AZ ÉN HAZÁM?

Az én hazám? Most párszáz négyszögöl

silány talaj s egy ház: én itt lakom.

A polcokon sok szellem tündököl,

de zárva tartom ajtóm-ablakom.

Kutyák, cicák, pár tyúk él itt velem,

s a kertbe vendégnek jön sok madár.

A vak nyomort még mindig félhetem,

pedig hazudják, hogy nincs mit ma már.

Anyám, a könyvek, égből tíz parancs

tanítgatott, hogy lopnunk nem szabad.

Kit érdekel, hogy SZEKFŰ vagy NARANCS

lop éppen, ám büszkén áll, nem szalad,

hanem sumákos prókátort keres,

ügyészt zsarol, vagy bírót veszteget?

Az új nemesség lop, hízik, szerez,

s a megrabolt nép semmit sem tehet.

Ki lopni nem tud, mer vagy módja sincs,

e bűntanyán, Balkánon meg nem él.

Üvölts, rimánkodj, cinkosként kacsints:

fazék-közel nincs hely, s már itt a tél.

Amíg az ordas mind farkast kiált,

s pokolba küld engem, mert nem lopok,

amíg a törvény tolvajt véd, kivált

ha kertje mélyén pénzforrás csobog,

amíg hazámat szégyellnem tanít

a műveletlen sajtócsőcselék,

amíg adót kér autópálya, híd,

s a tolvaj állam tőlem lopna még,

amíg a templomkertből nézhetem,

a tolvajok mint isszák fel lazán

az Úr fiának vérét bent - nekem

e tolvaj ország addig miért hazám ?