Alcsúti Polgári Ökrök

politika, beszélgetés, hírek, konzervipar


    Mi a manó?

    Share
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szomb. Feb. 17, 2018 10:09 pm

    8.3

    Télen kiderült, hogy egy kisváros nem fér be a borospincékbe. Szétszedték a legszebb faházakat és felpakolták egy vonatra, a többit meg ott hagyták a parasztnak, hogy vigyázzon rá, vagy ha gondolja, fűtse el télen, aztán vonatra szálltak, és elcsattogtak a domboldal és a manóhegy felé.
    A fiatal erdeimanók fantázája meglódult: Arról beszélgettek, hogy vissza kell menni a Csodálatos Erdő melletti domboldalra és építeni kell manóházakat, a domb belsejébe pedig ilyen borospincékhez hasonló helyeket, ahol át tudják vészelni a telet. Manófeszkekben már nem akartak lakni, csak készíteni egyet-kettőt, hivatalosan azért, hogy a történelemoktatás keretében a kicsiknek mutogassák, titokban meg azért, hogy az öregeknek legyen hová elbújni meghalni.
    A hegyi manó fiatalok is arról beszéltek, hogy a szűk alvókuckókban nem lehet élni. Azt mondták, keresni kell olyan hegyet, ami belül hasonló, mint a manóhegy, vagy ha nincsenek benne barlangok készen, legalább könnyen faragható kőből legyen.

    Tavasszal egy új nagy faházat is építettek a nyaralók és feltettek rá egy világító feliratot, hogy „Könyvtár”. Már másnap hosszú sor kígyózott előtte. Valaki bádogtölcsérrel üvölteni kezdett, hogy mindenki menjen haza, mert a könyvtár még nem működik, mire a sorban állók vigyorogva mutogatták, hogy könyveket hoztak. Volt aki deszkát hozott és szögeket, durva polcokat ácsolt és már vitte is befelé, de kizavarták, hogy fesse le.
    – Hol találok én itt festéket? – kérdezte az ács.
    – A falu főterén – mondták neki.
    Kereste, de ott csak egy hirdetőtábla volt. Aztán csak megtalálta az egyik papírfecnin, hogy: "Festék eladó, 17.faház, Zutti és Gaddó".
    A könyvtárban volt egy mesekönyv, ami arról szólt, hogy a Manóhegytől nyugatra sárkányok élnek, keletre törpék. Rengetegen akarták ezt a könyvet olvasni, ezt úgy oldották meg, hogy bezsúfolódtak a könyvtár versmondó termébe, és ott néhányan felolvasták a többieknek. Minden olyan könyv nagyon kelendő lett, ami távoli, ismeretlen vidékekről szólt.
    A vonaton hozott valaki magával száz kinyomtatott példányt a "Kirajzás" című aranyokleveles szakdolgozatból. A példányokat megszámozták, és adták kézről kézre, a könyvtár oldalán egy nagy hirdetőtáblára pedig kiírták, hogy melyik példány éppen kinél van. A fiatal manók ettől a könyvtől megbolondultak. Kisebb-nagyobb csoportok álltak össze azokból akik el akartak indulni világgá. Sokan be akartak menni a Mesterhez.

    A Manóhegyben, a Kisterem melletti folyosón ki volt szögelve egy nagy tábla:
    ------------
    Vasárnap: általános pihenőnap
    Hétfő: a Mester erdei manókat fogad
    Kedd: a Király hegyimanókat fogad
    Szerda: a Mester és a Király együtt fogad bárkit
    Csütörtök: Hivatalnokok adnak időpontot hétfőre, keddre vagy szerdára, de ha a Király vagy a Mester minden perce már be van táblázva a következő pihenőnapig, akkor egy miniszterhez vagy egy tudóshoz küldik tovább a kérelmezőt.
    ------------
    Fiatal erdeimanók azt üzenték a Mesternek, hogy felfedezőútra akarnak menni, vissza a Csodálatos Erdő mellé. A Mester végre fogadta őket, és megtiltotta nekik, hogy útra keljenek:
    – Értsétek meg, hogy nincs ott semmi, csak hideg, eső, köd és rengeteg rosszsüni!

    Fiatal hegyimanók mentek a királyhoz, hogy a folyó mentén a tengerhez akarnak indulni egy másik manóhegyet keresni. A király megtiltotta nekik, hogy útra keljenek:
    – A tengerpartra?! És aztán?! Onnan nincs tovább út! Előbb keleten és nyugaton is meg kell nézni, van-e ott helye a manóknak.

    Akiket egy tudós tovább küldött egy tanítóhoz a tanító pedig egy dajkához, azok úgy érezték, hogy nevetségessé váltak, mert lépésről lépésre szépen beledöngölték őket a padlóba.
    A hegyimanókat is tovább küldték a miniszterek a szolgákhoz, de azok már nem tudták tovább küldeni a panaszkodókat sehová. Nagy veszekedés tört ki köztük, és tüntetések kezdődtek a miniszterek ablakai alatt. Megszólalt a „Válasszunk egy új királyt!” skandálás is.

    A Mester bezörgött a királyhoz.
    – Te Prap! Tudod hogy már lázadoznak ellened? – kérdezte a Mester vigyorogva.
    – A kémeim jelentették a Királyi Panaszirodákból. Rendkívül idegesítő.
    – Igen, egy lázadás mindig az – komolyodott el a Mester.
    – Nem a lázadozás idegesít, hanem az, hogy Trikka még kicsi és zöld.
    – Ezt nem tudtam követni.
    – Még nem tudja átvenni a helyemet.
    – Szólni kellene a lázadozóknak, hogy pakoljanak össze és induljanak el világgá.
    – Addig se lázadoznak, értem.
    – Nem azért. Menjenek, amerre látnak, nézzenek jól körül, jöjjenek hamar vissza, és mondják el, hol lehet és hová érdemes új manóvárosokat építeni.
    – Dolgozd ki szépen a részleteket.
    – Nagyon szívesen.
    – Holnap reggelre.
    – Akkor én ma éjjel nem alszom? – lepődött meg a Mester.
    – Nem bizony. Sürget az idő. Kapsz egy vödör kávét.

    Másnap reggel elővánszorgott a Mester a Kisterem egyik szobájából. Nagy, fekete karikás szemekkel úgy nézett ki, mint aki benéz.
    – Kidolgoztam – mondta, és feltett egy falitáblára egy papírlapot néhány mágnessel:

    Felfedezőutak tervezése
    Ami lehetetlen: Gyalog mindenfelé, mint amikor a Csodálatos Erdőből jöttek mert:
    1. Nagyon sok manó kell hozzá,
    2. Lassú, mert mindig le kell táborozni, és
    3. Veszélyes, mert egyre kisebb csoportokat egyre dühösebb tüskés disznók vennének körül.

    Ami lehetséges: Járkálógéppel menni
    A gép egy nagy mozgó manóház, tehát nem kell sehol letáborozni, csak megállni vele.
    A négylábú járkáló gyorsan megy, de könnyen felborul. A hatlábú lassúbb, de nem borul fel, nagyon nagy lehet és minden belefér, ami kell. A járkáló is csak egy gép, ami elromlik, a bozótban elakad, a mocsárban elsüllyed, ezért kettő kell belőle. Ha az egyik gép elromlik, mindent át lehet pakolni a másikba és mindenki azzal megy tovább. Úgy kell megtervezni a gépet, hogy:
    Nyolc manó kényelmesen elférjen benne, de
    Négy is elegendő legyen a működtetéséhez. Például
    Két manó felváltva irányítja, hogy folyamatosan tudjon haladni,
    a másik kettő a gépházban van, vagy főz, mos, takarít.

    Legolcsóbb, ha három irányba, és a legtökéletesebb, ha hat irányban indulnak.
    A legjobb megoldás, ha négy irányba mennek észak, kelet, dél és nyugat felé.
    Ez azt jelenti, hogy összesen 32 felfedező kell, és nyolc darab hatlábú gép.

    Északra erdei manók indulnak a Csodálatos Erdő környékére.
    Délre a tengerpart felé hegyimanók fognak menni, új manóhegyet keresni.
    Keletre törpék, nyugatra sárkányok lehetnek, meg kell nézni, mi van ott.

    Azt, hogy ki merre megy, majd eldönti négy vezető. Kell négy bölcs öreg, két erdeimanó és két hegyimanó. Velük megy huszonnyolc fiatal, ebből 14 erdeimanó és 14 hegyimanó. Keverékmanó nem lehet köztük, mert olyan „nem létezik”. Ha mégis nagyon akarna lenni egy olyan, akkor választania kell, hogy mi akar lenni.

    Prap , a király kihirdette:
    – Halljátok parancsomat! Válasszatok ki azok közül, akik világgá akarnak menni, tizennégy hegyi manót és tizennégy erdei manót! Van rá mostantól húsz napotok.

    A Manóhegyi város felbolydult, mint egy méhkas. A Nagyteremben csoportokba verődve nyüzsögtek a fiatal manók, és nézték a hirdetőtáblát, ahol óránként vagy sűrűbben cserélődtek a hírek. Az újság már nem csak reggel és este jelent meg, már volt déli kiadás is belőle.
    Csak a főcímek:
    A leggazdagabb családok döntik el, hogy milyen útvonalon kik mennek
    A járkálógép balesetveszélyes, az utazás az ismeretlenbe nyaktörő
    A legbátrabb, legügyesebb fiatalok fognak menni
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szomb. Feb. 10, 2018 9:40 pm

    – Kaptam egy táviratot. Miért ne bántsam?
    – Azért mert ő küldte a táviratot. A tüzijátékot már csak ritkán használják erre.
    – Persze, mert már nem kell semmire se a távíró.
    – Pedig van olyan. Az újságot öt helyen nyomtatják. Tízezer rőf cipőfűzőt pocsékoltak el arra, hogy ne egy futár vigye a lyukszalagokat a nyomdákba, szerte a városba, hanem dróton menjen a szöveg, ami ugyan tök felesleges. Most öt futár vécét pucol.

    Trikka elment a legtávolabbi újságnyomdába és megnézte közelebbről. Az újságosbódé mellett volt egy Királyi Panasziroda. Az ablaka mellett egy hirdetmény lógott.
    -------
    Amennyiben önnek bármilyen észrevétele van
    a törvényekkel és azok betartásával kapcsolatban,
    vagy kérése-kérdése van a Királyhoz, azt itt
    megteheti egy hivatalos bejelentés formájában.
    -------
    A „királyhoz” után egy beszúrásjel mögé kézzel odaírta valaki, hogy „és a Mesterhez”.
    Trikka átment egy másik újságos bódéhoz és ott is talált egy ilyen királyi panaszirodát. Ez így már nagyon gyanús lett neki. Próbaképpen írt egy bejelentést:
    „Csavargók téma. Felséges Uram, Kedves Prap-király! Mi az oka annak, hogy egy csavargó azonnal kap egy alvókuckót, egy fiatal párnak viszont nagyon sokat kell várni rá? Üdvözlettel: Trikka(Brik,Ticci), mert a Gazolványom most épp nincs nálam”

    Bedugta a kisablakon a papírt, és elköszönt. Meglátott egy fagyizót és bement. Vett valami olajos magvakból és mézből gyúrt színes, vicces figurát Pukkónak, evett egy fagyit, és visszament a Panaszirodához.
    – Mikor kapok választ a királytól és hová? – kérdezte, és közben arra gondolt, hogy teljesen mindegy, mert Prap a rokonságban van, úgyis találkoznak hamarosan.
    – Már válaszolt – mondta a hivatalnok, és mutatott egy papírt.
    – Az hogy lehet? Mikor kapta meg a kérdésemet?
    – Az előbb.
    – Hogyan?
    – Dróton. Ahogy beírtam, azonnal megjelent nála az asztalán egy képernyőn.
    – Kérem azt a papírt!
    – Itt tessék aláírni, hogy átvette.
    --------------
    (A Király szól.) Kedves Trikka, ez azért van, mert egy fiatal pár mindkét tagjának van hol aludnia külön külön is. A csavargó viszont mindaddig rombolja a közösséget, lopással, durva tréfákkal, hangoskodással, a puszta megjelenésével és a szagával, ameddig meg nem kapja azt a helyet, ételt és italt, amire vágyik. (A Király szólt.)
    --------------

    Pukkó vidáman majszolta otthon azt a piros sárkányfigurát, amit Trikkától kapott.
    – Ezek szerint az újságosbódéktól visszafelé is tud menni a szöveg dróton. Ez nagyon érdekes!
    – Igen, ezért a király azonnal tud minden lázadozásról, mert a panaszirodák jelentik neki.
    – A tűzoltóparancsnokság is be van kötve a király asztalára?
    – Tíz az egyhez fogadok...
    – Felesleges, mert szerintem is.
    – Az összes miniszter is. Oda-vissza.
    – Az iskolaigazgató szintén. A tudósok is.
    – Egy valaki biztos nem. A paraszt a tanyán.
    Nevettek.

    Pukkó betanította az utódát, és így kiköltözött a tanyára. Tetszett neki nagyon. Pincéket ásott, persze nem egyedül. Ameddig rajta volt a járógipsz, mások is jöttek és segítettek neki. A pincékben tüzet rakott, és a meleg levegő áramlásokat hosszú csöveken üveglapokkal burkolt palántanevelő gödrökbe terelte.

    Beköszöntött az új esztendő. A pince fölötti dombon álltak kinn a sötétben hárman, és nézték a messzeségben a sziporkázó újévi tűzijátékot. Az öreg paraszt közben motyogott:
    – Szeretettel kívánok mindhármótoknak Boldog új esztendőt: Prap, Zrippa, Brik, Ticci, Krup, Vidda és Brob.
    Trikka megszólalt:
    – Tévedtem. Már ide is elér a távíró. Válaszolni tudunk nekik?
    – Én mindig csak olvasok. Nincs rakétám, mert nem kéne, hogy a kezemben robbanjon.

    Télen, amikor odakint dühöngött a hóvihar, ők hárman a boros pincében babot fejtettek, sálat szőttek, fabútorokat és kapálógépet készítettek, vagy régi újságokat olvasgattak a tűz mellett.

    Tavasszal egyre többen jöttek a Manóhegyből, sok faházat építettek maguknak, és raktárakat, egy bogyópréselőt, tisztító és szűrőkamrákat, aztán egy palackozót, ahol hordókba lehet tölteni a kész savat. Egyszer csak elkezdtek vasutat építeni.
    – Mi ez már? – kérdezte ingerülten a paraszt.
    – Eddig a bogyót vittük le a Manóhegybe, most a feldolgozó üzemet hozzuk ki ide, és csak a kész savat fogjuk levinni a reaktorokba – mondta az egyik építésvezető hegyimanó.
    – Tiltakozom! – ordított a paraszt. – Azért költöztem ide ki, hogy egyedül legyek, és most nyüzsögnek itt ezren. Az egész környék éjjel fényárban úszik, faházak százai, raktárak és boltok, már csak a kocsma és az orvosi rendelő hiányzik!
    – Jé, tényleg! – kiáltott fel egy villanyszerelő és elrohant, hogy készíttessen az üveggyárban egy „Kocsma” és egy „Üzemorvosi Rendelő” világító feliratot.
    – Persze, majd pont egy világító felirattól lesz itt egy kocsma és főleg egy orvosi rendelő! – duzzogott a parasz.
    Éjjel bezörgött hozzá Pilló és Gurp. Keverék manók voltak és testvérek. Gurp egy hegyi manóra hasonlított, Pilló egy erdeimanóra.
    – Mikéne ha az ördög el nem vinne benneteket?! – morogta mérgesen.
    – Két hordó bor. Az egyik hordó bor legyen nagyon finom, a másik nagyon olcsó.
    – Felvertetek az álmomból. Ezért felárat kérek ám. Drága mulatság lesz ez nektek.
    – Üres pénzt adunk érte. Nagyon kell az a bor.
    – Négyezer fitying lesz a két hordó.
    – Értem. Az hordónként kétezer.
    – Meg amit a rosszsüni himbál.
    – Az a fejét himbálja. Mér, nem úgy van, ahogy mondom?
    – Nem bizony. A jó bor a négyezer, a másikat ingyen adom.
    A paraszt visszaaludt.

    A testvérpár szerzett száz poharat és egy mosogatószekrényt. Egész éjjel ácsolták az asztalokat, a polcokat és a padokat, végül odakint egy fapados pottyantóst, és reggel kinyitott a kocsma.
    – Hol van az orvosi rendelő? – kérdezte a paraszt Gurpot a kocsmában.
    – Vallja be, csak azért jött, hogy összekeverjük-e a jó bort és azt a másikat – mondta Gurp.
    – Bevallom, tényleg azért jöttem. Meg ne tudjam.
    – Miért, mi lenne ha megtudná, hogy pancsolunk?
    – Látod ezt a hosszú, vastag botot, végében egy kristállyal? – mutatta neki.
    – Megverne vele? – kérdezte csodálkozva Gurp.
    – Nem. Csak a hasadra mutatnék, aztán nem maradna meg benned még a víz se.
    – Nem hiszek én az ilyesmikben, öreg – röhögött halkan Gurp.
    – Ne ingereld, ne ingereld, mert utána sírni fogunk – suttogta valaki egy függöny mögül.
    – Az öcsédnek úgy hallom, több esze van.
    – Á, dehogy, csak gyávább, mint én. Tegyünk egy próbát!
    – Nem, mert nem szolgáltál rá. A jó bort üvegpohárba öntöd, az olcsót fapohárba, ahogy kell.
    – Adózni viszont nem fogok, mert akkor nem tisztelnének ezek a gazfickók, akik itt isznak.
    – Fogsz adózni. Üres pénzt adtál. Négyezer-ötszázat írtam rá. Négyezer az enyém...
    – Jaj ne! Meg ne tudják, mert oda a rosszhírem!
    – ...ötszáz pedig megy a kincstárba.
    – Hagyjon békén! Menjen innen a dolgára!
    – Hová?
    – A hetvennégyes faházba.

    A paraszt odament és megnézte. Az ablak fölött világított egy felirat.
    ------------------
    74. Üzemorvosi Rendelő és Gyógyszertár
    ------------------
    Az ablakba könyvek voltak kirakva az ápolásról és a gyógynövényekről.
    Az ajtóra ki volt szögelve egy tábla: „Orvos és gyógyszerész még nincs”.
    A paraszt, aki valaha kinn élt a tanyán, de most már egy népes falu volt körülötte, bekukkantott az ablakon. Látott odabent üvegajtós szekrényeket, bennük kötszert, sokféle gyógyszert, egy zsák gipszet és néhány tekercs fáslit. Volt még ott egy asztal, az asztal körül néhány szék, beljebb polcok, egy kézmosó és két ágy.
    – Orvos honnan lesz ide? – kérdezte váratlanul Trikka a öreg háta mögül.
    A paraszt nem rezzent össze.
    – Szerintem ez itt egy csapda. Elbújunk, és kifigyeljük, hogy működik-e.

    Elbújtak és vártak. Jött egy erdei manó orvos nyaralni.
    – Nem! Nem fogok dolgozni! Nyaralni jöttem – mondogatta és közben egyre szűkebb csigavonalban keringett az orvosi rendelő körül, aztán egyszer csak bement, mintha valami varázslat beszippantotta volna oda.

    Eljött a nyár és hosszú tömött sorokban világító szemű szörnyek érkeztek a faluba. Amelyik szörnynek csak az egyik szeme világított, annak megjavították a másik lámpáját, a szörnyek hasából pedig nyaraló manók kászálódtak ki, és sátrat vertek, vagy a faházak padlására költöztek be sok-sok pénzért.
    Pukkó folyamatosan dolgozott, javította a járkálógépeket, és ha nem volt javítani való, akkor is hívták ide-oda, hogy nézze át a járkálókat, hogy amikor azok majd elindulnak, akkor nagy biztonsággal bírják ki a hosszú utat. Pukkó kapott egy csomó pénzt, de rögtön el is költötte, vásárolt rajta sok pótalkatrészt, amit beépített a gépekbe, vagy berakott a gépek szerszámosládájába, pontosan felírva rá, hogy mi az, és mire való.

    Őszre elkészült a vasút. Sokan már vonattal jöttek, vagy mentek vissza a Manóhegyi városba, és volt olyan család is, aki leszállt egy pincében, a Domboldalon Álló Manóházak nevű megállónál.
    Sokszor még késő éjjel is, amikor a paraszt már aludni akart, nagy csörgés-csattogással érkezett egy vonat kirándulókkal, és visszaindult egy tehervonat savas hordókkal megrakodva. Vidám nevetés volt mindenfelé, és egy boldog, nyüzsgő város vette körül azt, aki azért költözött ide, hogy ne találkozzon másokkal.
    – Én innen tovább állok – mondta mérgesen a paraszt Trikkáéknak.
    – Hová? Másik tanyát épít, eggyel távolabb? – kérdezte Pukkó.
    – Úgy bizony. Ott újra egyedül lehetnék, és nyugton hagynának.
    – Meddig? – kérdezte Trikka.
    – Szerinted? – kérdezett vissza az öreg.
    – Ameddig oda nem érne a vasút.
    – Igazad van. Maradok. Bárhová is mennék, jönne utánam a város.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szomb. Feb. 03, 2018 12:56 am

    Trikka megérkezett a tanyára, és ott kimászott egy nagy, négylábú, fából készült szörnyetegből. A paraszt is előjött a házából.
    – Hát a másik hun van?
    – Három nap múlva jön utánam. Ő még nem tudja, de én már igen.
    – És ha közbe jön valami, és mégse jön?
    – Akkor öt nap múlva én megyek vissza hozzá.
    – Miért pont öt nap múlva?
    – Addig birom ki nélküle – pirult el Trikka.
    – De gyönyörű valaki! – jegyezte meg az öreg erdei manó.
    Trikka megijedt.
    – Szólíthatlak édes lányomnak?
    Trikka megenyhült.
    – Persze, ha jól esik.
    – Akkor van öt napunk mindenre. Mit akarsz tudni, édes lányom?
    – Azt, hogy maga miért nem fagy meg télen.
    – Mér, az jó lenne? – kerekedett el az öreg szeme.
    – Nem azért mondom, csak csodálkozom. Mi városiak a domboldalról lemenekülünk a manóhegybe, és a vihar szétrombolja a házainkat, maga meg itt van és semmi baja. Hogy csinálja ezt? Hogy marad meg a háza? Hogy marad egyáltalán életben, amikor jön a rossz idő?
    – Van egy borospincém. Lemegyek, berúgok és átalszom a telet.
    – Most komolyan.
    – Tényleg van egy borospincém. Itt a ház mögött van egy domb, abban van. Én meg benne egész télen. Nézd meg, ha akarod. Talán menjünk be!
    Most jön az, hogy az őseim építették, gondolta Trikka.
    – Nem az őseim építették, hiszen itt csak hegyi manók laknak évszázadok óta, én meg erdei vagyok, de télre beköltöztem, és raktam egy nagy tüzet a középső, a legnagyobb pincébe.
    Ez tud gondolatot olvasni, gondolta Trikka.
    – Nem mintha tudnék gondolatot olvasni…
    Trikka rémült tekintettel nézett maga elé.
    – … de ezt szokták kérdezni mások is, amikor ide jönnek.

    Bementek a pincébe. Egy hosszú folyosón gyalogoltak lobogó fáklyával a kezükben, balra mellettük végig boros hordók, megszámozva egytől huszonháromig. Az út végén egy tűzhely volt a pincében, és rajta pislákolt a tűz.
    – Itt alvókuckók vannak körben, válassz egyet, de ne sokat válogass, mert mind egyforma. Mindegyikben széna van, alvózsákot gondolom hoztál. A polc alatt fedeles éjjeli edényt találsz, a polcon vizeskancsó, pohár és egy zölden világító csodakő van.
    – Pont úgy mint az apám, Brik kuckójában volt kis korában.
    – Én is olvastam ezt tőle. Hoznak nekem mindig újságot vagy könyvet, amikor viszik a bort.
    – A maga nevét megtudhatnám?
    – Nem.
    – Nem?
    – Nem. Amikor a feleségem meghótt, az én nevem is meghótt. Azóta csak egy "Paraszt" vagyok, aki "Kinn él a tanyán".
    – Nem szólíthatom úgy, hogy hé, te paraszt! – mondta Trikka idegesen.
    – Hát úgy ne is, mert a térdemre fektetlek!

    Mindketten nevettek. Az öreg mondta tovább.
    – Gondoltam kiköltözök ide jó messze, ahol nem nagyon járnak, de mégis hasznos vagyok amikor babot, krumplit, répát, hagymát termesztek, aztán készítek jó sok bort, lehetőleg finomat, hogy szívesen igyák.
    – Pedig jönni fognak ide sokan. Van itt ez a rengeteg villanybogyó, és azt legalább százan fogják leszedni. Hogy jutott eszébe pont ez a növény?
    – Nem nekem jutott eszembe. Egyszer csak jött valami Brob – vigyorgott az öreg -, és azt mondta, hogy a testvére, Brik a kislányának zseblámpát akar csinálni, de rendes savat nem tehet bele, mert az gyerek kezébe nem való. Mondjak valami bogyót, aminek nagyon savanyú a leve. Mutattam neki ezt.

    Másnap reggel belevetették magukat a munkába. Trikka üveglapokat szedett elő a járművéből, és ahol a pincéből kijön a meleg levegő, oda ástak egy kis palántanevelőt a villanybogyónak, és leburkolták üveglapokkal. Este megbeszélték, hogyan lehetne itt továbbra is egyedül dolgozni gépekkel.
    Néhány nap múlva reggel Trikka nagyon szomorú volt.
    – Nem jön. Lehet, hogy már nem is szeret. Legalább írna egy levelet. Mit is beszélek? Kár, hogy ide nem jár postás – motyogta csak úgy, maga elé.
    A paraszt nem szólt rá semmit, mert nagyon figyelt valami mást. A látóhatárom felragyogott egymás után két fehér fény. Aztán színes fények látszólag összevissza sorrendben, aztán három fehér és a színes fények ugyanabban a sorrendben még egyszer, végül még egy fehér.
    – Nem tud jönni, mert eltörte a lábát – mondta a paraszt.
    – Az már rég összeforrt – bólogatott Trikka.
    – Megint eltörte – dünnyögte a paraszt.
    – Amennyi esze van... Mi?! Honnan tudja maga ezt? – eszmélt fel Trikka.
    – Az előbb olvastam.
    – Nem is jött ide levél!
    – Nem levél jött, hanem távirat. Nem azt írta, hogy mennyi bor kell és mikorra, hanem azt, hogy nem tud jönni, mert eltörte a lábát valami pu--uk--ko--ó, vagy mi a rák.
    – Nem rák! Ő az én párom. Pukkó.
    – Ez úgy hangzik, mint amikor valaki túl sok babot evett.
    – Ha megkérhetném, amikor itt lesz, ezt ne nagyon említse neki.
    – Nem fogom említeni. Nem úgy vagyok paraszt.

    Trikka gyorsan szép rendet rakott maga körül, bepakolta a cókmókját és egy kis ennivalót a négylábú járkálóba, aztán elköszönt.
    – Megyek egy kört, és ha rendesen működik ez a gép, már indulok is haza. Nagyon köszönök mindent, főleg azt, hogy édes lányának nevezett.

    Trikka ment egy kört.
    – Nem jó – mondta a paraszt. – A bal hátsó lábára sántít a dög.

    Trikka sokat vacakolt vele, mire meg tudta javítani, aztán ment még egy kört.
    – Most már jó, de most meg már setétedik – mondta az öreg szomorúan, mintha csak azt akarná mondani, hogy "ugye maradsz még egy kicsit?".
    – Nem gond, van lámpám, kettő is – mondta nevetve Trikka, ezzel bekapcsolta a lámpákba az áramot, és a világító szemű szörny a vidám utasával a belsejében sietve elindult hazafelé.

    Trikka hazaért.
    Pukkó másik lábán, mint a múltkor, hatalmas gipsz éktelenkedett.
    – Te jószagú galagonyabokor, mi lett veled? – csapta össze a kezét Trikka.
    – A másik lábamat is. Szörnyű!
    – Hoztam neked mézet, szilvát, sült krumplit. Reggel mi legyen veled?
    – A vigyori önkéntes jár hozzám szúrni – mondta Pukkó majdnem sírva.
    – Miért pont ő?
    – Őt már megszoktam.
    – De most már itt vagyok én is.
    – Nem fog örülni neki. Pénzért szúr.
    – Odaadom neki a pénzt és szúrlak én.
    – Nem fog neki tetszeni. Ő élvezi, hogy szúr, és az nekem fáj.
    – Akkor meg orrba rúgom – mondta Trikka mérgesen.
    – Ne bántsd. Azt hittem holnap jössz.
    – Kaptam egy táviratot. Miért ne bántsam?
    – Azért mert ő küldte a táviratot.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szomb. Feb. 03, 2018 12:49 am

    Brik, Ticci, Trikka és Pukkó a bejárat előtt kívül, a függőfolyosóról nézték a Manóvárost. Látták a Nagyterem közepén a hegyi manók összetartozását jelképező tüzet, ami egy kis szigeten lobogott, és körbe azt a sok ezernyi színes világító feliratot, és egy-két fényesebb lámpát itt-ott, ami szépen beragyogta a város minden zugát.
    – Milyen szép! – sóhajtott Brik.
    – És mennyi pénzbe kerül! – csóválta a fejét Ticci.
    – Ne légy már ünneprontó. Én itt voltam kismanó, és emlékszem, hogy milyen sötét volt itt minden. Csak egy-két kristály ragyogott itt-ott, amikor odakint sütött a nap.
    – Ezek is világító kristályok – mondta Pukkó. – Csak ilyeneket már nem lehet találni a bányából kitermelt kövek között. Kohóban, kemencében izzó olvadt üvegben készülnek. Nagy gépsorok törik és szitálják, aztán mit tudom én, még mit csinálnak velük, mert szakmai titok. Akik világító kristályokat készítenek, a vegyészek, ötvösök és üvegművészek közül is csak a legjobbakat fogadják be maguk közé. Mi már csak annyit látunk az egész varázslatból, hogy van olyan üveglap, gömb vagy cső, ami világít, ha villanyt kapcsolunk rá.

    Bementek a gyönyörű, frissen felújított, feldíszített lakásba.
    – Látjátok, ide már nagyon szívesen jövök hozzátok látogatóba. Az a sok szörnyű pici lakás, amit végig jártatok, nem tetszett. Persze a tudományos dolgozat, amit Trikka írt a fiatal párok életéről, nagyon jó lett. A vége viszont ijesztő. Kirajzás, mint a méheknél. A manók szétszóródnak az egész világon, egyes városok, később országok már a saját nyelvükön fognak beszélni, és ahogy most beszélünk, az lesz a ősi, közös manónyelv. Nagyon érdekes, de nem szeretnék olyan sokáig élni, hogy ezt a saját szememmel kelljen látnom – mondta Brik.
    – A tudósok elhiszik, hogy ez tényleg így lesz, legalábbis adtak érte egy aranyoklevelet.
    – Hogy néz ki egy arany oklevél? – kérdezte a nagymama.
    – Fekete papírra nyomtatják arany betűkkel, itt is van, tessék, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a zöldfülűnek az átvevő ünnepséget és diszvacsorán nem kell saját zsebből fizetni.
    – Én aranyoklevelet a járkálógépért kaptam. Terjed a fiatalok közt nagyon. Versenyeket rendeznek és a kórházban már van külön „Lábtörés és Agyrázkódás” osztály is!
    – Mekkora siker! – röhögött Brik.
    – Van olyan változat, ami járni is, futni is tud. Tele van a lába gumikötelekkel és rugókkal, ettől járás közben le-föl mozog, előre, hátra, jobbra, balra billeg, és ha felveszed a ritmusát, akkor nagyon kevés hajtóanyagot fogyaszt, és messzire el lehet vele jutni rövid idő alatt. Kétféle verseny van: ki, milyen messzire jut, és ki tud gyorsabban futni. Lesz akadályverseny is. Gyors futás, hosszú cammogás és dombtetőre mászás. Ez a harmadik érdekes lesz. A reaktor olyankor túlmelegszik, leolvad vagy felrobban.
    – Remélem nem neveztél be.
    – Nem. Én szervezem. Eddig kilenc jelentkező van. A mentősök, tűzoltók is jönnek.
    – Lesz dolguk. Buta játék ez, semmi más.
    – Nem játék. Máshol is használják a motorját. Úgynevezett liftek járnak a város szintjei között, és a vonatokba is be akarják építeni, hogy ne kelljen azt drótkötéllel vontatni lejtőn fölfelé.

    Prap, a király hívatta Trikkát és Briket.
    – A Manóváros villanyszámlája egyre több, és abból a parasztnak a nagyon sok pénze van, de valahogy nem érdekli. Nem akar beköltözni ide télen sem.
    – Pukkó meg nem akar kiköltözni velem oda. Most mi legyen? Győzzük meg valahogy, vagy menjen egy másik pár? A paraszt hogy vészeli át a telet? – kérdezte Trikka.
    – Nem tudjuk. Nem mondja el, és kémkedni nem akarok utána, mert hamarosan úgy is kiderül. Meglepően könnyen beleegyezett abba, hogy kiköltözzetek hozzá. Mit mondtál neki?
    – Azt, hogy segítek abban, továbbra is egyedül tudja gondozni a növényeit gépekkel.
    – Mi van a tüskés disznókkal? Miért nem eszik meg a parasz... szóval a villanybogyót?
    – Egyszerű: Túl savanyú. A parasztot sem tudják bántani. Az ültetvény körülveszi a tanyát, az ültetvényt a tüskés bozót, és van egy mély vizesárok is a tüskés bozót közepén. Ez így lagalább olyan jó, talán jobb is, mint egy villanyos kerítés. A paraszt egy fahidat enged le, amikor mennek hozzá borért, vagy bogyót szüretelni.

    Pukkó a szép, nagy és kényelmes lakásban maradt, Trikka pedig kiköltözött a tanyára. Puszi-puszival váltak el egy időre. Ezt a rövid külön költözést a manóknál az orvos is fel szokta írni olyan pároknak, akik túl sokat veszekednek, de itt nem erről volt szó.
    – Siess vissza hamar! – mondta az egyik.
    – Gyere utánam, amint lehet! – mondta a másik.
    avatar
    wahúr

    Hozzászólások száma : 2623
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Csüt. Jan. 04, 2018 4:41 am

    net
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szer. Jan. 03, 2018 11:53 pm

    – NEM fogok csavargónak beöltözni! – szólt bele mérgesen Pukkó.
    – De igen! – vágta rá Trikka.
    – Nem! – vicsorgott Pukkó.
    – De, százszor – jelentette ki Trikka, és a feje fölött keresztben megfogta saját két fülét.
    – Térjünk vissza a felnőttek szintjére, ha lehetséges – toppantott Brik. – Persze, majd el is hiszem, hogy minden hivatalnok pont úgy bánik veletek, ahogy bármelyik másik fiatal párral. Mindenki tudja, hogy te az a Trikka vagy egy nagyon gazdag családból, aki később király lesz.
    – Parancsba adta nekik Prap, úgy, mint király, hogy pontosan úgy bánjanak velünk, mint bárki mással, mert ez a vizsgálat lényege. Például ha a hivatalnok kap egy kis aprót, előre engedhet a sorban, de csak annyi előnyt kaphatunk, mint bárki más, aki ugyanannyi pénzt adna érte.
    – Még ezt is vizsgáljátok? Ez elképesztő! Különben is: hogy lehet egy csavargó értékesebb, mint egy fiatal pár?
    – Nem tudjuk, azért kellene Pukkónak beöltöznie...
    – Nem! – toppantott Pukkó.
    – És miért nem? – kérdezte kedvesen Brik.
    – Mert előtte húsz napig nem szabad mosakodni, olajos, fűszeres ételeket kell enni, és csúnya szavakat kellene tanulni, hogy jól játsszam a szerepemet.

    Tíz nap múlva összejött a család Zrippa konyhaasztala körül.
    – Mesélj, kicsim! – mondta az öreg manóanyu, Trikka nagymamája.
    – Csúnya és kicsi alvókuckót kaptunk rossz helyen – sóhajtott Pukkó.
    – Ez felháborító! Kérjetek nagyot és szépet – mondta Zrippa.
    – Fogunk, de előbb leírjuk részletesen, hogyan lehet egy ilyen kuckóban élni – mondta Trikka.
    – Miért kaptatok csúnyát és kicsit? – kíváncsiskodott Kritta.
    – Azért, mert nem adtunk elég sumák pénzt annak, aki eldönti, hogy melyik pár milyen kuckót kap, és mikor. Ezer fityinget adtunk, és azt mondta rá, hogy döntsük el, hogy milyen gyorsan akarunk költözni, vagy inkább egy szépet kérük később, mert a pénz mindkettőre nem elég.
    – Tudta az illető, hogy te vagy az a bizonyos Trikka?
    – Persze, de azt is mondtam neki, hogy vizsgamunkát írok a fiatal pároknak kiutalt kuckók elosztásáról, ezért mindennek pontosan úgy kell történnie, ahogy az szokott. Nem nagyon akarta elfogadni, de mondtam neki, hogy értse már meg, hogy ha akarom, már ma este egy gyönyörű lakásban alszom a párommal együtt, de most nem az a cél. Belement a játékba. A műszakváltás után velünk vacsorázott. Borozgatás közben órákig mesélt, és mindent őszintén elmondott erről. Például azt, hogy a legszörnyűbb hely, ahol fiatalok laknak, a szénbánya, mert az büdös is, nedves is. Persze ha jó az alvókuckó, csak annyit veszel észre, hogy egy zárt fadobozba hosszú folyosón keresztül jutsz be, és nem tudsz ablakot nyitni. Éjjel, ha felkapcsolod a villanyt, a legfelső polcon és az éjjeli szekrényen világít a lámpa, nappal pedig a falon világít ablak helyett egy nagy, négyszögletes üveglap, amire egy tájkép van festve ablak helyett.
    – Ha nem tudnak ablakot nyitni, tiszta levegőt honnan kapnak?
    – Az csövön jön addig, amíg bele nem döglik a csőbe valami állat. Éjjel csend van, a zaj viszont nappal szörnyű.
    – Miféle zaj? – lepődött meg a nagymami.
    – Amikor a gépek zakatolnak reggeltől estig és fejtik a szenet vagy a követ.
    – Akkor tényleg csak alvókuckó. Mikor költözhetnek ki onnan? – kérdezte Brob.
    – Amikor a sarkoknál reped a fal és bejön a bűz, vagy nedvesedik a padló, és penészedik minden. Akkor kérnek egy másik kuckót. Ha nem fizetnek lakbért, akkor csak ugyanolyat kapnak, ha jó sok lakbért ad össze a rokonság, akkor azonnal kapnak szebbet és nagyobbat.

    – Ti ketten mikor költöztök egy nagy és szép lakásba? – kérdezte Brik.
    – Amikor már elegendő esettanulmány jött össze. Most még sokat beszélgetünk hasonló módon élő párokkal, mindig másikkal, és másikkal, aztán beszélgetés után rögtön leírjuk, amit mondtak.
    – Remélem nem akarod az összes szörnyű és borzalmas munkahelyet is végig dolgozni húsz naponként máshol és máshol – nevetett Krod bácsi.
    – Hogy ez nekem nem jutott eszembe! – csapott a saját homlokára Trikka.
    – Neee! – nyafogta kétségbeesetten Pukkó. – Muszáj neki ötleteket adni?!
    – Miért, te például hol fogsz dolgozni? – kérdezte Pukkótól Brik.
    – Azt csinálom majd, amit a legjobban szeretek – mosolyodott el Pukkó.
    – Járkálsz ide-oda és kinyitod-becsukod az ajtókat és ablakokat az egész manóvárosban? Mert azt szeretted az iskolában is csinálni.
    – Igen.
    – Most komolyan.
    – Komolyan beszélek. Már készül a lakásunk, és abban nekem lesz egy óriási dolgozószobám. Az egyik fal negyedkör alakú, rajta ezer lámpával. Tényleg ezer, mert hússzor ötven. Látom rajta egyszerre az összes levegő áramlást szabályzó ajtót és ablakot, hogy éppen ki van-e nyitva, vagy be van zárva, és a szélforgókat, hogy merre forognak és milyen gyorsan. Az asztalom félkör alakú lesz, sok száz kapcsolóval, és azokkal nyitok-csukok mindent.
    – És te, mint a zöldség és gyümölcsminiszter szolgája, neked mi a terved? – kérdezte Krod bácsi Trikkától.
    – Ki fogok költözni a paraszthoz, a tanyájára. Kíváncsi vagyok rá.
    – Mire? Vagyis kire? A parasztra? Mi az érdekes rajta?
    – Az, hogy minden télen, amikor megjön a rossz idő, a domboldalról mi pánikszerűen lejövünk ide a Manóhegyi városba, a szörnyű vihar pedig széttépi és szétszórja a manóházakat, közben a paraszt ott marad a tanyáján, és életben marad. Ezt nem mindenki tudná utána csinálni.

    Trikka és Pukkó azt a lakást vették meg, ahol Brik kis korában lakott, még a könyvek nyomtatása előtt. A nagy éléskamrát és a konyhát összenyitották, falakkal, polcokkal és függönyökkel szobákra osztották, a pici alvókuckók és a mosókonyha pedig ugyanolyan maradt, mint régen.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Vas. Dec. 17, 2017 1:21 am

    8.1 Trikka és Pukkó

    - Bérlakás nektek?! Minek?! Akkora házat kaptok, amekkorát csak akartok, vagy a legszebb lakást idelent. Krod bácsi, akarom mondani Krup bitorolja… Upsz! Birtokolja a pénzes láda kulcsát. Kérni se kell, csak halkan szólni, hogy össze szeretnétek költözni – mondta Brik, amikor eljött hozzá Pukkó.
    - Mi sorban álltunk és beadtuk a kérvényt, és most várunk. Így tudjuk meg, hogy a többi fiatal hogy él, mit csinál, és mi fáj neki. Sokat kell várni egy pici alvókuckóra is. Aki azonnal kap egy olyat, az nem a fiatal pár, hanem a csavargó.
    - Te király leszel, neked mindenből a legszebb és legjobb jár!
    - Még nem vagyok király. Az iskolában megtanultam, hogy elvegyülök a többi között, és megnézem ezt az egészet belülről. Most például a fiatal párok életét.
    - Persze, el is hiszem, hogy minden hivatalnok úgy bánik veletek, ahogy bármelyik másik fiatal párral. Mindenki tudja, hogy Trikka vagy és király leszel.
    - Parancsba van nekik adva, hogy pontosan úgy kell bánni velünk is, mint bárki mással, mert ez a vizsgálat lényege. Például ha kap egy kis aprót, előre enged a sorban, de csak annyi előnyt kaphatunk, mint bárki más, aki ugyanannyi sumák pénzt ad, és nem többet!
    - Még ezt is vizsgáljátok? Ez elképesztő! Mondod, hogy a csavargó értékesebb.
    - Nem fogok csavargónak beöltözni – szólt bele Pukkó.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Kedd Dec. 05, 2017 9:20 pm

    Brik meglátogatta az apját az Ősi Manóbarlang pincéjében.
    - Hogy haladsz?
    - Rosszul.
    - Hol akadtál el?
    - A savkeveréknél. A drága réz helyett olcsó szénrudakat használok. A cinkpor beoldódik a savba és közben jó sok villany keletkezik. A savból sós víz lesz, abból kiszedem a sót, megy vissza a kohóba, és újra cink lesz belőle. Nem mérgezi a növényeket, hanem körbe jár, és így már olcsó is.
    - Akkor mi a gond?
    - Lassan készül az ecet. Van egy bonyolult savkeverék, de az meg sokkal drágább. Kellene nekem valami olcsó sav.
    - Mennyi?
    - Irdatlanul sok kell belőle.

    Brik átment Prikkáékhoz.
    - Krod bácsi, mi az, amiből legutóbb rengeteg termett, és olcsón fel tudnád vásárolni?
    - Valami lila bogyó. Lédús és rettentő savanyú. Valami új növény. Jár a nyakamra egy paraszt, hogy vegyem meg tőle. Azt mondja, helyettesíti a citromot és az ecetet.
    - Akkor vedd meg tőle!
    - Dehogy veszem! Van valami szörnyű mellékíze.
    - Hoppá! Tudod mit? Nekem találkoznom kell azzal a paraszttal.

    A paraszt egy erdei manó volt. Kint volt a kunyhója a szabad ég alatt, és télen is ott élt a tanyáján. Nagy, széles, kerek kalapot viselt manósapka helyett.
    - Mikéne havóna?
    - Tessék?! - kérdezett vissza Brik ijedten.
    - Mondom, mikénehavóna?
    - Krod bácsi küldött, lila bogyóért. Ha fel tudom használni, megveszem.
    - Nemköllaz senkinek. Túl savanyú. És csak frissen jó, mert ha leszedik, megkeseredik.
    - Azér csak megnézném. Nem enni akarom. Villanyhoz kell.
    - Hozott valami reaktort hozzá?
    Uppsz! Ez tudja, hogy mi az a villany, gondolta Brik.
    - Persze. Itt van a hátizsákomban. Sok kis üvegcső, ami szereti a gyümölcslevet.
    - Akkó gyűjjön be.
    Brik úgy tippelt, hogy most beinvitálták a házba, és bement.
    - Minek él itt egyedül a semmi közepén? - kérdezte az öreg manót.
    - Hát azt én se tudom, hogy minek élek. Gyerekem nincs, a feleségem meghótt…
    - Így már értem, bocsánat, nem akartam megbántani…
    - Ugyan! Tízévenként kérdi valaki, hogy élek-e vagy halok, oszt az is bocsánatot kér miatta.

    Brik egyre kínosabban érezte magát, és gyorsan a tárgyra tért.
    - Hozza azt a levet, oszt öntsük má! - váltott stílust anélkül, hogy észrevette volna.
    - Hozom, na, de inkább újat kéne préselni, nem?
    - Ahogy goldolja apóka, csak haladjunk.
    Teleöntötték a kis üvegcsöveket valami homályos lével és bekapcsolták a műszereket.
    A lámpa fénye egy darabig kókadozott, aztán kihunyt.
    - Nem lesz itt semmi baj, közvetlenül nem jó, majd egy kicsit fel kell dolgozni – mondta Brik, de nem a parasztot vigasztalta, inkább saját magát.
    - Van öreg is – mondta a házigazda.
    - Ki van? - rezzent össze Brik.
    - Öreg lé. Olyan, ami öt napja áll. Leült a zacc, feljött a habja. Óvatosan leöntjük a tisztát.
    - Hurrá! Egy próbát megér. Ha kiöntöm ezeket, hová?
    - Csak ide a hamuba.
    Brik kiöntögette a kis csöveket, aztán inkább frisseket vett elő, és abba öntötte a másik halványlila, átlátszó folyadékot. Bekapcsolta a műszereket és a lámpát. A lámpa gyönyörűen ragyogott.
    - Győztünk – mondta Brik az öregnek. - Neve?
    - Lilabogyó. Lehet villanybogyó is, ha gondolja.
    - A maga nevét kérdeztem.
    - Talán ha előbb az bemutatkozna, aki gyütt hozzám.
    Hú, de paraszt vagyok, gondolta Brik és elszégyellte magát.
    - Brik vagyok, Krod bácsi egyik rokona.
    - Szóval úri családból jön.
    - Krod bácsi szegény rokona vagyok.
    - Nana! Hallottam én ám a könyvek nyomtatásárul, meg a gőzgéprűl is! Olyan szegény azér nem lehet. Asszem még zseblámpát is talált fel, meg a lyánya királynak tanul, asse ócsó.
    Ez paraszt a bolondját járatja velem, mindent tud rólam, gondolta Brik.
    - Hunnan tud maga mindent rólam? - kérdezte rémülten.
    - Kivetettem kártyán – morogta az öreg.
    - Komolyra fordítva – kezdte Brik, és mindketten elnevették magukat –, megvesszük az összes villanybogyót, mit kér érte?
    - Az egész manóváros villanyszámlájának 1%-át és a jövő évi szerződést ugyanennyi bogyóról.
    - Hát nem szégyellős.
    - Sose vótam az.
    - Na megyek, írok egy szerződést, oszt jövök vissza – mondta Brik.
    - Fölöslegesen ne mászkáljon. Itt a szerződés. Ügyvéd írta.
    Brik elolvasta és egyik ámulatból a másikba esett.
    - Én ugyan kitöltöm a saját nevemre és aláírom, de Krod bácsinak is alá kéne. Nála van a pénzesláda kulcsa, ha meg nem sértem.
    - Kezdő maga nagyon. Krod már számított erre. Fordítsa meg azt a papírt.
    - „Ha Brik megbizonyosodik arról, hogy a terméket fel tudja használni, felhatalmazom, hogy az üzletet megkösse.” Aláírás: Krod – olvasta hangosan Brik.
    - Naugye. Akkor áll az alku?
    - Persze! - bólogatott Brik, és másolni kezdte az iratot még egy példányban egy üres papírra.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Kedd Okt. 31, 2017 10:12 pm

    Letelt a megbeszélt hatvan nap az iskolában. Trikka meglátogatta Lakkut.
    - Letelt a bünti, lehetsz újra a magántanárom – mondta Trikka vigyorogva.
    - Nem vicces. Na milyen volt a kollégium? Van ott valami, amin sürgősen változtatni kellene?
    - Van bizony. Az egyik szint harmada kifejezetten borzalmas. Oda zsúfolódtak össze azok a hegyi manó fiúk, akik nem szeretnek mosakodni. Valamit nem értek: Hogy nem fulladnak meg attól a rettenetes bűztől?
    - Megszokták. A többiek hogy tűrik?
    - Nehezen. Volt egy-két üldözés, erőszakos fürdetés, aztán egy tömegverekedés.
    - Mekkora?
    - Kilenc manófüles.

    Lakku röhögött.
    - Mit röhögsz?
    - Ezek a mai fiatalok harmat gyengék. Az én ifjúkoromban egy ilyen után harminc manófület is visszavarrtak az orvosok. Már a tömegverekedés sem a régi.
    - Inkább mesélj valamit arról, mi történt idekint, mialatt én odabent raboskodtam.
    - Egy furcsa és egy érdekes dolog. A furcsa az volt, hogy sorba álltam a Nagyteremben egy bódé előtt, aminek az ablaka fölött világító betűkkel az áll, hogy „Pénzügy-19” és vissza akartam váltani a Briktől kapott papírt, mert lejárt. Mondták, hogy inkább adnak helyette egy vaslemezt, ugyanis 16384 fitying van rajta. Az nem létezik, mondtam, hiszen Brik csak háromezret írt rá, és azóta már költöttem is róla 1616-ot. Az lehet, mondta a hivatalnok, de pontosan tíz naponkét érkezik rá 3000 fitying, valami Krod bácsitól, vagyis inkább a Krod bácsin keresztül egy cérnagyárból.
    - Tudok róla, a cérnagyár fizeti a tanittatásomat, mert egy óriási megrendelést kaptak Briktől.
    - Mi közöd a cérnagyárhoz?
    - Egymillió rőf cipőfűző.
    - Hagyjuk. Én egy kispályás vagyok, nem értek az ilyenhez.
    - Pedig pont te mondtad, hogy egy királynak nagy léptékben kell gondolkodnia.
    - Én nem leszek király. Tanító igen. Érdekes, hogy nem is kértem, mégis kaptam oklevelet.
    - Az hogy lehet? Mesélj!
    - Láttam a hirdetőtáblán, hogy „Lakku, a legjobb hegyi manó magántanár a legutóbbi tudóstalálkozón megkapta a Tanítói Oklevelet”. Bementem egy tudóshoz, és mondtam, hogy itt valami tévedés van, mert nem kértem oklevelet, és nem vettem részt semmiféle tudóstalálkozón. Azt mondta, hogy az nem számít. Már hogyne számítana, mondom neki, ugyanis az oklevelet nem tudom bekereteztetni, és kirakni a falra. Erre azt mondta, hogy perverz vagyok, ha a hiúságomnak ez viszket, de csak menjek be a mesterhez, persze előre be kell jelentkezni hozzá, és kérjem el tőle. Az oklevél ingyen van, de az átadó ünnepséget és a diszvacsorát a friss okleveles, vagy ahogy nem hivatalosan mondják, a zöldfülű fizeti.

    Trikka vinnyogva röhögött.
    - Nekem ez nem vidám. Kérdeztem, hogy ha nincs oklevelem, akkor mégis hol van. Egy ősrégi díszes könyvben, ahová minden új tanítót beírnak évszázadok óta. Persze azt a könyvet senki nem olvasgatja, csak a történészek. A mai oklevél már csak egy rőf lyukszalag egy gép belsejében, semmi több. Ezzel bekapcsolt egy vetítőt, pörgette jobbra-balra a szöveget, elkérte a Személyi Gazolványomat, és belevéste, hogy Tanító3719.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szomb. Okt. 28, 2017 12:13 am

    Hosszú évek múlva volt egy nagy áramszünet. Az egész manóváros besötétedett, mert fáklyái, gyertyái már nem voltak senkinek, csak a Nagy Tűz, a hegyi manók összetartozásának történelmi emléke lobogott. Az iskolában egyszer csak itt-ott világos lett. Felkapcsolták a halványan égő lámpákat fényesre, és azok újra működtek rendesen.

    Mint kiderült, amikor megszűnt a központi áramellátás, a régi Prom-féle vasszekrények, egyik a másik után újra bekapcsolt. A szakaszoló leválasztotta a manóvárost, az áramfejlesztők pedig tolni kezdték a villanyt az iskola hálózatába. A vasszekrényeket ugyanis a fizika és villanyipari ismeretek tantárgy keretében a tanítók és a tanulók adták tovább egymásnak évről évre, azon tanulták meg a kicsik és a nagyobbacskák a szakma alapjait, amit kellett, javítottak, cseréltek benne, és így működőképes állapotban tartották azokat hosszú évtizedeken keresztül.

    A kórházban egy pillanatra sem szűnt meg az áram, csak egy nagy kattanást hallottak, amikor egy mágneskapcsoló átkapcsolt, hogy a manóváros többi része ne szívja ki a villanyt a kórházból.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Kedd Okt. 24, 2017 11:49 pm

    Trikka és Kritta sok szép színes villanylámpát készített, és bevitték Prikka boltjába, az "Új, Különleges és Divatos cuccok" termébe. Egy újságíró is megnézte, és egy pocskondiázó cikkben kifakadt. "Gyönyörű és méregdrága lakásdísz az a sok haszontalan kacat, amit Krod és Pikka boltjában látunk mindaddig, amíg oda nem ér a vezeték az áramfejlesztőtől az ön lakásához."

    Krod körülkerítette a villanylámpákat egy színes szalaggal és kitett egy táblát:
    "Ezek a villanylámpák csak gyönyörű és méregdrága lakásdíszek mindaddig, amíg oda nem ér a vezeték az áramfejlesztőtől az ön lakásához."
    - Tíz nap alatt csak négyet adtunk el. Nem kell ez senkinek – mondta szomorúan Prikka.
    - A négy az nem nulla – vigasztalta Krod.
    A következő tíz nap alatt eladtak nyolcat.
    Krup járkálni kezdett a vásárlók között a hátán egy generátorral. Bemutatta nekik a lámpákat működés közben. Később háromkerekű kiskocsit húzott maga után, és egy napra ott hagyta pénzért. Volt olyan is, aki meg akarta venni az áramfejlesztőt, és olyan is, aki minden pihenőnap előtti este kérte, hogy nála legyen.

    A következő tíz nap alatt tizenhat lámpát adtak el, és Prikka már vigyorgott, mert az egyik tankönyvből tanult egy kis matematikát.
    - Tíznaponként duplázódik az eladás. Rengeteget fogunk eladni, nem győzi majd az üveggyár.
    - Attól tartok, nem így van. Elmúlik a varázsa a villanynak is. Csak egy játék lesz, mint most a mozi.
    - Egyre többen akarnak ezekkel a lámpákkal világítani, de honnan lesz villany? - kérdezte Brob.
    - A nagypapi épít valamit. Addig is Prom vasszekrényéből. Az iskolában minden folyosóra kettőt, négyet vagy hatot tesz. Kéménybe kötve, hogy ne robbanjon.
    - Elhappolta az üzletet Brik elöl. Megtehette, mert rokona a királynak.
    - Már nem sokáig. A nép új királyt követel.

    Lakku egy tanítási nap reggelén így köszöntötte Trikkát:
    - Be kell költöznöd a kollégiumba.
    - De hát én pont azért kerestem egy magántánárt hogy ne…
    - Hogy mi van?
    - Miért kellene nekem beköltöznöm oda, ha van egy jó magántanárom?
    - Több okból is. Egy: Szeretnék egy kicsit pihenni. Kettő: Meg kell tanulnod hogy vannak szabályok, kötelezettségek, lehetőségek és szokások. Azt is, hogy van verseny, együttműködés és csalás is. Szerezned kell barátokat és ellenségeket. Meg kell tanulnod engedelmeskedni, alkalmazkodni, kérni, elfogadni, megköszönni, hogy később tudj parancsolni. Meg kell figyelned, hogy mi egy iskolában a szép és a jó. Milyen szokások teszik élhetővé, és milyen hibák, hiányosságok, hiábavalóságok és hülyeségek halmozódtak fel benne hosszú évszázadok alatt. Hatvan nap az első próba. Utána átbeszéljük három nap és három éjjel, hogy mit láttál és mit értettél meg belőle.

    Közeledett Prap negyvenedik születésnapja és mindenki a királyválasztásról beszélt.
    Piros sapkás hegyi manók párosan járkáltak a labirintusban mindenfelé, kezükben bádogtölcsérrel és ordítottak:
    - Nem lehet király egy keverék manó! A király egy hegyi manó az ősi törvény szerint!
    Az újságban nap, mint nap új cikkek jelentek meg erről:
    Király bármelyik miniszter lehet, így az ipari miniszter is, függetlenül attól, hogy kiféle-miféle.
    A régi király üzeni, hogy még nem mondott le, a jelölés is, a választás is lázadás.
    A miniszterek dolga a királyválasztás, a népnek ehhez nincs köze.
    A miniszterek nem tudják eldönteni ki legyen az új király, ezért össze kell hívni a szolgákat.
    A szolgák több, mint fele az ipari minisztert jelöli királynak.
    A szolgák nem akarnak keverék manót választani.
    A szolgák mindenkire kiterjedő választást akarnak.
    A miniszterek egy kivétellel támogatják a választás kiírását.

    - A minisztertanács úgy döntött, hogy mindenki szavazhat, aki az iskolában legalább négy osztályt elvégzett – hirdette ki a választási bizottság elnöke.
    - Tiltakozom! - kiabált egy tüntetésen egy koszos és büdös csavargó. - Ezzel nem csak a pici manók, de a magamfajták is ki vannak zárva!
    - Képviseld a magadfajtákat! - szólt be neki egy másik, mire nagy röhögés tört ki.

    Brik hazaért. Előbb Trikka repült a karjaiba, utána Ticci.
    - Mi újság, mesélj! - mondta kórusban mindkettő.
    - A villanykutatóban semmi új, de az utcákon és a tereken mindenki mindenkivel beszélget, vitatkozik, veszekszik. Prap, az ipari miniszter a jelölt, a mostani király az ellenjelölt.
    - Prap, a keverék manó a puszta létezésével felszítja az indulatokat – mondta nevetve Ticci.
    - Jó lenne, ha győzne. Zrippa a felesége. A mi családuk lenne a legfontosabb – mondta Kritta.
    - Már most is mi családunk a legfontosabb. A könyvek nyomtatása, a legnagyobb boltok és raktárak mind a családunké, és bármiből rengeteg terem, azt mindig nekünk adják el olcsón, legutóbb az almát vásároltuk fel – mondta mosolyogva Brik.
    - Az szörnyű volt – fogta a fejét Ticci. - Utána napokig almákkal álmodtam. Azt, hogy menekültem előlük, mert meg akartak enni.
    Nevettek.
    - Miért veszekednek az utcán?
    - Sokan igazságtalannak tartják, hogy csak az szavazhat, aki a négy elemit elvégezte.
    - Pedig jó az így. Sok okos, értelmes kicsi szavazhat, sok buta agresszív felnőtt meg nem.
    - A buta és agresszív felnőttek a leghangosabbak.
    - Főleg, ha bádogtölcsér is van a kezükben.
    Kiírták a választás napját. Trikka duzzogott és morgott, mert még csak harmadikos volt.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Hétf. Okt. 23, 2017 9:45 pm

    Brik egy napra eltűnt, de mielőtt komolyan keresték volna, hazajött.
    - Voltam a királynál és kértem az iskola és a kórház villanyvilágításának a jogát. Azt mondta, szó sem lehet róla, mert nem akarja hogy felrobbanjon az iskola. Először a királyi palotát kell behuzalozni, utána jöhet bármi más. Úgy etikus, ha a király a villanyvilágítást saját magán próbálja ki először.
    - Ez mese! - kuncogott Trikka.
    - Persze hogy az! Látta a múltkor a fényárban úszó nyomdát, és azt akarja, hogy a királyi palota legyen a legszebb. Azt mondta, hogy az iskolában most is világos van. A gyertya illatos, az olajlámpa olcsó. Ezzel persze azt is mondta, hogy a gyertya drága, és az olajlámpa büdös. Kérdeztem tőle, ha csinálok egy olyan villanylámpát, amit nem lehet helyettesíteni olajlámpával, akkor előre vehetem-e az iskolát. Azt mondta, hogy igen, sőt a kórházat is. Van valakinek ötlete?

    Trikka éjjel felébredt, és írni kezdett a kockás füzetébe:
    Micsoda dolog már ez. Gyertyafénynél írok a füzetembe. Az erdei manók azt mondták, hogy szó sem lehet arról, hogy a domboldalon álló manóházban villany világítson, mert az ellenkezne az ősi hagyományokkal. Butaság! Télen fagyjunk meg, mert az őseink nem ismerték a tüzet? Pedig van itt villany, rengeteg. A manóház udvarában áramfejlesztők táplálják a kerítést, hogy be ne jöjjenek a tüskés disznók. A múltkor az egyik tüskés megharapott egy manót, és megvadult. A kerítés kék szikrákkal csapkodta, de hiába, az csak marcangolta a kerítést tovább. Kritta azt mondta erre, hogy sajnos nincs más megoldás, és az áramfejlesztő bódé oldalán kinyitott egy fadobozt. Elfordított benne egy piros fogantyút. Kiiktatta az áramkorlátozót, ahogy később elmondta. A szörnyeteg villant és pukkant egy nagyot. Csak egy elszenesedett csontváz maradt belőle. Szóval lenne itt mivel világítani.

    Trikka egyik délután tollaslabdázni ment. A játék közben gondolkodott arról a villanylámpáról, ami lényegesen több, mint egy olajlámpa. Nehéz dolog. Az olajlámpán például levest is lehet melegíteni. Egy nagy, kéménybe kötött olajlámpa melegíti a falat. A fal túloldalán lehet egy alvókuckó. Úgy tűnik a villany ma még vesztésre áll.
    - Tegnap itt valaki megsérült. Eltörte a lábát. Futkároztak körülötte sokan, és csak jó sokára került elő valahonnan egy orvos – mondta a másik játékos, amikor megköszönte a játékot.
    Egyszerűbb lenne, gondolta Trikka, ha világítana egy lámpa az orvosnál: Eltörte a lábát valaki. Egy üvegcső, benne világító betűkkel. De ki törte el a lábát, és az pontosan hol van? Ha ezer helyen lehet, ezer lámpa kellene az orvosnál. És ha tűz van? A tűzoltónál is lámpák kellenének.

    Trikka, mint annyiszor, éjjel felébredt, gyertyát gyújtott, és írni kezdett a füzetébe:
    Összeállt a kép. Száz részre kell osztani a manóvárost, és minden ilyen kerület közepére, egy fehérre meszelt falra kell két villanykapcsoló: 1.Tűz van, 2.Orvos kell.
    Hosszú drótokkal ezek be lennének kötve öt, tíz vagy húsz tűzoltóságra, ahol orvos is van. A falakon feliratozott lámpák mutatják, hogy hol a baj.

    Lakku elolvasta a naplóbejegyzést, és mosolygott:
    - Csodálatos. Nagyon jól haladsz. Így gondolkodik egy király. Felépít egy rendszert, ami minden egyes manónak a javára válik. Te rég nem leszel már sehol, amikor ez a tűzjelző és orvoshívó még mindig működni fog. Egy matematikus azért kiegészítené azzal, hogy: 3.Más baj van.

    Trikka és Brik bevittek egy rajzot a királyhoz, és széthajtogatták a legnagyobb asztalon.
    - A manóvárost száz részre kell osztani, száz kerület lesz. Húsz kerületenként van egy tűzoltóság mentőorvossal. Minden tűzoltóságon a falon 60 lámpa van, és minden kerület közepén három villanykapcsoló: Tűz van, Orvos kell, Más baj van. Hosszú fémhuzal vezeti a villanyt a kapcsolóktól a tűzoltóságra. Ez az a villanyvilágítás, amit nem lehet helyettesíteni olajlámpával.

    A következő pihenőnapon összejött a rokonság.
    - Ez a király galád módon átvert bennünket – mondta Trikka a vacsoránál. - Egy Prom nevű fickónak már átpasszolta az iskola villanyvilágításának a jogát.

    Brik meglátogatta a Cérnaműveket. A gyáros makacskodott:
    - A cérnagyár nem eladó. Viszont pénzért bármit legyártok neked, amit kérsz.
    - Sok drót kellene és gyorsan. Ha működik, azonnal fizetek. Négy fémszál, külön-külön körbetekercselve például gyantás papírral, az egész egy vászoncsőbe húzva és kívül úgy néz ki mint egy cipőfűző. Az egyik szálon jön a villany, a másik 3 szálon megy vissza.
    - Villany?! A papír és a gyanta meggyullad a fémszálak pedig megolvadnak!
    - Hoppá! Maga meg honnan tud ilyeneket?! Csak nem kísérletezett a villannyal?
    - Mint mindenki. Nem küldtek volna hozzám, ha ez nem így lenne. Krod volt az?
    - Igen ő. Nem sok villany megy a zsinóron. Minden drót csak a gyújtóáramot viszi egy pillanatra.
    - Ezt most nem értem. Jobban meg tudnám csinálni a zsinórt, ha tudnám, hogy mire kell.
    - Tűzjelző rendszer. Százezer rőf cipőfűző kell. Az egész várost be kell huzalozni.
    - Ha tűzjelző, akkor kétszázezer. Minden drótot duplán kell vinni. Biztonsági alapelv.
    - Meg kétszer annyi pénz neked.
    - Igen, kétszer annyi munkáért. Ha rossz a vezeték, hiába nyomkodja a manó a tűzjelzőt.
    - Legyen kétszázezer. Viszont a tűzoltóságokat összekötő vezetékeket ajándékba kapom.
    - Ajándékot nem illik kikövetelni. Alkudj inkább árengedményre.
    - Jó. Nem százalékot kérek. Napi háromszáz fityinget.
    - Mire? - csillant fel a szeme a cérnagyárosnak.
    - Udvariatlan kérdés.
    - Tudok titkot tartani.
    - Trikka tanítására. A magántanár bére. Arra, hogy később király legyen.
    - Upsz! Nem biztos, ezt a titkot meg akarom tartani – mondta a gyáros gonosz vigyorral.
    - Akkor ugrik az üzlet!
    - Hová? Nincs másik cérnagyár, mind csődbe ment. Minden gépet én vettem meg.
    - Minek?
    - Annak, hogy amikor majd nem lesz sehonnan cérna, méregdrágán adjam.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Hétf. Okt. 23, 2017 11:57 am

    Trikka a megbeszélt időben bement Lakku dolgozószobájába, és megkapta az órarendet.
    - Mondd Lakku, tudom, mindenki azt mondja, hogy te vagy a legjobb magántanár, de az erdei manóktól kaptál te tanítói oklevelet? Mert ha igen, akkor tudós is lehetnél. Aztán mester.
    - Nem hiszem, hogy megválasztanának egy hegyi manót mesternek. Továbbá a tanítói oklevél kötelezettségekkel is jár, de én inkább szabad manó maradok. Hagyjuk. Inkább te mondd el nekem, hogy mi érdekel a legjobban – mondta Lakku, és írni kezdett egy kockás füzetbe.
    - A villany érdekel – mondta Trikka. - Az, hogy mitől és hogyan világít egy villanykörte.
    - Egy király nem így gondolkodik. Mi lesz a népeddel, ameddig te a villannyal vacakolsz?
    - Akkor mondd el kérlek te, hogyan gondolkodik egy jó király.
    - Mondom. Van rengeteg mogorva hegyimanó, este csak ülnek a sötétben, panaszkodnak és rémtörténeteket mesélnek egymásnak, pedig annyi gyönyörű mese és szép történet van, ami felemelné őket, csak olvasniuk kellene könyveket.
    - Mi köze ennek a villanyhoz?
    - Az, hogy ha megkérdezed őket, miért nem olvasnak, azt mondják azért, mert drága a gyertya, és büdös az olajlámpa. Nos, itt jön be a képbe a villany. Egy kis világító gömb, ami ingyen van. A manósapkájára csípteti, és olvas. Sokat és szépeket. Szebb lesz tőle az élete. Megváltozik tőle. Mosolyogni kezd. Szebb lesz az országod. Olyan, amiben jó élni.
    - Ingyen villany? Az hogy lehet? Minden áramfejlesztő pénzbe kerül. Sok pénzbe.
    - Persze, csak senki se fogja bekötni, ha fizetni kell érte. Játék marad és megunják.

    Trikka felkelt, megreggelizett, összekészülődött, és bement Brikhez a Villanykutató intézetbe.
    - Apa, te itt mivel foglalkozol?
    - Mint mindenki, aki él és mozog, én is áramfejlesztőt és lámpát készítek.
    - Ez hiba. Neked valami mást kellene kitalálni. Ők ugyanis teljesen megfeledkeznek arról, hogy a kettő közé kell valami drót. Továbbá kapcsolók, csatlakozók, rengeteg fadoboz, sok vasszekrény, és néhány kapcsolóterem.
    - Ez honnan jutott eszedbe?
    - Mondtam a tanáromnak, hogy engem is érdekel a villany, és szeretnék vele kísérletezni.
    - Gondolom Lakku örült neki, és lelkesen magyarázni kezdte.
    - Nem igazán. Csak a fejét csóválta, és azt mondta, hogy egy királynak más a dolga.
    - Nem foglalkozhat egy király a villannyal?
    - Dehogynem. Pont az ő dolga az, hogy honnan lesz kétszázezer lámpa, tízmillió rőf drót, öt nagy reaktor és ingyen villany a legszegényebb hegyimanóknak.
    - Akkor súgd meg nekem, hogy szerinted mi a dolgom.
    - Vegyél egy cérnagyárat.
    - Miért pont egy cérnagyárat?
    - Most kell cérnagyárat venni, mert most olcsó. Senkinek sem kell cérna, mert a ruhákat a legújabb bolond divat szerint nem szövik és varrják, hanem préselik, festik és ragasztják, mert az gyorsabb. A cérnagyáros a kocsmában részegen azt mondta, hogy eladja a gyárat, és ha nem veszi meg senki, akkor fel fogja gyújtani. Mire a csapos se szó, se beszéd fogott egy nagy, piros fémpalackot, kinyitott rajta egy szelepet, és beterítette a cérnagyárost tűzoltóhabbal.
    - Mennyi lenne ez a cérnagyár?
    - Százezer fitying. Most mit nézel? Az üveggyár félmillióba került.
    - Az üveggyárban világító gömböket és fénycsöveket készítünk, egy-két év alatt behozza az árát. A cérna meg, most mondtad, senkinek se kell. Minek nekem cérna?
    - Nem cérna kell, hanem drót. Ott az a sok tekercselő és fonógép, a rengeteg gombolyító és spulniforgató szerkezet, azokat alig kell átalakítani hozzá.
    - Te tudsz drótot készíteni? - kérdezte csodálkozva Brik.
    - Senki se tud. Bízd rá a cérnagyárra, csak mondd el nekik pontosan, hogy mire van szükséged.

    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Vas. Okt. 22, 2017 6:25 pm

    Megszólalt egy csengő, mert a postás hozott egy csokor virágot. Cilla küldte Briknek, és Ticci sikítófrászt kapott tőle. Kiderült, hogy csak azért sikít, mert Brik össze vissza puszilgatta őt… szennyvizes fejjel.

    7.5

    Trikka ébredezett a szobácskájában egy domboldalon álló manóházban. Nyújtózkodott, ásított egyet, és még jobban befúrta magát a piros pöttyös takarója alá. Szerette ezt a manóházat nagyon. Visszaemlékezett arra, amikor még hegyimanóként kellett élnie, és ahogy egyre többet olvasott a csodálatos erdőben a manófészkekben lakó erdei manókról, úgy érezte, beteg dolog odabent kuksolni a sötétben egész nap.

    Eszébe jutott hogy ma nyugodtan alhat tovább, mert pihenőnap van, és nem kell iskolába mennie. Iskolába? Nem is jár oda. Jó messze van az innen, és munkanapokon ott kellene aludnia. Ez a kollégium, vagy mi a manószomorító, ami mostanában jött divatba, nem tetszett neki, de végül is sikerült kicseleznie azzal, hogy amikor eljött a beiratkozás ideje, felkereste Lakkut.
    - Hát téged meg mi szél hozott? - kérdezte Lakku.
    - Iskolába kellene járnom.
    - Nosza!
    - Arra gondoltam, inkább keresek egy jó magántanárt. Mondj egyet!
    - Magántanárt? Minek neked magántanár?

    Trikka arra gondolt, hiába is emlegetné a kollégiumot, hogy miért nem akar beköltözni oda, ez csak rossz irányba vinné el a beszélgetést. Jobb ötlete támadt.
    - Király akarok lenni. Egy leendő királynak magántanár kell. A legjobb magántanár.
    - Nos, azt hiszem, de kérdezz meg másokat is, hogy… én vagyok a legjobb.
    - És vállalnád? - csillant fel Trikka szeme.
    - Pénzért bármit.
    - Komolyan kérdeztem.
    - Komolyan mondtam.
    - De hát nekem nincs pénzem.
    - Erről van szó.
    - Akkor nem lehetek a tanítványod?
    - Mondom, hogy kérdezz meg másokat is.
    - Hát jó. Akkor apát és Krod bácsit fogom megkérdezni, hogy mennyi pénzt adnak erre.
    - Helyes! Én is pontosan így gondoltam.

    Brik bement Lakkuhoz és megkérdezte:
    - Mégis mennyit kérnél Trikka tanításáért?
    - Másfélmillió fityinget.
    - Bolondgombát ettél?! Az három üveggyár!
    - Akkor nagyon szerencsés vagy, mert áron alul jutottál hozzá. Ennek viszont ennyi az ára és kész. A bolondgombát meg majd akkor kérdezd, ha kevesebbért vállalom. Ez a teljes összeg az egész oktatási időszakra, amíg Trikka nagykorú nem lesz.
    - Hoppá! Ez naponta csak… háromszáz fitying. Amúgy honnan van neked ekkora arcod?
    - Onnan, hogy én már kineveltem egy ipari minisztert. Aki most pont király akar lenni.
    - Na, jó! Kapsz naponta háromszáz fityinget. Itt az első tíz nap - mondta Brik, és elővett egy papírfecnit. Ráírta, hogy háromezer fitying, a saját nevét, a Személyi Gazolványának a számát, a lejárati időt, az aznapi dátumot és aláírta.
    - Szerinted ez pénz? - kérdezte Lakku.
    - Szerintem az, de ha nem hiszed, kérdezd meg a Pénzügyminisztériumot!

    Lakku a Nagyteremben sorba állt egy fabódé előtt. A fabódé ablaka felett egy felirat volt: „Pénzügyminisztérium-19”. Sorra került, és bedugta a kisablakon a papírt. A hivatalnok hegyimanó elvette, keresett valamit egy könyvben, aztán aláírta, lepecsételte, és visszaadta Lakkunak.
    - Következő! - üvöltötte, mire Lakkut kilökték a sorból egy „Bocsánat” szó kíséretében.

    Lakku bement egy boltba. Kért egy csomag mogyorót, és próbálta kifizetni a papírral.
    - Túl nagy pénz, nem tudok belőle visszaadni – mondta a boltos, és beírt valamit egy kockás füzetbe, aztán egy vasdoboz billentyűzetén számokat gépelt be, kettőt tekert egy fogantyún, a dobozból kijött egy rövid lyukszalag, a boltos letépte, és odaadta Lakkunak a mogyoróval együtt.
    Lakku döbbenten bámulta a papírt és a lyukszalagot. Rájött, hogy körülötte a világ túl gyorsan változik, és ideje kissé összekapnia magát, ha királyt akar nevelni Trikkából.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    3.2

    Témanyitás by _FK on Pént. Aug. 04, 2017 10:18 pm

    – Na milyen volt alvás közben tanulni? – kérdezte az iskolában a barátnője.
    – Egy rémálom. Illetve nem is egy, hanem öt. Akarom mondani egy rémálom és négy másik. Alig találtam vissza ide a Domboldalra. De most már legalább értem, hogy mi az a rekurzió. Képzeld, ha beragadtam volna a hegyi manók közé!
    – Akkor legalább megtudtál volna róluk egy-két dolgot.

    3.2 Pikka hegyimanót keres

    Pirka megnőtt és dajka lett, később tanító, és továbbra is mindent gyűjtött a hegyi manókról. Könyveket, naplókat, dalokat, közmondásokat.
    A történeti levéltárban volt egy mellszobor. Egy manófej, a nyaka, a két válla, meg valami tartó. A tábla szerint egy hegyi manót mintázott, de a tudósok csak azt hajtogatták, hogy az egy erdei manó, durva születési rendellenességgel, mert túl nagy szemei és túl kicsi fülei vannak.
    Pirka meg akarta szerezni ezt a szobrot, hogy megvizsgálja. Bevitt oda agyagot, gipszet, papírt és festékeket, és elkezdte nagyon pontosan lemásolni. Mint később elmondta, a legkényesebb művelet az utolsó mozzanat volt: Az eredeti és a másolat kicserélése.
    Három tudós hagyta jóvá ezt a lopást azzal, hogy határozottan állította, Pikka tökéletesen másol, mert az eredetit képtelenség a másolattól megkülönböztetni.
    Pirkának már rémálmai voltak hegyi manókról, de lassan megszokta őket.
    - Valami misztikus varázstárgy kisugárzása okozza az álmaidat – tippelt a barátnője.
    Pirka otthon titokban elkezdte szétszedni a szobrot. Aztán borzalmasat sikoltott. Kitta berohant hozzá. Kiderült, hogy a gipsz-papír festék szobor fejében igazi csontkoponya van. Szétszedték, szépen megmosták a koponyát és visszavitték a tudósok közé, azok meg a falig hátráltak, és háromnapos hideglelést kaptak tőle.
    – Abban a szoborban volt, amit innen loptam.
    – Nem loptál te semmit, ott a szobor!
    – Az egy másolat! – kiáltotta Pirka. – Én magam készítettem. Eljárást kérek magam ellen.
    Kitűzték a tárgyalás napját, de addigra a szobor eltűnt. A tudósok megesküdtek rá, hogy a szobor soha nem is létezett. Pirka csak állt ott, és nézett ki a fejéből. Felmentették a vád alól.
    Egyetlen tudós sem állt mellé, mert kikezdhetetlen dogma volt a rendszerükben, hogy „A hegyimanókról szóló mendemonda csak mese, és aki mást állít, annak elment az esze”.

    Pirka sokat volt felfedező úton. Ment, amerre látott, de ő nem a Még Csodálatosabb Erdőt kereste. A hegyek közé akart menni, és megnézni, hogy mi van a barlangokban.
    – Mi lenne? Lassan ölő gáz, méges pók, és csörgő kígyó – nevettek a többiek.
    – Ezt a csörgő kígyót most találtad ki! – duzzogott Pirka.
    – Nem, egy szöcske mondta, hogy egy másik világban van olyan.

    Kabbó temetése után Kitta ki se dugta az orrát a domboldalon álló manóházból, ahol továbbra is felfedezőutakat tervezett.
    – Anyu, lenne egy nagy kérésem.
    – Nem! – mondta Kitta, és fel se nézett abból a könyvből, amit olvasott.
    – Még azt sem tudod, hogy mit akarok kérni – duzzogott Pirka.
    – Azt, hogy egy csoportot küldjek a hegyek felé – vigyorgott Kitta a lányára.
    Pirkának elkerekedett a szeme.
    – Honnan tudod?
    – Mindenki ismeri a mániádat.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    3.1.1. Az erdeimanók a Csodálatos Erdőn kívül (Cilikének egy kis agymenés)

    Témanyitás by _FK on Vas. Júl. 30, 2017 12:24 am

    3.1.1.
    Pirka bebújt az ágyába a Domboldalon Álló Manóházban, és a feje alá tette a matematika könyvét, hogy másnapra alvás közben megtanulja a leckét. Ez volt a legújabb divat. A tanárra az órán nagyon figyelni, a házi feladatot gyorsan megírni, a tankönyv éppen megtanulandó oldalait egyszer elolvasni, aztán azonnal alvás.
    - Szuper, lustáknak való. Könnyen és erőfeszítés nélkül lehet tanulni – mondta az egyik menő manó, aki rossz tanuló volt, mégis nagyon népszerű.
    - Hülyeség, nem lehet alvás közben tanulni – mondta az öreg tanító.
    - Nem hülyeség, de neked ez nem fog menni, különleges képesség és sok gyakorlás kell hozzá – csóválta a fejét egy felsőbb éves.
    - Próbáld ki, aztán mondd el nekem, milyen volt – kérte egy barátnője.
    Pirka elolvasta a leckét. Rekurzió. Kimondani is szörnyű, nem hogy megtanulni. Eloltotta a kis lámpát, és várta, mi lesz. Elaludt és azt álmodta, hogy egy sátorban van felfedező úton, lefekszik, elolvassa a könyvéből, hogy mi az a rekurzió, aztán bebújik az alvózsákba, a feje alatti párnás rész alá teszi a könyvét és elalszik. És akkor elkezdett álmodni arról, hogy egy manófészekben van, sötétedik, ezért gyorsan elolvassa a könyvéből a rekurzióról szóló részt, és már alszik is.
    Álmában teljesen sötét volt, kitapogatta maga mellett a falat, érezte a mészkő sziklát. A szűk alvókuckó túloldalán ugyanúgy. Az alvózsákot széna vette körül. Megérintette a saját fülét, és az túl kicsi volt, mert álmában hegyi manóvá vált.
    Felsikoltott, és felébredt.
    A manófészekben volt. De az nem lehet. Már nem lakik senki manófészekben. A könyvem eltűnt. Biztos a sátorban maradt. De onnan hogy jöttem ide? Sehogy Elaludtam. Csak álmodom ezt az egészet. Hé, fel akarok ébredni!
    Felébredt, és a sátorban volt. A könyve sehol. Matematika. Rekurzió. A Domboldalon álló manóházban tettem a fejem alá, ahol ágyban alszom.
    Felébredt a Domboldalon álló manóházban, és kivette a párnája alól a könyvét.
    - Na milyen volt alvás közben tanulni? - kérdezte a barátnője.
    - Egy rémálom. Illetve nem is egy, hanem öt. De mostmár legalább értem, hogy mi az a rekurzió.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Erdeimanó 2.5.6.

    Témanyitás by _FK on Vas. Júl. 23, 2017 7:28 pm

    Egyszer csak történt egy baleset. A fekete növény, amit a Cirrpakktól, a nagy beszélő szöcskétől kaptak, elveszett. A fekete, nagy levelű növény teljesen ki volt nyílva, és a pótszöcske szorgalmasan hordta oda a villanyos lándzsákat, hogy azokat feltöltse villannyal. Hirtelen jött egy nagy szélroham, elkapta a növényt és zsupsz, már vitte is magával. Később kiderült, hogy mások látták, ahogy úszik a folyón a tenger felé. A szöcske rögtön utána ugrott, és nem került többé elő.
    – Kabbó, óriási baj történt! Nem tudjuk többé feltölteni a lándzsákat! Minden sátorvárosba be fognak zúdulni a tüskés disznók. Menekülhetünk vissza, fel a manófészkekbe.
    – Lassabban és még egyszer. Mi a baj pontosan?
    Tannó elmondta, hogy elveszett a nagy, fekete növény.
    – Hozz egy olyan lándzsát, amiből kifogyott a villany.
    Tannó elfutott, és nemsokára jött vissza.
    – Gyere velem – intett neki Kabbó és elindult. Kimentek a Domboldalon Álló Manóházból, a villanyos kerítéshez. Kabbó a kerítés két fémhuzalja közé bepattintotta a lándzsát ott ahol egy lándzsának a helye volt, hogy a lándzsa táplálni tudja a kerítést.
    – Ennek semmi értelme – mondta mérgesen Tannó. – Az egyik lándzsa kifogy, miközben feltölti a másikat. Azt hittem, valami igazi megoldást találtál a bajra.
    – Menjünk tovább, és nézzük meg, hogy mi tölti most a lándzsát.
    Mentek tovább a kerítés mentén oda, ahol néhány fapados pottyantós állt egymás mellett a hátsó udvar végében. Kabbó kinyitotta az egyiket.
    Sok-sok uborkás üveg volt benne, szorosan egymás mellett a polcokon, minden üvegben vaslemezek és rézlemezek voltak és köztük valami vászon, hogy ne érjenek össze a fémlemezek az üvegen belül. Erős ecetszag terjengett, és az üvegekből fémhuzalok ágaskodtak ki. Szépen össze voltak drótozva egymással, sorban úgy, ahogy azt az iskolában tanítják, mint savas-fémes villanyos áramfeljlesztőt.
    – Ez… ez már a mienk! Ezt nem a szöcske adta, ezt mi manók készítettük, nem?
    – Na erről van szó. Úgy, hogy ne ess pánikba, és mondd el ezt a többieknek is.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Erdei 2.6

    Témanyitás by _FK on Vas. Júl. 23, 2017 5:00 pm

    Hirtelen nagyon sok sátortábor lett, és rengetegen akartak felfedező útra indulni. A tudósok nem engedték, hogy bárki ész nélkül nekivágjon az ismeretlennek. Kötelező orvosi vizsgálat és felvételi után lehetett az iskolában felfedezőnek tanulni, és le kellett belőle vizsgázni. Az utakat meg kellett tervezni. Kitta és Tannó munkahelyén már a falak és a plafon is tele volt rajzolva, és nagy szekrények teltek meg számozott papírokkal.

    2.6 Kabbó élete alkonyán
    2.6.1.
    Egyre több és több sátorváros épült, és a nagyobbak kezdtek önellátóvá válni. A felfedező utak tervezése bonyolult lett, és minden terv nagyon szövevényes, mert az egyik út még véget sem ért, már elkezdődött a másik. Egyes táborhelyek állandó településsé váltak, de ezeknek az úgynevezett városoknak még csak számuk volt, nevük nem, és ha jött a tél, teljesen lebontották azokat, viszont a következő tavasszal pontosan ugyanoda építették fel.
    A domboldalra nem épített senki több manóházat, pontosabban ezek a manóházak óriási raktárak és csomagolóüzemek lettek. A csomagolóüzemben az ennivalót szárították, aszalták és préselték, és csak utána csomagolták. Ebből az ennivalóból egy manó már 40 napi mennyiséget is el tudott vinni a hátizsákjában, és ha négyen toltak egy szekeret, fejenként 60-100napit is. A sátorvárosokban ezért megteltek a raktárak ennivalóval.

    Minden fiatal felnőtt manó vándorolt, és kereste a Még Csodálatosabb Erdőt. Az új felfedezőutak már városokat érintettek, és minden városban az egyik sátor bejárata fölé kiszögeltek egy olyan táblát , hogy „Orvosi Ügyelet” mert benne orvos, ápoló és gyógyszerész lakott.
    A legnagyobb és legszebb sátor mindenhol az iskola volt. Mit keres egy iskola egy sátorvárosban? Sok pár indult felfedező útra, olyanok is, akiknek kis manójuk volt, és azok is útnak indultak, akik nem tudták kire hagyni a picit.
    A tanítók és a tudósok először agymenést kaptak attól, hogy a felfedezők pici manókat is hurcolnak magukkal, de hamar beletörődtek, és igyekeztek hozzá jó képet vágni, mert a legnagyobb sátorvárosok már semmivel sem voltak rosszabbak, vagy kényelmetlenebbek, mint a Csodálatos Erdő. Az iskola mellé felépítettek egy „Gyermekorvosi Ügyelet”nevű sátrat is.

    2.6.2.

    Kittának és Mokkónak egy csúnya kislánya született, Pikka.
    Pici manó korától kezdve érdeklődött minden iránt, ami a hegyi manókról szólt. A többiekkel hegyi-manósat játszott, a felnőttektől a hegyi manókról kérdezett, de hiába, a vége mindig az lett, hogy elmodták neki a „hegyimanókról szóló mendemonda csak mese” kezdetű mondókát.
    Pikka a többi kismanónak annyit beszélt állandóan a hegyi manókról, hogy azok már szétszaladtak és elbújtak, amikor látták hogy jön.
    – Vigyázz, mert így egyetlen barátod sem lesz! – szólt rá Kitta.

    Pikka születésnapján meglátogatták Kabbó nagypapát.
    – Már iskolába járok, de nincsenek barátaim.
    – Ez szomorú – mondta Kabbó.
    – Nem, ez csak annyit jelent, hogy engem csak a rokonaim szeretnek, idegenek nem.
    Minden a szokásos módon zajlott Pikka következő születésnapján, de amikor a többiek labdázni mentek, ő pedig a nagypapával maradt, Kabbó megmutatta neki azt a könyvet, amit még Tannitól kapott kis korában. Elkezdték együtt olvasni.
    „Az Óperenciás tengerbe ömlő folyó partján, a tengertől nem messze, egy hegy belsejében manócskák éltek. A hegy belül nagyon szép volt, rengeteg apró barlang… ”
    Pikka kapott Kabbótól egy masnival átkötött és virágokkal feldíszített nagy, színes dobozt, benne azt a bizonyos könyvet, és egy kis vaslemezt:
    „Olvasójegy312” és alatta kisebb betűkkel:
    „Korlátlan belépési engedély a könyvtárba”

    Pikka sokszor bement a könyvtárba és ott eltűnt. Nem is nagyon keresték addig, amíg egyszer a takarítók véletlenül rá nem zárták a könyvtárat.
    Mindenütt keresték, és végül a szomszéd teremben a Történelmi Levéltárban találták meg.
    – Hogy szöktél át ide?
    – Csak akkor mondom meg, ha ide is kapok egy belépési engedélyt.
    – Tudósok közé? Egy kismanó? Az lehetetlen!

    Kabbónak elárulta, amit Tannitól tudott meg. Volt ott két nagy szekrény egymásnak háttal. Egyik a könyvtárban volt, a másik a levéltárban. A tudósok késő éjszakáig dolgoztak, a könyvtárosok pedig reggelitől vacsoráig. Ha egy tudósnak vacsora után kellett egy könyv, meg kellett várnia a reggelt.
    Ezek a tudósok nem szerettek várni. A két szekrény közé ajtót vágtak, és átszökdöstek a könyvtárba könyvekért, amiket reggelre pontosan ugyanoda vissza is tettek mindig.
    A titok feledésbe merült, amikor a tudósok a levéltárban kaptak egy táblát, a táblán egy szöget, a szögön egy kulcsot, és alatta egy füzetet, amibe be kellett írniuk, hogy melyik tudós mikor ment be a könyvtárba, melyik könyvet hozta ki, és mikor vitte vissza.

    Pikka megnőtt és dajka lett, később tanító. Saját nevét Pirkára változtatta, hogy hegyi manós legyen, és továbbra is mindent összegyűjtött a hegyi manókról. Könyveket, naplókat, dalokat, közmondásokat, sőt még egy koponyát is hurcolt magával, amíg el nem lopta tőle valaki.

    2.6.3. Hosszú évek teltek el.
    A domboldalon álló manóház legnagyobb és legszebb termében az öreg Kabbó írta a naplóját, és közben bámulta a falat. A falon egy óriási térkép volt. A Csodálatos Erdő egy nagy zöld folt, abból indult egy kék szalag, az jelenti a folyót. Az erdő mellett egy piros pötty, az a manóház, ahol Kabbó nézte a térképet, innen ágaztak szét piros és fekete vonalak.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    7.3 Az ősi manóbarlang folytatás

    Témanyitás by _FK on Csüt. Júl. 20, 2017 12:12 pm

    - Nem is nyalogattam! -tiltakozott Prom. - Az üvegnek nincs íze.
    - A sónak viszont van – vigyorgott Kritta.
    - Na jó, tényleg megnyaltam, mert úgy el lehet dönteni, hogy só, vagy üveg.
    - Nem lehet sóból, ha víz ment volna benne.
    - Nem tudtam, hogy vizet kell beletölteni. Ha tudtam volna, nem nyalom meg.

    Brob jött, csillogó szemekkel.
    - Találtam valamit. A hegy napos oldaláról befelé indult volna egy hosszú cserépcső, belül kormozott papírral bélelve. Ennek a folytatása a hosszú üvegcső, belül víz, ami az Ősi manóbarlangban, a királyi palota tornyának tetejével egy vonalban ért volna véget. A torony leomlott, mert nem bírta el annak az óriási kristálynak a súlyát, amit fel akartak cipelni oda.
    - És mit találtál?
    Azt a helyet, ahová évente egyszer, a gonosz király születésnapján, egy rövid időre besüt a nap. Onnan indult volna az üvegcső, tele vízzel. A király, gondolom, varázsszavakat óbégatott volna, mire felragyogott volna egy gyönyörű kristály a királyi palota tetején. Szánalmas! Ekkora munkát beleölni egy kis bohóckodásba – csóválta a fejét Brob.
    - Rájöttem! - szólalt meg az erdei manó régész-történész.
    - Mire?
    - Arra hogy mibe halt bele a király. A születésnapja előtt egy nappal azt ismételgette, hogy felhők, felhők, gonosz, rusnya, fekete felhők. Egyre jobban dühöngött, és egyszer csak meghalt. A csodatévő szerkezete ugyanis, ami a hatalmát erősítette volna, csak akkor működött, ha a cső végén besüt a nap.
    - Szóval bolond is volt, nem csak gonosz.
    - Igen, és főleg azért volt bolond, mert tíz nappal a nagy tavaszünnep után, minden évben hosszú évekig derült ég volt, és ragyogó napsütés. Ha akkor nem üti meg a guta, és a játékszere mégis megépül, tökéletesen működött volna.
    - Ezt honnan tudjuk?!
    - Régi könyvekből. Az eső, a szél és a napsütés, tehát az időjárás évszázadok óta pontosan le van jegyezve. Meteurulógusok mindig is voltak a királyi családok körül... (nagy röhögés körbe) most mi van?!
    - Szerintem mete-orológust akartál mondani.
    - Miért, nem azt mondtam?(még nagyobb röhögés) Na ne szórakozzatok már velem!
    Brob intett a többieknek, hogy ne csúfolják tovább a tudóst, és összefoglalta:
    - Akkor tehát rájöttünk, hogy mi lett volna ez a sok cső, te pedig arra, hogy mitől halt meg az a király.
    - Igen, mert eddig mindenki azt hitte, hogy megmérgezték, pedig csak megpukkadt mérgében.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    7.3 Az ősi manóbarlang folytatás

    Témanyitás by _FK on Szer. Júl. 19, 2017 4:04 pm

    - Csak egy nagy tükröt visz le, aki lemegy, a lámpa itt marad.

    - Mondd, mit látsz?
    - Nincs itt senki, csak nagyon nagy üveg vagy kistályrudak vagy hengerek, először én is azt hittem, világító szemű szörnyek, de csak furcsán csillog rajtuk a fény. Nem látni rendesen, mik ezek, mert sötét van, és ha odavilágítok, hiába látom, nem értem, hogy mit látok.
    Amikor odaért, hogy „világító szemű szörnyek”, a hegyimanóknak vacogni kezett a foga.
    - Mi van? Fáztok? - kérdezte az egyik erdeimanó régész, mire a többi erdei manó kékült a visszafojtott röhögéstől.
    - Húzzatok fel, mert itt elviselhetetlen bűz van, jól ki kell szellőztetni, vagy leengedni csövön friss levegőt.
    Elkezdték húzni felfelé.
    - Ne hintázz! - kiabált le az egyik.
    - Nem direkt csinálom – hallatszott a lyukból.

    Brik bement a kórházba.
    - Szerinted mik lehetnek csillogó fényes izék?
    - Már nyomon vagyok – mondta a régész manó, akinek a belsejében is összetört valami és az lassan gyógyult. - Hozattam egy csomó könyvet, és az egyikben van rá utalás. Rengeteg üveg csövet hordtak ide le egy király halála után, mert nem tudtak rájönni, mire való. A raktárnak két bejárata is volt, de az egyiket befalazták, a másik beomlott.
    - Talán egy másik könyvben van erről valami, nem?
    - Semmi.
    - A királyról esetleg?
    - Szigorú, kegyetlen királya volt ő a hegyi manóknak. Testőrsége mindenkit megvert aki, csak egy rossz szót szólt a király és az úgynevezett barátai ellen. A barátai persze címeres gazfickók voltak. A király halálát a nép megünnepelte, mert azt hitte, vele együtt bukik a rendszer is. Nem így lett. Az még negyven évig kitartott, miközben a barátai harcoltak egymással, és a négy-öt marakodó család minden tagja vágott fülű lett. Sötét egy korszak volt.

    Kritta talált egy könyvet, egy olyat, amit senki se tudott elolvasni mert titkosírással volt írva (hogy ezek a hegyi manók milyen gondosan őrizgetik a család szégyenét, hogy aztán amikor az utolsó olyan is meghal, aki még el tudta olcvasni, végleg feledésbe merüljön mondta egy erdei manó tudós). A könyvben rajzok voltak, és Brob megértette az egyiket.
    - Azt már tudom, hogy üvegcsövekről szól, és víz volt, vagy víz lett volna benne. Olan víz, ami nem folyik sehova. Itt vesztettem el a fonalat. Óriási munkávanl készítettek valamit, aminek semmi értelme.
    - Meg kellene fejteni ezt a titkosírást.
    - Próbáltuk, nem megy. A betűk nem betűket, de még nem is szavakat jelentenek. Számok, értelemes jelentés nélkül.
    - Akkor mit lehet tenni?
    - Nézegetem a rajzokat, hátha rájövök valamire.

    Apamanó és Prom kiemeltek két-három üvegcsövet, tisztára mosták, nézegették, tapogatták, szagolgatták, és egy kismanó szerint, amikor azt hitték, hogy senki se látja, még nyalogatták is.

    avatar
    wahúr

    Hozzászólások száma : 2623
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Csüt. Júl. 13, 2017 4:28 am

    A népmese is változik geek
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Erdeimanók története, Kabbó, 4 új jelenet, módosítás után.

    Témanyitás by _FK on Szer. Júl. 12, 2017 7:41 pm

    1.6.5. Tanult manófészek építést

    Apa manófészek építő, lássuk milyen az, gondolta Kabbó, és jelentkezett a felvételire. A manócskák az elemi iskolában is tanulhattak szakmát, például manófészek építést, többnyire a délutáni foglalkozásokon, náluk idősebb nagyobbacskáktól. Azoktól, akik ezt már komolyan tanulják, és játékosan tanítják a kicsiknek. Kabbó nem így kezdett manófészek építést tanulni. Délelőtt ment be a nagyok közé felvételizni.
    A felvételi foglalkozáson egy öreg manófészek építő tartott előadást.
    - Úgy készül egy manófészek, hogy végigjárjuk azokat a fákat, amikre kúszónövényeket futtattunk fel. Ezek különleges bab és szőlőfajták, a termésük ehetetlen, mert más a dolguk, másra vannak nemesítve. A friss zöld hajtásaikat puha, vattahegyű vékony facsipeszekkel oly módon rendezzük el, hogy amikor tovább nőnek, a fa alsó again egy kosár alakú szövetté rendeződjenek. Rendszeres szöszmötöléssel hosszú idő alatt egészen bonyolult formákat hozhatunk létre. Az én mestermunkám egy három szobás lakás, ami annak a kriptának a másolat, ahol a leghíresebb tudósok alusszák örök álmukat.
    A célszerű szöszmötölés külön tudománnyá nőtte ki magát, és vannak, akik ezt nagyon könnyen meg tudják tanulni, mert amikor ide vagy oda tesznek egy vékony ágat, el tudják képzelni, milyen lesz évek múlva megvastagodva. Amikor a fészek elkészül, elvágjuk a kúszónövények gyökerét, szárából létrát, csigalépcsőt vagy függőhidat alakítunk ki, a leveleit száradás után leszedjük, és elkezdjük a falakat tömíteni, burkolni, festeni.
    ...És beszélt, beszélt, beszélt az öreg…
    Néhányan annyira elálmosodtak, majd' lefordultak a székről, tőlük az öreg manó az előadás után elköszönt, kérve őket, hogy ne jöjjenek többet a manófészek építés közelébe. Mások, például Kabbó is, minden szavára nagyon figyeltek, őket meghívta a legközelebbi gyakorlati foglalkozásra, ki, a terepre, a készülő manófészkek közé.
    - Szörnyű látvány igaz? - kérdezte az öreg az egyik gyakorlati foglalkozáson. - A múltkor szépen elrendeztük, és most újra sok munkánk van vele. A viharos szél összekócolja, ezért vissza kell mennünk minden munkához újra és újra, mert ha nem, olyan ronda lesz, hogy senki sem akar benne lakni. A manófészek felett egy fedő van, amikor rossz az időjárás, ezt a zárható esőtetőt rácsukjuk a manófészekre. Ha csak szél fúj, és nem akarunk odabent kuksolni a sötétben, kell a manófészekre egy sátor, amin nem fúj át a szél, de a világosságot átengedi. Ezt széltetőnek nevezzük, és ritka kincs, mert a ruhakészítők nagyon lassan szövik.




    1.6.5. Tanult ruhakészítést.

    Pár év manófészek építés után Kabbó átment a ruhakészítők közé, mert érdekelte, hogyan készül a manófészkekhez a széltető.
    - A manóruha háromrétegű – mondta a felvételin az öreg ruhakészítő. - A legbelső, amit naponta váltunk, puha, fehér szöszből van, és nem illik benne kimenni a lakásból. (Röhögés...) A középső réteg egy erős szövet, egy kezeslábas, nagy zsebekkel, vagy egy nadrág, szoknya, vagy ing, de ezek a ruhák se nem szépek, se nem melegek. A legkülső réteg külső nadrág, külső szoknya vagy egy egy díszes köpeny, ami szép, és véd a széltől, esőtől. A manósapka és a manócsizma különleges dolgok, amik nem tartoznak a ruhakészítő tudományához, külön szakma a készítésük.
    Kabbo megtanulta, hogy melyik növény melyik része jó ruhának, és hogyan lesz a növényekből cérna, fonal vagy madzag, azokból pedig szövet és ruha. Azt is megtudta, hogy sok, bonyolult munka van, amin nem szabad változtatni. Például tilos szövőgépet szerkeszteni a nagy méretű és egyszerű szövőkeretek helyett.
    - Ez a szövőgép már másnak is eszébe jutott – mondta a tanító, Kabbó rajzát nézve.
    - Akkor miért nem csinálhatjuk meg?
    - Mert sokan szőnek, akiknek így nem lenne többé elfoglaltsága.
    - Például kiknek?
    - Akik nem jók se dajkának, se öregeket ápolni. Nem elég tiszták vagy nem elég fegyelmezettek ahhoz, hogy ennivalót készítsenek. Nem hajlandóak mosni, takarítani, szemetet vagy vécétartályt hordani. Ők szövik a ruhákat. Egyszerű szövőkereten, kézzel.
    - Az ilyeneknek miért kell dolgozniuk?
    - Az ilyen, ha nem dolgozik, akkor unatkozik és csavarog. Bemegy azok közé, akik szorgalmasan dolgoznak, és kineveti, kicsúfolja őket. Belopakodik ide-oda, megsózza az édes süteményt, kiborítja a szemetest, és lop. Nem azért lop két pár manócsizmát, mert kell neki. Lop egy pár huszas és egy pár harmincas méretűt, és visszacsempészi úgy, hogy az egyiknek egy bal húszasés egy jobb harmincas, a másiknak pedig egy jobb húszas és egy bal harmincas legyen, meg ilyenek.
    - Akkor soha nem lesz szövőgép? - Szontyolodott el Kabbó.
    - Lesz szövőgép. Akkor, amikor nagy szükségünk lesz rá. Addig is készíts egy könyvet, és írd le pontosan, hogy a gép hogyan működik, mit csinál, milyen alkatrészekből hogyan kell összeszerelni. Dolgozd ki részletesen, és ha majd kell egy szövőgép, csak elővesszük, amit írtál, és könnyebb lesz megvalósítani.
    - Ez mikor lesz?
    - Attól tartok hamarabb eljön az ideje, mint szeretnénk. Egyre többször fúj hideg szél, és nagyon sok széltető kell majd, sok szövetet kell majd szőni és gyorsan. Ha a tudósok megimerik és elfogadják a könyvedet, még tanító is lehetsz, de ahhoz előbb dajkává kell válni.
    - Dajka hogyan lehetek?
    - Először is csecsemőgondozást kell tanulnod.

    1.6.7. Csecsemőgondozás

    Kabbó eltette egy fiókba a szövőgép tervét, és pár év ruhakészítés után csecsemőgondozást kezdett tanulni. Amikor már elég nagy volt, rábíztak egyszerre három pici manót, ő pedig ugrabugrált köztük. Egyiket elaltatta, a másik felsírt, az alvó felébredt, és szintén rázendített. Amikor Kabbó már úgy érezte, hogy mindjárt megbolondul, a három picit egymás mellé rakta, és azt mondta nekik:
    - Ezt így nem lehet csinálni. Ezentúl egyszerre fogtok enni, aludni és minden mást. Bármit csinálok az egyikőtökkel, a másik kettő nagyon figyel, én meg közben mindig mondom, hogy mit, és miért csinálok vele.
    Furcsa, de a kicsik mintha megértették volna, mert attól kezdve csend és rend volt.
    Tanni közben betegápolást tanult, ezért Kabbó is beteg csecsemőkre kezdett figyelni, róluk olvasott, sokat tanult és kérdezett a tanítóitól.

    1.6.8. Az élet könyve
    Kabbó szabad idejében írt egy könyvet arról, amiről azt gondolta, hogy a legfontosabb dolgok egy manó életében. Olyan fejezetek voltak benne, mint például: fogadj szót, árulkodj, vagy inkább üss vissza, tanulj meg tanulni, pályaválasztás, egy jó munka, hallgass az idősebbre, lakóhely vagy otthon, barátkozás, párkeresés, csecsemőgondozás, kis manók nevelése, öregek és betegek manók ápolása, segítsd a fiatalokat, hallgass az okosabbra, írd meg az életedet, és távozz méltósággal.
    A manótudósok azt mondták a könyvre, hogy zseniális, és lemásoltatták maguknak. A másolás nagyon lassú volt, mert a könyveket kézzel másolták, nemcsak a képeket, hanem a szép, bonyolult betűket is egyenként. Mindenki, aki könyvet másolt, elfogadta, hogy a másoláshoz nyomtató szerkezetet vagy sablonokat használni tilos, mert az rontja a könyvek művészi értékét.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szer. Júl. 12, 2017 7:39 pm

    Most megmutatom, hogy készül egy mese.
    Bemásolom újra ugyanazt, illetve dehogy is.
    Közben finomítottam rajta.
    Más részét is írom, csak most nem akarok összevissza ugabugrálni.
    _FK
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Hétf. Júl. 10, 2017 10:44 pm

    Mi a manó?! Még mindig várja itt ezt valaki? És egy napon belül válaszol. Csodás.
    _FK
    avatar
    wahúr

    Hozzászólások száma : 2623
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Hétf. Júl. 10, 2017 5:44 am

    Smile
    Cilike küldi
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Erdeimanók története, Kabbó, 4 új jelenet

    Témanyitás by _FK on Vas. Júl. 09, 2017 10:41 pm

    Végre elkészült az órarend, és tele volt lyukakkal.
    - Ennyi lyukas órám van? Mit kezdjek vele?
    - Buta kérdés - kacsintott Tilla.
    - Aha! Akkor mehetek összevissza, szabadon. Értem.
    - De ami kötelező, az kötelező! - Mondta szigorúan Tilla.
    - És nem fognak mindenhová beengedni – tette hozzá az igazgató.
    - Rendben. Az orvosira nem is akartam bemenni.
    Kabbó tehát iskolás lett, és elkezdett tanítani is, nem csak tanulni. Apamanó manófészek építő, lássuk milyen az, gondolta Kabbó és jelentkezett a felvételire.

    1.6.5. Tanult manófészek építést

    A felvételi foglalkozáson egy öreg manófészek építő tartott előadást.
    - Úgy készül egy manófészek, hogy végigjárjuk azokat a fákat, amikre kúszónövényeket futtattunk fel. Ezek különleges bab és szőlőfajták, a termésük ehetetlen, mert más a dolguk, másra vannak nemesítve. A friss zöld hajtásaikat puha, vattahegyű vékony facsipeszekkel oly módon rendezzük el, hogy amikor tovább nőnek, a fa alsó again egy kosár alakú szövetté rendeződjenek. Rendszeres szöszmötöléssel hosszú idő alatt egészen bonyolult formákat hozhatunk létre. Az én mestermunkám egy három szobás lakás, ami annak a kriptának a másolat, ahol a leghíresebb tudósok alusszák örök álmukat.
    A célszerű szöszmötölés külön tudománnyá nőtte ki magát, és vannak, akik ezt nagyon könnyen meg tudják tanulni, mert amikor ide vagy oda tesznek egy vékony ágat, el tudják képzelni, milyen lesz évek múlva megvastagodva. Amikor a fészek elkészül, elvágjuk a kúszónövények gyökerét, szárából létrát, csigalépcsőt vagy függőhidat alakítunk ki, a leveleit száradás után leszedjük, és elkezdjük a falakat tömíteni, burkolni, festeni.
    ...És beszélt, beszélt, beszélt az öreg…
    Néhányan annyira elálmosodtak, majd' lefordultak a székről, tőlük az öreg manó az előadás után elköszönt, kérve őket, hogy ne jöjjenek többet a manófészek építés közelébe. Mások, például Kabbó is, minden szavára nagyon figyeltek, őket meghívta a legközelebbi gyakorlati foglalkozásra, ki, a terepre, a készülő manófészkek közé.
    - Szörnyű látvány igaz? - kérdezte az öreg az egyik gyakorlati foglalkozáson. - A múltkor szépen elrendeztük, és most újra sok munkánk van vele. A viharos szél összekócolja, ezért vissza kell mennünk minden munkához újra és újra, mert ha nem, olyan ronda lesz, hogy senki sem akar benne lakni. Amikor rossz az időjárás, a zárható esőtetőt rácsukjuk a manófészekre. Ha csak hideg szél fúj, és nem akarunk odabent kuksolni a sötétben, széltető is kell. A széltető a manófészek tetején egy sátor, amin nem fúj át a szél, de a világosságot átengedi. A széltető ritka kincs, mert a ruhakészítők nagyon lassan szövik.






    1.6.5. Tanult ruhakészítést.

    Pár év manófészek építés után Kabbó átment a ruhakészítők közé.
    - A manóruha háromrétegű – mondta a felvételin az öreg ruhakészítő. - A legbelső, amit naponta váltunk, puha, fehér szöszből van, és nem illik benne kimenni a lakásból. (Röhögés...) A középső réteg egy erős szövet, egy kezeslábas, nagy zsebekkel, vagy egy nadrág, szoknya, vagy ing, de ezek a ruhák se nem szépek, se nem melegek. A legkülső réteg külső nadrág, külső szoknya vagy egy egy díszes köpeny, ami szép, és véd a széltől, esőtől. A manósapka és a manócsizma különleges dolgok, amik nem tartoznak a ruhakészítő tudományához, külön szakma a készítésük.

    Kabbo megtanulta, hogy melyik növény melyik része jó ruhának, és hogyan lesz a növényekből cérna, fonal vagy madzag, azokból pedig szövet és ruha. Sok, bonyolult munka van, amin nem szabad változtatni.
    - Ez a szövőgép már másnak is eszébe jutott – mondta a tanító, Kabbó rajzát nézve.
    - Akkor miért nem csináljuk meg?
    - Mert sokan szőnek, akiknek így nem lenne többé elfoglaltsága.
    - Például kiknek?
    - Akik nem jók se dajkának, se öregeket ápolni. Nem elég tiszták vagy nem elég fegyelmezettek ahhoz, hogy ennivalót készítsenek. Nem hajlandóak mosni, takarítani, szemetet vagy vécétartályt hordani. Ők szövik a ruhákat. Egyszerű szövőkereten, kézzel.
    - Akkor soha nem lesz szövőgép?
    - Akkor lesz szövőgép, amikor szükségünk lesz rá. Addig is készíts egy könyvet, és írd le pontosan, hogy a gép hogyan működik, mit csinál, milyen alkatrészekből hogyan kell összeszerelni. Amikor majd kell egy szövőgép, csak elő kell venni, amit írtál, és megvalósítani.
    - Az mikor lesz?
    - Attól tartok hamarabb eljön az ideje, mint szeretnénk. Egyre több a hideg szél eső közben, és sok széltetőt, azaz manófészekre feszített sátrat kell majd szőni, egyszerre sokat és gyorsan. Ha a tudósok elfogadják a könyvedet, még tanító is lehetsz, de ahhoz előbb dajkává kell válni.
    - Hogyan lehetek dajka?
    - Először is csecsemőgondozást kell tanulni.

    1.6.7. Csecsemőgondozás

    Kabbó eltette egy fiókba a szövőgép tervét, és pár év ruhakészítés után csecsemőgondozást kezdett tanulni. Egyszer rábíztak három pici manót, ő pedig ugrabugrált köztük, egyiket elaltatta, a másik felsírt, az alvó felébredt, és szintén rázendített. Amikor Kabbó már úgy érezte, hogy mindjárt megbolondul, a három picit egymás mellé rakta, és azt mondta nekik:
    - Ezt így nem lehet csinálni. Ezentúl egyszerre fogtok enni, aludni és minden mást. Bármit csinálok az egyikkel, a másik kettő nagyon figyel, én meg mondom, hogy mit, és miért csinálok vele.
    Furcsa, de a kicsik mintha megértették volna, mert attól kezdve csend és rend volt. Tanni közben betegápolást tanult, ezért Kabbó is beteg csecsemőkre kezdett figyelni, róluk olvasott, sokat tanult és kérdezett a tanítóitól.

    1.6.8. Az élet könyve
    Kabbó szabad idejében írt egy könyvet arról, amiről azt gondolta, hogy a legfontosabb dolgok az életben.
    Olyan fejezetek voltak benne, mint például: fogadj szót, árulkodj, vagy inkább üss vissza, tanulj meg tanulni, pályaválasztás, egy jó munka, hallgass az idősebbre, lakóhely vagy otthon, párkeresés, csecsemőgondozás, kicsik nevelése, öregek és betegek ápolása, segítsd a fiatalokat, hallgass az okosabbra, írd meg az életedet, és távozz méltósággal.
    A manótudósok azt mondták a könyvre, hogy zseniális, és lemásoltatták maguknak és a tanítóknak. A másolás nagyon lassú volt, mert az erdei manók a könyveket úgy másolták, hogy nemcsak a képeket rajzolták kézzel egyenként, hanem a szép, bonyolult betűket is. Mindenki, aki könyvet másolt, elfogadta, hogy a másoláshoz nyomtató szerkezetet vagy sablonokat használni tilos, mert az rontja a könyvek művészi értékét.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    7.3 Az ősi manóbarlang

    Témanyitás by _FK on Vas. Jún. 04, 2017 8:24 pm

    Brik otthon egy szép színes műszaki-építészeti rajzot bámult. Valaki kopogott.
    - Bújj be! - kiáltott, fe sem nézve.
    - Bújik az ördög. Nem vagyok én erdei manó! - kukkantott be Prom.
    - Mondd, mi szél hozott?
    - Tudom, miben mesterkedsz. A hegyi manók is imádni fognak téged.
    - Nem jövök rá, hogy miről beszélsz.
    - Az ősi manóbarlagról beszélek. Elhanyagolod miatta a nyomtatást… akarom mondani: a paradicsomfőzést.
    - Ez érdekesebb. Sikerült megszereznem néhány rajzot és leírást.
    - Pont ezért jöttem. Én is meg szeretném nézni az ősi, eredeti rajzokat.
    - Már visszadtam a levéltárnak.
    - És ez mi, amit most nézel?
    - Ez egy másolat. Saját célra. Az enyém. Kérd el a levéltárból az eredetit.
    - Ezt hogy készítetted? Valami nagyon furcsa rajta.
    - Másolok neked is egy példányt, ha érdekel, és ha ráérsz, mert sok idő. Addig ott egy kis sütemény meg egy kis kávé, csak tessék, ami jól esik.
    - Naná, hogy érdekel! Kösz.

    Brik befűzött az asztal szélébe egy széles lyukszalag tekercset, az asztalra tett egy papírlapot, valahogy rözítette, és egy háromkerekű lapos dobozt is rátett. A doboz tetején volt egy lyuk, amibe tölcsérrel beleöntött sárga festéket. Elindította a lyukszalag olvasót. A doboz a papír fölött mászkálni kezdett, és vonalakat húzott.
    - Ez elképesztő! Hogy tud ez mászkálni?
    - Alul van rajta három erős mágnes, és az asztallap alatt is.
    - Hogy nem hordja szét a kerekeivel a festéket?
    - Jól látod, elég bonyolult a vonalakat úgy tervezni, hogy ne tapossa össze, amit már rajzolt.
    - Ki tervezte ezt a rajzológépet?
    - Apám. Mióta kijött a pokolból, újjá született.
    - Ez csak sárga vonalakat rajzol?
    - Nem. Van még három kocsi. Az egyik kékeszöld, a másik fekete...
    (Prom pont itta a kévéját)
    - ...a harmadik pedig bugyirózsaszín.
    Prom azonnal köpte ki a kávét, mert félre nyelte és majd' megfulladt a röhögéstől.
    - Megvártad, hogy igyak, te elvetemült! - mondta dühösen.
    - Ki nem hagynám, de a szín neve közismert, nem az én ötletem.

    Jó sokára lett kész a rajz, mert a fekete kiskocsi egy csomó feliratot is készített az ábrára. Közben beszélgettek.
    - Apád most mivel foglalkozik? - kérdezte Prom.
    - Állatokat terel - mondta Brik rezzenéstelen arccal.
    - Komolyan kérdeztem.
    - Komolyan mondom.
    - Tüskés disznókat? Hová tereli őket?
    - Honnan. Az ősi manóbarlagból kifelé. Fel fogja újítani.
    - Kizárt dolog! A ti családotok kapzsi. Nem fog rá költeni. Keresni fog rajta, és nagyon sokat, de nem jövök rá, hogy hogyan.
    - Még én sem tudom. Persze ha tudnám, se mondanám meg.
    - Miért pont neki kellene felújítania? Ezt végképp nem értem.
    - Azért, mert Trikka kapott egy díszes dobozt a nagyapámtól ajándékba. Először azt hittük, hogy üres, de az alján egy papírlap volt, írással lefelé. Megfordítottuk, és ez állt rajta: "Parancsolom, hogy ha majd király leszel, tedd rendbe az ősi manóbarlangot!"
    - Trikka, mint király? Ez ugye vicc? - vigyorgott Prom.
    - Az. Nyugodtan röhögj – mondta Brik, és közben megpróbálta a tekintetével felnyársalni Promot. - Apám már dolgozik rajta, én majd folytatom, és mire Trikka kerül sorra, már csak be kell fejeznie.
    - Nekem most mennem kell - mondta idegesen Prom, és fogta a rajzot is, hogy viszi magával.
    - Az ott a kezedben ötven fitying - mutatott rá Brik.
    - Ez pofátlanság – mondta Prom és lépett kettőt az ajtó felé.
    - Hetven. Drága a festék – mondta Brik, és meghúzott maga mellett egy lelógó zsinórt amitől nagyot kattant az ajtó zárja.
    - Irígy... dög vagy! - sziszegte Prom.
    - Száz! - kiáltotta Brik.
    Prom gyorsan kifizette a százast, és morgolódva elcsörtetett, Brik pedig vigyorgott, ahogy elképzelte, ahogy Prom az ősi manóbarlagban bámulja az óriási, szögletes gödröt, és nem érti, amit lát.

    - Szabad a gazda - mondta Prom. - Nem jövök rá, mi az a nagy gödör.
    - Régész erdeimanók hosszába és keresztbe zsinórokat feszítettek ki, és számozott ládákban rétegenként viszik el, amit kiásnak, hogy alaposan megvizsgálják. Ládánként kettő fityinget fizetnek érte.
    - Az semmi – legyintett Prom.
    - Szerény számításaim szerint 32768 fitying üti a markomat.
    Prom ismét kiköpte a kávéját.
    - Mi?! És még volt pofád száz fityinget kérni egy rajzért?
    - Persze. A régészek a pénzt a felújításra adják, a százas meg az enyém.

    A régész erdeimanók csak ástak és ástak, mire egyikük egyszer csak eltűnt egy lyukban. A hegyi manók pánikba estek, és sivalkodva rohangáni kezdtek, de az erdei manóknak a szeme se rebbent.
    - Legalább aggódnátok érte – szólt rájuk dühösen egy hegyi manó.
    - Nézd, ez a munka ezzel jár. Hol az egyikünk, hol a másikunk tűnik el ásás közben egy lyukban. Nézzük meg, hogy mi lett vele.
    - Megvagy még? - üvöltött be a nyíláson az egyik.
    - Fáj a bokám. És itt mozdulatlanul állnak valakik, és engem néznek.
    A hegymanóknak ettől valami hideg bizsergett végig a hátán.
    - Fejre esett szegény – motyogta halkan egy régész.
    - Ha fejre esett, akkor miért a bokája fáj? - kérdezte egy másik.
    - Majd megtudjuk. Húzzuk fel gyorsan.
    Leengedtek egy hintát, később elkezdték húzni felfelé.
    - Ne hintázz! - kiabált le az egyik.
    - Nem direkt csinálom – hallatszott a lyukból.
    Felhúzták, és beburkolták a lábát hideg vizes törölközővel.
    - Valaki menjen le egy magnéziumlámpával, és nézze meg mit látott ez a szerencsétlen.
    - Szó sem lehet róla! Ha van valami gáz odalent, kilövi a lyukon, mint a pezsgős üveg a dugóját, magnéziumlámpával együtt.
    - Akkor mi legyen?
    - Csak egy nagy tükröt visz le, aki lemegy, a lámpa itt marad.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    az idő nem vár

    Témanyitás by _FK on Vas. Május 28, 2017 10:15 pm

    Brik visszament meglátogatni a nyomdászokat, és látta hogy sok minden változott azóta, hogy ott dolgozott. Ismeretlen arcok, új gépek és műszerek, asztalok, szállító kocsik, fali táblákon parancsok, kérdések és üzenetek. Polcokon üvegszekrények, bennük olajlámpák, a szekrények ajtaján felirat: „TILOS munka közben kinyitni, mert tűz és robbanásveszély van a gőzök és gázok miatt!”

    - Nem látom azt a rengeteg papírcsíkot, amikkel mi dolgoztunk régen – jegyezte meg csodálkozva.
    - Pedig vannak. Itt is egy például – mondta az ügyeletes munkavezető.
    Brik megnézte. A széles papírcsíkon egymás alatt nyolc sor betű volt nyomtatva.
    - Itt egy másik.
    Egy még szélesebb papírcsíkon egymás alatt tizenhat sor betű volt nyomtatva.
    - Hogy lesz ezekből könyv?
    - Szétvágjuk és füzetté hajtogatjuk. Van már egy huszonnégy soros gép is, ami már igazi könyvet nyomtat. Olyat, ami már az erdei manók is elfogadnak, mert hagyományos könyv alakú, hogy a tüskés enné meg!
    - Miért vagy rájuk dühös? Mi a gond ezzel?
    - Mert át kell szerkeszteni az összes tizenhat soros szalagot huszonnégyesre.
    - Na és? Mi abban a nehéz?
    - Nézd már meg jobban!
    - Mit nézzek? Ismertem. Ez az élet könyve. Ezt nyomtattuk először.
    - Nézd meg az oldalszámokat!
    - Hoppá! Ez össze-vissza van. A tizenhatodik oldal után az első, aztán a tizennegyedik, harmadik tizenkettedik, ötödik, tizedik és végül a hetedik oldal.
    - Igen. Most nézd meg a papír túloldalát!
    - Tizenötödik oldal, aztán a második, tizenharmadik, negyedik, tizenegyedik, hatodik, kilencedik és végül a nyolcadik oldal. Ezt most nem értem. Hogy lesz ebből könyv?
    - Csak így lesz belőle könyv. Ha szétvágod, és összehajtogatod, pont így jó.
    - Hurrá! Van itt egy jeges vödör valahol?
    - Nincs. Minek az?
    - Belemártani a fejemet, hogy fel ne robbanjon az agyam.
    - Hű de vicces! Kezded már felfogni, mekkora munka újraszerkeszteni a lyukszalagokat?!
    - Kell valami gép, ami elvégzi az átszerkesztést. Miért nem csináltok olyat?
    - Azért, mert félmillió alkatrész kellene hozzá az erdei manó matematikusok szerint.

    Brik rájött, hogy ha visszajönne ide, állhatna be a sor végére, újra megtanulni a nyomtatást, pedig ő maga találta fel. Mint feltaláló persze fizetést kapott a nyomdából, de dolgozni már nem szeretne itt, annyira idegenné vált minden. Visszament a paradicsomfőző gyárba az éjjel nappal szorgalmasan csomagoló kezek közé.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    manóház a domboldalon

    Témanyitás by _FK on Szomb. Május 27, 2017 10:40 pm


    Brikékhez Krod jött látogatóba.
    - Nem maradok itt estig, látom szűkösen vagytok. Nagyon kicsik ezek az alvókuckók, és sötétek. Egy-két szál gyertya világít, Brik, te látsz rendesen, de Ticci vakon csetlik botlik. Az erdei manók egyre többen vannak, a keleti folyosón már minden olyan hely, ahol ablak van, foglalt. A fiatalok arról beszélnek, hogy odakint kell manóházat építeni. Húsz fiatal pár az újsághirdetésen keresztül keresi egymást, hogy felépítsenek a domboldalon egy manóházat maguknak.

    Briknek óriási ötlete támadt. Hegyi manó kőműveseket keresett és titkos tanácskozásra hívta őket össze. Egy nagy asztalra kiterítette a terveket.
    - A Csodálatos Erdő melletti úgynevezett Domboldalon Álló Manóház másolatát kell nagyon pontosan felépíteni.
    - Nem tudjuk megcsinálni. Azt erdei manók építették. Nem tudjuk hogyan kell.
    - Van rengeteg részletes rajz és leírás róla, sőt üveglapra van fényképezve. Ez itt a felső szint. Hálószobák a felnőtteknek és ablaktornyok, hogy legbelül is világos legyen. Itt ez a középső szint alaprajza, két nagy kemence, konyha, éléskamrák, fáskamrák, fürdőszoba, a kicsiknek játszótér, alvószoba, ebédlő, könyvtár, a nagyoknak pedig dolgozó szobák.
    Ez itt az alsó szint: szenes pince, jégverem, hűtött éléskamra, tornaterem, ezek itt a nyári alvó szobák, és például itt lehetne kialakítani pincelakásokat a hegyi manóknak.
    - Hegyi manóknak? Azoknak meg minek?
    - Vannak vegyes párok.
    - Meg kicsi szemű keverékek, akik itt szenvednek a sötétben, mint például a te párod.
    - Ticci a neve.
    - Miatta akarsz egy manóházat építtetni odakint. Átlátok rajtad.
    - Nem nehéz. Eszem ágában sincs ezt titkolni. Egyéb észrevétel?
    Másnap elkezdtek zsinórokat kifeszíteni, és alapot ásni a háznak.

    Brik rendszeresen kiment, megnézni, hogy halad a domboldalon álló manóház építése, de nagyon sütött a nap, és Brik rájött, hogy kiköltözni a sötét üregekből a hegyi manóknak ugyanolyan nehéz, mint amilyen nehéz volt az erdei manóknak volt elhagyni a Csodálatos Erdőt. Brik mindig is utálta, hogy görcsöt kap a szeme a sok hunyorgástól, ezért felvette apja védősisakját. Azt, amit az öreg hegeszés közben viselt annak idején. Kissé vödörfejű lett tőle, és a két szeme előtt feketére fémezett, kormozott üveglapokkal szó szerint szörnyen nézett ki.

    Az erdei manók vidáman babusgatták a növényeket, például gombaölő rézgáliccal permetezték a szőlőt, mások vékony gumicsövet tekercseltek le egy papírhengerről, hogy majd azon keresztül csepegtessenek öntözővizet a ribizlibokrok tövére, amikor meglátták Briket a napfénytől védő sisakban. Valaki felordított, és a többiek mindent szétdobálva már rohantak is befelé a manóhegybe nagy sivalkodással.
    A hegyi manók napokig röhögtek rajtuk.
    - Mi volt az a szörnyű sivalkodás? - kérdezte az egyik, csak azért, hogy elmesélhesse a másik.
    - Először azt hittem, hogy az erdei manók is kipróbálják a repülést, de aztán láttam, hogy csak futnak, és valaki üldözi őket!
    - És a feje... Hát bevallom, még én is megijedtem.
    - Azt kiabálta a szörny: "Ne féljetek már, én csak Brik vagyok, csak megnéztem, hogy halad az építkezés."
    - Még jó, hogy megijedtek, és nem permetezték le őt rézgáliccal.

    Véget ért a nagy meleg, csöpörgött az eső, és hideg szél kezdett fújni. A domboldalon épülő manóháznak még csak a pincéje és a közepe készült el, a két kemence, a kismanók tanuló és játszóterével és a középső nyitható üveg tetős világító udvarral.
    - Az építkezést tovább kell folytatni, hogy tavaszra kész legyen - mondta Brik az építésvezetőnek.
    - Hidegben és esőben nem lehet dolgozni.
    - Kell egy nagy sátor. Majd hozok. A kemencék készen vannak, a kéményüket meg lehet hosszabbítani a sátor fölé. Fűteni fogunk, és odabent lehet dolgozni egész télen.
    - A szélvihar szét fogja tépni a sátrat.
    - Nem fogja. Promnak van egy zseniális találmánya.
    - Hiába. Akármilyen erős köteleket használunk, a vihar erősebb.
    - Ez benne a zseniális. Nem csak kötéllel rögzit. Cérnaszállal is.
    - Cérna? Ez noormááális?! A cérna azonnal elszakad!
    - Pontosan. Az a dolga. A sátrat nagyon sok lapból fogjuk készíteni, és minden lapot két ponton erős kötéllel, a másik két ponton pedig vékony cénával kell majd rögzíteni. Jön a vihar, és tépi a cérnát, a sátorlapok meg lobognak a szélben. A vihar után pár mozdulattal újravarrod a cérnát, és kész is, olyan, mint volt.

    Az erdei manók nem jöttek rá, hogy a Csodálatos Erdő domboldali manóházának pontos másolata készül, mert mire észrevették volna, már egy nagy sátor borította a szorgos munkával épülő-szépülő csodát.

    Brik újra és újra átment a domboldalra az épülő manóházhoz. Már bágyadtan sütött a nap, már nem kellett a fényvédő sapka. Az erdei manók nagy tisztelettel előre köszöntek neki, amikor elhaladt mellettük. Brik arca kékült a visszafojtott nevetéstől, és sietősre vette a lépteit.
    - Az ott nem jó - mondta, mert visszaemlékezett az eredeti manóházra, amikor Ticciért ment oda.
    - Más van a tervrajzokon, más Kabbó naplójában, és megint más, amire te emlékszel, mert száz év alatt többször átépítették. Most mi legyen?
    - Egy erdei manót kellene megkérdezni, de akkor kiderülne, hogy mit építünk, és nem lenne akkora meglepetés. Csak teljes szépségében akarom nekik megmutatni.
    - Ticci tud róla, és lakott ott. Átküldöm őt, beszéld meg vele.

    Kész lett a manóház legegyszerűbb változata, olyan, amit már minden erdei manó a „domboldalon álló manóház” néven illetett volna, ha tud róla, már csak ki kellett festeni, de Brik a színekkel nem jutott semmire. A leírásokban csak „ilyen csodaszép, meg olyan gyönyörű” volt, festmény nem készült, a tervrajzokra meg nem volt ráírva, mit milyen színűre kellene festeni, helyette csak annyi, hogy mindig az éppen divatos színekre.

    Brik elővette az ősrégi fényképeket. Ezek nagy üveglapok voltak, és ha a világosság felé fordította, látta rajta a Domboldalon Álló Manóházat (ez volt az épület hivatalos neve), de az minden volt, csak szép nem. Az egyik üveglap, amit Brik már az iskolában megcsodált, vörösesbarna volt. A másik kékesszürke és fekete. A harmadik szürke, fekete és átlátszó. Talán ez volt a legszebb, kár, hogy nem színes, gondolta Brik.

    Meglátogatta volna a testvérét, Brobot, de az sose volt otthon. Egy papírlap volt az ajtón:
    „MA nem vagyok itthon, gyere HOLNAP.”
    Brik másnap is visszament oda, de ugyanaz az üzenet fogadta. Mérges lett, bement a postára, és ott hagyta az üveglapokat Brob nevére.

    Néhány nap múlva reggel a bejárati ajtó melletti kisharang csörömpölése ébresztette fel.
    - Tűz van? - kászálódott elő.
    - Nem tűzoltó vagyok. Postás – mondta a fekete-fehér egyenruhába öltözött hegyimanó.
    - Levelem van?
    - Igen.
    - Kitől? - csodálkozott Brik.
    - Hat fitying – mondta a postás válasz helyett.
    - Rablás – morogta Brik.
    - Az – vigyorgott a másik. - Nagy a család.
    Brik kifizette a kézbesítés díját és elköszönt a postás manótól.
    Az üzenet rövid volt:
    „Látogass meg vasárnap délután. Üdv: Brob”
    Brik vicsorgott és sziszegett: „Ezért fizettem hat fityinget?!”

    - Na, mire jutottál? - kérdezte az öccsét amikor végre találkoztak.
    - A középső fénykép mellet ezt találtam – mutatott Brob egy pici szilánkot egy csipesz végén.
    - Egy apró, zöld üvegszilánk. Na és?
    - Ezért csináltattam egy nagy zöld üveglapot.
    Brob beletette egy vetítőbe a legszebb fényképet és mögé a zöld üveglapot, aztán begyújtotta a magnéziumlámpát. Kivetítette a falra a zöld képet, és berakta a gépbe a kékesszürke fényképet is.
    A képen kék lett az ég és zöld lett a fű.
    - Most figyelj! - szólt Brob, és berakta a vörösesbarna képet is a vetítőbe a másik kettő mellé.
    Brik csak tátogott, meg se tudott szólalni.
    A manóház teteje piros lett, a fala sárga, az ablakai zöldek.

    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 227
    Join date : 2015. Mar. 02.

    paradicsomfőző Brik

    Témanyitás by _FK on Szomb. Május 27, 2017 12:24 pm

    Egy év múlva a boltban egy hegyi manó és egy erdei manó tanakodott a sűrített paradicsom felett.
    - Én nem eszek olyat. Gőzgéppel csinálják, érezni az ízén – mondta az erdei manó.
    - Persze. Azt érzed, hogy nincs lekozmálva. A házi készítésű meg igen – röhögött a hegyi manó.
    - Ezt csak azért mondod, mert a te fiad is ott dolgozik.
    - Igen, pont azért tudok többet erről, mint te.
    - Például?
    - Például azt, hogy a gőzgép már nem csak főzi a paradicsomot, hanem üstöket is mozgat, sőt a sűrű pasztát üvegekbe, és tubusokba préseli…
    - Tubusokba, mint a fogkrémet? Fúúúj!
    - ...utána forró vizet spriccel a üstbe, jól kimossa, forró levegővel kiszárítja és...
    -És?
    - Csomagol.
    - A gőzgép.
    - Igen, a gőzgép.
    - Keze is van?
    - Keze is van.
    - Értem. A gőzgépnek keze van, nekem meg tollas a hátam.
    - Gyere velem, ha nem hiszed, megmutatom neked.

    Beosontak a Gyümölcsaszaló Mézpergető és Paradicsomfőző gyárba egy hátsó kapun, felmásztak egy létrán és bekukucskáltak egy kis ablakon. Lent egy teremben néhány olajlámpa kókadozott, a manók nem láttak semmit. Bevilágítottak egy magnéziumlámpával.
    - Mit csinálsz? Észrevesznek! - ijedt meg az erdei manó.
    - Ilyenkor nincs bent senki. Csak a gépek dolgoznak.
    Egy hosszú asztalon papírdobozok haladtak sorban, egymás után, az asztal felett keresztben pedig a polcokon üvegek, tubusok és fémdobozok álltak, vagy mozdultak együtt és egyszerre. Öt pár, vagyis összesen tíz vasrudakból összeépített szerkezet rakta a dobozokba a polcokról, amit éppen kellett. Minden ilyen fogó, mozgató szerszám, ami az üvegeket és dobozokat megfogta, tette-vette, elengedte vastag gumikesztyűben végződött, amitől ezek tényleg úgy néztek ki mint egy-egy kéz.
    A lámpákban a fémszalag elhamvadt és a fénye kihunyt, és a két manó ott ült tovább a sötétben.
    - Hol vannak azok, akik ezeket kezeket mozgatják? - kérdezte az erdei manó.
    - Éppen lekvárt főznek.
    - Hogy tudnak közben csomagolni?
    - Úgy, hogy előre elkészítettek egy csomó lyukszalagot és betették egy vezérlő dobozba Minden apró mozdulatott előre meg kell tervezni.
    - Zseniális! Tökéletes! - lelkendezett az erdei manó.
    Nagy csattanás hallatszott.
    - Zseniális, de nem tökéletes. Most is két kéz összeakadt, és az egyik elejtett egy üveget.
    Két erdei manó befutott a gépsor mellé, az egyik rácsapott a vészleállítóra, a másik feltakarította a törött üveget, és a kifolyt paradicsomot.
    Közben két veszekedő hegyi manó jött be.
    - Mert mindig elromlik! - mondta dühösen az idősebbik.
    - Nem romlott el! Valaki mindig gyorsabbra állítja, mint amire a gép képes.
    - Nem fogom lassúra állítani, ha csak nagy ritkán hibázik.
    - Akkor én ide már nem is kellek. Ugyanis nincs mit rajta javítani.
    - Maradj már! Segíts óvatosan szétfeszíteni a két összeakadt kezet, és...

    A következő pillanatban a két leselkedő manó feje fölött süvöltve leszusszant egy biztonsági szelep, amitől azok rettenetesen megijedtek, és hanyatt-homlok futottak hazáig.

    Sponsored content

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by Sponsored content


      Pontos idő: Vas. Feb. 25, 2018 1:00 pm