Alcsúti Polgári Ökrök

politika, beszélgetés, hírek, konzervipar


    Mi a manó?

    Share

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Vas. Aug. 09, 2015 2:24 pm

    Köszönöm!
    Nem akartam rögtön gonosz lenni és odaírni, hogy
    Brik másnaposan ébredezik az alvókuckójában...
    Azt vettem észre, hogy mindig a saját lányomnak írom.
    Csakhogy ő már nem 4éves (mint amikor elkezdtem írni) hanem 24
    _FK

    Apokalyptika

    Hozzászólások száma : 440
    Join date : 2015. Feb. 28.
    Tartózkodási hely : a Hold

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by Apokalyptika on Vas. Aug. 09, 2015 11:22 am

    _FK írta:Ezen a hétvégén csak törmelék (kimaradt jelenetek, érdekességek, háttér információk) lesz.
    Új rész a következő hétvégén várható.
    Kedves Apokalyptika, kérlek saccold meg hogy a
    Kabbó ébredezik a manófészekben és
    Brik ébredezik az alvókuckójában
    mesék közül melyik-melyik korosztályhoz illik.
    Köszi!
    _FK

    Minden mese, novella, regény stb. azt a korosztályt érinti meg leginkább, akiknek az életkori sajátosságaihoz közel áll, ha bele tudják képzelni magukat a hősök világába, mert akár velük is megtörténhet(ne).
    A Kabbó ébredezik az alvókuckójában fejezet óvodás-kisiskolás korosztályhoz illik, Kabbót ugyanolyan vagy hasonló problémák foglalkoztatják, mint az ovisokat (vajon milyen lesz az iskola, megfelelek-e majd?). A nagyinál való nyaralás, az első nap az iskolában mind olyan részek, melyeket egy kis "embermanó" is megtapasztal, ahogy a halál/temető kérdés is épp olyan rejtélyes számukra, akárcsak Kabbónak.
    A Brik ébredezik alvókuckójában rész kamaszoknak, fiatal felnőtteknek szól ugyanazon indokok alapján, amit fentebb felsoroltam.
    Ettől függetlenül felnőttek is élvezettel olvashatják a manók történetét korosztálytól függetlenül, mint ahogy azt én is teszem már régen. Smile

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Vas. Aug. 09, 2015 1:08 am

    Ezen a hétvégén csak törmelék (kimaradt jelenetek, érdekességek, háttér információk) lesz.
    Új rész a következő hétvégén várható.
    Kedves Apokalyptika, kérlek saccold meg hogy a
    Kabbó ébredezik a manófészekben és
    Brik ébredezik az alvókuckójában
    mesék közül melyik-melyik korosztályhoz illik.
    Köszi!
    _FK

    Apokalyptika

    Hozzászólások száma : 440
    Join date : 2015. Feb. 28.
    Tartózkodási hely : a Hold

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by Apokalyptika on Szomb. Aug. 08, 2015 8:36 pm

    _FK írta:Remélem jobb lett a mese, mint amikor csak unalmas műszaki részletekkel volt tele.
    Valami egyszerű és tiszta megoldást kerestem a temetkezési szokásokra.
    Túl komoly lett ez, és nem ötéveseknek való. Kérdezd meg.
    _FK

    Időnként felolvasok az én manóimnak a te manóidról. Nem biztos, hogy minden részletet megértenek, de az igen, hogy tátott szájjal hallgatják.

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szer. Aug. 05, 2015 6:45 pm

    Ha meghalt a másik nagypapája, komoly lett az ötéves, és nagyon is érti ezt a mesét. Ha mégse, a kicsik megnőnek, és újraolvassák.
    Ezt a topikot mentsd egy pendrájvra, add a kezébe, hogy tegye a legkedvesebb játékai közé. Én a szívemet-lelkemet beleteszem a mesébe, te pedig vigyázz magadra, hogy minden nap egy nappal tovább élj.


    wahúr

    Hozzászólások száma : 2055
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Szer. Aug. 05, 2015 6:46 am

    _FK írta: Kérdezd meg.
    _FK

    Tavaly meghalt Cilkém másik nagypapája.

    Egyszer csak kérdezte tőlem: "papa ugye te nem halsz meg?"

    hazudtam

    nem, kicsim, a papa nem hal meg

    talán odafönn megbocsátják

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Kedd. Aug. 04, 2015 8:45 pm

    Remélem jobb lett a mese, mint amikor csak unalmas műszaki részletekkel volt tele.
    Valami egyszerű és tiszta megoldást kerestem a temetkezési szokásokra.
    Túl komoly lett ez, és nem ötéveseknek való. Kérdezd meg.
    _FK

    wahúr

    Hozzászólások száma : 2055
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Kedd. Aug. 04, 2015 2:22 pm

    A "sóban eltett manó" nekem picit morbid, bár vettem én már hirtelen felindulásból
    ecetben elrakott citromot az arabnál

    bár még ki nem nyitottam az üveget

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    0021_20150802_FK

    Témanyitás by _FK on Vas. Aug. 02, 2015 10:59 pm

    Manóvilág - Második kötet
    MÁSODIK FEJEZET
    1.

    Brik ébredezett a kuckójában. A gyomra forgott, és a feje nagyon fájt.
    - Pezsgőt soha többé - nyöszörögte.
    Keservesen kimászott az ágyból, és kivánszorgott a konyhába. Megkereste a gyufát, és meggyújtotta az olajlámpát. Talált egy kis savanyú káposztalevest, rátette az olajlámpára, hogy egy kicsit melegedjen, és evett belőle egy pár falatot.
    - Az az enyém! - szólt ki Krup a kuckójából. - Mondtam ugye, hogy a kicsik nem ihatnak pezsgőt?
    - A nagyok se. A hangod nagyon beteg. Már értem, hogy a többiek miért csak locsolkodásra használják ezt a gonosz italt. Jobb lett volna, ha mi sem kóstoljuk meg. A fejemben lett tőle egy nagy ólomgolyó, ami görög ide-oda, és ha belül a falnak ütődik, akkor az nagyon fáj. Neked milyen érzés?
    - Forog minden, csak lassan, és ha figyelek rá, akkor megáll. Ha lehet, aludjunk tovább.

    Brik ülve aludt, mert nem mert visszafeküdni. Amikor újra felébredt, már jobban volt. Átment a nyomdába az apjához.
    - Hogy vagy? - kérdezte apamanó.
    - Pezsgőt soha többé - nyöszörögte Brik. - Csak locsolkodásra való.
    - Kicsi vagy még hozzá. Mint ahogy máshoz is.
    - Ticcire gondolsz? Hamarosan össze fogunk költözni.
    - Szó sem lehet róla! Nem költözhettek össze. Még nem vagy felnőtt.
    - Van rendes foglakozásom, kerestem a családnak egy halom pénzt, mi kell még?
    - A foglakozásod vízhordó. A sok pénzt az egész család kereste a hülyeséged miatt.
    - Az okosságom miatt. A könyvekért ennivalót kaptunk, Krodék az ennivalóból csináltak pénzt.
    - Te csak a betűket és a lyukszalagot találtad ki. A gépeket Prom ötlete alapján én terveztem, Kritta hozta a játéknyomdát és a nézőkét, Krup az erdei manót, Zrippa az ipari minisztert...
    - Prap pedig a szabadító sapkát... valld be, hogy szerencsésen alakul minden.
    - A szerencséhez sok munka is kell, de igaz. De hiába emlegeted a sapkát, nem puhítasz meg.
    - Mire várjak? Ticci is szeretné.
    - Előbb meg kell ismerned a családunk ősi titkait. Aztán jöhet a felnőtté avatási szertartás.
    - Szárnyat növesztünk?
    - Nem vicces. De igen, a repülésről van szó.

    Brik elolvasta a család több száz éves kalendáriumát, de az, hogy ki, kinek a fia volt, miért vágták meg a fülét, melyik miniszternek volt a szolgája, és milyen betegségben halt meg, valahogy nem nagyon érdekelte.
    - Végig olvastad a család ősi feljegyzéseit? - kérdezte apamanó öt nap múlva.
    - Igen, sőt, már le is fordítottam a mai nyelvre, és leírtam azokkal az új betűkkel, amiket mi, nyomdászok, könyvtárosok és szövegszerkesztők találtunk ki.
    - Ne dicsekedj. Mit tanultál belőle?
    - Nem igazán tudtam tanulni belőle. Mit kellett volna?
    - Ha ezt így megkérdezed, nem fog menni. Beszélned kell erről a nagypapival. Holnap elindulunk hozzá.
    - Minek? Alig ismerem. Nem jár hozzánk, és mi is csak egyszer voltunk nála, akkor sem volt otthon.
    - Otthon volt, csak letagadta magát. Szégyent hoztam rá. Most, hogy kegyelmet kaptam, otthon lesz.

    Apamanó és Brik összekészítettek egy csomó cókmókot egy háromkerekűre. Volt rajta néhány nagy, vastag, puha takaró, egy szúnyogháló, meg három nagy fadoboz, benne ennivaló, víz, gyertyák, egy-egy váltás ruha, és valami ajándék az öregapónak. Elindultak, vonszolták maguk után a járművet, és közben beszélgettek. A Manóhegyi város óriási volt, itt-ott keskeny résen sütött be a nap, és ahová sütött, ragyogó kristályokat tettek a hozzáértő hegyi manók, hogy a drágakövek, hol az egyik, hol a másik szépen szórja szét a fényt. A labirintus sokkal nagyobb volt, mint a város, mert nagy, lakatlan területek is voltak benne, ahol nem volt víz, rossz volt a levegő, vagy időről időre valami iszap öntötte el. A szénbányába bemerészkedtek a manók, de messze elkerülték azokat a helyeket, ahol a barlangok bármikor beomlottak volna.
    - Az öreg nem lakik messze - mondta apamanó -, de nagy kerülővel megyünk, mert a rövidebb úton omlásveszély van, a hosszabbikon pedig a tavas barlangban nagyon feljött a víz. Van ennek jó oldala is, mert így meg tudok neked mutatni három fontos emlékhelyet. Az első a család szégyene, a második az ősi manóváros, ami az összes hegyi manó szégyene, a harmadik a temetőben egy díszes sírhely, ami az én szégyenem. Ha megnéztük a temetőt, utána alszunk, és holnap reggel érkezünk meg a nagyapóhoz. Hamar el fog bennünket zavarni, igy estére már itthon is leszünk.
    - Hová is megyünk pontosan?
    - Egy olyan faluba, ami nem tartozik a nagy manóvároshoz. Azok laknak ott, akik nem akarnak erdei manót látni.
    - És gyümölcsös krumplikását? - vigyorgott Brik.
    - Ne gonoszkodj! Azt elcserélik más, úgymond hegyi manóhoz méltó ennivalóra.
    - A tiszta vizet honnan veszik?
    - Egy forrás volt ott, de rég elapadt, abból.
    - Ha elapadt, hogy tudnak belőle inni? - csodálkozott Brik.
    - Feljebb van egy titkos folyosó, ahová erdei manók járnak, és egy lyukba tiszta vizet öntenek nekik.
    - Miért költözött ki ide a nagyapám? - kérdezte Brik.
    - Ha tőle kérdezed, azt mondja, akkor költözött ki, amikor bezúdultak ide az erdei manók, mert nem bírja elviselni őket.
    - Tudom, tanultuk. A hegyi manók nagyon haragudtak az erdei manókra. Azt kérdezgették felháborodva, hogy milyen dolog már az, hogy az erdei manók minden kamra ajtajára nagy lakatokat tesznek, és ők mondják meg, hogy melyik hegyi manó mikor és mennyit ehet?!
    - Erre az erdei manók... - szólt bele apamanó bátorítóan.
    - "Milyen dolog már az, hogy a hegyi manók reggeltől estig csak játszanak, mialatt mi, erdei manók rengeteget dolgozunk?" Egyszer csak az erdei manók panaszra mentek a hegyi manók királyához. Elmondták, hogy valaki, vagy valami éjjel, a sötétben tönkreteszi a növényeket. Aztán persze kiderült, hogy egyes hegyi manók lopkodják a termést éjszaka. Ez nagyon furcsa volt az erdei manóknak, hiszen ugyanazt a termést ugyanazok a hegyi manók akár nappal is nyugodtan leszedhették volna. Csak ahhoz jelentkezniük kellett volna az erdei manóknál, hogy dolgozni akarnak. "Miért kellene nekünk dolgozni?", kérdezték felháborodva a gyümölcstolvajok. "Mert ez így igazságtalan! Mi ásunk, gereblyézünk, vetünk, gyomlálunk, bogarászunk, kapálunk, öntözünk és szüretelünk, hogy legyen ennivaló, ti meg csak eszitek." A hegyi manók röhögtek ezen. "Ez így van, és így van jól. Azért kapjuk a sok ennivalót, mert megengedjük, hogy itt lakjatok."
    - Ez van a könyvekben - bólogatott apamanó -, de a nagypapi még a szokottnál is jobban haragszik az erdei manókra. A nagyapád élete ketté tört, amikor megjöttek az erdei manók. Az a miniszter, akinek a szolgája akart lenni, és ez már majdnem sikerült, megbukott, egyszerű manóvá lett lefokozva, és mást választottak helyette. Az öreg előbb Gromot okolta érte, később az erdei manókat. Az új miniszterekhez hiába próbált közeledni, elkergették, feladta, és csavargó lett belőle. Mármint a nagyapádból. Attól kezdve még jobban utálta az erdei manókat, mert azok vadásztak rá.
    - Mit csináltak?! - kérdezte Brik rémültem.
    - Rárontottak és megfürdették. Többször is.
    - Miért pont őt? Ő volt a legbüdösebb?
    - Igen, de nem csak őt. Minden csavargóval ezt csinálták.
    - És miért van még mindig száműzetésben? Rég haza jöhetett volna.
    - Az egy másik történet. Azért csak saját magát okolhatja, Na, meg is érkeztünk egy fontos helyre.
    Apamanó meggyújtott egy gyertyát. Egy fehér tábla volt ott befalazva.
    -----
    ELÁTKOZOTT HELY
    -----
    - A nagyapád rosszsüni-tojásokat zsákmányolt, beletette egy varázsdobozba, és a tojások kikeltek. A pici tüskés disznókat etette, itatta, szelídítette, nevelte. A többiek csodálták őt, és rémüldöztek a hosszú évek során egyre nagyobb és falánkabb fiókáktól. A szomszédai mesélték, hogy néha szörnyű manósikoly riasztotta fel őket álmukból.
    Az állatidomár egyre hangosabban hirdette, hogy nem félni kell a rossz süniktől, hanem háziasítani kell őket. A kis kedvenceit elnevezte jó süniknek, és nagy plakátokat ragasztott minden forgalmas helyre. Hirdette, hogy előadást fog tartani egy új korszak kezdetéről: "A jó sünik és a manócskák együtt fognak élni, és boldogan segítik majd egymást!" Az előadásra persze sírva, véresen, sántikálva, és tépett ruhában érkezett meg. A piros sapkás rendőrök ezt meglátták, elmentek a lakására, és betörték az ajtót. Elpusztították az úgynevezett jó süniket, majd kihordtak és elégettek mindent. Befalazták az ajtót, és felszögelték ezt a táblát: ELÁTKOZOTT HELY
    - Ide szögelték. Azóta kicserélték egy kőtáblára. Értem - mondta szomorúan Brik.
    - A nagypapi elmenekült, és azóta bujkál, nehogy megvágják a fülét.

    Hosszú órákig gyalogoltak, és megérkeztek egy út végére. A három kerekűt ott hagyták, meggyújtottak egy gyertyát, és egy keskeny lépcsőn másztak fel. Egy résen kukkantottak be. Egy nagy terembe láttak, aminek az egyik fala itt-ott áttetsző volt, a végében egy széles nyílás vezetett a szabadba. A terem falán itt-ott csillogó kövek, felismerhetetlen szobrok, és valami írás, a terem másik vége be volt falazva. A padlón tüskés disznók hevertek, és horkolva aludtak, néhány ment kifelé, és jöttek befelé is páran.
    - Ez itt az ősi manóbarlang. Innen ennyi látszik belőle. Nem szép látvány. Sokan gondoltak már arra, hogy ki kellene zavarni az állatokat, és szépen felújítani az egészet, de mindenki azt kérdezi: miért pont én dolgozzak ezzel, miért pont én költsem rá a pénzemet...
    - De hát ez szörnyű! Mindenki állandóan az ősök titkait emlegeti, ez a csodálatos hely meg így néz ki?
    - Beszélni könnyű róla, dolgozni érte és költeni rá nehéz és kényelmetlen. Minden családnak meghaladja az erejét, együtt dolgozni érte más családokkal pedig nem fognak ezek soha. Nem olyanok.
    - Az erdei manók tudnak róla?
    - Dehogy is! Ez a mi titkunk. El ne mondd nekik! Hogy jut ilyesmi egyáltalán az eszedbe?
    - Ha tudnának róla, nem hagynák így, mert ez egy pótolhatatlan érték.
    - Nincs közük hozzá. Ez a mi szégyenünk, mert mi, hegyi manók hagytuk így lepusztulni.


    Mentek tovább, és megérkeztek egy másik hosszú út végére.
    - Van két ajándékom neki. Az egyik egy csomag illatos fű, amit az öreg a füstölőbe szór, egész éjjel büdösíti vele az alvókuckóját, és álmában szívogatja a füstöt. Az erdei manók szerint ez káros, de van, aki száz évig szívja, és semmi baja nem lesz, és van, aki öt perc múlva majdnem megfullad tőle. A másik ajándék egy díszes sírhely, amit a nagyapádnak vettem, de nem tud róla. Ha kérdezi, vagy szóba kerül, elmondjuk neki. Nem tudom, hogy ő milyen, mert van, aki nagyon készül rá, és van, aki hallani sem akar róla. Most megnézzük együtt a sírhelyet.
    -----
    TEMETŐ
    -----
    - Mi történik azzal, aki meghal?
    - Vele már semmi. Azt, hogy a többiek mit csinálnak a testével, elmondom. Egy faládába öntenek tiszta, száraz, fehér sót, ráfektetik az illetőt szép, ünneplő ruhában, aztán teletöltik a ládát sóval, fedőt rá, és leszögelik. Utána befalazzák a ládát. Itt egy kis padka, rajta a tábla. A következő, aki általában családtag, a padkára kerül, befalazzák, a padka eggyel magasabb lesz. Mellé ugyanolyan épül, és ha elfogy a barlang keresztben, egy sima falat kap elöl, táblákkal és virágtartókkal. Ennyi. A temetésen nagy a sírás, a gyászolók csak jókat mondanak róla, és főleg önmagukról. Ha ott kóvályog valahol a közelben az illető szelleme, úgyse tud beleszólni, hogy:"Ez felháborító hazugság, inkább életemben segítettél volna!"
    - Ez itt a nagypapi helye, de mi van, ha közben tovább akarnak itt temetkezni, építkezni? - kérdezte Brik.
    - Több ilyen barlang van, addig ott haladnak, azokat építik tovább.
    - Szép ez a sírhely, de miért szégyen?
    - Majd elmondom.

    A temető mellett volt valami alvókuckóhoz hasonló (ugye nem egy kripta, kérdezte ijedten Brik), és mellette egy gondozott fapados pottyantós.
    - Itt megalszunk. A három nagy faládát beteszem a háromkerekű alá, két végét lehajtom, és máris egy nagy ágy lett belőle. Vastag, puha takarók közé bújunk, a fejünk fölé egy kis sátor kerül szúnyoghálóból, a fürdés meg ráér holnap este.

    Lefeküdtek, és apamanó percek múlva már aludt is.
    Brik reszketett, a foga is vacogott. Apamanó felébredt.
    - Ennyire fázol?
    - Dehogy is! Félek. Halottak vannak körülöttünk.
    - Ilyen bátor vagy? - röhögött apamanó.
    - Csúfolódsz? - kérdezett vissza Brik.
    - Dehogy is! Legnagyobb bátorság, ha valaki be meri vallani, hogy fél.
    - Tényleg! A legtöbben attól félnek, hogy gyávának nevezik, és kinevetik őket - nevetett Brik.
    - Látom, megnyugodtál. Aludj. Mindjárt kelni kell.

    Reggel felkászálódtak, reggeliztek, meg ilyesmi, aztán indultak tovább.
    - Megérkeztünk - mondta órák múlva apamanó. - Csak kérdésre válaszolj. Ha kérdésed van, tőlem kérdezd.
    Bezörögtek, de sokáig nem jött elő senki.
    - Lehet, hogy...? - suttogta Brik, de apamanó megszorította a karját, mire elhallgatott.
    Egyszer csak motoszkálást hallottak bentről. Valaki kikukkantott a kis ablakon.
    Apamanó egy gyertyát gyújtott, hogy a nagyapó jól lássa, kik zavarják.
    - Az Isten hozott..., - kezdte az öregapó.
    - Megjöttünk, elhoztam az egyik unokádat, aki hallani akar az őseinkről.
    - ...és az ördög vigyen! - folytatta az öreg mérgesen.
    - Nem maradunk soká, enni se kérünk és otthon alszunk.
    - Akkor kerüljetek beljebb.

    Apamanó elkezdett egy hosszú, udvariaskodó beszédet, ami tele volt ősi hegyi manó szavakkal. Brik alig értett belőle valamit.
    - Mi a rendes foglakozásod? - kérdezte a nagyapó Briktől.
    - Szövegszerkesztő. Vagyis tulajdonképpen nyomdász, szóval könyveket csinálok.
    - A RENDES foglakozásodat kérdeztem.
    - Ez rendes! Rengeteg... aúúúúúú! - vonyított Brik, mert apamanó rálépett a lábára.
    - Mi a bajod? - kérdezte ijedten az öreg.
    - A sötétben véletlenül ráléptem a lábára - mondta apamanó, hangsúlyozva azt, hogy "véletlenül".
    Brik azt akarta mondani, hogy rengeteg pénzt kerestek vele, de tudta, hogy nem véletlenül fáj a lába.
    - Azt mesélik, az erdei manóknak dolgoztok, ha így is van, nem akarok tudni róla.
    Apamanó arról kezdett beszélni, hogy az erdei manók mennyire nincsenek szem előtt, mert a Keleti folyosó környékén zsúfolódnak össze, csendben meghúzzák magukat, alig lehet őket látni, szóval... és szépen felvezette, hogy talán közelebb kellene költözni.
    - Mikor leszel király? - kérdezte a nagyapó váratlanul Briktől.
    - Sose - csúszott ki Brik száján.
    - Na jó, szerintem se leszel az, de milyen miniszter akarsz lenni?
    - Semmilyen. Nyomdász maradok. És szövegszerkesztő. Az érdekel.
    - Akkor egy semmirekellő vagy! - dörrent rá az öreg.

    Apamanó próbálta menteni a helyzetet.
    - Nagyapa, kérlek, mesélj az unokádnak az ősökről.
    Az öreg mesélni kezdett:
    Az erdei manók a hívták dolgozni a hegyi manókat is, amikor a völgyben ültetvényeket és gyümölcsfaerdőket kezdtek nevelni, de a hegyi manók hamar megunták, hogy növényeket kell babusgatni, és minden nap, hol előbb, hol utóbb egyszer csak félbehagyták a munkát, és elmentek sétálni, vagy egész délután táncoltak, daloltak. Amikor viszont dolgoztak, teljes erőből, szívvel-lélekkel csináltak mindent. Ha valamit azonnal, gyorsan, fáradságot nem kímélve kell megcsinálni, arra csak hegyi manó alkalmas. Késő ősszel a hegyi manók dolgoztak nagyon sokat. Ők gyűjtötték össze a rengeteg tűzrevalót, hogy télen legyen mivel fűteni, és ne kelljen szenet bányászni. Erdei manók is akartak tűzrevalót gyűjteni. Mondtuk nekik, hogy nem jöhetnek velünk, mert úgy tudjuk, hogy ki akarják lesni a titkainkat.

    Ültek a konyhaasztalnál, és az öreg csak mondta és mondta... "Fene se tud ennyi mindent megjegyezni, pedig Ticci szívesen megtanított volna a gyorsírásra" - gondolta Brik, és ábrándozni kezdett a manólányról, az ősrégi történetek meg az egyik fülén be, a másikon ki.
    - Melyik miniszter szolgája akarsz-e lenni? - kérdezte hirtelen az öreg Briktől.
    - Tessék?! - rezzent össze Brik.
    - Melyik miniszter szolgálatának szenteled az életedet? - kérdezte lassan, tagoltan apamanó.
    - Az ipari miniszter... - kezdte Brik és ültében hirtelen maga alá rántotta a másik lábát, nehogy apamanó megtapossa azt is.
    - Mi is ennek az ipari miniszternek a neve? - kérdezte nagyapó.
    - Prap.
    - Jó név. Látszik, hogy ősi hegyi manó családból származik. Párod van-e már?
    - Van. Ticci a neve - mondta büszkén Brik.
    - Talán Tirci... - mondta ingerülten öregapó.
    - Ticci - makacskodott Brik.
    - Mondom, TIRCI - bődült el az öreg.
    - Mi már mennénk is, hoztam egy kis füstölni valót, és bármikor szívesen látunk, ha jössz... - hadarta apamanó.
    - Nem megyek. Nem érdekel, hányan vagytok vagy mit csináltok. Ilyen unokát összehozni! A fiam nem szeret.
    - Dehogynem. Egy díszes sírhelyet is... - kezdte Brik.
    - Mi?! Ennyire várjátok a halálomat?! Pusztuljatok a szemem elől! - pattant fel az öreg, és fogott egy vaslapátot.

    Brik és apamanó futásnak eredt. Csak jóval később settenkedtek vissza a háromkerekűhöz, hogy szép csendben, rendesen összekészülődjenek és hazainduljanak. Hazafelé is beszélgettek.
    - Apa, megmutattad a nagypapi szégyenét, az elátkozott helyet. Aztán az ősi manóbarlangot is, ami minden hegyi manó szégyene, de egy díszes sírhely... Igaz, nekem úgy tűnt, nem nagyon örül neki, de az nem szégyen.
    - De az. Az enyém.
    - Miért? - csodálkozott Brik.
    - Anyád bezörgött hozzám a pokolba, hogy mindig csak gyümölcsös krumplikását esztek vízzel. Akkor kellett volna eladni a díszes sírhelyet, és venni rajta finom ételeket és gyümölcsleveket. Mentségem annyi, hogy keményen belém nevelte az öreg, hogy a múltat kell építeni, nem a jövőt. Attól vagyok ilyen - mondta és sírdogálmi kezdett, mire Brik átölelte őt.

    - Gyere, fiam - mondta apamanó. - Öt nap múlva nagy esemény lesz. Felnőtté avatunk. A család ősi titkait fogod megismerni. Öt napig keveset egyél, és sokat elmélkedj egyedül. Gondold végig az eddigi életedet, és képzeld el, hogy milyen életet szeretnél ezek után. Olvass régi könyveket, és próbálj tanácsot kérni az őseink szellemétől.

    Nem tudta kivárni az öt napot, és már a második napon meglátogatta a rokonait.

    - Te Krod, mondd, mi ez a nagy felnőtté avatás? Tudom, hogy repülni kell, de ez mit jelent pontosan? Szárnyat növesztünk? Csak vicceltem. Hallgatlak.
    - A jelölt felcsatolja a szárnyakat, és leugrik a szakadékba. Ha szerencsésen leér, teljes értékű felnőtt manóvá válik.
    - És ha ki-ki-ki-töri a nyakát?! - dadogott Brik.
    - Akkor selejt volt, és nem kár érte - mondta Krod rezzenéstelen arccal.
    Brik érezte, hogy a haja az égnek áll, és egy jeges iszonyat bizsereg végig a gerincén.
    - Nem vállalom! - mondta rémülten.
    - Akkor továbbra is mindenki úgy bánik majd veled, mint egy gyerekkel.
    - Na és?
    - A nők is.
    - Nem gond.
    - Ticci is.
    - Ticci nem is igazi hegyi manó. Nem fontos ez neki.
    - Meg ne tudja, hogy ilyet mondtál róla. Az ilyenek, mint ő, hegyi manók is, erdei manók is akarnak lenni egyszerre.
    - Ami lehetetlen - sóhajtott Brik.
    - Persze. Viszont ők eleve többet vállalnak, szorgalmasabbak, jobbá válnak, és többre viszik, mint mi. Minden képességüket tökéletesre fejlesztik, és ezt várják el a többiektől is. Egy hegyi manótól például azt, hogy repüljön, élje túl, és váljon teljes értékű felnőtté.
    - Ticci jobban félne attól, hogy kitöröm a nyakamat. Nem engedne repülni.
    - Miért törnéd ki? - kérdezte csodálkozva Krod.
    - Megkérdeztem a többi fiatalt, és azt mondták, hogy háromféle baleset van. Az egyik, amikor a manó siklórepülés közben felgyorsul, és fejjel beleáll a sziklába. A másik, amikor lelassul, megáll a levegőben, és lezuhan. A harmadik, amikor csálén áll a szárnya, és pörögve zuhan le.
    - Szóval ti már halálra rémítettétek egymást. Akkor nekem már semmi dolgom.

    Eltelt az öt nap. Brik a hosszú koplalás után jól telezabálta magát, és gyomorrontást kapott. Apamanó csóválta a fejét.
    - Látom, nem értetted meg a böjt lényegét. Nem az, hogy nagyon keveset kell enni. Az olvasás és az elmélkedés a fontos. Krod mondta nekem, hogy nagyon félsz a repüléstől.
    - Mi köze ennek az ősi könyvekhez?
    - Hányan haltak meg a családunkból repülés közben? - kérdezte apamanó.
    - Tudtommal senki.
    - Miért pont te lennél az első?
    - Azért, mert nagyon félek tőle.
    - Ez jó meglátás, de nem fog menni. Nem tudsz leesni.
    - Miért ne tudnék? - csodálkozott Brik.
    - Biztonsági övet kapsz.
    - Krod azt mondta, hogy biztonsági pelenkanadrágot kapok - pirult el Brik.
    - Az se vicc, rajtam is volt. Büszke vagyok rá, hogy feleslegesen.
    - Mi az a biztonsági öv? Mi van rajta, amitől nem esek le?
    - Egy vaskarika hátul. Azon van átfűzve egy kötél. A kötél két végén egy-egy erős, egészséges és tapasztalt felnőtt repül, az első néhány alkalommal ők vigyáznak rád.
    - Ezt nem mondta senki!
    - Gonoszkodnak.
    - Mindenki csak megrémített. Krod is, például.
    - Persze! Ugratják a zöldfülűeket, és jól mulatnak rajtuk.

    Felvirradt a nagy nap.
    - Azt már tudod, hogy a szárnyakkal pontosan mit kell csinálni, ez már menni fog neked. Két dolog még fontos. Sivalkodni kell, ahogy a torkodon kifér. Ne fogd vissza magad, és akkor kevésbé fogsz félni. A másik: Ne magad alá nézz, ne is a két kísérőre. Ők teszik a dolgukat szépen. Azt a pontot nézd egész idő alatt, ahová le akarsz érni. Ha ez időközben változik, keress egy új pontot, és ragaszkodj hozzá, ameddig csak lehet.
    - Felkészülni... - üvöltött valaki egy vastölcsérbe.
    Brik érezte, hogy pillanatokon belül hasznossá teszi magát a biztonsági pelenkanadrág, de ez csak egy tétova érzés volt. Az első ilyen baleset szerencsésen elmaradt, az érzés elmúlt.
    - Indulás! - ordította a vastölcsér.
    Brik ugrott. Zuhant. A szárnyak kifeszültek. Brik rájött, miért sivalkodik mindenki ilyenkor. Rettenetesen félt attól, hogy leesik és meghal. Hagyta magát sivalkodni, és közben rácsodálkozott a saját hangjára, mintha nem is vele történt volna ez az egész. Nézte azt az egy pontot, ahová le akart érni. Közeledett hozzá. Szinte várta, hogy egyszer csak felébred a saját alvókuckójában, a rémálomtól csuromvizesen. A lába leért, és már futott. A szárnyak, amint a végük leért, maguktól lecsatolódtak róla, és rögtön össze is csukódtak. A két felnőtt is leszállt. A harmadikat ölelgették. A harmadik felnőtt Brik volt.

    A sivalkodó, repülő manók láttán a tüskés disznók egymást törve, taposva menekültek el a völgyből.
    Másnap gyönyörű tavaszi idő volt, és Ticci a kicsivel együtt elment a Nagy Közös Alvásra, ami az erdei manók ünnepe. Hívták Briket is, de ő nem akart menni, viszont bosszantotta a gondolat, hogy Ticci idegen erdei manókkal fog összebújni.
    - Ne féltékenykedj, hanem gyere velünk - mondták többen is, de hiába, egy hegyi manót ugyanúgy lehetetlen volt erre rábeszélni, mint egy erdei manót a repülésre.

    Brik és Ticci végre összeköltözhettek, kaptak egy pici alvókuckót.
    Nemsokára szóltak, hogy el kell cserélni két, egymás melletti pici alvókuckóra, és ajtót kell vágni a kettő közé.
    - Mi lesz a neve? - kérdezte apamanó.
    - Nem tudjuk fiú lesz-e, vagy lány - mondta Ticci.
    Prom kapott egy levelet Briktől: Hamarosan gyermekünk születik, ezt be kellene írni az újságba.
    Az újságíró felháborodva írta, hogy Promnak semmi köze az újsághoz csak élősködik rajta, ezért nem mondhatja meg mit kell beleírni, saját rokonságán kívüli híreket sem közölhet, beleértve a Brik-Ticci közelgő gyermekáldásét sem.

    A botrányos cikk miatt rengeteg ajándékot és üdvözletet kaptak, és bekopogott hozzájuk egy orvos egy védőnő és egy dajka is, hogy felkészítse őket a nagy, csodálatos eseményre. Amikor közeledett az ideje, bementek a kórházba az erdei manók közé. Brik éjjel ott aludt, nappal takarított, vagy amikor nem volt semmi tennivaló, új orvosi műszereket tervezett.

    Trikka megszületett és két nagy szeme és két kis füle lett. Mint a hegyi manóknak.
    A nagy ünneplés közepén kaptak egy levelet.
    "Gondolom, fiú lett. Ha megtanul beszélni, meg fogom kérdezni, akar-e király lenni."
    Ünnepeltek tovább, és senki se mondta, vagy kérdezte, hogy kitől jött ez a furcsa levél.

    wahúr

    Hozzászólások száma : 2055
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Csüt. Júl. 30, 2015 5:35 am

    kuncog
    _FK írta:Újra repülök.
    Eddig négykézláb másztam.
    _FK

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szer. Júl. 29, 2015 11:35 pm

    Újra repülök.
    Eddig négykézláb másztam.
    _FK

    wahúr

    Hozzászólások száma : 2055
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Hétf. Júl. 27, 2015 8:07 pm

    _FK írta:Egy fejlesztőmérnök mondta:
    Ha van az embernek ötlete, akkor repül, ha nincs, négykézláb mászik.
    _FK
    küzdöttem egy problémával, már egy hónapja
    aztán hajnalban, zuhanyzás közben rájöttem, mi a megfejtés
    felkiáltottam, nejem jött álmosan, azt hitte kiestem a kádból

    Archimedes odafönn csendesen mosolygott

    naná, a megfejtés olyan primitíven egyszerű volt, mint a 3 erő egyensúlya

    néha minden olyan egyszerű

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Hétf. Júl. 27, 2015 6:06 pm

    Egy fejlesztőmérnök mondta:
    Ha van az embernek ötlete, akkor repül, ha nincs, négykézláb mászik.
    _FK

    wahúr

    Hozzászólások száma : 2055
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Hétf. Júl. 27, 2015 11:45 am

    _FK írta:

    Az ihlet az olyan, mint hátfájás.
    Hol van, hol pedig nincs

    cherry

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Vas. Júl. 26, 2015 8:20 pm

    >>>a kagyló is fájdalmában szüli a gyöngyöket
    ___
    Erre mondtam én egyszer, hogy én is várom a következő fejezetet, pedig én magam írom.
    ___
    Tanácstalanságomban elővettem az eredeti, az 1999-es verziót.
    Úgy tűnik, megvan a megoldás, hogy sokkal jobb legyen a mese.
    _FK

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Vas. Júl. 26, 2015 9:42 am

    kedves kutya úr, ugye emlékszik, volt már olyan, hogy sokáig kellett várni rám, de aztán csak úgy zúdítottam a manót
    most is ez várható.

    wahúr

    Hozzászólások száma : 2055
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Pént. Júl. 24, 2015 8:05 pm

    _FK írta:Van egy jó hírem és egy rossz hírem:

    ,

    a kagyló is fájdalmában szüli a gyöngyöket

    hát csiszolgassa

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Pént. Júl. 24, 2015 5:23 pm

    Van egy jó hírem és egy rossz hírem:

    A jó az, hogy a bétám végre elolvasta a legutóbbi manót, és végre tovább tudom írni.
    A rossz az, hogy azt mondta rá: uncsi, tele van műszaki részletekkel, fussak neki még egyszer.
    _FK

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    0021_20150714_FK

    Témanyitás by _FK on Kedd. Júl. 14, 2015 2:56 pm


    2.

    Brik átment a nyomdába az apjához.
    - Gyere, fiam - mondta apamanó. - Öt nap múlva nagy esemény lesz. Felnőtté avatunk. A család ősi titkait fogod megismerni. Öt napig keveset egyél, és sokat elmélkedj egyedül. Gondold végig az eddigi életedet, és képzeld el, hogy milyen életet szeretnél ezek után. Olvass régi könyveket, és próbálj tanácsot kérni az őseink szellemétől.

    Brik beleolvasott a család több száz éves kalendáriumába, de az, hogy ki, kinek a fia volt, miért vágták meg a fülét, melyik miniszternek volt a szolgája, és milyen betegségben halt meg, valahogy nem nagyon érdekelte. Nem tudta kivárni az öt napot, és már a második napon meglátogatta a rokonait.

    - Te Krod, mondd, mi ez a nagy felnőtté avatás? Tudom, hogy repülni kell, de ez mit jelent pontosan? Szárnyat növesztünk? Csak vicceltem. Hallgatlak.
    - A jelölt felcsatolja a szárnyakat, és leugrik a szakadékba. Ha szerencsésen leér, teljes értékű felnőtt manóvá válik.
    - És ha ki-ki-ki-töri a nyakát?! - dadogott Brik.
    - Akkor selejt volt, és nem kár érte - mondta Krod rezzenéstelen arccal.
    Brik érezte, hogy a haja az égnek áll, és egy jeges iszonyat bizsereg végig a gerincén.
    - Nem vállalom! - mondta rémülten.
    - Akkor továbbra is mindenki úgy bánik majd veled, mint egy gyerekkel.
    - Na és?
    - A nők is.
    - Nem gond.
    - Ticci is.
    - Ticci nem is igazi hegyi manó. Nem fontos ez neki.
    - Meg ne tudja, hogy ilyet mondtál róla. Az ilyenek, mint ő, hegyi manók is, erdei manók is akarnak lenni egyszerre.
    - Ami lehetetlen - sóhajtott Brik.
    - Persze. Viszont ők eleve többet vállalnak, szorgalmasabbak, jobbá válnak, és többre viszik, mint mi. Minden képességüket tökéletesre fejlesztik, és ezt várják el a többiektől is. Egy hegyi manótól például azt, hogy repüljön, élje túl, és váljon teljes értékű felnőtté.
    - Ticci jobban félne attól, hogy kitöröm a nyakamat. Nem engedne repülni.
    - Miért törnéd ki? - kérdezte csodálkozva Krod.
    - Megkérdeztem a többi fiatalt, és azt mondták, hogy háromféle baleset van. Az egyik, amikor a manó siklórepülés közben felgyorsul, és fejjel beleáll a sziklába. A másik, amikor lelassul, megáll a levegőben, és lezuhan. A harmadik, amikor csálén áll a szárnya, és pörögve zuhan le.
    - Szóval ti már halálra rémítettétek egymást. Akkor nekem már semmi dolgom.

    Eltelt az öt nap. Brik a hosszú koplalás után jól telezabálta magát, és gyomorrontást kapott. Apamanó csóválta a fejét.
    - Látom, nem értetted meg a böjt lényegét. Nem az, hogy nagyon keveset kell enni. Az elmélkedés a fontos. Végig olvastad a család ősi feljegyzéseit?
    - Igen, sőt, a felét már le is fordítottam a mai nyelvre, és leírtam azokkal az új betűkkel, amiket mi, nyomdászok, könyvtárosok és szövegszerkesztők találtunk ki.
    - Ne dicsekedj. Mit tanultál belőle?
    - Nem igazán tudtam tanulni belőle. Mit kellett volna?
    - Krod mondta nekem, hogy nagyon félsz a repüléstől.
    - Mi köze ennek az ősi könyvekhez?
    - Hányan haltak meg a családunkból repülés közben? - kérdezte apamanó.
    - Tudtommal senki.
    - Miért pont te lennél az első?
    - Azért, mert nagyon félek tőle.
    - Ez jó meglátás, de nem fog menni. Nem tudsz leesni.
    - Miért ne tudnék? - csodálkozott Brik.
    - Biztonsági övet kapsz.
    - Krod azt mondta, hogy biztonsági pelenkanadrágot kapok - pirult el Brik.
    - Az se vicc, rajtam is volt. Büszke vagyok rá, hogy feleslegesen.
    - Mi az a biztonsági öv? Mi van rajta, amitől nem esek le?
    - Egy vaskarika hátul. Azon van átfűzve egy kötél. A kötél két végén egy-egy erős, egészséges és tapasztalt felnőtt repül, az első néhány alkalommal ők vigyáznak rád.
    - Ezt nem mondta senki!
    - Gonoszkodnak.
    - Mindenki csak megrémített. Krod is, például.
    - Persze! Ugratják a zöldfülűeket, és jól mulatnak rajtuk.

    Felvirradt a nagy nap.
    - Azt már tudod, hogy a szárnyakkal pontosan mit kell csinálni, ez már menni fog neked. Két dolog még fontos. Sivalkodni kell, ahogy a torkodon kifér. Ne fogd vissza magad, és akkor kevésbé fogsz félni. A másik: Ne magad alá nézz, ne is a két kísérőre. Ők teszik a dolgukat szépen. Azt a pontot nézd egész idő alatt, ahová le akarsz érni. Ha ez időközben változik, keress egy új pontot, és ragaszkodj hozzá, ameddig csak lehet.
    - Felkészülni... - üvöltött valaki egy vastölcsérbe.
    Brik érezte, hogy pillanatokon belül hasznossá teszi magát a biztonsági pelenkanadrág, de ez csak egy tétova érzés volt. Az első ilyen baleset szerencsésen elmaradt, az érzés elmúlt.
    - Indulás! - ordította a vastölcsér.
    Brik ugrott. Zuhant. A szárnyak kifeszültek. Brik rájött, miért sivalkodik mindenki ilyenkor. Rettenetesen félt attól, hogy leesik és meghal. Hagyta magát sivalkodni, és közben rácsodálkozott a saját hangjára, mintha nem is vele történt volna ez az egész. Nézte azt az egy pontot, ahová le akart érni. Közeledett hozzá. Szinte várta, hogy egyszer csak felébred a saját alvókuckójában, a rémálomtól csuromvizesen. A lába leért, és már futott. A szárnyak, amint a végük leért, maguktól lecsatolódtak róla, és rögtön össze is csukódtak. A két felnőtt is leszállt. A harmadikat ölelgették. A harmadik felnőtt Brik volt.

    A sivalkodó, repülő manók láttán a tüskés disznók egymást törve, taposva menekültek el a völgyből. Másnap gyönyörű tavaszi idő volt, és Ticci a kicsivel együtt elment a Nagy Közös Alvásra, ami az erdei manók ünnepe. Hívták Briket is, de ő nem akart menni, viszont bosszantotta a gondolat, hogy Ticci idegen erdei manókkal fog összebújni.
    - Ne féltékenykedj, hanem gyere velünk - mondták többen is, de hiába, egy hegyi manót ugyanúgy lehetetlen volt erre rábeszélni, mint egy erdei manót a repülésre.

    Brik kapott egy értékes ajándékot apamanótól, felnőtté válásának alkalmából, és sokat játszadozott vele.
    - Vááááá! - ordított egy nagyot, és kiugrott az alvókuckójából a konyhába. - Hogy a morgó vakondtúrás ütné bele a tüskés bokorba a...
    - Na-a! - jött elő Ticci a kis Trikka szobájából, és látta, hogy a párjának egyik szeme sem ugrott ki. - De jó, akkor mégse kell orvost hívni.
    Trikka is kijött.
    - Szia apa. Már megint megfogtál egyszerre két olyan drótot, amit nem kellett volna? Anyu, honnan kaptátok ezt a gonosz játékot, ami mindig megharapja apu kezét?
    - Nagypapi adta neki, mert nagyon kérte tőle. Apa ismerkedik a villannyal.
    - Ezt nem értem - mondta csodálkozva Trikka. - Úgy tudom, elkobozták tőle, amikor beutalót kapott a pokolba.
    - Aki elkobozta, nem értett hozzá. A lándzsát, ami csak egy gumicsőbe húzott vasdarab volt, elvitte, a hátizsákot, amiben a dolog lényege van, ott hagyta.
    - Pedig tudtam, hogy csípni fog - mondta szuszogva-lihegve Brik.
    - Akkor miért fogtad meg? - kérdezték tőle kórusban.
    - Hogy van-e benne villany.
    - Készíts valamit, ami jelzi, ha van - szólt közbe Trikka.
    - Hozzak egy rossz sünit?
    - Hát inkább.
    - Olvastam a Hírlapban, hogy az egyik műszerész egy frissen megölt, nagy bogár egyik lábát használta jelzőként - mondta Ticci.
    - Fú-új! - kiáltott egyszerre Brik és a lánya.
    - Én meg azt olvastam egy új tankönyvben, hogy van egy műszer - mondta Trikka. - Két üveglap között nedves papír és két drót. Ha villanyt kapcsolnak rá, megpirosodik a papír, mert valami festék van benne, és ha fordítva engedik át rajta a villanyt, újra fehér lesz. Elég lassú, és nem mutatja, hogy mennyi a villany, csak azt, hogy van vagy nincs. Persze már ez is egy nagy eredmény.
    - Pontosan mi kellene neked? - kérdezte Ticci Briktől.
    - Egy doboz, rajta három, vagy öt kis üveggömb. Gyenge villanynál csak egy világít, nagyon erősnél mind.
    - Hát csinálj olyat! - vont vállat Trikka.
    - Nem tudok. Mi manók csak használjuk a villanyt, de nem értjük, hogy mi az.
    - A vegyészek már elég jól elboldogulnak vele. Van az iskolában egy befőttes üveg, benne sós-savas víz, meg valami festék. Drótok lógnak bele, és ha villanyt kapcsolsz rá, a sötétben zölden világít.
    - Vegyészek... Ezer dolgot kipróbálnak, abból húsz érdekes, de csak egy hasznos.
    - Akkor sem engedem, hogy újra és újra megüssön, Vissza fogom adni a nagypapinak - mondta Ticci.
    - Te pedig jobb, ha keresel egy másik játékot magadnak - tette hozzá Trikka.

    Kritta meglátogatta őket.
    - A színházteremben új világítást akarnak csinálni. A mostani három-négy magnéziumlámpa helyett, ami egyszerre világít, és ha valamelyik kihuny, menet közben cserélik, azért kell belőle több. Minden harmadik pihenőnapon van csak előadás, mert egyszerűen nincs több magnézium. A vegyészek ennyit tudnak készíteni. Nincs több villany hozzá.
    - Építeni kell egy újabb villanytelepet, és akkor lesz.
    - Más meg azt mondja, elég villany van, csak ki kell hagyni a magnéziumot.
    - Azt meg hogyan?
    - Ha két szén vagy fémdarabot összeérintesz és széthúzod, ha áram megy rajta keresztül, valami fényes izé világít, aztán kialszik. Ezt a fényes valamit kellene felerősíteni. Azon dolgoznak.
    - Én is szoktam barkácsolni és tudományoskodni a villannyal - dicsekedett Brik.
    - Feljegyzéseid vannak? - kérdezte Kritta.
    - Az minek? - csodálkozott Brik.
    - A tudományos kutatómunkának megvannak a maga szabályai. Feljegyzéseket és rajzokat kell készíteni minden olyan apró részletről, ami később fontos lehet, szigorú időrendi sorrendben elrendezni, és levelezni másokkal, akik hasonló dolgot kutatnak. Fegyelmezetten. Minden nap. Bele kell tenni rendesen a munkát.
    - Akkor én ezt csak szórakozásból csinálom.
    - Kár. Ha mégis komolyabban szeretnéd venni, várunk a csapatba.
    - Suppíájióóó! - üvöltött fel Brik. - Miért nem ezzel kezdted?
    - Azért, mert Ticci és Trikka féltenek téged a villanytól. Attól, hogy egyszer csak ott maradsz, fekve, mozdulatlanul.
    - Ha csapatban dolgozunk, ez nem nagyon fordulhat elő.
    - Ki tudja? A villany egy új, és nagyon veszélyes dolog.
    - A tűz is az volt.
    - Így van. Ma is az, de már tudunk vele bánni. A villannyal még nem.

    Brik nyolc nap múlva már a Villanyipari Kutatóintézetben dolgozott. Műszereket készített. Árammérőket.
    - Mik ezek a hosszú papírcsíkok az üveglap mögött? - kérdezte Trikka az apját egy nyílt napon, amikor az iskolából üzemlátogatásra jöttek át a tanulók.
    - A villany hatására a csík egyik vége megpirosodik (fordított villany esetén megzöldül) és ez a szín lassan vagy gyorsan végighalad rajta. Ha lekapcsolod róla a villanyt, a változás megáll.
    - Hogy lehet ezzel mérni? - kérdezte egy másik tanuló, egy kis erdei manó.
    - Van hozzá egy doboz egy nagy tárcsával. A tárcsán számok vannak. Tekergetem a tárcsát jobbra, balra, megkeresem azt a pontot, ahol a jelző megáll, és leolvasom a tárcsáról a számot.
    - Szembe kapcsolsz egy másik villanyt azzal, amit meg akarsz mérni? - kérdezte Trikka.
    - Pontosan! - mondta büszkén Brik, arra gondolva, hogy milyen okos lánya van.

    A színházi előadás botrányba fulladt. Mindenki sivalkodva menekült kifelé, mert az új lámpa körül minden megolvadt és szétégett. A Villanyipari Kutatóintézetet feloszlatták. A kísérletezést a villannyal betiltották.

    Brik szomorkodott.
    - Elvették a játékodat, mi? - kérdezte Trikka.
    - Nem vicces - morogta Brik.
    - Tudom, hogy egy árammérőt rejtegetsz az ágyad alatt.
    - Csitt te! Ez titok. Honnan tudod?
    - Nem szoktál takarítani, a szobádban mégis tisztaság van, nem tűnt fel?
    - Ne pimaszkodj. Szomorú vagyok. Hiányzik a tudományoskodás.
    - Mi volt a baj a lámpával?
    - A két szénrúd között vakító fénnyel világított a levegő, de nem volt körülötte üvegdoboz. Valami érintkezési hiba miatt egy kis fémdarab felizzott, leesett a régi, nem használt jelmezek közé, a sok pormacska meggyulladt, és már égett is minden.
    - Miért nem volt üvegdoboz?
    - Mindenféle üveget kipróbáltunk, de hiába. Minden szétrepedt.
    - Beszélj erről a nagypapival.
    - Jó ötlet.

    Apja és fia nézték az üveggömbben a két drótot.
    - Nem folyik áram - mondta lassan, tagoltan apamanó.
    - Persze, hogy nem. Nem ér össze a két drót - vont vállat Brik.
    - Mi akadályozza az áramot hogy átmenjen a két drót között?
    - Semmi.
    - Gondolkozz! Mi van a két drót között?
    - Levegő.
    - Na, erről van szó.
    - Nem értem.
    - El kell távolítani az akadályt.
    - Kiszedni a levegőt? Attól folyik majd az áram? Megeszem a sapkámat ha...
    - Készíts egy ehető sapkát magadnak. Én meg beszélek a vegyészekkel.
    - Tudod, hogy tilos kísérletezni a villannyal.
    - Neked tilos. Nekem szabad. Egy vágott fülű már nem büntethető.

    Két nap múlva is nézték együtt a gömböt.
    - A vegyészek nem tudták kiszedni az összes levegőt. Ami nem vegyül semmivel, az benne maradt.
    - Egy próbát megér. Toljad neki, hadd szóljon.
    Brik tekerte a tárcsát felfelé. Húsz. Ötven. Kilencven. Hiába.
    - Nem kell sapkát enned. Nem működik.
    Brik tovább tekerte és 94-nél világítani kezdett az egyik drót a gömb belsejében.
    - Vissza! - kiáltott fel apamanó.
    Egészen 59-ig le kellett csavarni, mire kihunyt a fény. 92 körül gyulladt be újra. 57-nél hunyt ki.
    - Ezt most nem értem. Miért nem ugyanott?
    Brik enni kezdte a sapkáját.
    - Megőrültél?! - rémült meg apamanó.
    - Nyugi. Készültem. Tésztából van.

    Prom megnézte a világító gömböt és röhögött.
    - Száz edény, benne víz, só, sav, fémek, mire az üveggömbben halványan világít valami.
    - A villany világít! Felfogtad? - mondta dühösen Brik.
    - Felejtsd el! Az olajlámpához csak egy tartály kell, nem száz.
    - A villany többre képes, mint a tűz.
    - Hogyne! A rengeteg régi jelmez már csak por és hamu.
    - Azokat pont a tűz pusztította el.
    - Amit pont villannyal gyújtottál. Ne erőlködj. A szövegszerkesztőkön kifog a villany.
    - Nem fog ki. Mire megvénülünk, mindenki villannyal fog világítani.
    - És moziba jár. Na, ne röhögtess!

    Brik két vezetékre villanyt kapcsolt, de kettő vagy több üveggömb esetén egy kivételével mind sötét maradt. Amelyik viszont világított, az egyszer csak hirtelen vakító fényesre váltott és megrepedt az üveg.
    Valaki kopogott, és be akart jönni.
    - Ki az? - kérdezte Brik, mert mióta a kísérletezést a villannyal betiltották, óvatosabb volt.
    - Kritta vagyok, a húgod. Ha még emlékszel rám.
    - Gyere be. Miért felejtettelek volna el?
    - Annyira bele vagy gárgyulva ebbe a villanyba.
    - Elakadtam. A gömbök száz körül gyújtanak, és hatvannal égnek.
    - Voltam Cilláéknál.
    - Ticci ezerszer aranyosabb.
    - Tudom. Mondtam is Cillának. Jól össze is vesztünk.
    - Ezért mentél Cillához? Hogy jól összevessz vele?
    - Dehogy is! Kémkedtem neked. Kifigyeltem, mit csinál Prom.
    - Mosógépeket. Tudok róla - legyintett Brik.
    - Azt, hogy titokban miket csinál, én tudom jobban. Villannyal kísérletezik.
    - Röhögve kicsúfolt engem miatta - kerekedett el Brik szeme.
    - Igen, ő pedig ezerrel rávetette magát a témára. Veszekedtünk Cillával, én meg közben bekukkantottam Prom dolgozószobájába. Pont nyitva volt a ruhásszekrény. Hát, minden volt abban csak ruha nem. Színes kábelek, fokozatkapcsoló tárcsák, kapcsolók, árammérők, és rengeteg üveg edény. Szerintem egy áramfejlesztő.
    - Kár, hogy nem rajzoltad le.
    - Madárnak nézel? Futottam haza, és azonnal három ábrát is készítettem. Aztán összedolgoztam. Itt van.
    Brik megnézte a rajzot.
    - Ez elképesztő! Ebből én le tudnám másolni, amit ő csinált. De nem fogom. Az enyém jobb, az övé csak nagyobb. Van még valami?
    - Van. Voltam Krod boltjában, és megkérdeztem kik vásárolnak öreg, lepukkadt villanyos lándzsákat.
    - De hát ahhoz fegyverviselési engedély kell!
    - Pontosan! De akinek van, akármennyit vehet. Pláne rosszat, ami csak kacat.
    - Mit csinálnak vele?
    - Az egyik például sorba kapcsol egy csomó lándzsát, és nézi, ahogy egy befőttes üvegben apró villám csapkod, hallgatja, és azt bizonygatja mindenkinek, hogy ilyenkor halk mennydörgést hall. Aztán beviszi a rendőr tiltott kísérletezés miatt, onnan meg tovább kerül a kórházba a bolondok közé. Szóval nagyon sokan kísérleteznek villannyal, a tiltás ellenére. A könyvnyomtatáshoz egy zseni kellett...
    - Köszönöm! - vigyorgott büszkén Brik.
    - Egy béka vagy! Mondom tovább. A villannyal viszont százan ismerkednek, és bárki feltalálhat bármit.
    - Ha verseny, legyen verseny! Én leszek az!
    Kritta elköszönt, de attól kezdve sokszor írt levelet, hogy ki vásárol hosszú drótot, sok üvegedényt, fémlemezeket, savakat és egyéb gyanús dolgokat.

    Húsz nap múlva egy óriási dörrenés rázta meg a Nagytermet.
    Brikhez egy piros sapkás rendőr zörgetett be.
    - Bejelentést kaptunk, hogy villanyvilágítás bűnébe estél.
    - Ezek szerint van egy jóakaróm - mondta morogva Brik.
    - Van bizony. Prom kirepült a lakásából, gondolom hallottál róla.
    - Akkor az volt az a nagy dörrenés. Mi történt?
    - Kísérletezett a villannyal. Az áramforrás a ruhás szekrényében volt, túlterhelte, az edények bugyborékolni kezdtek, valami gáz keletkezett, ez meg lámpát akart gyújtani, rendes olajlámpát, gyufával, mire nagy dörrenéssel kirepült a nyitott ajtón keresztül a Nagyterembe. Életben van, csak egy kicsit égett meg, és az egyik fülére megsüketült.
    - Aztán bejelentette, hogy én is szoktam kísérletezni villannyal - bólogatott Brik.
    - Nem árulhatom el, hogy ki volt a bejelentő, de jól kapcsol az agyad. Mutasd a ruhásszekrényedet.
    Bementek, és a rendőr megcsodálta a mennyezetről lógó világító gömböt.
    - Én is kérek ilyet - suttogta vágyakozva.
    - És a ruhás szekrény?
    - Okosabb vagy te annál. Hol az áramfejlesztő?
    - A külső oldali szobában. Nyitott ablaknál.
    - Bejön a tüskés disznó.
    - Nem jön be. Rács van az ablakon.

    Brik bement a kórházba. Látta, hogy van külön áramütés osztály. Kereste Promot.
    - Ébresztő!
    - Ha most azzal folytatod, hogy csikicsiki, egy szennyvizes vödröt fogok a fejedbe húzni ha meggyógyulok.
    - Mit bánom én, csak gyógyulj meg. Hoztam neked gyümölcsöt, virágot...
    - Virágot? Megvesztél? Cilla megöl! Azt hiszi, hogy valami hegyi manó nő...
    - Pont azért hoztam - röhögött Brik.
    - Nem vicces.
    - Csikicsiki! - kiáltott Brik.
    - Inkább bökd ki, hogy miért jöttél - morogta Prom.
    - Fogjunk össze. Csináljunk egy Villanykutató Laboratóriumot.
    - Veled nem! Hordd el magad! A gyümölcsöt is vidd.

    Brik hosszú, vékony szénrudacskákon keresztül vezetett villanyt két üveggömbbe, és egyik sem hunyt ki, de a szénrudacskák felforrósodtak. Valaki kopogott, és be akart jönni.
    - Ki az? - kérdezte Brik, mert a piros sapkás rendőr látogatása óta még óvatosabb volt.
    - Trikka vagyok a lányod. Ha még emlékszel rám.
    - Gyere be. Miért felejtettelek volna el?
    - Egyre jobban bele vagy gárgyulva ebbe a villanyba.
    - Elakadtam. A gömbök száz körül gyújtanak, és hatvannal égnek. Negyven fűti a szénrudakat, hatvan világít.
    - Tudom. Olvastam az új könyvedet. Ezért jöttem. Van egy ötletem. Három vezeték kell.
    - Minek a harmadik?
    - Azzal gyújtod be a gömböket. Akárhányat. Nagyobb helyekre nem is a gömböt, hanem üvegcsövet raksz.
    - Cső? Nekem is eszembe jutott. Hengeres dróthálót bele. Az világít. Belül meg a másik drót.
    - Nem. Két drót van belül. A hosszút hetvenre kapcsolod egy szénrudacskán keresztül, a másikat, ami csak egy kis tű, egy pillanatra száz fölé. Begyújt, és égve marad, nem fűt, hanem világít. Sok lámpát is rá lehet kapcsolni a két vezetékre. Kell még egy megszakító kapcsoló, ha már nem akarsz tovább világítani. Rakjuk össze.

    Összerakták. A lámpák szépek voltak. Egy polcon díszes üvegdoboz, benne egy üveggömb.
    - Ha a doboz egyik oldalát nyomod meg az ujjaddal, világítani kezd, ha a másikat, kialszik.
    Minden kis alvókuckóba került egy ilyen, a szobákba kettő, az egyik egy polcra, a másik az éjjeli szekrényre olvasólámpának, a nyomdába húsz hosszú üvegcső a szerényekbe és a asztalok, gépek fölé.

    Megjött a király, Grom valamelyik rokona. Brik letette a manósapkáját a király lába elé.
    - Bejelentést kaptunk, hogy villanyvilágítás bűnébe estél - mondta komoran a király.
    - Mi lesz a büntetésem? - kérdezte szomorúan Brik.
    - Amit a bíróság megítél. A tárgyalás öt nap múlva lesz, ügyvédet és tanúkat hozzál.
    A király elköszönt, és Brik sírdogálni kezdett.
    - Miért sírsz? - kérdezte Trikka?
    - Hogyne sírnék. Minden tanúnak a napi bérét nekem kell fizetni. Az ügyvéd óradíja rémes. Utána becsuknak, vagy megvágják a fülemet. Kellett nekem a villannyal babrálni. Áramütés helyett tárgyalás. Szörnyű.

    Eljött a nagy nap. A kisterem rogyásig megtelt érdeklődőkkel. A bíróság meghallgatta a tanúkat, az ügyvédet és a vádat képviselő királyt, utána visszavonult tanácskozni. Késő délután volt az ítélethirdetés.
    - A büntetés egy nagy összegű pénzbírság, amit a vádlott és a meg nem nevezett és meg nem idézett bűntársai önként adnak össze.
    - Önként? Ez hülyeség! Büntetést senki nem ad önként! - kiabált be valaki.
    - Csendet! - kiáltotta a bíró, és egy fakalapáccsal az asztalra ütött.
    Mindenki összerezzent.
    - A büntetés összegét egy Villanyvilágítási Kutatóintézet és egy Gyártástervezési Főiskola alapítására kell fordítani. A törvény változik: "Villannyal kísérletezni a Villanyvilágítási Kutatóintézet és a Gyártástervezési Főiskola területén kívül tilos! Villanyt csak az szerelhet bárhol, aki a Gyártástervezési Főiskolát elvégezte, sikeres vizsgát tett, és a Villanyvilágítási Kutatóintézet által kiállított szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik.

    Óriási ünneplés tört ki, és a bíró hiába püfölte az asztalt a fakalapácsával, sokáig nem lett csend. Egy nagy hordó került a kisterem közepére, és mindenki dobhatott bele pénzt az intézet és a főiskola javára.

    Brik hazament. A lakásának az ajtaja résnyire nyitva volt. Brik berontott, és egy vödör szennyvíz ömlött a nyakába, mert Prom végre meggyógyult, kijött a kórházból, és odabent várta. A meleg fürdővíz, illatos törölközőkkel már elő volt készítve. A postás hozott egy csokor virágot. Cilla küldte. Ticci sikítófrászt kapott tőle.
    Kiderült, hogy csak azért sikít, mert Brik össze vissza puszilgatta őt... szennyvizes fejjel.

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Vas. Júl. 12, 2015 11:39 am

    Egy rövid előzetes a következő részből:
    ---------------
    Brik kapott egy értékes ajándékot apamanótól, felnőtté válásának alkalmából, és sokat játszadozott vele.
    - Vááááá! - ordított egy nagyot, és kiugrott az alvókuckójából a konyhába. - A morgó vakondtúrás üsse bele a tüskés bokorba a...
    - Na-a! - jött elő Ticci a kis Trikka szobájából, és látta, hogy a párjának egyik szeme sem ugrott ki. - De jó, akkor mégse kell orvost hívni.
    Trikka is kijött.
    - Szia apa. Már megint megfogtál egyszerre két olyan drótot, amit nem kellett volna? Anyu, honnan kaptátok ezt a gonosz játékot, ami mindig megharapja apu kezét?
    - Nagypapi adta neki, mert nagyon kérte tőle. Apa ismerkedik a villannyal.
    - Ezt nem értem - mondta csodálkozva Trikka. - Úgy tudom, elkobozták, amikor beutalót kapott a pokolba.
    - Aki elkobozta, nem értett hozzá. A lándzsát, ami csak egy gumicsőbe húzott vasdarab volt, elvitte, a hátizsákot, amiben a dolog lényege van, ott hagyta.
    - Pedig tudtam, hogy csípni fog - mondta szuszogva-lihegve Brik.
    - Akkor miért fogtad meg? - kérdezték kórusban tőle.
    - Hogy van-e benne villany.
    - Készíts valamit, ami jelzi, ha van - szólt közbe Trikka.
    - Hozzak egy rossz sünit?
    - Hát inkább.
    - Olvastam a Hírlapban, hogy az egyik műszerész egy frissen megölt, nagy bogár egyik lábát használta jelzőként - mondta Ticci.
    - Fú-új! - kiáltott egyszerre Brik és a lánya.

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Vas. Júl. 12, 2015 11:30 am

    Néhány magyarázat és érdekesség:

    Az óvoda az erdei manóknál két manófészek. A külső a konyha, mosogató, vécé a kicsiknek, kézmosó. A belsőt öt gyerekszoba (és a konyha) veszi körül, és a gyerekszobák túloldalán lakások vannak, öt szomszéd család. Akiknek nincs kis manójuk, nem költöznek ide, akiknek megnőnek, elköltöznek, és jön helyettük egy olyan család, akinek pont annyi idős a gyereke, hogy stimmeljen a csapatba.

    Azért volt az erdei manóknak rettenetes mennyiségű felesleges ennivalója, mert a sok felfedező úthoz kellett egy masszív logisztikai háttér. Az egész ország a felfedező utak táplálására rendezkedett be.

    Amikor a történet végén sorban áll a hegyi manók királya, és megvizsgálja egy orvos:
    - Testvére van?
    - Nincs.
    - Miért nincs?
    Grom kiakadt.
    Az orvos nem azt várta el, hogy Grom megmagyarázza, hogy miért nincs testvére.
    Mindenkinek feltett egy vagy több látszólag értelmetlen kérdést.
    Akkurátusan beírta a könyvébe, hogy Grom ingerlékeny, ideges, és könnyen kiakasztható.

    Kabbó gazdag, boldog családban él, apu anyu együtt van, a nagypapi problémás.
    Brik szegény családban él, sok testvére van, szülei elváltak, apja börtönben ül.

    A mese önállósította magát, a szereplők mennek, amerre látnak.
    Én csak leírom őket, hogy mi történik velük.

    wahúr

    Hozzászólások száma : 2055
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Vas. Júl. 12, 2015 4:45 am

    _FK írta:a folytatásra vár?
    türelmes vagyok újabban
    biztos valami manó szokás

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szomb. Júl. 11, 2015 8:00 pm

    Új manó még nincs, háttérinfó, kimaradt jelenetek, magyarázatok, leírások vannak.
    Kell valakinek, vagy mindenki, aki nyaralás közben ide benéz, a folytatásra vár?

    wahúr

    Hozzászólások száma : 2055
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Pént. Júl. 03, 2015 3:54 am

    A szerelem áldás és átok. Mindez egyszerre.
    Még a manóknál is.

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    0020_20150702_FK

    Témanyitás by _FK on Csüt. Júl. 02, 2015 11:21 pm


    4.

    Brik, Krup, sőt maga az iskolaigazgató is csupa lucsok volt a pezsgőbortól.
    - Most, hogy az Élet Könyve végre elkészült ezer példányban... - kezdte Krup.
    - Jöhet a következő könyv! - kiáltotta Brik.
    Krup leült a padlóra és sírt. Nem tudták megvigasztalni. Mindenki szétszéledt, csak ketten maradtak ott.
    - Most mi a bajod? - kérdezte csodálkozva Brik.
    - Szerinted? Inkább hallgattál volna - szipogott Krup.
    - Nyomtatjuk a könyveket, kapunk sok finom ennivalót, nagy részét eladjuk, és lesz sok pénzünk.
    - Majd meglátod mi lesz...

    Hazafelé menet bementek Prikka boltjába.
    - Ezer kosár ennivaló már ki lett fizetve érte, ezer még jár - mondta Brik.
    - Tudom. Fél évre előre megírtam a megrendeléseket - mutatta Prikka.
    - Jól megy a bolt? - udvariaskodott Krup.
    - Komolyan kérdezed? Mindkét boltunkhoz sorszámot osztanak, mint a színház, zene és sportjegyekért. Jönnek a beszállítók szebbnél szebb gyümölcsökkel, süteményekkel és virágokkal. Mindenki, aki számít, ebben a boltban akar eladni, és mindenki, akinek sok pénze van, itt akar vásárolni. Aki nem hajlandó kivárni a sorát, postán rendeli meg.

    Hazaértek, de nem tudtak bemenni, mert egy hegyet találtak az ajtó előtt. A hegy könyvekből volt. Brik kezdte érteni, hogy miért sírt a testvére. Elpakolták a könyveket az útból, és végre bejutottak.

    Odabent manó anyu egy ismeretlen erdei manó lánnyal beszélgetett.
    - Hadd mutassam be az erdei manó könyvtár egyik munkatársát. Cilla.
    Brik ránézett, és nagyot dobbant a szíve. Megszédült, leült a konyhaasztalhoz, és ivott egy pohár vizet.
    - Az erdei manók egy Brik nevű hegyi manóról beszélnek - mondta Cilla. - Azt mesélik rólad, tudsz varázsolni. Állítólag egy százoldalas könyvet száz nap alatt lemásoltál ezerszer. Igaz ez?
    - Igaz is, meg nem is. Ezek nem könyvek, csak papírszalagok. A betűk se szépek. A tizenöt képet sem tudtuk lemásolni ezerszer, csak háromszor üveglapokra. Varázsolni sem tudunk, csak gépeket készíteni.
    - Mondom, hogy miért jöttem. Hoztam néhány könyvet, kint van az ajtó előtt.
    - Néhány?! Negyed óráig pakoltuk, mire be tudtunk jönni.
    - Az nem létezik! - mondta Cilla, és kiszaladt, hogy megnézze. - Ilyen nincs! A könyveimet betemették könyvekkel. Én harminckét könyvet hoztam, ez több ezer. Ki kell ásni, amit hoztam. Hordjuk be, és rakjuk szét kupacokba.

    A könyvtáros erdei manó lány dolgozni kezdett, és Brik segített neki. Nem volt szép látvány, mert néha az ajtónak ment neki, néha a falnak, vagy a könyvespolcnak, annyira nézte a lányt. Cilla megbotránkozva fintorgott, mert látta, hogy Brik összevissza csetlik-botlik, és érezte rajta a pezsgőbor szagát.
    - Részeg vagy? - kérdezte a lány felháborodva.
    - Dehogy is! - mondta Brik, és elpirult.
    - Bűzlesz az italtól - jegyezte meg ingerülten Cilla.
    - Nem ittam. Locsoltuk vele egymást.
    - Értem. Ez valami hegyi manó szokás. Könyvet hord, és közben mindennek neki megy.
    Brik égett, mint egy rongybaba a szenes kályhában.

    - Az erdei manók legfontosabb könyveit hoztam magammal, olyanokat, mint például Kabbó naplója. Többen kegyeletsértésnek tartják még azt is, ha kézmosás nélkül egy hegyi manó megérinti, de én úgy gondolom, óriási dolog lenne, ha le tudnátok másolni mondjuk... kétszáz... na jó... száz példányban.
    - Száz? Nem fog menni.
    - Ötven?
    - Kétszáz is kevés. Alig elindulnak a gépek, már le is kell állni. Négyszáz már jó.
    - Akkor az első ötven könyv néhány nap alatt kész lesz.
    - Ez sem így van. Az első könyv kilencven nap múlva lesz kész.
    - Ezt most nem értem - vallotta be Cilla.
    - Az egész könyvet lyukszalagra kell olvasni, és a szalagot javítani, szerkeszteni, a letisztázott szalagokat másolni, minden másolatról kell egy próbanyomtatás, amit még össze is kell olvasni az eredetivel.
    - Nézd, én ehhez nem értek, de azt tudom, hogy erről a harminckét könyvről másolatok kellenek.
    - Állj sorba - szólt bele Krup. - Az iskola összes tankönyve egy év alatt készül el. Gyere vissza akkor.
    Brik az asztal alatt bokán rúgta a testvérét.
    - Modortalan vagy, de nem sértődtem meg - mondta mosolyogva Cilla. - A harminckét könyvet itt hagyom, számozzuk meg őket fontossági sorrendben. Ütemezzétek, ahogy tudjátok, ha kell, segítek lyukszalagra olvasni, szerkeszteni, és visszaolvasni. Sőt nyomtatni és csomagolni is.

    Az első öt könyv kapott egy-egy sorszámot, és sorban beírták egy füzetbe a címét, és egy-két mondatban azt, hogy miről szól. A hatodik könyvnél Brik megkérdezte:
    - Hogy akarod megszámozni a hatodikat?
    - Ráírom, hogy hat.
    - Az első ötre számokkal írtad, hogy 1, 2, 3, 4 és 5.
    - Te is tudod, hogy hatos számjegyünk nincs.
    - Akkor csinálni kell.
    - Csinálj.
    - Az egyes egy függőleges vonal lentről fölfelé, ha tovább húzom jobbra, az a kettes, aztán lefelé, az a hármas, utána balra, és már kész is a négyzet, ami négyet jelent. Aztán jobbra felfelé az átlót behúzom és megvan az ötös.
    - Ami elég ronda, de olvasható. Nyomtatott betű, fúj! Ha Kabbó naplójából megkapjuk ezt a négyszáz papírcsík készletet, kézzel lemásoljuk gyönyörű betűkkel igazi könyvekbe, aztán...
    - Aztán? - kérdezte Brik kíváncsian.
    - Aztán máglyát rakunk a papírszalagokból - mondta vigyorogva Cilla.
    - Tegyétek azt. Csak előbb fizessétek ki. Úgy nézem, kétezer kosár ennivaló.
    - Csak nyolcszáz. Az élet könyve is kötetenként két kosár volt.
    - Ez a könyv ötször vastagabb.
    - Így van. Ez meg egy munkaszerződés - dugott egy papírlapot a manólány Brik orra alá.

    Krod aláírása fölé le volt írva, hogy harminckétféle könyv, minden példánya két kosár ennivalóért. A példányszám könyvenként előzetes alku tárgya, utánnyomás lehetséges, de a kinyomtatott példányokat ki kell fizetni.

    - Szóval a hatos számjegy úgy nézne ki, hogy tovább húzom a vonalat jobbra - mondta Brik.
    - Nincs olyan betű - ellenkezett Cilla.
    - Tudom, hogy eddig nem volt olyan. Most találtam ki. A vonal tovább megy lefelé, az lesz a hetes.
    - Aztán balra, és kész a nyolcas - mondta a manólány.
    - Így van. Jobbra felfelé kap ez a négyzet is egy átlót, és megvan a kilences.
    - Zseniális. Két kis négyzet összeragadt, és mindkettőnek van egy átlója.
    - Amit az ősi manóbetűkre először kitaláltam, az öt vonalból áll, ami harmincegy jel és a semmi. A semmi is fontos, mert a szavak között egy üres hely van, és három üres hely van a mondatok között. A harmincegy jelből huszonhét használható, mert kettő szétesik, kettő pedig könnyen összetéveszthető. Ez, ami kilenc vonalból áll, több, mint ötszáz jel lenne, ebből használható a huszonhétszer tizenhatnak a háromnegyed része, ami pontosan háromszázhuszonnégy.
    - Tehát? - kérdezte idegesen Cilla.
    - Tehát jut betű mindenkinek bőven - mondta büszkén Brik.
    - És ki találta ki ezt a kilenc vonalast?
    - Senki. Hibázott a gép.
    - Ez elképesztő! Neked még egy hibától is ilyen értékes ötleteid vannak?
    - Mi okosak vagyunk, ti meg szépek. Van párod?

    A következő pillanatban megfagyott a levegő. Cilla úgy nézett Brikre, hogy Brik nagyon boldog volt, hogy Cilla keze ügyében pont nem volt villanyos lándzsa, mert úgy érezte, nem élte volna túl.
    - Nézd én csodállak téged, de kizárólag szakmai szempontból. Mi azt valljuk, hogy hegyi manóval majd akkor, ha az összes erdei manó elfogy.
    - De hát miért? - kérdezte halkan Brik.
    - Azért mert hangos, veszekedős és verekedős mind. Titkolóznak, hazudoznak és amelyik nem lop, az hagyja a másikat éhen veszni.
    - Én nem olyan vagyok. Ha együtt dolgozunk, majd megismersz.
    - Úgy, ahogy te gondolod, nem akarlak megismerni. Remélem, érthető voltam, mert nem mondom el még egyszer.

    Brik és Cilla attól kezdve együtt dolgoztak, Brik ettől szenvedett, szédelgett, hol melege volt a boldogságtól, hogy újra láthatja Cillát, hol fázott, és titokban sírt, mert elköszöntek egymástól, és az erdei manó ment tovább a dolgára.

    Krup meghallgatta Brik panasz-áradatát, és próbált rajta segíteni.
    - Nézd, ezek erdei manók. Máshogy élnek és máshogy gondolkodnak. Szeretik egymást és segítenek egymásnak. Utálják a bezárt, sötét helyeket. Még télen is, ha nincs éppen hóvihar, kimennek és sátorban töltik el a napot, csak este jönnek be. Kell nekik a fény. Teljesen mások mint mi. Hagyd őket békén.
    - Olyan gyönyörű, és annyira szeretem! Ő meg rám se néz, csak dolgozik és morog.
    - Cilla két dolgot nem mondott neked. Azt, hogy koszosak, és hogy büdösek vagyunk.
    - De hát nem is... - kapkodott a levegő után Brik.
    - Mikor is fürödtél legutóbb? - kérdezte szigorúan Krup.
    - Tíz napja. De két napja azért mosakodtam.
    - Na erről van szó. Ők mindennap. Tetőtől talpig. Utána valami illatos olajjal még be is kenik magukat.
    Brik elkezdett minden nap fürödni. Cilla egyre dühösebb lett rá, és egyszer csak nem jött többé.

    Más jött helyette. Ticci furcsa volt. Két kis szem, két kis fül. Mint Prap, de fordítva.
    - Ticci vagyok egy nyelvész. Cilla küldött, hogy segítsek neked összehozni az új betűket az erdei manó szavakkal, szótagokkal és hangokkal. Ha a hegyi manók is kérnek betűket, és nem szeretik, ha csak azt kapják, ami marad, szükségünk lesz egy hegyi manó tudósra is.
    - Nincs olyan - mondta Brik. - Itt szakértők vannak. Nyelvész köztük egy se.
    - Tanító?
    - Egy van. Az öcsém. De ő még kicsi.
    - Nem gond, hívd ide.
    Brob jött.
    - Ő Ticci, a nyelvész, ő pedig Brob, az öcsém - mutatta be őket egymásnak Brik.
    - Én egy erdei manó tudós vagyok. Láthatnám az ön tanítói oklevelét?
    Brob elsietett és már hozta is.
    - Ez az oklevél tényleg igazi. Már a kicsik is kapnak ilyet? - csodálkozott Ticci.
    - Igen. Ha ész van mögötte, és jó sok munka - morogta Brob.
    - A magnézium méregdrága. Ez a mozi nevű játék nem fog elterjedni sose.
    - De igen. Már készül az a változat, amibe csak egy szál gyertya kell. Körbe üli a család, és nézi.
    - És nem unja meg? - csóválta a fejét mosolyogva Ticci.
    - Nem, mert azok, akiknek ilyen van, cserélgetni fogják egymás közt a mozgóképeket. Miért hívattál?
    - Hegyi manó szavakat kellene az új kilenc vonalas betűkkel leírni.
    - Gondolom először csak azokat, amik átkerültek a közös nyelvbe.
    - Így van. Látom, tényleg van ész a tanítói oklevél mögött.

    Elkezdtek együtt dolgozni úgy, hogy Brik hozta sorban a könyveket, azt a több ezret, amit leszórtak a többiek az ajtó elé. Minden könyv kapott egy sorszámot, és lefordították a címét a közös nyelvre, azt leírták az új betűkkel, és átvitték egy másik szobába, ahol a többiek vitatkoztak rajta jó sokáig. Később több ilyen szoba volt. Ahol megegyeztek valamiről, ott kitették a könyvet és a papírját az ajtó elé. A könyv egy polcra került, a végleges címe, a száma és a rövid tartalma pedig egy lyukszalagra. A kávézóban felírták egy nagy táblára, hogy melyik betű milyen hangot jelöl, hogy mindenki lássa. Az új betűkről sokat vitatkoztak mindenfelé.

    Prom meglátogatta Briket.
    - Van több, mint ezer előfizetőm, és nem győzi a nyomda - panaszkodott Prom.
    - Nyomtassunk neked újságot? Képtelenség. Évekre előre be vagyunk táblázva.
    - Dehogy is! Az olvasóim ragaszkodnak a csúnya, egyszerű kivitelhez. Fa nyomtató, gipsz és gumiöntés meg ilyenek. Hagyománytisztelő a szakma. Nyomtatni gyorsan tudok én is, mert a gumiszalagot, amin a betűk vannak, feltekercselem egy fémhengerre, pörög mint a búgócsiga, locsolom rá a tintát, és suhan keresztül a gépen a papír. Ha szélesebbre vágom, mint a henger kerülete, azzal sem kell törődni, hogy hol a sor vége, mert betű nem fog hiányozni sose.
    - Ezt nem értem. Lesznek betűk duplán? Olyanok, amik az előző sor végén is, és a következő sor elején is látszanak?
    - Ugye, hogy érted!
    - Valahogy le kellene takarni a felesleges részt, nem?
    - Rengeteg felesleges munka lenne szépre megcsinálni. Megszokták ilyennek hamar.
    - Akkor én miben segíthetek neked?
    - Kellene egy szövegszerkesztő gép.
    - Olyat csak egy vágott fülű tudna neked csinálni.
    - Nem gond. Már letöltötte a büntetését. Megyek, és beszélek vele.

    Brik egy időre átköltözött az erdei manók könyvtárába és ott kereste Cillát nagyon. Egyszer látta is, a szíve majd kiugrott, de hiába. Amikor a gyönyörű erdei manó lány szembe jött vele a folyosón, átnézett rajta. Brik ebbe belebetegedett. Csak feküdt, és történelemkönyvet olvasott.
    "Amikor beköltöztek az erdei manók a manóhegybe, nem engedték őket a tűz közelébe. Nagyon fontos volt a hegyi manóknak, hogy az erdei manók ne legyenek fontosak. Az erdei manók csak röhögtek rajtuk. Nem tűz körül gyűltek össze, hanem kályhákat és olajlámpákat használtak."

    Brob és Kritta egy kis kis dobozt készített.
    - A világosság felé fordítod a doboz ablakát és húzod a lyukszalagot. Benézel a csövön, és világító betűket látsz egymás után, sorban felvillanni. Nincs benne semmi bonyolult, csak néhány üvegdarab és a fény.
    - Zseniális - mondta Krup.
    - Nem jó - mondta Brik. - Csak egy betűt látsz, nem lehet olvasni. A új, dupla széles betűkkel nem működik.
    - Csináld meg jobban - duzzogott Kritta.
    - Brob az okleveles optikus, nem én.
    - Ő készítette ezt is. Gyere, mondd el neki pontosan, mire gondolsz.

    Krup rengeteg egyszerű lyukszalag lyukasztót készített.
    - Minek ez a sok kacat? - kérdezte manó anyu, amikor meglátta a sok primitív lyukasztót.
    - Nyomtatni gyorsan tudunk, de szalagra vinni a könyveket lassú. Másokat is be kell vonni a munkába.

    Krup kiszögelt egy táblát.
    ------------
    Itt lehet lyukszalagot lyukasztani pénzért. A hibátlan szalagért 100 fityinget adok.
    Minden hibáért 3 fityinget vonok le. Aki eléri a 90 hibapontot, nem dolgozhat nekem tovább.
    ------------
    Másnap reggel hosszú sor kígyózott az ajtó előtt. Nem csak a pénz miatt. Sokan szerettek olvasni, és nagyon kíváncsiak voltak rá, hogyan kell könyvet nyomtatni. Pár nap múlva hozták a kész szalagokat a bedolgozó bérmunkások. Próbanyomtatás után megszámolták a hibákat és az eredmény lesújtó volt. Többen megsértődtek, és visszaadták a szalaglyukasztót. Az egyikük felháborodott.
    - Nem lehet ezt így csinálni! Kérek valamit, amivel meg tudom nézni, hogy jót lyukasztottam-e!
    - Tessék, itt van ez - mondta Brik és odaadta neki a Kritta-féle nézőkét.

    Kritta és Brob jött. Nagyon keresgéltek valamit.
    - Hol az a kis készülék, amit itt hagytam? - kérdezte Kritta idegesen.
    - Odaadtam egy bedolgozónak - mondta Brik.
    - Jaj ne! - kiáltott fel Brob.
    - Mi a baj? Ez nem az volt, amire azt mondtam, hogy nem jó? Különben is, ez csak egy játék.
    - Csak a doboza ugyanaz. Belül teljesen át lett alakítva. Látod benne folyamatosan haladni a betűket. Tökéletesen lehet olvasni vele a lyukszalagot. Egy van belőle a világon. Azonnal vissza kell szerezni.

    A bedolgozó csak vigyorgott.
    - Nem adom vissza.
    - Nem kapsz több munkát - mondta neki Krup.
    - Eladom másnak, és kapok érte egy zsák pénzt.
    - Nem adhatod el, mert nem a tied.
    - Ajándékba kaptam tőled.
    - Nem ajándékba, hanem kölcsön. Arra, hogy dolgozz vele.
    Csitt-csatt, már repkedtek is a pofonok oda-vissza. Kritta sírt, Brob elszaladt, apamanó jött, és se szó, se beszéd kidobta az illetőt az ajtón. Brob visszajött.
    - Miről maradtam le?
    - Volt egy kis cirkusz - mondta Krup, az egyik szeme alatt egy szép, kék folttal.
    - Kösz, hogy álltad a sarat, addig én vissza tudtam lopni a készüléket.
    - Elvetemült vagy? - kérdezték kórusban.
    - Csak ha muszáj. Le kell gyártani ebből százat, hogy el ne vesszen. Venni fogják méregdrágán.
    Úgy is lett. A bedolgozók megvették, és a szalagok, amiket hoztak, tele voltak kijavított hibákkal.
    - Mindegy mennyi hiba volt rajta - mondta Krup. - Ha a próbanyomtatás hibátlan, megkapod a 100 fityinget.

    Húsz nap múlva nyomtatni kezdték a Könyvek Könyvét. Ez egy olyan könyv volt, amibe csak a többi könyv címe, száma és rövid tartalma került bele. Rengeteget kellett nyomtatni belőle.

    Brob és Kritta nagyon sok nézőkét és vetítőt adott el. A legbonyolultabb egy asztali készülék volt, amibe egyszerre több lyukszalagot is be lehetett fűzni, és az egyik szalagon gyors tekercseléssel keresni lehetett egy hárombetűs mintát. Egy homályos üveglapra vetített ki három szalagról egy sor szöveget, és bármelyik szalag bármelyik részét egy új szalagra lehetett lyukasztani vele. Krup meghirdette a Prom féle hírlapban, hogy egy ilyen gép ára száz kosár ennivaló lesz. Öt nap múlva kiderült, hogy elszámította magát, mert ezerhétszáznegyvenhárom megrendelést kapott rá. A készülék belsejét apamanó és Brob tervezte. Egy külön gyárat kellett berendezni, mert a vetítőgép összeszerelő műhely túl kicsi lett volna a gyártásához. A minisztériumok, iskolák, kórházak, a gazdagabb vagy egyszerűen csak nagyobb családok a Könyvek Könyvét lyukszalag alakban is kérték, és egy lyukszalagért tíz kosár ennivalót is adtak, aztán rövid, témák szerint csoportosított kivonatokat készítettek belőle maguknak és másoknak.

    A gyár ajtajára került egy tábla.
    -------
    Krup és Brob féle szövegszerkesztő vállalat.
    -------
    Kritta megsértődött.
    - Az én nézőkém nélkül soha nem jött volna létre ez a cég.
    Kicserélték a táblát.
    --------
    Kritta Krup és Brob féle szövegszerkesztő vállalat.
    --------

    Brik és családja meghívót kapott az Ipari Minisztériumba. Apamanó és manó anyu kéz a kézben érkezett.
    - Boldog szülinapot Prap - mondta Brik, és átnyújtotta az ajándékát, egy magnéziumlámpás lyukszalag olvasót, amibe ha befűztek egy lyukszalagot, egy egész mondatot ki lehetett vetíteni egy táblára, vagy a fehérre meszelt falra.
    - Bemutatom édesanyámat - szólt ünnepélyesen Prap.
    - Pirka vagyok egy vén manóasszony - mondta nevetve az idős erdei manóhölgy ezüsttel szőtt ruhában.
    - AZ a Pirka? - kérdezte Brik megilletődve.
    - Egy Pirka van. Eredeti nevem Pikka, mert erdei manónak születtem. Igen, én találtam rátok, és én hordtam magammal Truk koponyáját.
    Megjött Lakku is, Zammival együtt.
    - Lakku vagyok, és én loptam el Truk koponyáját. A múzeum raktárában van. Díszes sírhelyet fog kapni. Én voltam Prap magántanára. Ő Tinni, ő pedig Vokkó. Nemsokára jön Csitta is.

    Boggó már nem tudott jönni, csak egy levelet küldött.
    - "Kedves Barátaim! Amikor ezt olvassátok, én már árkon-bokron túl vagyok, de azért sok szeretettel köszöntelek titeket, a hegyi manókat épp úgy, mint az erdei manókat. Most, hogy Prap betöltötte a harmincadikat, sok boldogságot kívánok neki, és remélem, hogy a negyvenedikre meg fogják választani királynak. Ha így lesz, én is rá szavazok, innen, a Csodálatos Erdőből, egy fekete manófészekből." - olvasta Pirka egy régi megsárgult naplóból, mire a többiek elkezdtek sírni, és hullott a könnyük, mint a záporeső.

    Prom jött újra apamanóhoz.
    - Eladtam az újságot egy másik családnak, és örökös járadékot kapok a hasznából.
    - Mi lett veled?
    - Lelassultam és meguntam. Tervezni kellene valami újat. Mosógépre gondolok.
    - Mosógép? Rengetegen mosnak. Elvennéd a munkájukat?
    - Dehogy is! Két gép lenne. Az egyik gép az előmosást végezné, a másik az öblítést és az illatosítást. A mosás közepét továbbra is kézzel végeznénk, mindenkinek megmaradna a munkahelye, de a munkája már nem lenne olyan lélekölő. Zrippa ötlete volt ez az egész, ő korábban mosónő volt.

    Cilla eltűnt. Brik megtudta, hogy mosónő lett belőle.
    - Az nem létezik.
    - De. Valami főnök lett egy mosodában.
    - Az hogy lehet? Könyvtáros volt. Egy könyvtáros a könyveket szereti.
    - Prom szerkesztett néhány mosógépet. Azóta már össze is költöztek.

    Ticci vigasztalta Briket:
    - Ne azt nézd, hogy melyik a gyönyörű. Azt nézd, hogy melyik mosolyog rád.
    Brik rájött, hogy Ticci mosolyog rá mindig.

    - Nincs olyan név, hogy Ticci - mondta Krod, amikor meglátogatta őket, hogy megbeszélje egy új élelmiszer feldolgozó üzem berendezésének a részleteit. - Van olyan, hogy Tikki, ami egy erdei manó, és van olyan, hogy Tirci, ami egy hegyi manó... aha. Kezdem érteni. Két nagy fül, két nagy szem, ugye?
    - Nem. Két kicsi fül, és két kicsi szem. Mindig mosolyog rám.
    - Piros masni van a hajában? - kérdezte Krod, és kacsintott egyet.
    - Eddig nem volt. Ha lenne, se látnám. Mindig Cillát látom magam előtt.
    - Piros bogyót ettél?
    - Rosszabb. Szerelmes vagyok. Viszonzatlanul.
    - Akkor nem piros bogyót.
    - Hát?
    - Bolond gombát.

    Ticci hajában megjelent egy piros masni. Brik észrevette.
    - Látom keresed a párodat. Szólj, ha mehetek a lakodalomba.
    Ticci sírva fakadt, Brik vigasztalni akarta, de a manólány elmenekült, és amikor Brik utána szaladt, elkergette őt.

    Brik mosodába kezdte hordani a ruháját, egyszer csak otthon Prom várta.
    - Hogy megy az újság?
    - Előfizetője vagyok. Hoztam neked egy mosógépet. Ajándék.

    Brik elkezdett kérdezősködni, hogy hol van Ticci.
    - Ticci, a nyelvész az erdei manóknál van. Valami tudós - mondták a hegyi manók.
    - Ticci, a tudós átköltözött a hegyi manókhoz, és könyveket nyomtat - mondták az erdei manók.
    Mások is keresni kezdték.
    Nem találták.
    Eltűnt.
    - Nem tűnhet el senki. Ha meghalt, akkor is megvan valamelyik temetőben - mondta Krod.
    - Ott is néztem, nincs.
    - Miért keresed?
    - Láttam a moziban egy képet Cilláról. Az arcán ragyogott a mosoly. Emlékszem, hogy rám milyen csúnyán nézett mindig. És arra is emlékszem, milyen szépen nézett rám Ticci. Érdekel, hogy hol lehet. Beszélnék valakivel a családjából.
    - Nincs családja.
    - Mindenkinek van.
    - Ticci a lelencből jött.
    - Az mi?
    - Árvaház.
    - Ki tette be oda?
    - Az egyik nagyapja, aztán visszament.
    - Hová?
    - A Csodálatos Erdőbe.
    - Megvan még a Csodálatos Erdő?
    - Hogyne lenne. Sártenger, jeges szél, tüskés bozót, kiszáradt fákon fekete manófészkek, bennük halottak.
    - Hát akkor tényleg csodálatos.
    - Nem vicces.
    - Szerintem se. Lakik ott még valaki?
    - Néhány öreg. A domboldalon álló manóházban. Az még lakható. Télen fűtik, nyáron a pincéjében hűvös van. Ha az a néhány öreg majd meghal, az összes ajtót-ablakot befalazzák, és visszajönnek.
    - Kik?!
    - Az ápolók.
    - Suppiájióóóóó! - üvöltött Brik.
    - Megvesztél? - kérdezte ijedten Krod.
    - Rájöttem! Megtaláltam!
    - Mit?
    - Kit. Ticcit! Ott van ő is, azért nem találtam sehol! Köszönöm! - és elrohant.

    Húsz napig ment a kis csapat úttalan utakon, mire megérkezett abba a manóházba.
    Ticci sikított, és egymás karjaiba repültek.
    - Mehetünk vissza együtt, kéz a kézben - mondta Ticci.
    - És a nagyapád?
    - Öt napja halt meg.
    - Miért rakott téged árvaházba?
    - Megkukult valami piros bogyótól.
    Ticci elköszönt a többi ápolótól, és az öregektől, aztán összecsomagoltak, és elindultak haza, a Manóhegyi városba.

    Krup egy este vidáman ment hazafelé, egyszer csak valaki egy zsákot húzott a fejére, kezét-lábát összekötözte, és egy nagy zsákba húzta, hiába sivalkodott és sírt, az idegen meg se szólalt. Másokkal együtt feltették őt egy háromkerekűre, és vitték sokáig. Krup már nem sírt, csak fülelt, és próbált rájönni, hogy hová, merre viszik. Olyan hosszú volt az út, hogy Krup már arra gondolt, hogy lemennek a térképről. Erdei manók beszélgettek körülötte. Csak erdei manók. Krupnak egyszer csak eszébe jutott az, amikor ő vitt haza erőszakkal egy erdei manót, hogy az elolvasson neki valamit. Összekötözve, egy zsákban vihetsz oda, ahol kérni fogsz tőlem valamit, ezt mondta az erdei manónak annak idején. Most a szaván fogták rendesen. Ajajj, mi lesz ebből...

    Megérkeztek valahová. Visszafojtott röhögés, vihogás, suttogás vette körül, de valahogy nagyon ismerős volt minden. A hangok, a szagok... a legfinomabb ételek, illatos gyertyák, virágok.
    Hirtelen kigurították a zsákból, eloldozták, a fejéről is lehúzták a kisebb zsákot, és mindenki nevetett.
    - Bol-dog-szü-li-na-pot! - skandálták mind, köztük az az erdei manó is, akire gondolt.

    Krup nem hagyta, hogy szétlocsolják a pezsgőbort.
    Megitták, és iszonyatosan betegek lettek tőle.
    Rájöttek, hogy a pezsgő nem manónak való.

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    0019_20150627_FK

    Témanyitás by _FK on Szomb. Jún. 27, 2015 1:40 am


    3.

    Összejött a nyomdában a manócsalád, a sok unokatesó és nagybácsi is, hogy elkezdje a nagy munkát. Prap az ünnepélyes megnyitó reggeli kezdetén, kezében egy kakaóval teli pettyes bögrével beszédet mondott:
    - Igen, az vagyok, akinek látszom. Nem kell tőlem megijedni. Mi keverék manók vagyunk a jövő. Egyre többen leszünk. Az anyám a nagy Pirka, aki az erdei manóknak megtalálta a hegyi manókat, az apám pedig Krap, a jó király, aki meg akarta javítani a hegyi manók életét, de ez meghaladta az erejét. Kicsi koromban a többi kis manó a halálba kergetett volna a csúfolódásával, ezért magántanárom volt, egy erdei manó, aki még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy a neve és személye titokban maradjon. Nagyon nehéz dolga volt, mert hegyi manónak neveltek, hogy én legyek a következő király. Erről már letettem, mert nem fogadnának el, de remélem ipari miniszternek azért jó vagyok.
    - Éljen Prap, a keverék manó! - kiáltott egy kicsi, mire egy nagyobb manógyerek egy pofonnal beküldte őt az asztal alá. A többiek morgolódtak, suttogtak, vagy csak hallgattak mogorván.
    - A következő száz nap nehéz lesz - mondta manó anyu.
    - Mindenkitől, aki ebben az óriási játékban részt akar venni, teljes odaadást kérek - tette hozzá apamanó.
    Nyomda ajtajára kiszögeltek egy táblát:
    -------------
    100 oldalas könyvet
    100 nap alatt el kell készíteni
    1000 példányban
    ------------
    Brob úgy vett részt ebben a játékban, hogy minden nap festett egy képet egy üveglapra, és ha nem volt kedve újat festeni, akkor egy olyat másolt, ami már kész volt, hogy meglegyen mindegyik három példányban.

    Brik és csapata egy géphez három papírcsík nyomtatót használt. Kettő a gépen ketyegett, a harmadikat tisztították, javították és feltették egy polcra. Nem sokáig pihent, mert a másik kettő közül az egyik hamar elakadt, azonnal cserélték, és a rosszat kezdték javítani, tisztítani, és ezért tudtak folyamatosan dolgozni. Az unokatestvérek közül a nagyobbacskák azokat a súlyokat húzták fel, ami a gépeket hajtotta, a kisebbek a kész szalagokat olvasták, és pirossal megjelölték a hibákat, vágtak és ragasztottak. Aki még olvasni sem tudott, tekercselte a szalagokat, és ha megunta, elment játszani valami mást. Volt egy kicsi, aki sose unta meg.
    - Miért nem mész játszani valami mást is? - kérdezte tőle Krup.
    - Teljes odaadással csinálom ezt. Te nem? - kérdezett vissza a kicsi.
    Krup csak most jött rá, hogy ez a kicsi kiáltotta azt, hogy "éljen Prap".

    A kilencedik napon készült el az első oldal ezer példányban papírcsíkon. A tekercsek tárolásához tizenhat szekrény kellett, mindegyikben nyolc, nyolc dobozzal nyolc részre osztott polc. Három polc üres maradt, és sokan nem értették, hogy miért. Megünnepelték a nagy sikert. A kisebbek teleették magukat finom falatokkal, és átaludták a tizedik napot.

    A tizedik napra készült el egy újabb nyomtatógép. Szebb és egyszerűbb volt mint az első, ritkábban romlott el és gyorsabb is volt. A régebbi gépet sem állították le.
    - Két géppel már egész jól lehet haladni. Tíz nap múlva még egy géppel több lesz.
    - Egy géppel kilencszáz nap alatt lenne kész. Az se semmi, mert ezer példányban készül.
    - Tíz naponként jön egy új gép, akkor indítunk új oldalakat, ha előbb kész, többet pihenünk - mondta manó anyu.
    Két nappal korábban lettek kész, a huszadik nap helyett már a tizennyolcadik nap reggelén, de egy nap alvás után, másnap reggel együtt volt a csapat.
    - A fele mehet, amerre lát, jöjjön vissza délután! - mondta apamanó.
    A délutánosok késő estig dolgoztak. A kicsik aludtak ebéd után, és jöttek vissza.

    A harmincadik napon már négy gépük volt, és megjött az igazgató.
    - Tizenhatmillió betű már megvan a kétszázmillióból - mondta neki szipogva Brik.
    - Ez elképesztő! Ez csodálatos! Hát te meg, csak nem sírtál?
    - De. Nem tudunk könyvet csinálni. Ez csak nyolcezer keskeny papírcsík.
    - Na és? Mi lenne még vele a munka szerinted?
    - Gondolom, papírlapokra kell ragasztani, hogy igazi könyv legyen.
    - Miért? Így is olvasható, nem?
    - Mert elszakad, összegubancolódik, meg ilyenek.
    - Nem érdekel. Viszem, ami eddig kész, mert nagyon kell és azonnal.
    - És ha elszakad? Hogy fogják használni?
    - Minden tanuló kap egy tekercset, és egy üres füzetet. Mialatt átírja a szalagot a füzetbe, megtanulja, ami rá van írva. Ha nem másol, csak vág és ragaszt, nekem úgy is jó, ezt meg is mondom nekik. Ha egy tekercs kész, megkapják a következőt. Egy érdekes játék lesz nekik a saját könyvüket összerakni.
    - Ez csodás. Nagyon köszönöm. Már is jobban érzem magam.
    Az igazgató mielőtt távozott volna, visszaszólt:
    - Még valami. Nyolc oldal ezer példányban, az pontosan százhatvan kosár ennivaló. Nem gyümölcsös krumplikása lesz, hanem bármi más. Holnap is jövök, addigra találd ki, hogy hová kéred.

    Brik beszélt Kruppal és manó anyuval, aztán elrohant Prikkáékhoz.
    - Boltot kell nyitni - mondta Brik.
    - Nem vagyok kereskedő, nem tudom, hogyan kell - bosszankodott Prikka néni.
    - Mindent meg lehet tanulni - szólt közbe Kritta.
    - Honnan? Miből? - kérdezte Krod.
    - Itt egy olvasójegy, bemész a könyvtárba, és keresel egy olyan könyvet, hogy "Hogyan nyissunk élelmiszerboltot?" - nyújtott át egy vaslemezt Brik.
    - Van ilyen könyv egyáltalán? - kérdezte Prikka.
    - Nem tudom. Ha nincs, írd meg! Mit bánom én. Százhatvan kosár ennivaló jön. Az éléskamrád óriási, van hová tenni. Vegyél fel valakit, aki ért hozzá, és kérj egy kereskedelmi engedélyt. Számíts rá, hogy a minisztériumból majd jönni fognak sokszor, és megnézik, hogy van-e romlott étel, és megkérdezik, hogy mit szoktál vele kezdeni, ha mégis tönkremegy. De nem lesz baj, mert ha olcsón adod, úgyis elviszik, mielőtt megromlana.

    Apamanó éjjel kiosont a gépekhez dolgozni, de megjelent manó anyu, tetőtől talpig piros ruhában.
    - Hagyd abba a munkát, és gyere velem, mert dolgunk van - és kézen fogva húzta őt magával.

    A negyvenötödik napon Brob elkészült mind a tizenöt üveglappal három példányban. Felpakolta egy háromkerekűre, és bevitte az iskolába. Nem kért fizetséget érte. Azt mondta, a családért dolgozik, a pénz meg jön rendesen, mert a Nagyteremben már egy fabódéból osztanak sorszámot azoknak, akik be akartak jutni Prikka boltjába.

    Brob hazament, és az üveglapokra újabb képeket festett, de szinte mindig ugyanazt. Egy szépen megrajzolt és kiszínezett erdei manólány ugrálókötelezik, és közben távolabb két hegyi manó fiú egy pöttyös labdát pattogtat egymásnak. Ezt festette le tizenhatszor. A képek majdnem egyformák voltak, de mégis egy kicsit mindegyik különbözött a többitől. Brob rakosgatta, nézegette, javította, sokat rajzolt, gondolkodott, és motyogott magában.
    - Min dolgozol? - kérdezte tőle kíváncsian Brik.
    - Kellene egy olyan doboz, amiből képeket lehet kivetíteni.
    - Van olyan az iskolában.
    - Tudom. Nekem olyan kellene, amibe tizenhat képet beleteszek, és azokat könnyen és gyorsan tudom cserélgetni.
    - Szereld egy kerékre. Körbefordítod a doboz ablaka előtt.
    - Kösz a tippet. Hoznál nekem négy kis tükröt? Meg kellene egy magnéziumlámpa is.
    - Tükröket hozok, de a magnézium méregdrága.
    - Van annyi pénzünk, mint a tenger, amióta beindult a nyomda ezerrel, és Prikka is megnyitotta a második boltját. Krod lett a család pénztárosa, kérj tőle. Mondd neki, hogy nekem kell. Adni fog, tudja miről van szó.

    Prap és Zrippa jöttek minden másnap délután. Hoztak irdatlan sok papírcsíkot és tintát, alkatrészeket, szerszámokat és műszereket a gépekhez. Apamanó ilyenkor mindig egy pillanatra Prap lába elé tette a manósapkáját, és a többiek felszisszentek, mert meglátták apamanó megvágott fülét.

    A kicsik hamar megszokták Prap kinézetét és összebarátkoztak vele. Főleg az egyik. Prap megkérdezte őt, hogy miért nem félt tőle egy pillanatra sem. A kicsi félrehívta őt, és Brik titokban kihallgatta őket.
    - Nézd már meg jobban a fülemet! - kérte a kis manó.
    - Ezt nem hiszem el! Látom. Amikor megszülettél, az orvos átszabta a füledet hegyi manóvá, és tökéletes munkát végzett, ha nem szóltál volna, észre sem veszem. Mi a neved?
    - Az igazi nevem titkos, a hegyi manó nevemet már ismered.

    Brik beszélt erről apamanóval.
    - Köztünk járnak és ki fognak bennünket szorítani a legjobb helyekről.
    - Az erdei manók sem szorítottak ki minket. Olvastam egy könyvben, hogy röhögtek rajtunk, ahogy tülekedünk a tűz körül, ők pedig közben kályhákat és olajlámpákat használtak. A füstöt nem értem. Nem fulladt meg senki.
    - Persze mert egy csomó ennivalóért csöveket szereltünk és kéményeket építettünk, ami összegyűjtötte a füstöt, abba kötötték be az erdei manók a kályhákat, a kazánokat, sőt a nagyobb olajlámpákat is. Így aztán nem volt szükségük arra, hogy közel legyenek a tűzhöz, anélkül is tudtak manóbébit fürdetni, és nem fáztak.

    A hatvanadik napon az igazgató elvitt tíz oldalt tartalmazó tekercset, és küldött érte Prikkáéknak újabb kétszáz kosár ennivalót. Addigra apamanó összerakott egy új gépet. Prom is eljött, hogy megnézze. Bekapcsolták.
    - Miért búg ez? - kérdezte Prom.
    - Dinamikus rendszerű gép. Akkor is forog és rezeg benne minden, amikor semmit nem csinál. A lyukszalag csak finoman szabályozza ezt a folytonos forgást és rezgést.
    Befűztek egy lyukszalagot, ami gyorsan átsuhant a gépen, közben kereszt irányban a fehér papírszalag hirtelen elindult, de néhány pillanat múlva már meg is állt. Megfordították a szalagot, és látták, hogy tökéletesen olvasható betűk vannak rajta.

    Brob bekukkantott.
    - Na, milyen?
    - Egész jó. Látni ugyan nem lehet, hogy mit és hogyan csinál, mert annyira gyors, de az eredmény nagyon szép - mondta apamanó.
    - Nyolc ilyet kell egybe építeni, és hadd szóljon! - mondta a kicsi, és már szaladt is tovább.
    - Apja fia - morogta Prom, kissé irigykedve. - De azért én is haladok.

    Brik meglátogatta Promot.
    - Azt mondtad apának, hogy haladtál a gipsz és gumiöntéssel. Megnézhetem?
    - Nincs sok látnivaló rajta. Ötszáz betű van egy gumilapon. Ez még elég jól olvasható. Pontosabban ötszáztizenkettő. Tizenhat sor és soronként harminckét betű. Nem több, de nem is kevesebb.
    - És hány oldal?
    - Kettő. Egy papírlap két oldala.
    - De hát az semmire nem elég.
    - Pont annyi, amennyi kell.
    - Két oldalas könyv nincs - jelentette ki Brik magabiztosan.
    - De van. Én találtam ki. Az, ami a Nagyteremben van a hirdető táblán.
    - Nem kell az senkinek. Kimegy és megnézi.
    - Hat nappal ezelőtt volt tizenhat előfizetőm, három nappal ezelőtt harminckettő.
    - Na és?
    - Most van hatvannégy.
    - Hűha! - lepődött meg Brik, mert már tanult egy könyvből egy kis matematikát.
    - Hűha bizony! Már munkát tudok adni másnak is. Akik ezeket a hírlapokat széthordják az egész városba, leveleket is gyűjtenek, és elviszik, ahová kell. Pénzért.
    - Falevelet? - nézett ki a fejéből Brik értetlenkedve.
    - Több eszed van ennél - vigyorgott Prom.
    - Nem jövök rá - vallotta be Brik.
    - Írás. Üzenet. Kívül csak annyi van ráírva, hogy ki küldi és kinek.
    - Posta? - tippelt Brik.
    - Igen, az erdei manók úgy nevezik, de ez más. Ott beviszi valaki a hivatalba az írást, és beleteszi valakinek a dobozába. Aztán jön a másik, kinyitja kulccsal, és elviszi.
    - Tudtam, hogy az erdei manóknak a sötétben elhomályosodik az agyuk, de ennyire?
    - Van értelme. Némelyik egyszerre tíz másikkal levelezik, és nem kell végigjárnia a többieket, hogy beszéljen velük. Vagy az összes unokatestvérének pillanatok alatt szét tudja osztani a születésnapi ünnepségére a meghívókat. Esetleg van olyan dolog, amit nem illik a hirdetőtáblára kitenni. Nálam viszont ki sem kell mozdulni otthonról.
    - Tudod fizetni a hírlap árusokat? Miből?
    - Persze. Pár fityingért is jönnek sokan.
    - Az hogy lehet?
    - Úgy, hogy a hírlapokért alig kapnak pénzt, de a személyes üzenetekért a hírlap olvasóitól nagyon is. Az is fizet nekik, aki küldi, és az is, aki kapja.
    - Ez így már csúnya dolog.
    - Persze, de működik.
    - Na pá, későre jár. Megyek haza.
    - Neked nem kell?
    - Hírlap? Madárnak nézel? Kimegyek a táblához, és elolvasom.
    - Azt hogy olvasod el, hogy mi volt odaírva húsz nappal ezelőtt?
    - Miért, te hogyan?
    - Visszalapozok - mondta Prom, és mutatta a korábbi lapokat.
    - Hoppá. Mennyi is egy ilyen előfizetés nálad?
    Hazafelé Brik bosszankodott, hogy milyen sokat fizetett a semmiért. Érezte, hogy ha beszélt volna Prapról és a kis keverékmanóról, még ő kapott volna egy csomó pénzt, de ezzel kiadta volna a család titkát.

    A kicsik, Kritta, Brob és két másik unokatestvér közben beiratkoztak az iskolába. Az első tanítási nap estéjén a konyhaasztalt kivitték a nyomda közepére, körbe ülték, és a kicsik elmondták, hogy mit láttak.
    - Az iskolában nagyon szeretik a papírcsíkot. Négyen ülnek egymás mellett, az első némán olvassa, és tovább adja a következőnek, és a következőnek, és a következőnek - kezdte Brob.
    - Az utolsó meg feltekercseli és beleteszi két papírtányér közé. Három tűzés cérnával és megy vissza a dobozba.
    - Mások füzetbe másolják a csíkot, utána eladják pénzért - tette hozzá Kritta.
    - Van, aki nem adja el. Ollóval szétvágja, és beragasztja a füzetébe.
    - Csak az erdei manók duzzognak, hogy a betűk milyen rondák. Ők azért másolják füzetbe, hogy szép legyen.

    Brik megkapta az első hírlapot. Megtudta, hogy milyen új finomságokat lehet kapni Prikka boltjában. Málnaízű zselécukor? Nyamm! Táncverseny csak erdei manóknak. Bővítik a kórházat, mert sok kis manó születik. Ha nagy szeme és nagy füle van, tilos átszabni hegyi manóvá, ha orvos ilyet tesz, húsz nap börtön jár érte. Brik családja rengeteget dolgozik azon, hogy mindenkinek legyen saját tankönyve.
    - Suppíjáióóóó! - üvöltött Brik, mire az egész család felébredt az éjszaka kellős közepén. Húszan szaladtak össze pizsamában. A kicsik sírtak, a felnőttek méltatlankodtak.
    - Mi ütött beléd? Bolondgombát ettél? - kérdezte Krup.
    - Ezt olvasd! - mutatta Brik a hírlapot.
    - Már olvastam. Prom osztogatja fűnek, fának.
    - Kétnaponként újat ír. A tied már régi. Ebben egész más van.
    - De miért kell üvöltözni, amikor olvasod?
    - Rólunk szól! Benne vagyunk a hírekben!
    - Az nem létezik!
    - Olvasd csak el. Hangosan!
    - Kit érdekel, hogy milyen finomságokat lehet kapni Prikka... hoppá... boltjában. Milyen lehet az a málnaízű zselécukor? Táncverseny csak erdei manóknak, nem fontos. Bővítik a kórházat, mert sok kis manó születik, hurrá. Ha nagy szeme és nagy füle van, tilos átszabni hegyi manóvá, ha orvos ilyet tesz, húsz nap börtön jár érte, pedig szegénykének jobb lenne, mert akkor nem csúfolódnának rajta a többiek. Brik... családja... rengeteget dolgozik azon, hogy mindenkinek legyen saját tankönyve - itt Krup elakadt, és felüvöltött. - Suppíjáióóóó!
    A többiek is nevettek, kiabáltak, aztán szétszéledtek, vissza az alvókuckókba.

    A hetvenedik napra elkészült újabb tíz oldal, és a boltba is megjött kétszáz kosár ennivaló. Kritta próbált bemászni az egyik üres kosárba, de nem tudott. Nem csalt senki. Kritta egyszerűen kinőtte a kosarat. Nagyot nevettek mind.

    Másnap Brob egy háromkerekűre pakolta a nagy fadobozt, és bevonszolta az iskolába, az előadóterem közepére. Kétszáz kicsi és tíz felnőtt várta a bemutatót. Brob tekerni kezdett egy fogantyút a doboz oldalán, Kritta pedig begyújtotta a magnéziumlámpát. A teremben eloltották a gyertyákat, és a falon megjelent egy kép. Egy szépen megrajzolt és kiszínezett erdei manólány ugrálókötelezett, és közben távolabb két hegyi manó fiú pattogtatott egy pöttyös labdát egymásnak a képen. A doboz zúgott, és pörögtek benne a kerekek, a tükrök és az üveglapok.
    Egyszer csak egy kis manó felkiáltott:
    - De hiszen ez a kép mozog!
    Sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy mi is volt olyan rettenetesen furcsa a képen. Addig nem vették észre, mert a labdapattogtatás is, az ugrálókötelezés is akkor természetes, ha mozog.
    Óriási taps, tomboló ünneplés tört ki.

    Az igazgató hívatta Brobot.
    - Jutalmat érdemelsz, mi legyen az?
    - Egy tanítói oklevelet kérek - válaszolta Brob.
    - Ez nehezen fog menni, de megkérdezem az erdei manókat.
    Néhány nap múlva Brob megkapta a választ:

    Hivatalos Tanítói Oklevél, amely tulajdonosát feljogosítja arra, hogy
    1. Tanítson,
    2. Vizsgáztasson, és a vizsga eredménye alapján
    3. Bizonyítványt állítson ki az alábbi tantárgyból:
    Mozgóképek és vetítőberendezések készítése.

    A kilencvenedik napon elkészült az ötvenedik oldal, és az új, nyolcszalagos gép.
    - A többi géppel mi legyen? - kérdezte Brik.
    - Próbagépek lesznek a lyukszalag szerkesztéshez - mondta apamanó. - Az egyiken történelem, a másikon vegyészet, a harmadikon szakácskönyv fog menni. A negyediken törvénykönyv, az ötödiken matematika, a hatodikon orvostudomány, a hetediken mesekönyvek készülnek. A gyors, egy szalagos gépen próbanyomtatás lesz, nehogy egyszerre nyolc szalagot pocsékoljunk el, ha mégse jó valami.
    - Szó sem lehet róla - szólt közbe Krup. Úgy számolom, hogy a többi gép nélkül a száznegyedik napra lennénk kész, velük együtt a századikra. Én a századik napon ünnepelni akarok, nem dolgozni és szégyenkezni.

    Eljött a századik nap, messze a következő tanévnyitó előtt, és megünnepelték, hogy elkészült az utolsó, a századik oldal is.
    - Éljen Prap a keverék manó! - kiáltott egy kicsi, de nem bántotta senki.
    - Éljen Brik a hegyi manó! - kiáltott egy másik, mire a többiek is kórusban zúgták, hogy éljen, éljen, éljen!
    - Éljen soká minden erdei manó! - kiáltotta Brik, és az egyik könyvtáros lányra gondolt, aki idősebb volt, mint ő, és gyönyörű.
    - Éljen, éljen, éljen! - kiáltották a többiek, de ők közben a gyümölcsös krumplikására gondoltak.

    Nem csak Brik családja ünnepelt. Az igazgató is összehívta az értekezletet, ahol pezsgőbort pukkantottak, és nagy sivalkodással összevissza locsolták egymást vele.


    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    0018_20150619_FK

    Témanyitás by _FK on Pént. Jún. 19, 2015 6:57 pm


    2.

    Brik beállította a kapcsolókat, és lenyomott egy fogantyút. Amikor felengedte, a papír továbbmozdult, és ott volt rajta a huszadik betű. Megvolt az első értelmes mondat, egy papírcsíkon. Brik szomorúan és dühösen gondolt arra, hogy mennyit kell még dolgozni azon, hogy akár egy könyvoldal is kész legyen.
    - Mennyi van még vissza a négyszázmillióból? - kandikált be Brob.
    Egy üres vödör csattant a falon a bejárati nyílás mellett.
    - Jól van na! Nem zavarok tovább. Csak kíváncsi voltam, hogy lesz ebből bélyegző - szeppent meg a kicsi.
    - Ha a papírra már szépen nyomtat, puha szalagot vezetünk át rajta, a betű benyomódik, később a gipsz a szalagban megköt, és rá lehet önteni a gumit. A gumi már dudorodik ott, ahol a betű van. Ha megkeményedik, felszeleteljük, és egy fatáblára ragasztjuk. A tábla másik oldalára rácsot szerelünk fémből, és már kész is a bélyegző.
    - Nyomtatod az oldalt egy papírra, rájössz, hogy tele van hibákkal, és kezdheted előröl ezt az egészet.
    - Mars ki! - ordított az öccsére Brik.
    - Na-na! - szólalt meg Krup az öccsük mögött.
    - Mindig kötekedik velem, és ami borzasztó, hogy még igaza is van.
    - Az is baj, hogy lassú vagy. A huszadik betűt már nem tudod belenyomni a gipszbe, mert addigra megköt.
    - Van még valakinek mondanivalója? - kérdezte dühösen Brik.
    - Nekem - toppant be Zrippa. - Itt pepecseltek a műszaki részletekkel, a lényeg meg sehol.
    - Miért, mi a lényeg?
    - Egy terv. Egyáltalán, melyik könyvet kell másolni?
    - Nem volt róla szó. Azta! - kiáltott fel Brik. - Melyik a legvékonyabb tankönyv?
    Krup elrohant.
    - Ez meg hová megy? - lepődött meg Brik.
    - Hoz egy vékonyabb könyvet.

    Krup visszaért.
    - Ez jó lesz. Ebben minden benne van, amire egy manónak szüksége lehet. Olyan címek vannak benne, mint például: fogadj szót, árulkodj, vagy inkább üss vissza, tanulj meg tanulni, pályaválasztás, egy jó munka, hallgass az idősebbre, lakóhely vagy otthon, párkeresés, csecsemőgondozás, nevelés, öregek és betegek ápolása, segítsd a fiatalokat, hallgass az okosabbra, írd meg az életedet, és távozz méltósággal.
    - Ha ennyi minden benne van, biztos rettentő hosszú.
    - Dehogy is! Csak száz oldal szöveg és tizenöt kép.
    - A képekkel mi legyen? Egy képet ezerszer lemásolni... - kezdte Zrippa.
    - Majd nagy tablóképeket készítünk, és minden tanuló lemásolja magának.
    - Nézd csak, mit hoztam még!
    - Látom, egy léc. Mi van vele?
    - Tele van ütve szögekkel. Ha a szögeket kalapáccsal itt beütöd, a másik oldalon kibújik és viszont.
    - Jó játék. És főleg olcsó.
    - Most találtuk ki. Egy vezérlőléc. Tolod egy gép belsejében, és kapcsolókat kapcsolgat.
    - Mint egy zenedobozban? Az minek nekünk?
    - Ez a lécet végigpüfölöd egy kalapáccsal, és máris más dallamot játszik.
    - És más betűk lesznek a papíron. Értem! Rakjuk össze! Ma éjjel nem alszunk!

    Másnap reggel már tíz léc volt, mindegyiken néhány szó a könyvből.
    - Most tartunk ott, hogy tíz év múlva lenne kész.
    - De nem köt meg a gipsz, mert gyorsan végig tudod húzni a lécet.
    Brob másnap reggel is bekukkantott:
    - Hogy haladtok? Látom, vezérlőléc. Olyan gép kellene, amibe papírcsíkot fűzöl. A gép leolvassa a betűket a papírról és belenyomja a gipszbe. Na megyek, mielőtt kidobtok - és már szaladt is tovább.
    - Léc helyett olyan papírcsík, amit egy gép is el tud olvasni? - kérdezte halkan Brik.
    - Szögek egy papírcsíkon? Micsoda zagyvaság! - mondta röhögve Krup.

    Délután megjött Zrippa és a két kicsi.
    - Ma is kaptatok gyümölcslevet? - kérdezte a kicsiktől Krup.
    - Igen, minden nap kapunk. Azt mondja Prom, hogy van annyi, mint a tenger.
    - Prom? Az meg kicsoda?
    - Aki a gyümölcslevet hozza.
    - Honnan?
    - Az titok.
    - Lopja valahonnan?
    - Persze.
    - Hogy meritek meginni? És ha romlott? - kérdezte ijedten Brik.
    - Nem romlott. Holnap gyere értünk, megmutatjuk neked, hogy honnan van.

    Brik meglátogatta a vízhordót.
    - Fontos munkám van, és kellene hozzá egy csomó pénz.
    - Egyre kevesebb pénzt tudok adni, mert már más is hordja a meleg vizet - mondta az öreg.
    - Van egy újabb ötletem. Egy hosszú cső... - kezdte Brik.
    - Felejtsd el. A többiek nagyon megvernek, ha elveszed a munkájukat és a pénzüket.
    - Hadd mondjam végig. Egy hosszú cső, amiben szennyvíz folyik a mosodából át a szennyvíz tisztítóba.
    - Az most is átfolyik. Egy rövid csövön. Minek a hosszú cső?
    - A mosoda vizét fel kell juttatni a manóváros legmagasabb pontjára, és onnan szétosztani. Bárki bekötheti magához a szennyvizet. Persze ha fizet érte.
    - Miért akarná bárki is bekötni magához? Mit kezd vele? Nem jó az már semmire.
    - A vécén keresztül megy tovább a szennyvíz.
    - És magával viszi a... Fúj.
    - Pontosan.
    - Aki tartályokat hord, nem fog neki örülni.
    - Majd keres másik munkát. Vödröt húz, pumpál, csövet készít, épít, szerel, dugulást hárít el...
    - És a tiszta ivóvizet?
    - Azt még biztonságosabb palackokban hordani, úgy, mint eddig.
    - Hogy kezdjük hozzá? - kérdezte az öreg.
    - Először a mosodához legközelebbi vécéket kötjük be, hogy egyáltalán működik-e.
    - És aztán?
    - Az új királlyal kötsz egy kizárólagos szerződést a szennyvízre.
    - Hogy a többiek ne adhassák el? Ez kolosszális!

    Brik átment Prikkáékhoz a két kicsiért és hazafelé bementek egy ismeretlen labirintusba.
    - Biztos, hogy itt van? - kérdezte kicsit aggódva Brik.
    - Persze. Utána osontunk, és kifigyeltük - mondta Kritta.
    - Kár, hogy most nem hoztunk magunkkal egy vödröt - tette hozzá Brob.
    - Nálam van egy üveg meleg víz. Ha megérkezünk, átöntöm a másikba, a kőre, hogy erősebben világítson, és lesz egy üres, tiszta edényünk - mondta vidáman Brik.

    Bebújtak egy szűk helyre.
    - Már öntheted is. Megérkeztünk.
    Brik a felerősödő fényben meglátott egy csövet, ami bejött az egyik falból, és kiment a másikba. A csövön vigyorgott egy fából faragott, manófej alakú csap.
    - Tedd alá az üveget, és húzd meg a fülét, aztán csavard meg az orrát.
    - Fúj! A szájából mintha folyna valami - viccelődött Brik.
    - Persze, a gyümölcslé - mondták kórusban a kicsik.
    Határozott eperillat terjengett körülöttük.
    - Ma eper folyik a csőben - mondta Kritta.
    - Ki ez a Prom? - kérdezte Brik.
    - Egy gépész. Készített az erdei manóknak egy fagyasztót, egy tárolót, egy olvasztót és egy palackozót. Az olvasztó balra van, a palackozó jobbra - mutatta Brob.
    - Milyen olvasztó? Vas? Üveg?
    - Á, dehogy! Nagy jégtömböket olvasztanak ki. Fagyasztott gyümölcslé. Tiszta vízzel, meg valami savanyú cukrozott fűszerrel keverik, utána a csövön átmegy a palackozóba. Prom meg lopkodja. El nem adja, mert akkor rögtön kiderülne, hogy miben mesterkedik, csak issza, meg a rokonainak adja ingyen. Jó, hogy mi is a rokonai vagyunk.
    - És ha egyszer bejönnek ide?
    - Ide? Soha! Amikor tisztára mosnak mindent, aki benéz a palackozóból a csőbe, azt látja, aki az olvasztóban van, vagy ha nem is látja, tud vele beszélni. Belül ki tudják mosni a csövet anélkül, hogy ide bejönnének.
    - De, majd ha ki akarják cserélni a csövet egy vastagabbra...
    - ...akkor Prom a gépész, és szépen kicseréli.

    Amikor Brik haza ért a kicsikkel Zrippát is ott találta. Zrippa egy új felfedezésről számolt be.
    - Megdöbbentő híreim vannak. Pirka annak idején egy koponyát hurcolt magával, amíg el nem lopta tőle valaki. Azt mondta róla, hogy az egy tárgyi bizonyíték a hegyi manók létezésére. A tudósok nem hitték el, azt mondták rá, hogy az egy szerencsétlen erdei manó volt, valami születési rendellenességgel. Túl nagy szeme volt! Figyeltek rám?
    - Túl nagy szeme volt. Világos! - mondták a többiek kórusban.
    - Most végre átírtunk egy könyvet, mert már csak három vén hegyi manó maradt, aki még el tudja olvasni. Őrizték a család titkát nagyon, de az egyik elárulta egy díszes sírhelyért. Arról szól, hogy Truk, akinek egy verekedés során kiütötték az egyik fogát, elindult megkeresni az erdei manókat, de soha nem tért vissza. Pirka készített vagy öt rajzot a koponyáról, mielőtt elveszítette. Minden stimmel. Truk állítólag nem tudott, vagy nem akart beszélni, és az erdei manók között öregedett meg. Szerintem ő írta az első könyveinket a hegyi manókról, és soha többé nem akart vissza menni a saját népéhez.

    - Rengeteg olyan könyv van, ahol már az utolsó is meghalt, aki el tudta volna olvasni - mondta Krup. - Sok bonyolult jel, nem érti senki. Sok makacs öreg még akkor is titkolózik, amikor annak már semmi értelme. A fiatalokat megesketik, hogy nem adják tovább a titkot idegennek, de egy hegyi manónak minden más család idegen, sőt ellenség.

    - Az erdei manóknál pont fordítva. Nincsenek titkaik. Ha valaki valamit kitalál, azt kiszögeli a hirdetőtáblára. Tudományos előadásokat tartottak a villanyról, és még arra is meghívták a hegyi manókat - mondta Brik. - Úgy tudom, valaki nálunk készített egy villanyos lándzsát, és ő, vagy más kipróbálta egy erdei manón, mert ezt a parancsot kapta az Erdei manó Ellenes Szövetségtől. Ettől függött, hogy beveszik-e maguk közé. Elkapták, és jól megvágták a fülét - mondta tovább vidáman Brik, és nem értette, hogy a többiek miért néznek rá olyan ellenségesen.
    - Saját apánkról beszélsz, ugye tudod? - kérdezte Zrippa.
    - Az nem lehet! - döbbent meg Brik.
    - Pedig úgy van - bólogatott Krup.

    Brik ököllel zörgetett be oda, ahová a múltkor az anyja. Semmi válasz. Az ajtón egy írás volt.
    -------------------------------------
    ITT azok laknak, akik nem vágynak társaságra.
    Kétszer is gondold meg, mielőtt kopogsz.
    Ha már kopogtál, még van időd elfutni innen.
    ------------------------------------
    Brik ismét zörgött, majd felordított:
    - Apámat kereseeem. Brik vagyoook.
    - Melyik a te apád? - mordult valaki odabent.
    - A vágott fülű.
    - Itt mindenki az. Eredj a dolgodra!
    - Kik laknak itt? - kérdezte csodálkozva Brik.
    - Az elkárhozott lelkek. Ez itt a pokol. Takarodj innen!
    - Addig nem, amíg nem beszélek vele.
    - Sapkát hoztál?
    - Csak a magamét.
    - Akkor nem vagyunk rád kíváncsiak. Mars haza!

    Otthon az igazgató várta.
    - Nem jársz iskolába. Tudom, hogy éjt nappallá téve tankönyveket készítesz, de át kellett, hogy írjalak a következő tanévre. Remélem nem gond. Hol tartasz?
    - Négyszáz betű már megvan a négyszázmillióból.
    - Remek! Ha megvan az első könyv, hozok neked két kosár ennivalót.
    - Nem lesz meg az első könyv. Mind az ezernek lesz meg az első oldala.
    - Az még jobb. Ha néhány oldal megvan ezerszer, már lehet tanítani belőle. Közben ti meg haladtok a többivel.
    - Mi újság a suliban? Miért a tudósok tanítanak? - kérdezte Brik, hogy inkább másról beszéljenek.
    - Mert a tanítók kikészülnek attól, ha a sok hegyi manó őszintén megmondja a szemükbe, hogy ebédelni jött, és nem tanulni. Viszont ha egy tudós tart előadást, valamiért a hegyi manók is csendben maradnak, és nagyon figyelnek.

    Brik éjjel forgolódott: "Léc helyett papírcsík? Léc helyett papírcsík? Amit egy gép el tud olvasni? Szögek egy papírcsíkon? Szögek egy papírcsíkon?". Hirtelen teljesen felébredt, és felült az alvókuckójában. Fejét beütötte egy polcba, és a vizes kancsó szépen az ölébe borult.
    - Nem szögek, lyukak! - visított fel ijedtében.
    Krup bekukkantott.
    - Mi bajod van?
    - Víz.
    - Bepisiltél? - kérdezte csodálkozva Krup.
    - Egy kancsó víz. És nem vicces. Ne röhögj már! - morgott Brik, és keresett valami száraz ruhát.
    - És mi van a lyukakkal? Az kiabáltad, hogy "Nem szögek, lyukak!"
    - Papírszalag lyukakkal. Egy olyan fogja kapcsolgatni a betűnyomtatót.

    Brik beugrott a Barkácsolás Klubba, ahol Krup, egy Prom nevű gépész, és a két kicsi, Kritta és Brob sürögtek-forogtak egy kis, fából készített gépszörnyeteg körül.
    - Prom vagyok, a gépész - mutatkozott be az idegen. - Készítettünk egy nyomtatót, lassú, de működik.
    - Brik vagyok. Nekem dolgozol. Majd mondd el, hogy mit kérsz érte.
    Prom nem mondta meg. Gyorsan elköszönt, és ment a dolgára.

    - Hogy került be a csapatba a gépész? - kérdezte Brik.
    - Szépen megkértük, hogy segítsen - mondta Kritta.
    - Először nem nagyon akart, de meggyőztük - tette hozzá Brob.
    - Mit mondtatok neki? - kérdezte csodálkozva Brik.
    - Hogy nem muszáj, de akkor elhíreszteljük a kicsik közt, hogy lehet nála ingyen gyümölcslevet kapni.
    - Azóta mintha félne tőlünk, és szorgalmasan segít Krupnak.

    Krup tintát öntött a gépbe, befűzött egy hosszú, keskeny papírszalagot, és egy másik szalagot is, ami majdnem fekete volt és lyukacsos. Krup egy fogantyút kezdett tekerni a gép oldalán. A gép kattogni kezdett. A lyukszalag elindult, de nem folyamatosan, hanem a kattogás ütemére. A papírszalag nem mozdult. A lyukszalagon az első lyukak sorban bementek a gépbe. A papírszalag is elindult, jött kifelé a gépből, de még semmi nem volt ráírva. A lyukszalagon addig csak egy sor lyuk volt, de most a bonyolult mintázatú része bújt be. A papírszalagon betűk jelentek meg: "Egymás fülét megvágni szigorúan tilos..."
    - Hadd tekerjem én! - kiáltott izgatottan Brik.
    - Vedd át, de közben meg ne álljon.
    Brik átvette, és egyre gyorsabban kezdte tekerni. A gép csikorogni kezdett, néha a lyukszalag ugrott kettőt, vagy hagyott ki egy ütemet, néha a papírszalag.
    - El kell találni a megfelelő ritmust. Attól, hogy gyorsabban tekered, nem lesz gyorsabb, csak hibázni fog.
    - Kár, pedig már azt hittem, hogy lehet vele sietni.

    Hazavitték a gépet. Otthon az apjuk várta őket. Brik alig ismerte fel, mert csak pici korában látta, meg akkor, amikor manó anyu beszélt vele. Krup bement manó anyuhoz a kicsikkel.
    - Kaptál eltávozást a pokolból? - kérdezte Brik csodálkozva.
    - Nem vicces. Mit akarsz? - mordult rá apamanó.
    Brik felismerte a korábbi hangot, hogy: "Mars haza!".
    - Mesélj nekem az Erdei manó Ellenes Szövetségről. Megvan még?
    - A világosság elmúlik, a sötétség sose. Persze, hogy megvan. Be akarsz lépni?
    - Nem is tudom. Előbb apámat szeretném visszacsalogatni a családjához.
    - Ez se vicces - takarta el az arcát apamanó.
    - Nem is viccnek szántam. Mondd, ki volt az, aki azt a bizonyos villanyos lándzsát készítette?
    - Én, egyedül és titokban, egy fáskamrában, de nem gondoltam volna, hogy tényleg működik. Utána magamon is kipróbáltam, pedig előtte kellett volna. Azt hittem, kiüti az agyamat a helyéről.
    - Az erdei manók papírvékony fémlemezekből rakták össze a magukét egy laboratóriumban. Hogy tudtál te olyat csinálni otthon, a fáskamrában, egyedül?
    - Az enyém egy egyszerű lándzsa volt. A hátizsákban volt a többi része. Több száz üvegcső ecettel és fémekkel, egy mágneses áramszaggató meg még sok minden, a madár sem emlékszik már rá. Miért kerestél?
    - Segíts. Bevállaltam ezer könyvet. Ha nem lesz meg, én is vágott fülű leszek.
    - Elolvasni?
    - A csalán bogáncsát! Lemásolni, elkészíteni, legyártani. Segíts!
    - Ezek szerint az ostoba meggondolatlanság tényleg öröklődik.
    - Persze, de a zsenialitás is. Össze kell rakni egy nyomtató gépet. Ötlet már van. Egy lyukacsos papírszalag.
    - Szerinted én, a vágott fülű, csak úgy besétálhatok a Barkácsolás Klubba?
    - Nem. Haza jössz. Ne tiltakozz, nem a lakásba, csak a nyomdába. Szükségem van egy zseniális tervezőre. A raktár sarkába csinálok neked egy alvókuckót. Más segítség is van. Egy Prom nevű gépész, és maga az ipari miniszter.

    Apamanó megrémült.
    - Az a szörnyeteg?! Találkoztál már vele? Láttad, hogy néz ki?!
    - Nem, de már beszéltem vele egy vastölcséren keresztül.
    - Ez rá vall. Nem mer előbújni. A parancsait papíron küldi és a jelentéseket is úgy kéri mindig.
    - Miért, hogy néz ki? - kérdezte Brik közömbösen.
    - Óriási szemei vannak - mondta ijesztő tekintettel apamanó.
    - Na és? Neked is olyan van. Nekem is. Ilyen egy hegyi manó.
    Apamanó suttogóra fogta a hangját:
    - És van... két... nagyon nagy... füle is!
    - Olyan, mint egy erdei manónak? - kérdezte Brik.
    - Csitt, te! Ez titok. El ne mondd senkinek! Érted már, miféle fajzat került közénk?
    - Akkor az a sötét társaság nem is erdei manó ellenes? Hanem az ilyen félék ellen szerveződik?
    - Pontosan!
    - És őt szúrtad meg annak idején a villanyos lándzsával!
    - Kitaláltad. Okos vagy te. Az én fiam vagy. Nem akartam én bántani senkit. Gondoltam, hogy bemegyek hozzá, és elmondom neki, hogy mi a dolgom. Megkérem őt, híresztelje el, hogy valaki megszúrta őt egy villanyos lándzsával, ha meg elkapnak, tanúskodjon mellettem, hogy nem bántottam őt, csak így beszéltük meg. A lándzsát egy rossz sünin akartam kipróbálni. Egyszer csak hirtelen ott volt előttem.
    - A rossz süni? - értetlenkedett Brik.
    - Bárcsak úgy lett volna. Prap volt ott. Nagyon megijedtem tőle, és azonnal megszúrtam.

    Apamanó elmondta, hogy a pokolban csak italoznak, rágódnak a múlton, és egymásnak panaszkodnak szakadatlanul. Nagyon szívesen jön, mert itthon végre foglakozhat újra azzal, amit szeret. Gépeket és műszereket készíteni. Megnézte Prom gépét.
    - Ez a nyomtató fából van. Fémből kell csinálni, és sokkal kisebbre, attól lesz gyors. Ha a lyukszalag már beállította, hogy milyen betűt kell nyomtatni, a vezérlőegység két nyomtatófejet is hajthat egyszerre. Az egész nyomtatószerkezet föl-le mozog, ez így nem jó, inkább a könnyű papírcsíkot kell mozgatni le és föl. A bélyegzőt és az egész meghajtó részt szilárdan rögzíteni kell, csak a pici festékes lamellákat kell mozgatni, ami a papírra nyomódik. Nem kell tekerni! Egy nagy súlyt kell felhúzni, és amikor az ereszkedik, szép egyenletesen hajtja a gépet. Ha több súly van, folyamatosan tud működni. A kezelő az összes súlyt felhúzza, elmegy reggelizni, és mire visszaér, még mindig megy a gép. Persze jobb, ha két gép és két kezelő van.

    Apamanó elköszönt, és visszament a pokolba... a holmijáért.

    Brik bement a Barkácsolás Klubba.
    - Négyszázmillió betűt nem lehet egyenként kinyomtatni - ellenkezett Prom. - Gumilapok kellenek, amivel egy egész oldalt lehet másolni egyszerre. Vagy akár egy dupla oldalt. Esetleg négy, vagy nyolc oldalt.
    Nem lehetett. A gipsz és gumiöntés nem sikerült. Prom halkan sírdogált, mert a nyomtatvány egy részén olvashatatlanul összefolyt a szöveg, egy másik része foltokban halvány vagy üres maradt.

    Zrippa otthon volt, és az ipari miniszter is elkísérte.
    - Bemutatom a kedvesemet: Prap, az ipari miniszter.
    Prapnak tényleg két nagy szeme és két nagy füle volt, ezért az a manó, aki életében először látta őt, idegsokkot kapott, mert nem tudta eldönteni, hogy hegyi manót, vagy erdei manót lát. Brik viszonylag jól viselte, mert már tudta, hogy mire számítson, de, mint megtudta, amikor megérkeztek ide, a két kicsi és manó anyu felsikoltott. Krup egyik szeme még mindig sűrűn pislogott, a másikkal csak nézett meredten.
    - Jaj, mi lesz itt, ha megjön apa - sóhajtott Brik.
    - Nem jön. Évek óta nem jön - mondta Brob.
    - Pedig jönni fog, csak nem a lakásba. A nyomdában fog lakni és dolgozni.
    - Akkor kell oda egy alvó kuckó. Már megyek is, és csinálom - nyöszörögte Krup, és elrohant.
    - Ez meg hová rohan? Még be sem mutatkozott - csóválta a fejét Zrippa.
    - El innen. Nem bírja felfogni, amit lát - tippelt Prap. - Nem tesz semmit, már megszoktam.
    - Én is megijedtem, pedig már hallottam róla - mondta manó anyu.
    - Szólhattál volna nekünk is - mondták kórusban a kicsik.
    - Jaj, mi lesz itt, ha megjön apa - mondogatta Brik.
    - A kicsik induljanak vissza. Zrippa kérlek, adj nekik pizsamát, de gyorsan. Prikka és Krod kap tőlem egy levelet, hogy ott alhassanak. Krup kíséri őket.
    Prap bement a lakásba, manó anyuval együtt főzni.

    Zrippa csomagolt pizsamát, egyszer csak kopogtak.
    - Bújj be! - szólt ki erdei manó módon Zrippa.
    - Bújik az ördög. Gyertek ki, csomagot hoztam - morgott valaki odakint.
    A két kicsi vigyorgott.
    - Mit vigyorogtok? - kérdezte Brik tőlük.
    - Kértem az igazgatótól üveglapokat és olyan tintát, amivel képeket lehet festeni az üvegre - mondta Brob.
    - Képeket akarsz festeni?
    - A könyvben van tizenöt kép. Le kell másolni ezerszer, vagy lerajzolni nagyba, és az iskolában kirakni a folyosókra. Én arra gondoltam, hogy ha üveglapokra festem, akkor ki lehet vetíteni.
    - Egy raklap üveglap, két kanna tinta, és ötven csőceruza. Itt tessék aláírni.
    - Itt valami tévedés van - mondta nagy, kerek szemekkel Krup.
    - Nincs tévedés. Brob kérte az igazgatótól - mondta türelmetlenül az idegen manó.
    - Ennyit?! - kapkodott levegő után Krup.
    - Nem mondta, hogy mennyi kell. A raktárban most ennyi volt. Holnap hozzak még?
    - Köszönjük, egyelőre ennyi elég lesz - mondta Brik, és szépen elköszönt a szállítótól.
    - Ha egy üzlet beindul... - vigyorgott Kritta.
    - Mi is indulunk - szólt rájuk Krup.

    Brob gyorsan odasúgta Briknek:
    - A nénikénk és a bácsikánk nem csak vigyáz ránk, hanem tanít is minket, így út közben el tudjuk majd olvasni, hogy "itt ma olyan csimm-bumm cirkusz lesz, ami nem kicsiknek való, mert összecsap a két ős-ellenség".

    Este megjött apamanó, és nagy lendülettel mesélt a terveiről.
    - Igenis lehetséges 150 nap alatt 400millió betűt nyomtatni. Tíz nap alatt egy oldal készül el ezer példányban. Ez még nem erőltetett tempó, szépen meg lehet csinálni. Az eredeti lyukszalagról másolatokat kell készíteni, hogy ne az szakadjon vagy használódjon el. Tíz nap alatt elkészül a második gép. A huszadik nap végén három oldal lesz kész ezer példányban, és a harmadik gép. A harmincadik napon már négy gépünk van, és hat oldal ki van nyomtatva ezer példányban, és így tovább.
    - Apa, állj már le! - szólt közbe Brik. - Én könyveket ígértem, nem papírcsíkokat. A harmincadik napon nem 6 oldal van kész, csak hatezer tekercs papírcsík. Azt még szét kell vágni, és egymás alá lapokra kell ragasztani...
    - Minek? - zökkentette ki apamanó.
    - Azért, hogy tudják használni, mint könyvet. Amit lapozni lehet. A csík elszakad, összegubancolódik...
    - Az már nem a te bajod. Mondta valaki, hogy könyv alakúnak kell lennie?
    - Senki. Csak... én könyvet mondtam.
    - Ezer... új... tankönyvet. így mondtad. Új! A formája is új. Kell valami, amire feltekercseled, miközben olvasod. Egy lapos dobozban egy papírhenger, vagy egy korong fából. Esetleg maguk a tanulók vágják és ragasztják, ahová jól esik nekik, tőlem akár egymás homlokára is lehet, nem érdekel, csak kezdjük már el, hogy ne maradj szégyenben.

    A hátuk mögött nyílt az ajtó, és bejött kézen fogva Zrippa és Prap.
    - Meg ne ijedj - szólalt meg Prap.
    Apamanó kiugrott a cipőjéből, és a falig hátrált.
    - Ti... ketten? Megyek vissza a pokolba - suttogta.
    - Mi a bajod? - kérdezte Zrippa.
    - Az ellenségem kézen fogva a lányommal. A másik fülemet... meg fogom vágni.
    - Ne bomolj már, nekem nincsenek ellenségeim - mondta ingerülten Prap.
    - Én az vagyok. Amit tettem, az megbocsáthatatlan - hajtotta le a fejét szomorúan apamanó.
    - Megbocsátható, és ha őszintén megbántad, a barátommá teszlek téged.
    - Mégis hogyan? Én se tudok magamnak megbocsájtani.
    - Adok neked egy ajándékot.
    - Nincs az az ajándék, amivel a barátoddá tudnál tenni.
    - De van. Itt, ebben a dobozban. Ezért jöttem.
    - Mi van benne?
    - Bontsd ki!
    Apamanó sírni kezdett. A dobozban egy manósapka volt, manófül alakú díszekkel.
    - Grom, a vén király küldi. Mielőtt visszavonul, megkegyelmez a pokolban sínylődő elkárhozott lelkeknek.

    Óriási ünneplés hallatszott be, odakint tombolt a vidámság egész este és egész éjszaka. Valaki feltépte az ajtót, és lelocsolta őket olyan borral, ami magától zúdult ki az üvegből. Mindenük csupa ragacs lett tőle. Krup a raktár sarkában szép csendben lebontotta az alvókuckót, és átvitte a lakásba.


    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    0017_20150613_FK

    Témanyitás by _FK on Szomb. Jún. 13, 2015 1:02 pm

    Manóvilág - Második kötet - Első fejezet
    1.

    Brik, a kis hegyi manó ébredezett az illatos, puha szénával bélelt alvókuckójában. Nézte a csodakövet, hogy zöldes fénnyel milyen szépen világít. Ilyen csodakőről álmodott valami nagyon furcsát. Porrá törte a követ egy mozsárban, a porból festéket készített, és minden, amit ezzel a festékkel bekent, világítani kezdett.

    Brik hallotta, hogy nagy nyüzsgés van kint a folyosókon, jönnek az erdei manók és hozzák a reggelit, ami mindig ugyanaz. Tiszta víz és valami gyümölcsös krumplikása nevű kenyér. Nagyon finom, de unalmas. Minden másért fizetni kellene. Na mindegy, más finom falatokat is lehet kapni az iskolában, be kell szökni oda ma is.
    - Ébresztő! - szólt egy kedves hang. - Megjött a reggeli.
    - Mommommon - motyogta Brik.
    - Hétalvó ébredj, mert a testvéreid mindent befalnak.

    Brik kiugrott az ágyból, gyorsan felöltözött és kiment a konyhába. A testvérei már reggeliztek. A két nagy, Krup és Zrippa, és a két kicsi, Brob és Kritta. Briknek mindenből kijutott: Volt bátyja, nővére, húga és öccse is. Szerette őket, de tudta, hogy estére már elege lesz belőlük. Leült a helyére, és a többiek kórusban rázendítettek, hogy: "Igen, már megint gyümölcsös krumplikása!". Ezzel bosszantották egymást, és főleg az anyjukat, mert tényleg nem volt más. Egy tojásért egy egész napot kellett volna dolgozni, almát nem is láttak sehol. Az erdei manók nélkül már mind éhen haltak volna, így csak az volt a bajuk, hogy minden nap ugyanazt kellett enni. Brik arra gondolt, hogy beszökik az iskolába, és egész nap ott lesz.

    Manó anyu is asztalhoz ült, és evett egy keveset, de nem ízlett neki.
    - Látom a tied nemcsak unalmas - mondta Brik. - Milyen?
    - Tizennégyes. Ti heteset esztek.
    - Neked adom az enyémet - mondta Brob, a kis fiúmanó.
    - Nem, edd csak meg.
    - Én a felét már megettem. Cseréljünk - próbálkozott Kritta, a kis manólány.
    - Edd meg az egészet.
    Reggeli után a család szétszéledt, és mindenki ment, amerre látott.

    A két nagyobb testvére kivitte a világosra a csodaköveket, hogy azok estig jól teleszívják magukat fénnyel, aztán mentek a "nincs közöd hozzá" dolgukra. Manó anyu a két kicsivel elindult egy rokonukhoz, hogy vigyázzanak rá, meg azért is, mert ez a rokon valahonnan mindig tudott szerezni gyümölcslevet.

    Brik tovább osont az anyja után. Figyelte, ahogy az anyja ököllel zörget be valahová, és kiabálni kezd.
    - Gyere ki, beszédem van veled. Hozhatnál néha a gyerekeidnek enni.
    Egy csúnya, vágott fülű hegyi manó dugta ki a fejét.
    - Nincs közöm hozzád, már elváltunk. Gondoskodjon rólad a családod.
    - Egy béka vagy. Tőled éhen haltak volna a kicsinyeid.
    - Kaptok az erdei manóktól enni rendesen, nem?
    - Mindig ugyanazt. Hozhatnál valami mást is.
    - Én is gyümölcsös krumplikását eszem. Egész jó. Tizenkilences.
    - Az pont neked való. Talán menj el dolgozni, akkor ehetsz mást is.

    Brik nem nézte őket tovább, inkább elindult az iskola felé. Úgy érezte, hogy az iskola valami csodálatos dolog. Brik nem volt beiratkozva, csak amolyan kerítés alatt átbújó iskolalátogatóként ténfergett a többiek között. Könyve sem volt, csak két ceruzája és egy füzete, abba írt mindent. Órarendje se volt, mindig oda ment, ahol éppen sokan voltak, hogy elvegyülhessen a tömegben. Minden nap kaptak ebédet és uzsonnát. Az ebéd kicsit korán volt, mert sokan otthon nem reggeliztek. Brik az uzsonna felét szépen eltette vacsorára, de este a finomságokat inkább a kistestvéreinek adta. Ő maga a reggeli maradékát ette meg.
    - Látom, lassan te is erdei manóvá válsz - mondta Zrippa, a nővére.
    - Nekem eszembe sem jutna másnak adni a részemet - tette hozzá Krup, a bátyja.

    Brik legjobban azt szerette az iskolában, az ebéden kívül persze, amikor egy fehérre meszelt falra magnéziumlámpával szép színes üveglapokról képeket vetítettek ki. Az erdei manók viszont a szürke üveglapokat nagyobb ámulattal nézték, néha könnyes szemmel, még a tanító is.
    - Mi ebben a szürkeségben a szép, mit néztek rajta annyira? - kérdezte Brik az egyik erdei manót.
    - Ez a Csodálatos Erdő manófészkekkel, és a domboldalon álló manóház, amit még Kabbó, a nagy tudós épített. Majd történelemből tanulod te is.
    - Teljesen el vagytok ájulva tőle, pedig nem is színes. Szürke és vöröses barna az egész. Ki festette?
    - Pont az a szép benne, hogy nem festmény. A vegyészek üveglapra sót kristályosítottak ezüstből, és egy nagy homorú tükörrel egész nap rávetítették a környező táj képét, amikor sütött a nap. A kép lassan beleégett a sóba. Az ilyet mi úgy nevezzük, hogy fénykép. A valóságot látod, a festő képzelete nincs benne.
    - Nekem jobban tetszik az, amiben benne van - mondta Brik durcásan.

    Iskola után elindult, hogy megkeresse a nővérét. Arra gondolt, hogy beáll Zrippa mellé egy kicsit dolgozni, és cserébe kér tőle egy kis zsebpénzt. Előbb a kórházba akart bemenni, de onnan elzavarták.
    - Nincs itt semmiféle Zrippa. Takarítónk van elég, ápolónak meg csak iskolázottan jöhetne, egy brutálisan szigorú felvételi vizsga után.

    Brik az étteremben nem Zrippát, hanem Krupot találta meg a mosogatóban.
    - Mi kéne, ha volna, öcskös? - kérdezte a bátyja.
    - Lophatnál nekem valami finom ennivalót.
    - Hogyisne! Még a végén kirúgnának miattad.
    - Ha lebuksz, úgyis kirúgnak - vigyorgott Brik.
    - Miért buknék le?
    - Nem vagy bejelentve.
    - Az régen volt.
    - Tegnap.
    - Igen. Ma reggel volt egy rajtaütésszerű ellenőrzés. A hat mosogatófiú közül négy elszaladt, ketten itt maradtunk, lesz, ami lesz. Egy orvosi vizsgálat után, ahol kijelentették, hogy egészséges vagyok, kulturált és értelmes, megkérdezték, hogy akarom-e magam legalizálni. Persze, mondtam, pedig azt sem tudtam, mi az, amit kérdez. Erre elkérték az igazolványomat, és belevésték, hogy Orvos713 és Mosogat3912, innentől a munkahelyem teljesen hivatalos. Anya boldog lesz, ha este elmondom, te addig nehogy szólj neki!
    - Gratulálok! Zrippáról tudsz valami hasonlót?
    - Egy mosodában van, de ő még titokban dolgozik, pár fityingért, szegény.
    - Minek neki pénz? Enni úgy is kap.
    - Kinézett magának egy gyönyörű piros ruhát, arra gyűjt.
    - Hűha! Kit akar vele megvadítani? - röhögött Brik.
    - Na, tűnés öcsi, mert mosogatnom kell tovább.

    Brik még csavargott egy kicsit. Szerette olvasgatni a Nagyteremben a hirdetőtáblát, a színes, friss híreket, meg a hirdetéseket, hogy ki, mit keres, és mit akar eladni, mikor lesz lakodalom vagy temetés, meg azt, hogy milyen munkahelyek vannak. Brik dolgozni akart, és pénzt keresni. Venni tankönyveket és rendesen beiratkozni az iskolába. Egyetlen olyan munkahely volt csak, ahol kicsik is dolgozhattak: a vízhordó. A kicsik kis edényt kaptak, és senki nem szólt rájuk, ha leültek egy padra pihenni. Több kicsi egy felnőtt vízhordót kísért, és bevitte a vizet azokba a kuckókba, ahonnan az öreg manók már nehezen tudtak volna előkászálódni. Két kis palack és pár lépés. Könnyű, de fontos munka.

    Este Krup hozott a családnak aszalt szilvát, főtt sárgarépát és sült tököt, sőt mindenkinek egy kis darab csokoládét is. Megünnepelték, hogy lett rendes munkahelye, és manó anyu elsírta magát.
    - Apátok példát vehetne rólad.
    - Ne bántsd aput - szólt rá Zrippa.
    - Egy béka! - fakadt ki az anyjuk.
    - Nem volt mindig ilyen - mondta Zrippa. - Mióta a fülét megvágták, teljesen...
    - Csitt, te! - kiáltott ijedten manó anyu.
    - Igen, attól én is béka lennék - szólalt meg a Kritta.
    - Hallgass! - szólt a húgára Brob. - Ez titok. A kicsik erről nem tudnak.
    - De hát mi vagyunk a kicsik. Mégis tudjuk.
    - Majd később megérted. Ez titkolózás és hazudozás. A felnőttek játéka.
    Krup büszkén mondta:
    - Lassan alvás van, mert nekem holnap dolgoznom kell.
    - Én is fáradt vagyok nagyon - mondta szomorúan Zrippa.
    - Kérhetnél te is egy legalizálást.
    - Jaj dehogy is! Azonnal felvennének a helyemre valaki mást, még kevesebb pénzért.
    - Menj máshová dolgozni. Annyi jó hely van.
    - Igen de pénzt csak itt, a hegyi manóknál kapok, odaát csak finom ennivalót.
    - Eladod az ennivalót...
    - ...és kicsapnak, mert nincs rá engedélyem.
    - Jó, akkor hagyjuk.
    - Minek neked pénz? - kérdezte manó anyu.
    - Mert van, amit csak pénzért lehet megszerezni.
    Brik elhatározta, hogy vízhordóként majd keres egy csomó pénzt, és megveszi azt a piros ruhát Zrippának. Csodálatos ajándék lesz, nagyon fog neki örülni. Saját tankönyveiről már meg is feledkezett.

    Másnap Brik jelentkezett a vízhordónál. Az idős felnőtt hegyi manó egy háromkerekűt vonszolt maga után.
    - Van elég kis vízhordóm, akik széthordják a vizet az öregeknek és a betegeknek.
    - Kérem szépen, segítsen, nagyon kellene az a pénz a családunknak.
    - Na jó. Az után a víz után, amit miattad adok el, fizetek neked húsz százalékot.
    Brik leírta egy papírra, hogy "az után a víz után, amit miattad adok el, fizetek neked húsz százalékot", és átnyújtotta az öregnek.
    - Itt tessék aláírni.
    - Mi ez?! - ugrott föl a munkaadó vérnyomása.
    - Egy munkaszerződés - mondta mosolyogva Brik.
    - Mi sem jövünk holnap, ha nem írja alá neki - szólalt meg a legkisebb vízhordó.
    - Én még ilyet életembe' nem... - morogta az öreg, de azért aláírta.

    Brik másnap bevitte a papírt a Munkaügyi Hivatalba. A hivatalnok csak bámult, mert az öreg az olvashatatlan kaparás mellé szépen odaírta Brik és a saját igazolványának a számát is. A hivatalnok vigyorgott.
    - A fösvény tüskés disznó! Fele annyit tudsz vinni, mint egy felnőtt manó, és annak is csak az ötödét fizeti.
    - Nem számít, maga csak tegye a dolgát. Kérem!
    A hivatalnok bevéste Brik igazolványába, hogy MunkaHivatal318 és hogy vízhordó8976

    Este Brik hozott a családnak paradicsomot és diót. Manó anyu teljesen ledöbbent.
    - Rendes munkaszerződés? Belőled ügyvéd lesz, de akkor kitagadlak!
    Röhögtek mind, de ez boldog nevetés volt, hogy már ketten is rendesen dolgoznak a családból.
    Krup letette a manósapkáját Brik lába elé, és ünnepélyesen így szólt:
    - A bátyám vagy.
    - Vigyorog szegény - szólalt meg a pici Brob.
    - Pedig innentől az egész család felelőssége rá szakadt - tette hozzá Zrippa.
    Brik arcáról lefagyott a mosoly.

    Pár nap múlva Brik elmondta egy ötletét a főnökének.
    - Egy ládát kibélelünk szöszpaplannal. Teletesszük nagyon tiszta és nagyon meleg vízzel töltött palackokkal. Venni fogják dupla áron. Én majd ordítok, csak kérek hozzá egy bádogtölcsért.
    Estefelé bementek egy sűrűn lakott helyre, és Brik üvölteni kezdett:
    - Manó bébi fürdető meleg vizet tessék!
    Százan jöttek, és vitték, a többinek nem jutott.
    - Holnap két kocsi kell... négy... nyolc... tizenhat! - suttogta az öreg.
    Brik nem hordott több vizet, viszont minden pihenőnap este ment a pénzéért. A huszadik napon megvette a piros ruhát Zrippának, a negyvenediken a saját tankönyveit, és beiratkozott az iskolába.

    Az iskolaigazgató értekezletet tartott.
    - Ez nem egy iskola, ez egy őskáosz. Rengeteg kis hegyi manó jön minden nap, nem tanul semmit, viszont szétzilálja a rendet, megebédel, rosszalkodik, megeszi az uzsonnát, és távozik. Este meg jönnek a felnőttek és az öregek, hogy megtanulják az ősi írást és nyelvet, ami már nem is ősi, hiszen százával kerülnek bele új erdei manó és hegyi manó szavak. A tanítók ki vannak borulva, a tudósok tanítanak helyettük, és ahelyett, hogy tennék a dolgukat, és dajkákat nevelnének tanítóvá, évfolyamok nincsenek, vizsgák nincsenek... van valakinek valami ötlete?
    - Nekem kérdésem van - szólalt meg Brik.
    - Mondd, ne kímélj! - mondta az igazgató magába roskadva zavart tekintettel.
    - Miért ilyen drága egy tankönyv?
    - Mert kevés van belőle - vágta rá az igazgató.
    - És miért?
    - Mert minden hegyi manó családnak külön titkosírása van, így hiába van rengeteg tankönyv, bármelyiket csak néhányan tudják elolvasni, az erdei manók pedig úgy készítenek tankönyvet, hogy évekig rajzolgatják a betűket egyenként.
    - Mit kapok, ha hozok a következő iskolakezdésre ezer új tankönyvet?
    - Minden könyvért kapsz egy kosár ennivalót.
    - Hármat - mondta Brik.
    - Kettőt - mondta az igazgató.
    - Legyen kettő, de milyen kosár? - kérdezte Brik.
    - Szokásos bevásárlókosár. Olyan, amibe a húgod összegömbölyödve belefér.
    - Rendben van. Hallotta mindenki?

    Brik berontott az étterembe és hátrament a mosogatóba. Ott találta Krupot.
    - Öcsi, hagyd abba a mosogatást, mától otthon is rengeteg munka van.
    - A mosogatni valót nem lehet itt hagyni. Ha rászárad, a következőnek rettenetes dolga lesz.
    - Igazán áttérhetnétek már a Kabbó féle mosogatásra.
    - Hát az meg mi fán terem?
    - Olvass erdei manó tankönyvet, abból megtudod!
    - Inkább mondd el, hogy miért jöttél.
    - Mondom: tankönyvek.
    - Otthon? Készítenem kell tankönyveket?
    - Pontosan.
    - Mennyit?
    - Ezret.
    Krup az öblítővízbe nyomta a saját fejét, majd kihúzta onnan, és megrázta.
    - Brrrr!
    - Mi bajod van?
    - Hátha felébredek. Ez egy rémálom. Mivel érdemeltél ki ekkora büntetést?
    - Hidd el, nagyon sok pénzünk lesz, mert rengeteg ennivalót kapunk, ha ez sikerül.
    - Ha nem, akkor meg száz évig rajtunk röhög mindenki.
    - Pontosan!
    - Tényleg nem szúrhatok ki a következő műszakkal, hogy itt hagyom neki. Menj tovább.
    - Hová?
    - Talán a mosodába.
    - Jó ötlet.

    A mosodában értetlenkedve néztek Brikre.
    - Zrippa már nem dolgozik itt. Kért egy legalizálást, mire azonnal kitettük.
    - Akkor hol lehet? Otthonról már elköltözött, csak az új, gyönyörű piros ruhát vitte magával, azóta nem láttam.
    - Várj csak! Valami rémlik nekem... Az nem létezik! Egy mosónő és az ipari miniszter? Hu-hú.
    - Baj van? - kérdezte Brik, és mutatta, hogy a másiknak elment-e az esze.
    A mosoda főnöke vett egy nagy levegőt, várt egy kicsit, és azt mondta, hogy tíz.
    - Mi tíz?
    - Á, semmi. A helyedben én a nővéremet az ipari miniszter körül keresném.
    - Kösz a tippet. Na, pá!
    - Húsz! - kiáltott utána mosófőnök.

    Brik bement az Ipari Minisztériumba.
    - A miniszter úr bizonyos korhatáron alul nem fogad előre be nem jelentett látogatót.
    - Nem a miniszter urat keresem. Zripp...
    - Csitt te! - kiáltott rá a titkár. - Ki ne mondd!
    - Miért, csak a nővéremet keresem - mondta megszeppenve Brik.
    - Itt be, balra, és a hetes ajtó. Kopog, NEM MEGY BE, vastölcsérbe szól, bemutatkozik és türelmesen vár.
    - Értettem! - mondta Brik, és toppantott egyet.
    - Ajánlom is! - mondta csúnyán összehúzott szemöldökkel a titkár.

    Brik megkereste a hetes ajtót, és kopogott. Hol is az a vastölcsér? Megvan!
    - Miniszter úr, én Brik vagyok és a nővéremért jöttem. A családi tanács összeül. Sürgős.
    - Egy kis türelmet kérek - válaszolt a vastölcsér.
    Brik csak várt, és várt... Nézelődött. Gyertyák. Jól megy ezeknek.

    Kijött Zrippa, és az egyszerű, szürke ruhában úgy nézett ki, mint egy mosónő.
    - Szia. Szép ez a hely. Csak nem? - mosolygott a nővérére Brik.
    - Csak de. Szeretjük egymást, és ezt nem is akarjuk titkolni, csak a hogyan és a mikor nem mindegy, ha tudatni akarjuk ezt a többiekkel. Prappal azon tanakodtunk, hogy behívjuk-e az egész családot ide, a minisztériumba, vagy inkább csődüljünk be hozzánk? Mindkettőről egy fél évig pletykálnának. Te mit keresel itt? Tudom: engem. Baj van?
    - Még nincs, de lesz. Túlvállaltam magam. Ezer tankönyvet ígértem.
    - Holnapra?
    - Á, dehogy! Iskolakezdésre. A következőre.
    - Az megoldható.
    - Megoldható?
    - Persze. Prap úgy mondja, félelemből felesleges falakat építeni. Repülni kell, nem mászni.
    - Megyünk haza?
    - Igen.
    Elindultak, kéz a kézben, mint kiskorukban.

    Otthon körbe ülték a konyhaasztalt.
    - Most, hogy két személy is önálló jövedelemmel rendelkezik... - kezdte manó anyu.
    - Három - szólt közbe Zrippa.
    - Mutasd! - nyújtotta a kezét Brik.
    Zrippa átadta az igazolványát.
    - Ejha! Ipari1 és Titkár2, ez... ez... elképesztő!
    - Most, hogy három személy is önálló keresettel rendelkezik... - kezdte újra manó anyu.
    - Négy - szólt egy halk hang.
    - Ki volt az? - kérdezte Krup.
    - Én - mondta megszeppenve Kritta.
    - Te nem is dolgozol.
    - Csak vicceltem.
    - Figyelj inkább.
    - ...nagyobb lakásba kellene költözni - fejezte be manó anyu.
    - Még nincs itt az idő - mondta Zrippa. - Óriási botrány közeleg.
    - Nagymama leszek... - suttogta manó anyu, és úgy nézett ki, mint aki rögtön elájul.
    - Erről szó sincs. Brik felől jönnek a viharfelhők - mondta komoran Zrippa.

    Mindenki Brikre nézett. Kínos csend ereszkedett közéjük.
    - Ígértem ezer tankönyvet az igazgatónak a következő iskolakezdésre - vallotta be Brik.
    - Tudod-e, hogy előtte mit kellett volna csinálni? - kérdezte a pici Brob.
    - Gondolkodni. Vagy kérdezni - mondta szomorúan Brik.
    - Úgy van. Utólag tudod. Pontosan mi a gond? - kérdezte Krup.
    - Egy tankönyv kétszáz oldal. Legalább. Egy oldalon kétezer betű van.
    - Akkor ezer könyv az négyszázmillió betű - mondta Krup.
    - Ha egyenként rajzolod... - kezdte Kritta.
    - Akkor háromszáz évig fogsz élni - fejezte be manó anyu.
    - Úgy legyen! - mondták kórusban mind.
    - Köszönöm, de iskolakezdésre kellene. Zrippa azt mondta, hogy a helyzet megoldható.
    - Persze. Csak azt nem mondtam, hogy hogyan, mert én magam sem tudom. Valakinek valami ötlete?
    - Nekem - mondta Kritta. - Hozom és mutatom.

    Kritta bemászott az alvókuckójába, és előhozott egy játékot. Egy dobozka volt tintapárnával és egy rudacska, a végén egy művirág. A kicsi rányomta a tintapárnára, azután egy kis darab papírra. Virág alakú jel maradt ott.
    - Csak rá kell nyomni - mondta a kicsi.
    - Mit? - kérdezte Brik.
    - Egy egész oldalt. Sőt egyszerre kettőt. Egy mozdulattal - mondta Zrippa.
    - A húgom egy zseni - szólalt meg Krup. - Egy mozdulattal pontosan négyezer betű.
    - Már csak készíteni kell száz bélyegzőt. Akkorát, mint egy dupla oldal.
    - Az se könnyű... de iskolakezdésig befér.
    - Száz bélyegző az négyszázezer betű. Nem rajzolni. Kifaragni. Ott vagyunk, ahol voltunk.
    - Pontosan! Négyszázezer betűt nem lehet kifaragni iskolakezdésig.
    - Főleg, ha addig még nyomtatni is kell - tette hozzá Brik.
    - Az ipari miniszter nem tud segíteni? - kérdezte manó anyu Zrippát.
    - Dehogynem. Faragni nem tud, de kapunk tőle papírt, festéket, a bélyegzőhöz fát, fémet, gumit.
    - Szakértőket? - kérdezte Brik.
    - Nincs szakértő! Ezt most találtuk ki. Mi vagyunk a szakértők - mondta dühösen Krup.
    - Nincs más hátra, holnap bemegyek az iskolába, és mondom az igazgatónak, hogy mégse.
    - Egy értekezleten, mert ott ígérted. Mennyien is voltak? Százan? Kétszázan? A felnőttek ilyenkor megvágják a saját fülüket. Neked nem muszáj, mert még kicsi vagy, de akkor tartozni fogsz az igazgatónak kétszáz kosárral.
    - Akkorával, amibe én beleférek - tette hozzá Kritta.

    Brik bebújt az alvókuckójába, és halkan sírdogálni kezdett.
    - A könyveket meg kell csinálni. Van valakinek valami ötlete? - kérdezte újra Zrippa.
    - Nekem kérdésem van - szólalt meg a pici Brob.
    - Mondd!
    - Miért nem lehet kifaragni négyszázezer betűt?
    - Azért, mert csak az erdei manóknak vannak olyan betűik, amit mindenki el tud olvasni, azok meg túl szépek.
    - Az miért baj? - csodálkozott a kicsi.
    - Mert nagyon cikornyásak, és hosszú ideig tart őket kifaragni.
    - Nem lehetne valahogy leegyszerűsíteni azokat a betűket? - kérdezte Kritta.

    Krup bekopogott Brik alvókuckójába.
    - Gyere bátyus, majd sírsz később. Kellesz, mert munka van.
    - Milyen munka? - nyöszörögte Brik.
    - Négyszázezer betűt kell kifaragni. Addig szobafogság. Ne bőgj, csak vicceltem. Gyere már!

    Brik előjött. Krup a saját kuckójából előhozott egy szép, színes lapot.
    - Most nem érdekes, hogy mi van ráírva, a betűket nézzétek. Nagyon szépek, de túl kacskaringósak. Túl sokáig tartana kifaragni az ilyeneket. Le kell egyszerűsíteni néhány vonallá. Mindenki rajzolja le a saját ötletét.

    A kész rajzokat egymás mellé tették.
    - Nem jó, nem jó, ez se jó, az enyém se, ez zseniális.
    - Melyik a zseniális? - dugták össze a fejüket mind.
    - Természetesen a legrondább. Öt vonal. Egy négyzet és benne egyik átlója. Ameddig mi az első két-három betűvel szórakoztunk, Brik leírta az egész szöveget ezekkel a szörnyetegekkel. Ki kell próbálni, hogy jók-e.
    - Mivel próbálod ki?
    - Egy erdei manóval - mondta Krup.
    - Holnap reggel úgyis jönnek, és hozzák az ennivalót.
    - Annyi időnk nincs. Hozok egy erdei manót.

    Csípett, rúgott, karmolt és harapott az erdei manó, de hiába.
    - Maradj már veszteg! Nem bántunk, csak el kell olvasnod valamit - csitította Krup.
    - Meg vagy őrülve? Erőszakkal nem kellett volna ide hozni! - mondta manó anyu felháborodva.
    Az erdei manó sírdogált. A két kicsi és Zrippa vigasztalta őt.
    - Nézd manócska, itt a szöveg, elolvasod, és már mehetsz is - mutatta neki Krup.
    - Nem látom... ilyen sötétben - szipogott az erdei manó.

    Kintről kiabálás hallatszott be: "Manó bébi fürdető meleg vizet tessék!"
    Krup gyorsan kiszaladt, és egy palack vízzel jött vissza.
    - Juj de meleg, és méregdrága volt. Pofátlanul drága.
    - Aki eladja neked, az vigyorog. Manó bébi itt nincs. Mire kell? - kérdezte Brik.
    Krup betett egy világító csodakövet egy befőttes üvegbe, és ráöntötte a meleg vizet. A zölden világító kő fénye felerősödött, és a sárgászöld fény beragyogta a konyhát. Az erdei manó olvasni kezdett:
    - Egymás fülét megvágni szigorúan tilos, ilyet csak maga a király rendelhet el, miután nyilvános tárgyaláson a bíróság meghozta és kihirdette az ítéletét. Saját fülével mindenki azt csinál, amit akar, de a király és a mester kifejezett kérése, hogy csak indokolt esetben, például egy óriási szégyen ellensúlyozására használjátok ezt a barbár módszert.
    - Nagyon szépen köszönjük! - mondta boldogan Krup az erdei manónak. - Mehetsz, és egyszer én adok érte valamit cserébe. Azt se bánom, ha összekötözve, egy zsákban viszel oda, ahol kérsz tőlem valamit.

    Az erdei manó fanyar mosollyal elköszönt, de előtte megjegyezte:
    - Ezek a betűk szörnyű rondák, ugye tudjátok?
    - Igen, tudjuk, ugyanis mi találtuk ki. Úgy nevezzük, hogy nyomtatott betű.

    - Most, hogy három személy is önálló jövedelemmel rendelkezik... - kezdte ünnepélyesen Brik.
    - ...egy nagyobb lakásba kell költözni - fejezte be manó anyu.
    - A lakás nagy része egy nyomda lesz - jelentette ki Krup.
    Zrippa visszarohant az ipari miniszterhez, hogy segítséget kérjen tőle.

    Brik és Krup bement a Barkácsolás Klubba, és összerakott egy kis szerkezetet, amin öt kis kapcsolóval be lehetett állítani, hogy milyen betűt nyomtasson. Este bort ittak, de csak egy keveset, a többi szétfolyt. A legdrágábbat vették meg, és valami gáz volt benne, így amikor kinyitották, majdnem az összes bor a plafonig repült fel az üvegből.


    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Hétf. Máj. 25, 2015 4:49 pm

    Előzetes a következő kötetből.

    _FK

    Hozzászólások száma : 197
    Join date : 2015. Mar. 02.

    0017_20150525_FK

    Témanyitás by _FK on Hétf. Máj. 25, 2015 4:46 pm

    Manóvilág - Második kötet - Első fejezet

    Brik, a kis hegyimanó ébredezett az illatos, puha szénával bélelt alvókuckójában. Nézte a csodakövet, hogy zöldes fénnyel milyen szépen világít. Ilyen csodakőről álmodott valami nagyon furcsát. Porrá törte a követ egy mozsárban, a porból festéket készített, és minden, amit ezzel a festékkel bekent, világítani kezdett.

    Brik hallotta, hogy nagy nyüzsgés van a folyosókon, jönnek az erdei manók, hozzák a reggelit, ami mindig ugyanaz: tiszta víz és valami gyümölcsös krumlikása nevű kenyér. Nagyon finom, de unalmas. Minden másért fizetni kell. Na mindegy, más finom falatokat is lehet kapni az iskolában, be kell szökni oda ma is.
    - Ébresztő! - szólt egy kedves hang. - Megjött a reggeli.
    - Mommommon - motyogta Brik.
    - Hétalvó ébredj, mert a testvéreid mindent befalnak.

    Brik kiugrott az ágyból, gyorsan felöltözött és kiment a konyhába. A testvérei már reggeliztek. Krup, Zrippa, Brob és Kritta. Briknek mindenből kijutott: Volt bátyja, nővére, húga és öccse is. Szerette őket, de tudta, hogy estére már elege lesz belőlük. Leült a helyére, és a többiek kórusban rázendítettek, hogy "Igen, már megint gyümölcsös krumplikása!". Ezzel bosszantották egymást, és az anyjukat, mert tényleg nem volt más. Egy tojásért egy egész napot kellett dolgozni, almát nem is láttak sehol. Az erdei manók nélkül már mind éhenhaltak volna, így csak az volt a bajuk, hogy minden nap ugyanazt kell enni.

    Manóanyu is asztalhoz ült, és evett egy keveset, de nem ízlett neki.
    - Látom a tied nemcsak unalmas - mondta Brik. - Milyen?
    - Tizennégyes. Ti heteset esztek.
    - Neked adom az enyémet - mondta Brob, a kis fiúmanó.
    - Nem, edd csak meg.
    - Akkor cseréljünk...
    - Mondom, hogy edd meg.
    Reggeli után a család szétszéledt, mindenki ment, amerre látott.

    Brik arra gondolt, hogy beszökik az iskolába, és egész nap ott lesz. A két nagyobb testvére kivitte a világosra a csodaköveket, hogy azok estig jól teleszívják magukat fénnyel, aztán mentek a "nincs közöd hozzá" dolgukra.

    Manó anyu a két kicsivel elindult egy rokonukhoz, hogy vigyázzanak rá, meg azért is, mert ez a rokon valahonnan mindig tudott szerezni gyümölcslevet. Brik tovább osont az anyja után. Figyelte, ahogy az anyja ököllel zörget be valahová, és kiabálni kezd.
    - Gyere ki, beszédem van veled. Hozhatnál néha a gyerekeidnek enni.
    Egy csúnya hegyi manó dugta ki a fejét. Egyik füle vágott volt.
    - Nincs közöm hozzád, már elváltunk. Gondoskodjon rólad a családod.
    - Egy béka vagy. Tőled éhen haltak volna a kicsinyeid.
    - Kaptok az erdei manóktól enni rendesen, nem?
    - Mindig ugyanazt. Hozhatnál valami mást is.
    - Én is gyümölcsös krumplikását eszem. Tizenkilences. Egész jó.
    - Talán menj el dolgozni, akkor ehetsz mást is.

    Brik nem nézte őket tovább. Elindult az iskola felé. Az iskola valami csodálatos dolog volt. Brik nem volt beíratkozva, csak amolyan illegális iskolalátogatóként ténfergett a többiek között. Könyve sem volt, csak két ceruzája és egy füzete, abba írt mindent. Órarendje se volt, mindig oda ment, ahol éppen sokan voltak, hogy elvegyülhessen a tömegben. Kaptak ebédet és uzsonnát. Az ebéd kicsit korán volt, mert sokan nem reggeliztek otthon. Brik az uzsonna felét szépen eltette vacsorára, pedig este általában csak a reggeli maradékát ette meg otthon, a finomságokat inkább a kistestvéreinek adta.
    - Látom, lassan te is erdei manóvá válsz - mondta Zrippa, a nővére.
    - Nekem eszembe nem jutna az öcsémnek adni - tette hozzá Krup, a bátyja.

    Brik legjobban azt szerette az iskolában, az ebéden kívül persze, amikor egy fehérre meszelt falra magnéziumlámpával szép színes üveglapokat vetítettek ki. Az erdeimanók viszont a szürke üveglapokat nagyobb ámulattal nézték, néha még a tanító is könnyes szemmel.
    - Mi ebben a szürkeségben a szép, mit néztek rajta? - kérdezte az egyik erdei manót Brik.
    - Ez a Csodálatos Erdő manófészkekkel, és a domboldalon álló manóház, amit még Kabbó, a nagy tudós épített. Majd történelemből megtanulod.
    - Teljesen el vagytok ájulva tőle, pedig nem is színes. Szürke és vöröses barna az egész.
    - Pont az a szép benne, hogy nem festmény. A vegyészek üveglapra sót kristályosítottak ezüstből, és egy nagy homorú tükörrel egész nap rávetítették a környező táj képét, ha sütött a nap. A kép lassan beleégett a sóba. Úgy nevezzük, hogy fénykép. A valóságot látod, a festő képzelete nincs benne.
    - Nekem jobban tetszik az, amiben benne van - mondta Brik durcásan.

    Brik elindult, hogy megkeresse a nővérét. Gyanús volt neki, hogy Zrippa talán dolgozik valahol, hogy gyümölcsös krumplikásán kívül mást is tudjon enni. Előbb a kórházba akart bemenni, de elzavarták.
    - Nincs itt semmiféle Zrippa. Takarítónk van elég, ápolónak meg csak iskolázottan jöhetne egy brutálisan szigorú vizsga után.

    Brik az étteremben nem Zrippát, hanem Krupot találta meg a mosogatóban.
    - Mi kéne, ha volna, öcskös? - kérdezte a bátyja.
    - Lophatnál nekem valami finom ennivalót.
    - Hogyisne! Még kirúgnának miattad.
    - Ha lebuksz, úgyis kirúgnak - vigyorgott Brik.
    - Miért buknék le?
    - Nem vagy bejelentve.
    - Az régen volt.
    - Tegnap.
    - Igen. Ma reggel volt egy rajtaütésszerű ellenőrzés. A hat mosogatófiú közül négy elszaladt, ketten itt maradtunk, lesz, ami lesz. Egy orvosi vizsgálat után, ahol kijelentették, hogy egészséges vagyok, kutúrált és értelmes, megkérdezték, hogy akarom-e magam legalizálni. Persze, mondtam, pedig azt sem tudtam, mi az, amit kérdez. Erre elkérték az igazolványomat, és belevésték, hogy Orvos713 és Mosogat3912, innentől a munkahelyem teljesen hivatalos. Anya boldog lesz, ha este elmondom, te addig ne szólj neki.
    - Gratulálok! Zrippáról tudsz valami hasonlót?
    - A mosodában van, de ő még titokban dolgozik, pár fityingért, szegény.
    - Minek neki pénz? Enni úgy is kap.
    - Kinézett magának egy gyönyörű piros ruhát, arra gyűjt.
    - Hűha! Kit akar vele megvadítani? - röhögött Brik.
    - Na, tűnés öcsi, mert mosogatnom kell!

    Brik még csavargott egy kicsit. Szerette olvasgatni a Nagyteremben a hirdetőtáblát, a friss híreket, új munkahelyekről, meg hogy ki, mit keres, vagy mit akar eladni, mikor lesz lakodalom vagy temetés, meg ilyenek. Dolgozni akart. Pénzt keresni. Venni tankönyveket és rendesen beíratkozni az iskolába. Egy munkahely volt csak, ahol kicsik is dolgozhattak: a vízhordó. A kicsik kis edényt kaptak, rövid távon vitték a vizet, és senki nem szólt rájuk, ha leültek egy padra pihenni.
    Sok kicsi egy felnőtt vízhordót kísért, és bevitte a vizet azokba a kuckókba, ahonnan az öreg manók már nehezen tudtak volna előkászálódni. Két kis palack és pár lépés. Könnyű de fontos munka.

    Este megünnepelték, hogy Krupnak van rendes munkahelye. Hozott a családnak aszalt szilvát, főtt sárgarépát és sült tököt is. Manó anyu elsírta magát.
    - Apátok példát vehetne rólad.
    - Ne bántsd aput - szólt rá Zrippa.
    - Egy béka! - fakadt ki az anyjuk.
    - Nem volt mindig ilyen - mondta Zrippa. - Mióta a fülét megvágták, teljesen...
    - Csitt te! - kiáltott ijedten manó anyu.
    - Igen, attól én is béka lennék - szólalt meg a Kritta, a legkisebb.
    - Hallgass! - szólt a hugára Brob. - Ez titok. A kicsik erről nem tudnak.
    - De hát mi vagyunk a kicsik. Mégis tudjuk.
    - Majd megérted. Ez titkolózás és hazudozás. A felnőttek játéka.
    Krup büszkén megszólalt.
    - Lámpaoltás és alvás van, mert nekem holnap dolgoznom kell.
    - Én is fáradt vagyok nagyon - mondta szomorúan Zrippa.
    - Kérhetnél te is egy legalizálást.
    - Jaj dehogy is! Azonnal felvennének a helyemre valaki mást még kevesebb pénzért.
    - Menj máshová dolgozni. Annyi jó hely van.
    - Igen de pénzt csak a hegyi manóknál kapok, odaát csak finom ennivalót.
    - Eladod az ennivalót...
    - ...és becsuknak, mert nincs engedélyem.
    - Jó, akkor hagyjuk.
    - Minek neked pénz? - kérdezte manó anyu.
    - Mert van, amit csak pénzért lehet megszerezni.
    Brik elhatározta, hogy vízhordóként majd keres egy csomó pénzt, és megveszi azt a piros ruhát Zrippának. Csodálatos ajándék lesz, nagyon fog neki örülni. Saját tankönyveiről már meg is feledkezett.

    Másnap Brik jelentkezett a vízhordónál. Az idősebb felnőtt hegyi manó egy háromkerekűt vonszolt maga után.
    - Van elég kis vízhordóm, akik széthordják a vizet az öregeknek és a betegeknek.
    - Kérem szépen, nagyon kellene az a pénz a családunknak.
    - Na jó. Az után a víz után, amit miattad adok el, fizetek neked húsz százalékot.
    Brik leírta, hogy "az után a víz után, amit miattad adok el, fizetek neked húsz százalékot", és átnyújtotta az öregnek a papírt.
    - Itt tessék aláírni.
    - Mi ez?! - ugrott föl a munkaadó vérnyomása.
    - Munkaszerződés.
    - Mi sem jövünk holnap, ha nem írja alá - szólalt meg a legkisebb.
    - Én még ilyet életemben nem... - morogta az öreg, de azért aláírta.

    Brik másnap bevitte a papírt a Munkaügyi Hivatalba. A hivatalnok csak bámult, mert az öreg az olvashatatlan kaparás mellé odairta az igazolványának a számát is. A hivatalnok vigyorgott.
    - A fösvény disznó! Fele annyit tudsz vinni mint egy felnőtt, és annak is csak az ötödét fizeti.
    - Nem számít, csak tegye már a dolgát. Kérem!
    A hivatalnok bevéste Brik igazolványába, hogy MunkaHivatal318 és hogy vízhordó8976

    Este Brik mutatta a családnak. Manó anyu teljesen ledöbbent.
    - Rendes munkaszerződéssel? Ha ügyvéd leszel, kitagadlak!
    Röhögtek mind. Boldog nevetés volt. Már ketten dolgoznak a családból.
    Krup letette a manósapkáját Brik lába elé, és így szólt:
    - A bátyám vagy.
    - Vigyorog szegény - szólalt meg a pici Brob.
    - Pedig az egész család felelőssége rá szakadt - tette hozzá Kritta.
    Brik arcáról lefagyott a mosoly.

    Pár nap múlva Brik elmondta az ötletét a vízhordó főnökének.
    - Egy ládát kibélelünk szöszpaplannal. Teletesszük nagyon tiszta és nagyon meleg vízzel töltött palackokkal. Venni fogják dupla áron. Én majd ordítok, csak kérek hozzá egy bádogtölcsért.
    Estefelé bementek egy sűrűn lakott helyre, és Brik üvölteni kezdett:
    - Manó bébi fürdető meleg vizet tessék!
    Százan jöttek, a többinek nem jutott.
    - Holnap két kocsi kell... négy... nyolc... tizenhat! - suttogta az öreg.
    Brik nem hordott több vizet, viszont minden pihenőnap este ment a pénzéért. A huszadik napon megvette a piros ruhát Zrippának, a harmincadikon a saját tankönyveit, és beiratkozott az iskolába.

    Az iskolaigazgató értekezletett tartott.
    - Ez nem egy iskola, ez egy őskáosz. Rengeteg kis hegyi manó jön minden nap, nem tanul semmit, szétzilálja a rendet, megebédel és távozik. Este meg jönnek a felnőttek és az öregek, hogy megtanulják az ősi egységes írást és nyelvet, ami már nem ősi, mert ezrével kerülnek bele új erdei manó és hegyi manó szavak. A tanítók ki vannak borulva, a tudósok tanítanak dajkákat, hogy tanítóvá neveljék őket, évfolyamok nincsenek, vizsgák nincsenek... van valakinek ötlete?
    - Nekem kérdésem van - szólalt meg Brik.
    - Mondd, ne kímélj! - mondta az igazgató üveges tekintettel.
    - Miért ilyen drága a tankönyv?
    - Mert kevés van belőle.
    - És miért?
    - Mert minden hegyi manó családnak külön titkosírása van, így hiába van rengteg tankönyv, bármelyiket csak néhányan tudják elolvasni, az erdei manók pedig úgy készítenek tankönyvet, hogy évekig rajzolgatják a betűket egyenként.
    - Mit kapok, ha hozok a következő iskolakezdésre ezer új tankönyvet?
    - Minden könyvért kapsz egy kosár ennivalót.
    - Három - mondta Brik.
    - Kettő - mondta az igazgató. - Ezernél több is lehet. Nincs korlát.
    - Legyen kettő - mondta Brik. - Milyen kosár?
    - Szabványos bevásárlókosár. Összegömbölyödve öcséd belefér.
    - Rendben. Hallotta mindenki?

    Brik berontott az étterembe és hátrament a mosogatóba, ott találta Krupot.
    - Öcsi, hagyd a mosogatást, otthon is rengeteg munka van.
    - A mosogatni valót nem lehet itt hagyni. Ha rászárad, a következőnek rettenetes lesz.
    - Igazán áttérhetnétek már a Kabbó féle mosogatásra.
    - Hát az meg mi fán terem?
    - Olvass erdei manó tankönyveket!
    - Inkább mondd, hogy miért jöttél.
    - Mondom: tankönyvek.
    - Készítenem kell tankönyveket?
    - Pontosan.
    - Mennyit?
    - Ezret.
    Krup a mosogatólébe nyomta a saját fejét, majd kihúzta onnan, és megrázta.
    - Brrrrrrrr!
    - Ezt miért kellett?
    - Hátha felébredek. Ez rémálom. Mivel érdemelted ki ezt a büntetést?
    - Hidd el, rengeteg ennivalót kapunk, ha ez sikerül.
    - Ha nem, akkor meg száz évig rajtunk röhög mindenki.
    - Pontosan!
    - Menj tovább, tényleg nem szúrhatok ki a következő műszakkal, hogy itt hagyom.
    - Hová?
    - Talán a mosodába.
    - Jó ötlet.

    A mosodában értetlenkedve néztek Brikre.
    - Zrippa már nem dolgozik itt. Kért egy legalizálást, mire kitették.
    - Akkor hol lehet? Otthonról már elköltözött, csak az új, gyönyörű piros ruhát vitte magával.
    - Valami rémlik... Az nem létezik! Egy mosónő és az ipari miniszter... Hu-húúúúú.
    - Baj van? - kérdezte Brik, és mutatta, hogy a másiknak elment-e az esze.
    A mosoda főnöke vett egy nagy levegőt, várt egy kicsit, és azt mondta, hogy tíz.
    - Mi tíz?
    - Á, semmi. A helyedben én a nővéremet az ipari miniszter közelében keresném.
    - Kösz a tippet. Pá!

    Brik bement az Ipari Minisztériumba.
    - A miniszter úr nem fogad előre be nem jelentett látogatót korhatáron alul.
    - Nem a miniszter urat keresem. Zripp...
    - Csitt te! - kiáltott rá a titkár. - Ki ne mondd!
    - Miért, csak a nővéremet keresem - mondta megszeppenve Brik.
    - Itt be, balra, és a hetes ajtó. Kopog, nem megy be, vastölcsérbe szól, bemutatkozik és vár.
    - Értettem! - mondta Brik, és toppantott egyet.
    - Ajánlom is! - mondta csúnyán összehúzott szemöldökkel a titkár.

    Brik bement, hetes ajtó, kopogott, hol az a vastölcsér, megvan!
    - Miniszter úr, a nővéremért jöttem. Családi tanács összeül. Sürgős.
    - Egy kis türelmet kérek - válaszolt a vastölcsér.
    Brik csak várt, várt... Körülnézett. Szép ez a hely.

    Kijött Zrippa, és az egyszerű, szürke ruhában úgy nézett ki, mint egy mosónő.
    - Szia. Csak nem?
    - Csak de. Prappal azon tanakodtunk, hogy most hívjuk be a családot a minisztériumba, vagy csődüljünk be hozzánk? Mindkettőről egy fél évig pletykálnának. Szeretjük egymást, és ezt nem is akarjuk titkolni, csak a hogyan és a mikor nem mindegy, ha tudatni akarjuk ezt a többiekkel. Te mit keresel itt? Tudom, engem. Baj van?
    - Még nincs, de túlvállaltam magam. Ezer tankönyv kellene.
    - Holnapra?
    - Á, dehogy! Iskolakezdésre. A következőre.
    - Az megoldható. Prap úgy mondja, hogy nem mászni kell, hanem repülni.
    - Jössz haza?
    - Persze.
    Elindultak, kéz a kézben.



    A hozzászólást _FK összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Máj. 25, 2015 10:53 pm-kor. (Reason for editing : _FK)

    Sponsored content

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by Sponsored content Today at 1:47 am


      Pontos idő: Kedd. Dec. 06, 2016 1:47 am