Kezdőlap
Dózsa László még a 2007-es önéletrajzi könyvében sem állította biztosan, hogy ő van a Pruck Pálról készült 56-os fotón
Mint ismert, az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából óriásplakátokkal emlékeztek a szabadságharcosok előtt. Csakhogy jelentkezett a Pruck család, hogy a 2000-ben elhunyt Pruck Pál látható a fotón, nem Dózsa László színész-rendező.
Balra a fiatal 56-os fegyveres, középen Pruck Pál abban az időben, jobbra Dózsa László gyerekként (Forrás: RTL Híradó)
Gyakorlatilag minden bizonyíték Pruckék igazát támasztja alá, de Dózsa László és az 1956-s Emlékbizottságot vezető kormánybiztos, Schmidt Mária továbbra is kitart a teljesen hiteltelen, semmilyen bizonyítékkal nem rendelkező Dózsa László mellett. Schmidt a tévedést egyelőre nem ismerte el, bár legutóbb azt mondta: ha kiderül, hogy Pruck Pál van a fotón, bocsánatot fognak kérni és ki fogják cserélni az aláírást.
Dózsa László egyébként a nyilvánosság előtt egy 2014-es interjúban beszélt a fotóról: azt mondta, ő volt rajta, és „olyan igazából, mint egy szerep, már mintha nem is én lennék”.
Ez a fotó pedig egy tavalyi általános iskolai ünnepségen készült:
Dózsa László feltartja a Pruck Pálról készült fotót 2015 októberében (Fotó: jozsefvaros.hu)
Idén novemberben, a botrány kirobbanása után pár héttel viszont már azt mondta, hogy: „Én lemondok akkor erről a képről. Ennél fairebb nyilatkozatot én azt hiszem, nem lehet tenni. Én lemondok, vigyék! Bár ezzel anyámat tagadom meg, és számomra ez a legborzalmasabb. Igen ám, csak hogy Schmidt Máriáék nem hagyják ezt a dolgot annyiban.” Állítása szerint ugyanis az anyja ismerte fel a fotón.
Hogy ő korábban nem is gondolta azt, hogy ő a fotón látható Pruck Pál, azt az is bizonyítja, hogy a 2007-ben megjelent, Bohóc vérben és vasban című életrajzi könyve 74. oldalán szerepel az 1956-os fotó alapján készült rajz, alatta azzal a felirattal:
„Vajon ki ő?”
Tehát 9 évvel ezelőtt, 51 évvel a forradalom után, Dózsa László még nem állította azt egyértelműen, hogy ő látható a Pruck Pálról készített fotón.
Viszont több mint egy hónappal a plakátbotrány kirobbanása után sem ismerte el egyik illetékes sem a Pruck család igazát, sőt a Schmidt Mária által vezetett Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Békés Márton azt mondta, „valamilyen jól kiszámított, előre elhatározott politikai támadás tanúi vagyunk”.
(Minthogy a Pruck család nem tudhatta, hogy hirtelen Dózsa Lászlónak fogják tulajdonítani az addig végig Pruck nevéhez kötött fotót, nehéz megérteni, mire gondolt Békés, de valószínűleg nem arra, hogy a kormány a forradalom 60. évfordulójára időzítette annak a Tasnádi László államtitkárnak az előléptetését, akinek, amikor III/II-es operatív tiszt volt, még Nagy Imre újratemetéséről is jelentettek ÁVH-s múltú ügynökök.)
Persze még van idő: bár Schmidt Mária azt állította, hogy nem csináltak nagy ügyet a fotókérdésből, ehhez képest az emlékbizottság úgy döntött, hogy az 56-os intézetet miniszteri szinten utasítsák arra, hogy az 1956-tal kapcsolatos emblematikus fényképeket azonosítsák be, és március 31-ig végezzék el ezt a munkát.
Szerintem ez a történet mindent elmond a NER-ről.
Mint ismert, az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából óriásplakátokkal emlékeztek a szabadságharcosok előtt. Csakhogy jelentkezett a Pruck család, hogy a 2000-ben elhunyt Pruck Pál látható a fotón, nem Dózsa László színész-rendező.
Balra a fiatal 56-os fegyveres, középen Pruck Pál abban az időben, jobbra Dózsa László gyerekként (Forrás: RTL Híradó)
Gyakorlatilag minden bizonyíték Pruckék igazát támasztja alá, de Dózsa László és az 1956-s Emlékbizottságot vezető kormánybiztos, Schmidt Mária továbbra is kitart a teljesen hiteltelen, semmilyen bizonyítékkal nem rendelkező Dózsa László mellett. Schmidt a tévedést egyelőre nem ismerte el, bár legutóbb azt mondta: ha kiderül, hogy Pruck Pál van a fotón, bocsánatot fognak kérni és ki fogják cserélni az aláírást.
Dózsa László egyébként a nyilvánosság előtt egy 2014-es interjúban beszélt a fotóról: azt mondta, ő volt rajta, és „olyan igazából, mint egy szerep, már mintha nem is én lennék”.
Ez a fotó pedig egy tavalyi általános iskolai ünnepségen készült:
Dózsa László feltartja a Pruck Pálról készült fotót 2015 októberében (Fotó: jozsefvaros.hu)
Idén novemberben, a botrány kirobbanása után pár héttel viszont már azt mondta, hogy: „Én lemondok akkor erről a képről. Ennél fairebb nyilatkozatot én azt hiszem, nem lehet tenni. Én lemondok, vigyék! Bár ezzel anyámat tagadom meg, és számomra ez a legborzalmasabb. Igen ám, csak hogy Schmidt Máriáék nem hagyják ezt a dolgot annyiban.” Állítása szerint ugyanis az anyja ismerte fel a fotón.
Hogy ő korábban nem is gondolta azt, hogy ő a fotón látható Pruck Pál, azt az is bizonyítja, hogy a 2007-ben megjelent, Bohóc vérben és vasban című életrajzi könyve 74. oldalán szerepel az 1956-os fotó alapján készült rajz, alatta azzal a felirattal:
„Vajon ki ő?”
Tehát 9 évvel ezelőtt, 51 évvel a forradalom után, Dózsa László még nem állította azt egyértelműen, hogy ő látható a Pruck Pálról készített fotón.
Viszont több mint egy hónappal a plakátbotrány kirobbanása után sem ismerte el egyik illetékes sem a Pruck család igazát, sőt a Schmidt Mária által vezetett Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Békés Márton azt mondta, „valamilyen jól kiszámított, előre elhatározott politikai támadás tanúi vagyunk”.
(Minthogy a Pruck család nem tudhatta, hogy hirtelen Dózsa Lászlónak fogják tulajdonítani az addig végig Pruck nevéhez kötött fotót, nehéz megérteni, mire gondolt Békés, de valószínűleg nem arra, hogy a kormány a forradalom 60. évfordulójára időzítette annak a Tasnádi László államtitkárnak az előléptetését, akinek, amikor III/II-es operatív tiszt volt, még Nagy Imre újratemetéséről is jelentettek ÁVH-s múltú ügynökök.)
Persze még van idő: bár Schmidt Mária azt állította, hogy nem csináltak nagy ügyet a fotókérdésből, ehhez képest az emlékbizottság úgy döntött, hogy az 56-os intézetet miniszteri szinten utasítsák arra, hogy az 1956-tal kapcsolatos emblematikus fényképeket azonosítsák be, és március 31-ig végezzék el ezt a munkát.
Szerintem ez a történet mindent elmond a NER-ről.
