte el. Azt mondta károgó varjú vagyok, Te örökké fogsz élni. Pedig nem azért mondtam neki, hogy károgjak, csak az örökös vitákat akartam már csitítani a javadra. Hogy ne fárasszanak azok is. Mert olyan gyenge lettél, mint amilyen erős voltál valaha... Végül már kiabálni sem tudtál velem, amikor akaratod ellenére beszedtem a száradt ruhákat a tömött fregoliról.
Az osztályos orvos engedélyezte az eltekintést. Aláírta, lepecsét. Mehettem vissza a kegyeletihez. A vogon a fejét csóválta. Magamra hagyott a szűk irodában, majd bejött egy másik vogon. Hogy értsem meg, neki dolga van, kötelességei. Mit írjon a papírra, mert neki a papírra írni kell... Hogy csak egy kicsit hadd boncoljon... Nem nagyon, csak óvatosan, mert neki meg kell néznie az ulkuszt... Megaztán egy kicsit a gyomrodat is hadd... és persze a tüdőcskédet, mert az már fekete volt a ráktól, és a napi harminc szál cigarettától...Hiába mondtam, kértem, h hagyjon békén, hiszen még nincs huszonnégy órája, hogy elmentél... Hogy legyen tekintettel az állapotomra, hogy nem egészen vagyok magamnál a fájdalomtól, hogy ne akarja széjjelnyiszálni az anyukámat... A patológus vogon lehasalt, könnyezett, gurultak könnyei szerteszét... Hogy ő tudja, mit érzek, de én értsem meg őt, ő még ilyet nem látott, és különben is a papír... meg mi lesz vele, ha nem tud írni a papírra semmit... megígéri, h a koponyádat nem... Végül beverte... Megerőszakolt a gyász legelső perceiben...