Alcsúti Polgári Ökrök

politika, beszélgetés, hírek, konzervipar


    Mi a manó?

    Share
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    7.3 Az ősi manóbarlang

    Témanyitás by _FK on Vas. Jún. 04, 2017 8:24 pm

    Brik otthon egy szép színes műszaki-építészeti rajzot bámult. Valaki kopogott.
    - Bújj be! - kiáltott, fe sem nézve.
    - Bújik az ördög. Nem vagyok én erdei manó! - kukkantott be Prom.
    - Mondd, mi szél hozott?
    - Tudom, miben mesterkedsz. A hegyi manók is imádni fognak téged.
    - Nem jövök rá, hogy miről beszélsz.
    - Az ősi manóbarlagról beszélek. Elhanyagolod miatta a nyomtatást… akarom mondani: a paradicsomfőzést.
    - Ez érdekesebb. Sikerült megszereznem néhány rajzot és leírást.
    - Pont ezért jöttem. Én is meg szeretném nézni az ősi, eredeti rajzokat.
    - Már visszadtam a levéltárnak.
    - És ez mi, amit most nézel?
    - Ez egy másolat. Saját célra. Az enyém. Kérd el a levéltárból az eredetit.
    - Ezt hogy készítetted? Valami nagyon furcsa rajta.
    - Másolok neked is egy példányt, ha érdekel, és ha ráérsz, mert sok idő. Addig ott egy kis sütemény meg egy kis kávé, csak tessék, ami jól esik.
    - Naná, hogy érdekel! Kösz.

    Brik befűzött az asztal szélébe egy széles lyukszalag tekercset, az asztalra tett egy papírlapot, valahogy rözítette, és egy háromkerekű lapos dobozt is rátett. A doboz tetején volt egy lyuk, amibe tölcsérrel beleöntött sárga festéket. Elindította a lyukszalag olvasót. A doboz a papír fölött mászkálni kezdett, és vonalakat húzott.
    - Ez elképesztő! Hogy tud ez mászkálni?
    - Alul van rajta három erős mágnes, és az asztallap alatt is.
    - Hogy nem hordja szét a kerekeivel a festéket?
    - Jól látod, elég bonyolult a vonalakat úgy tervezni, hogy ne tapossa össze, amit már rajzolt.
    - Ki tervezte ezt a rajzológépet?
    - Apám. Mióta kijött a pokolból, újjá született.
    - Ez csak sárga vonalakat rajzol?
    - Nem. Van még három kocsi. Az egyik kékeszöld, a másik fekete...
    (Prom pont itta a kévéját)
    - ...a harmadik pedig bugyirózsaszín.
    Prom azonnal köpte ki a kávét, mert félre nyelte és majd' megfulladt a röhögéstől.
    - Megvártad, hogy igyak, te elvetemült! - mondta dühösen.
    - Ki nem hagynám, de a szín neve közismert, nem az én ötletem.

    Jó sokára lett kész a rajz, mert a fekete kiskocsi egy csomó feliratot is készített az ábrára. Közben beszélgettek.
    - Apád most mivel foglalkozik? - kérdezte Prom.
    - Állatokat terel - mondta Brik rezzenéstelen arccal.
    - Komolyan kérdeztem.
    - Komolyan mondom.
    - Tüskés disznókat? Hová tereli őket?
    - Honnan. Az ősi manóbarlagból kifelé. Fel fogja újítani.
    - Kizárt dolog! A ti családotok kapzsi. Nem fog rá költeni. Keresni fog rajta, és nagyon sokat, de nem jövök rá, hogy hogyan.
    - Még én sem tudom. Persze ha tudnám, se mondanám meg.
    - Miért pont neki kellene felújítania? Ezt végképp nem értem.
    - Azért, mert Trikka kapott egy díszes dobozt a nagyapámtól ajándékba. Először azt hittük, hogy üres, de az alján egy papírlap volt, írással lefelé. Megfordítottuk, és ez állt rajta: "Parancsolom, hogy ha majd király leszel, tedd rendbe az ősi manóbarlangot!"
    - Trikka, mint király? Ez ugye vicc? - vigyorgott Prom.
    - Az. Nyugodtan röhögj – mondta Brik, és közben megpróbálta a tekintetével felnyársalni Promot. - Apám már dolgozik rajta, én majd folytatom, és mire Trikka kerül sorra, már csak be kell fejeznie.
    - Nekem most mennem kell - mondta idegesen Prom, és fogta a rajzot is, hogy viszi magával.
    - Az ott a kezedben ötven fitying - mutatott rá Brik.
    - Ez pofátlanság – mondta Prom és lépett kettőt az ajtó felé.
    - Hetven. Drága a festék – mondta Brik, és meghúzott maga mellett egy lelógó zsinórt amitől nagyot kattant az ajtó zárja.
    - Irígy... dög vagy! - sziszegte Prom.
    - Száz! - kiáltotta Brik.
    Prom gyorsan kifizette a százast, és morgolódva elcsörtetett, Brik pedig vigyorgott, ahogy elképzelte, ahogy Prom az ősi manóbarlagban bámulja az óriási, szögletes gödröt, és nem érti, amit lát.

    - Szabad a gazda - mondta Prom. - Nem jövök rá, mi az a nagy gödör.
    - Régész erdeimanók hosszába és keresztbe zsinórokat feszítettek ki, és számozott ládákban rétegenként viszik el, amit kiásnak, hogy alaposan megvizsgálják. Ládánként kettő fityinget fizetnek érte.
    - Az semmi – legyintett Prom.
    - Szerény számításaim szerint 32768 fitying üti a markomat.
    Prom ismét kiköpte a kávéját.
    - Mi?! És még volt pofád száz fityinget kérni egy rajzért?
    - Persze. A régészek a pénzt a felújításra adják, a százas meg az enyém.

    A régész erdeimanók csak ástak és ástak, mire egyikük egyszer csak eltűnt egy lyukban. A hegyi manók pánikba estek, és sivalkodva rohangáni kezdtek, de az erdei manóknak a szeme se rebbent.
    - Legalább aggódnátok érte – szólt rájuk dühösen egy hegyi manó.
    - Nézd, ez a munka ezzel jár. Hol az egyikünk, hol a másikunk tűnik el ásás közben egy lyukban. Nézzük meg, hogy mi lett vele.
    - Megvagy még? - üvöltött be a nyíláson az egyik.
    - Fáj a bokám. És itt mozdulatlanul állnak valakik, és engem néznek.
    A hegymanóknak ettől valami hideg bizsergett végig a hátán.
    - Fejre esett szegény – motyogta halkan egy régész.
    - Ha fejre esett, akkor miért a bokája fáj? - kérdezte egy másik.
    - Majd megtudjuk. Húzzuk fel gyorsan.
    Leengedtek egy hintát, később elkezdték húzni felfelé.
    - Ne hintázz! - kiabált le az egyik.
    - Nem direkt csinálom – hallatszott a lyukból.
    Felhúzták, és beburkolták a lábát hideg vizes törölközővel.
    - Valaki menjen le egy magnéziumlámpával, és nézze meg mit látott ez a szerencsétlen.
    - Szó sem lehet róla! Ha van valami gáz odalent, kilövi a lyukon, mint a pezsgős üveg a dugóját, magnéziumlámpával együtt.
    - Akkor mi legyen?
    - Csak egy nagy tükröt visz le, aki lemegy, a lámpa itt marad.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    az idő nem vár

    Témanyitás by _FK on Vas. Máj. 28, 2017 10:15 pm

    Brik visszament meglátogatni a nyomdászokat, és látta hogy sok minden változott azóta, hogy ott dolgozott. Ismeretlen arcok, új gépek és műszerek, asztalok, szállító kocsik, fali táblákon parancsok, kérdések és üzenetek. Polcokon üvegszekrények, bennük olajlámpák, a szekrények ajtaján felirat: „TILOS munka közben kinyitni, mert tűz és robbanásveszély van a gőzök és gázok miatt!”

    - Nem látom azt a rengeteg papírcsíkot, amikkel mi dolgoztunk régen – jegyezte meg csodálkozva.
    - Pedig vannak. Itt is egy például – mondta az ügyeletes munkavezető.
    Brik megnézte. A széles papírcsíkon egymás alatt nyolc sor betű volt nyomtatva.
    - Itt egy másik.
    Egy még szélesebb papírcsíkon egymás alatt tizenhat sor betű volt nyomtatva.
    - Hogy lesz ezekből könyv?
    - Szétvágjuk és füzetté hajtogatjuk. Van már egy huszonnégy soros gép is, ami már igazi könyvet nyomtat. Olyat, ami már az erdei manók is elfogadnak, mert hagyományos könyv alakú, hogy a tüskés enné meg!
    - Miért vagy rájuk dühös? Mi a gond ezzel?
    - Mert át kell szerkeszteni az összes tizenhat soros szalagot huszonnégyesre.
    - Na és? Mi abban a nehéz?
    - Nézd már meg jobban!
    - Mit nézzek? Ismertem. Ez az élet könyve. Ezt nyomtattuk először.
    - Nézd meg az oldalszámokat!
    - Hoppá! Ez össze-vissza van. A tizenhatodik oldal után az első, aztán a tizennegyedik, harmadik tizenkettedik, ötödik, tizedik és végül a hetedik oldal.
    - Igen. Most nézd meg a papír túloldalát!
    - Tizenötödik oldal, aztán a második, tizenharmadik, negyedik, tizenegyedik, hatodik, kilencedik és végül a nyolcadik oldal. Ezt most nem értem. Hogy lesz ebből könyv?
    - Csak így lesz belőle könyv. Ha szétvágod, és összehajtogatod, pont így jó.
    - Hurrá! Van itt egy jeges vödör valahol?
    - Nincs. Minek az?
    - Belemártani a fejemet, hogy fel ne robbanjon az agyam.
    - Hű de vicces! Kezded már felfogni, mekkora munka újraszerkeszteni a lyukszalagokat?!
    - Kell valami gép, ami elvégzi az átszerkesztést. Miért nem csináltok olyat?
    - Azért, mert félmillió alkatrész kellene hozzá az erdei manó matematikusok szerint.

    Brik rájött, hogy ha visszajönne ide, állhatna be a sor végére, újra megtanulni a nyomtatást, pedig ő maga találta fel. Mint feltaláló persze fizetést kapott a nyomdából, de dolgozni már nem szeretne itt, annyira idegenné vált minden. Visszament a paradicsomfőző gyárba az éjjel nappal szorgalmasan csomagoló kezek közé.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    manóház a domboldalon

    Témanyitás by _FK on Szomb. Máj. 27, 2017 10:40 pm


    Brikékhez Krod jött látogatóba.
    - Nem maradok itt estig, látom szűkösen vagytok. Nagyon kicsik ezek az alvókuckók, és sötétek. Egy-két szál gyertya világít, Brik, te látsz rendesen, de Ticci vakon csetlik botlik. Az erdei manók egyre többen vannak, a keleti folyosón már minden olyan hely, ahol ablak van, foglalt. A fiatalok arról beszélnek, hogy odakint kell manóházat építeni. Húsz fiatal pár az újsághirdetésen keresztül keresi egymást, hogy felépítsenek a domboldalon egy manóházat maguknak.

    Briknek óriási ötlete támadt. Hegyi manó kőműveseket keresett és titkos tanácskozásra hívta őket össze. Egy nagy asztalra kiterítette a terveket.
    - A Csodálatos Erdő melletti úgynevezett Domboldalon Álló Manóház másolatát kell nagyon pontosan felépíteni.
    - Nem tudjuk megcsinálni. Azt erdei manók építették. Nem tudjuk hogyan kell.
    - Van rengeteg részletes rajz és leírás róla, sőt üveglapra van fényképezve. Ez itt a felső szint. Hálószobák a felnőtteknek és ablaktornyok, hogy legbelül is világos legyen. Itt ez a középső szint alaprajza, két nagy kemence, konyha, éléskamrák, fáskamrák, fürdőszoba, a kicsiknek játszótér, alvószoba, ebédlő, könyvtár, a nagyoknak pedig dolgozó szobák.
    Ez itt az alsó szint: szenes pince, jégverem, hűtött éléskamra, tornaterem, ezek itt a nyári alvó szobák, és például itt lehetne kialakítani pincelakásokat a hegyi manóknak.
    - Hegyi manóknak? Azoknak meg minek?
    - Vannak vegyes párok.
    - Meg kicsi szemű keverékek, akik itt szenvednek a sötétben, mint például a te párod.
    - Ticci a neve.
    - Miatta akarsz egy manóházat építtetni odakint. Átlátok rajtad.
    - Nem nehéz. Eszem ágában sincs ezt titkolni. Egyéb észrevétel?
    Másnap elkezdtek zsinórokat kifeszíteni, és alapot ásni a háznak.

    Brik rendszeresen kiment, megnézni, hogy halad a domboldalon álló manóház építése, de nagyon sütött a nap, és Brik rájött, hogy kiköltözni a sötét üregekből a hegyi manóknak ugyanolyan nehéz, mint amilyen nehéz volt az erdei manóknak volt elhagyni a Csodálatos Erdőt. Brik mindig is utálta, hogy görcsöt kap a szeme a sok hunyorgástól, ezért felvette apja védősisakját. Azt, amit az öreg hegeszés közben viselt annak idején. Kissé vödörfejű lett tőle, és a két szeme előtt feketére fémezett, kormozott üveglapokkal szó szerint szörnyen nézett ki.

    Az erdei manók vidáman babusgatták a növényeket, például gombaölő rézgáliccal permetezték a szőlőt, mások vékony gumicsövet tekercseltek le egy papírhengerről, hogy majd azon keresztül csepegtessenek öntözővizet a ribizlibokrok tövére, amikor meglátták Briket a napfénytől védő sisakban. Valaki felordított, és a többiek mindent szétdobálva már rohantak is befelé a manóhegybe nagy sivalkodással.
    A hegyi manók napokig röhögtek rajtuk.
    - Mi volt az a szörnyű sivalkodás? - kérdezte az egyik, csak azért, hogy elmesélhesse a másik.
    - Először azt hittem, hogy az erdei manók is kipróbálják a repülést, de aztán láttam, hogy csak futnak, és valaki üldözi őket!
    - És a feje... Hát bevallom, még én is megijedtem.
    - Azt kiabálta a szörny: "Ne féljetek már, én csak Brik vagyok, csak megnéztem, hogy halad az építkezés."
    - Még jó, hogy megijedtek, és nem permetezték le őt rézgáliccal.

    Véget ért a nagy meleg, csöpörgött az eső, és hideg szél kezdett fújni. A domboldalon épülő manóháznak még csak a pincéje és a közepe készült el, a két kemence, a kismanók tanuló és játszóterével és a középső nyitható üveg tetős világító udvarral.
    - Az építkezést tovább kell folytatni, hogy tavaszra kész legyen - mondta Brik az építésvezetőnek.
    - Hidegben és esőben nem lehet dolgozni.
    - Kell egy nagy sátor. Majd hozok. A kemencék készen vannak, a kéményüket meg lehet hosszabbítani a sátor fölé. Fűteni fogunk, és odabent lehet dolgozni egész télen.
    - A szélvihar szét fogja tépni a sátrat.
    - Nem fogja. Promnak van egy zseniális találmánya.
    - Hiába. Akármilyen erős köteleket használunk, a vihar erősebb.
    - Ez benne a zseniális. Nem csak kötéllel rögzit. Cérnaszállal is.
    - Cérna? Ez noormááális?! A cérna azonnal elszakad!
    - Pontosan. Az a dolga. A sátrat nagyon sok lapból fogjuk készíteni, és minden lapot két ponton erős kötéllel, a másik két ponton pedig vékony cénával kell majd rögzíteni. Jön a vihar, és tépi a cérnát, a sátorlapok meg lobognak a szélben. A vihar után pár mozdulattal újravarrod a cérnát, és kész is, olyan, mint volt.

    Az erdei manók nem jöttek rá, hogy a Csodálatos Erdő domboldali manóházának pontos másolata készül, mert mire észrevették volna, már egy nagy sátor borította a szorgos munkával épülő-szépülő csodát.

    Brik újra és újra átment a domboldalra az épülő manóházhoz. Már bágyadtan sütött a nap, már nem kellett a fényvédő sapka. Az erdei manók nagy tisztelettel előre köszöntek neki, amikor elhaladt mellettük. Brik arca kékült a visszafojtott nevetéstől, és sietősre vette a lépteit.
    - Az ott nem jó - mondta, mert visszaemlékezett az eredeti manóházra, amikor Ticciért ment oda.
    - Más van a tervrajzokon, más Kabbó naplójában, és megint más, amire te emlékszel, mert száz év alatt többször átépítették. Most mi legyen?
    - Egy erdei manót kellene megkérdezni, de akkor kiderülne, hogy mit építünk, és nem lenne akkora meglepetés. Csak teljes szépségében akarom nekik megmutatni.
    - Ticci tud róla, és lakott ott. Átküldöm őt, beszéld meg vele.

    Kész lett a manóház legegyszerűbb változata, olyan, amit már minden erdei manó a „domboldalon álló manóház” néven illetett volna, ha tud róla, már csak ki kellett festeni, de Brik a színekkel nem jutott semmire. A leírásokban csak „ilyen csodaszép, meg olyan gyönyörű” volt, festmény nem készült, a tervrajzokra meg nem volt ráírva, mit milyen színűre kellene festeni, helyette csak annyi, hogy mindig az éppen divatos színekre.

    Brik elővette az ősrégi fényképeket. Ezek nagy üveglapok voltak, és ha a világosság felé fordította, látta rajta a Domboldalon Álló Manóházat (ez volt az épület hivatalos neve), de az minden volt, csak szép nem. Az egyik üveglap, amit Brik már az iskolában megcsodált, vörösesbarna volt. A másik kékesszürke és fekete. A harmadik szürke, fekete és átlátszó. Talán ez volt a legszebb, kár, hogy nem színes, gondolta Brik.

    Meglátogatta volna a testvérét, Brobot, de az sose volt otthon. Egy papírlap volt az ajtón:
    „MA nem vagyok itthon, gyere HOLNAP.”
    Brik másnap is visszament oda, de ugyanaz az üzenet fogadta. Mérges lett, bement a postára, és ott hagyta az üveglapokat Brob nevére.

    Néhány nap múlva reggel a bejárati ajtó melletti kisharang csörömpölése ébresztette fel.
    - Tűz van? - kászálódott elő.
    - Nem tűzoltó vagyok. Postás – mondta a fekete-fehér egyenruhába öltözött hegyimanó.
    - Levelem van?
    - Igen.
    - Kitől? - csodálkozott Brik.
    - Hat fitying – mondta a postás válasz helyett.
    - Rablás – morogta Brik.
    - Az – vigyorgott a másik. - Nagy a család.
    Brik kifizette a kézbesítés díját és elköszönt a postás manótól.
    Az üzenet rövid volt:
    „Látogass meg vasárnap délután. Üdv: Brob”
    Brik vicsorgott és sziszegett: „Ezért fizettem hat fityinget?!”

    - Na, mire jutottál? - kérdezte az öccsét amikor végre találkoztak.
    - A középső fénykép mellet ezt találtam – mutatott Brob egy pici szilánkot egy csipesz végén.
    - Egy apró, zöld üvegszilánk. Na és?
    - Ezért csináltattam egy nagy zöld üveglapot.
    Brob beletette egy vetítőbe a legszebb fényképet és mögé a zöld üveglapot, aztán begyújtotta a magnéziumlámpát. Kivetítette a falra a zöld képet, és berakta a gépbe a kékesszürke fényképet is.
    A képen kék lett az ég és zöld lett a fű.
    - Most figyelj! - szólt Brob, és berakta a vörösesbarna képet is a vetítőbe a másik kettő mellé.
    Brik csak tátogott, meg se tudott szólalni.
    A manóház teteje piros lett, a fala sárga, az ablakai zöldek.

    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    paradicsomfőző Brik

    Témanyitás by _FK on Szomb. Máj. 27, 2017 12:24 pm

    Egy év múlva a boltban egy hegyi manó és egy erdei manó tanakodott a sűrített paradicsom felett.
    - Én nem eszek olyat. Gőzgéppel csinálják, érezni az ízén – mondta az erdei manó.
    - Persze. Azt érzed, hogy nincs lekozmálva. A házi készítésű meg igen – röhögött a hegyi manó.
    - Ezt csak azért mondod, mert a te fiad is ott dolgozik.
    - Igen, pont azért tudok többet erről, mint te.
    - Például?
    - Például azt, hogy a gőzgép már nem csak főzi a paradicsomot, hanem üstöket is mozgat, sőt a sűrű pasztát üvegekbe, és tubusokba préseli…
    - Tubusokba, mint a fogkrémet? Fúúúj!
    - ...utána forró vizet spriccel a üstbe, jól kimossa, forró levegővel kiszárítja és...
    -És?
    - Csomagol.
    - A gőzgép.
    - Igen, a gőzgép.
    - Keze is van?
    - Keze is van.
    - Értem. A gőzgépnek keze van, nekem meg tollas a hátam.
    - Gyere velem, ha nem hiszed, megmutatom neked.

    Beosontak a Gyümölcsaszaló Mézpergető és Paradicsomfőző gyárba egy hátsó kapun, felmásztak egy létrán és bekukucskáltak egy kis ablakon. Lent egy teremben néhány olajlámpa kókadozott, a manók nem láttak semmit. Bevilágítottak egy magnéziumlámpával.
    - Mit csinálsz? Észrevesznek! - ijedt meg az erdei manó.
    - Ilyenkor nincs bent senki. Csak a gépek dolgoznak.
    Egy hosszú asztalon papírdobozok haladtak sorban, egymás után, az asztal felett keresztben pedig a polcokon üvegek, tubusok és fémdobozok álltak, vagy mozdultak együtt és egyszerre. Öt pár, vagyis összesen tíz vasrudakból összeépített szerkezet rakta a dobozokba a polcokról, amit éppen kellett. Minden ilyen fogó, mozgató szerszám, ami az üvegeket és dobozokat megfogta, tette-vette, elengedte vastag gumikesztyűben végződött, amitől ezek tényleg úgy néztek ki mint egy-egy kéz.
    A lámpákban a fémszalag elhamvadt és a fénye kihunyt, és a két manó ott ült tovább a sötétben.
    - Hol vannak azok, akik ezeket kezeket mozgatják? - kérdezte az erdei manó.
    - Éppen lekvárt főznek.
    - Hogy tudnak közben csomagolni?
    - Úgy, hogy előre elkészítettek egy csomó lyukszalagot és betették egy vezérlő dobozba Minden apró mozdulatott előre meg kell tervezni.
    - Zseniális! Tökéletes! - lelkendezett az erdei manó.
    Nagy csattanás hallatszott.
    - Zseniális, de nem tökéletes. Most is két kéz összeakadt, és az egyik elejtett egy üveget.
    Két erdei manó befutott a gépsor mellé, az egyik rácsapott a vészleállítóra, a másik feltakarította a törött üveget, és a kifolyt paradicsomot.
    Közben két veszekedő hegyi manó jött be.
    - Mert mindig elromlik! - mondta dühösen az idősebbik.
    - Nem romlott el! Valaki mindig gyorsabbra állítja, mint amire a gép képes.
    - Nem fogom lassúra állítani, ha csak nagy ritkán hibázik.
    - Akkor én ide már nem is kellek. Ugyanis nincs mit rajta javítani.
    - Maradj már! Segíts óvatosan szétfeszíteni a két összeakadt kezet, és...

    A következő pillanatban a két leselkedő manó feje fölött süvöltve leszusszant egy biztonsági szelep, amitől azok rettenetesen megijedtek, és hanyatt-homlok futottak hazáig.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Ezek szerint igenis kéri még valaki a manót.

    Témanyitás by _FK on Szomb. Máj. 27, 2017 11:19 am

    Az erdei manók rengeteg facsemetét ültettek, bokrot, virágot, füvet neveltek a manóhegy környékén.
    Brikékhez bekopogott aki annak idején Krup egyik születésnapját szervezte.
    - Brik, hagyd azokat a könyveket, gyere velünk inkább növényeket nevelni. A nyomda már nélküled is megy tovább.
    - A növények cirógatása és babusgatása nekünk, hegyi manóknak rendkívül unalmas, sokaknak idegesítő.
    - Az unalmasat értem, de az idegesítőt nem – vallotta be az erdei manó.
    - Nem akarlak megbántani – próbált szabadulni Brik.
    - Egész éjjel álmatlanul fogok forgolódni, ha nem mondod meg, és amikor nem birom tovább bezörgök hozzád. Essünk túl rajta most.
    - Az erdei manókat sokan bolondnak nézik, mert beszélgetnek a növényekkel, minden bokorral külön külön.
    - Beszélgetünk, hogy ne legyen unalmas a munka. Azt ismételgetjük, amit az iskolában tanultunk a növényről. Továbbá…
    - Továbbá?
    - Továbbá a növény a beszélgetéstől boldog és egészséges lesz. Többet terem.
    - Na, ezt bizonyítsd be!
    - Hogyan?
    - Úgy, hogy csak a... mit tudom én... csak a paradicsompalántákkal beszélgessetek, a többivel meg ne.
    Az erdei manó elcsattogott, mert ő volt az, akinek nagy, lapos facipője volt.

    Nyáron rengeteg paradicsom termett, és nagyon lement az ára. Brik rohangált össze-vissza és mondogatta, hogy „nem a beszélgetéstől termett sok paradicsom, hanem mivel csak a paradicsommal volt szabad beszélgetni, mindenki, aki csak tehette, paradicsomot nevelt”, de hiába beszélt.

    Prikka és Krod dühösen veszekedett az erdei manók mesterével.
    - Nem fogok venni és eladni paradicsomot, mert nincs rajta haszon. Túl sok termett - mondta Prikka.
    - Nálunk erdei manóknál nincs olyan, hogy túl sok. Minél több, annál jobb – mondta csendesen a mester.
    - Nálunk hegyi manóknál van túl sok. Olyankor annyira olcsó, hogy nem éri meg eladni. Nem veszem át ingyen se, a parasztnak nem éri meg betakarítani, és ott rohad meg a bokron – magyarázta Krod.
    - De hát ez bűn! Szedjétek le ingyen! - tanácsolta a mester.
    - Ingyen nem dolgozik senki! – mondta kórusban Prikka és Krod.
    - Akkor vedd meg a szedőktől 2 fityingért, aztán add 1-ért a boltban!
    - Fizessek rá? - kérdezte csodálkozva Prikka.
    - Igen! Rengeteg pénzed lett az ennivalóból, most szépen add vissza egy részét!
    - Kinek adjam vissza?
    - Nem kinek, hanem miért! Azért, hogy ne rohadjon meg odakint.
    - Szó sem lehet róla! Még én fizessek azért, hogy paradicsommal dolgozhatok?
    - Nem hittem el, pedig igaz: A gyönyörű ennivaló ilyenkor tönkremegy, tavasszal meg éheznek.
    - Azért megy tönkre, mert sok van és olcsó.
    - A hegyi manó nem használja a pénzt, hanem engedelmeskedik neki – mondta a mester.
    - Az erdei manó meg nem tiszteli eléggé – replikázott Prikka.
    - Ti a rabszolgái vagytok a pénznek, és a pénz röhög rajtatok! Tapossa a fejeteket.
    - A sok pénz igenis jobb, mint a kevés! - kiáltott Prikka.
    - Nem csak ott van sötétség, ahol éltek. A fejeteken belül is - mondta szomorúan a Mester.
    - Takarodj innen! - sziszegte Prikka.

    Másnap Prikka kinyitotta a boltot, de csak hegyi manók jöttek, erdei manó egy se. Órák teltek el, mire ezt észre vette, és még egy kis idő, mire rájött, hogy ez nem lehet véletlen, mert nem egy-két erdei manó jött, hanem NULLA.
    "Nem baj. Rengeteg pénzünk van. Majd jönnek később. Azért se fogok paradicsomot árulni ráfizetéssel. A józan ész előbb-utóbb győz."
    - Mi jár a fejedben? - kérdezte tőle Krod.
    - A paradicsom, a pénz, az erdei manók...
    - És a józan ész - mosolygott Krod.
    - Honnan tudod? - csodálkozott Prikka.
    - Mióta is vagyunk együtt?
    - Évtizedek óta. Szerinted?
    - Szerintem a józan ész egy erdei manónál azt jelenti, hogy nem hagyja megrohadni az érett paradicsomot a bokron.
    - De hát a pénz mindig is...
    - Amikor ezek először hoztak nekünk ennivalót, rágcsálhattuk volna a pénzünket, már nem élnénk.
    - Most mi legyen?
    - Veszünk paradicsomot 2 fityingért, és eladjuk 1 fityingért.
    - Aztán rögtön száz hegyi manó fogja visszahordani az átvevő helyre, hogy darabonként 1 fityinget keressen rajta a mi kárunkra. Minden paradicsom többször körbe fog menni. A bokrokon meg ugyanúgy megrohad. Ha az erdei manók maguknak mégis leszedik, akkor a raktárakban rohad meg.
    - Lehet, de akkor is ezt kell tenni. Minden perc, ameddig nem jönnek vásárolni ide az erdei manók, óriási kárt okoz nekünk. Nem az elmaradt haszon miatt. Eddig tiszteltek bennünket. Ezután nem fognak.
    - De hát jogosan fakadtam ki. Azt mondta ez a szemét, hogy a fejemben sötétség van.
    - Legyen világosság! - kiáltott valaki a sötétből.
    - Brik! Te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte Prikka boldogan.
    - Halottam hogy nagy a baj. Az erdei manók messze elkerülik a boltodat.
    - Tudom, a paradicsom miatt.
    - Nem azért! Elkergettétek a mestert. Na, az butaság volt. Azt mondják egymás közt, hogy sötét a fej belül.
    - Na-a! - üvöltött Krod.
    - De jó, hogy jöttél! Hoztál nekünk egy kis észt - mondta epésen Prikka.
    - Igenis, hoztam. Összeül a családi tanács. Mint annak idején az én hülyeségem miatt.
    - Hol és mikor?
    - Manó anyu konyhaasztala körül, természetesen. Vasárnap gyertek át.
    (A manócskáknál minden ötödik pihenőnap, ezt úgy is mondhatjuk, hogy hétfő, kedd, szerda, csütörtök, vasárnap.)

    Manó anyu nagyon komoran nézett Prikkára.
    - Óriási hibát követtél el. Boltokat nyitnak az erdei manók.
    - Én csak arra figyeltem, hogy a családunknak minél több pénze legyen.
    - Ez volt a hiba. A család becsülete meg egy pillanat alatt füstté vált.
    - Most mit tegyünk? - kérdezte Brik.
    - Rengeteg paradicsomot kell felvásárolni – mondta Krod.
    - Darabját akár három fityingért – tette hozzá Zrippa.
    - Ez eddig rendben van, mert így talán jóvá tehető az óriási szégyen, de...
    - De?
    - De mit kezdünk ennyi paradicsommal? Ha eladjuk, visszahordják.
    - Krod? - nézett rá manó anyu.
    - Nem adjuk el. Megfőzzük – dörmögte lassan, megfontoltan Krod.
    - Ennyit?! Ki? Hol? - kérdezgették a többiek.
    - Van egy gyümölcs aszalóm. Csak ősztől tél végéig működik... működött eddig.
    - Jó, de ki eszik meg ennyi főtt paradicsomot? Én is szeretem, de azért... ami sok, az sok.
    - Hoztam egy kis sűrített paradicsomot, kóstoljátok meg!
    - Nem tudok elképzelni olyan ételt, amibe ezt beleraknám.
    - Szakácsokat hívtam össze, és új ételeket találunk ki hozzá.
    - Nagyon sokat kell főzni. Meddig áll el az ilyen?
    - Üvegben, leviaszolt dugóval, vagy leforrasztott fémdobozban évekig.

    Brik elköszönt a nyomdászoktól és átment dolgozni a paradicsom sűrítő üzembe.
    - Rengeteg tűz kell ahhoz, hogy elforraljuk a levét – panaszkodott az egyik dolgozó.
    - Ha kicsi a tűz, sose lesz kész, ha nagy, akkor lekozmál – tette hozzá a másik.

    Brik és Prom egy paradicsomfőző gépet talált ki. Krup is ott volt a bemutatón.
    - Dupla falú az edény, és a két edény közt nagyon meleg víz van.
    - Minek az?
    - Mert akkor nem kozmál le a belső edényben a paradicsomlé.
    - Viszont fel se forr.
    - De igen. Van egy másik tartály, azt felfűtjük, elforralunk benne egy kis vizet, aztán lehűtjük. Ezen a csövön ezt a csapot kinyitjuk, mire a paradicsomlé hirtelen forrni kezd, és a gőze átmegy a hűtött tartályba. Ha már nem forr a lé, elzárjuk a csapot, leengedjük a második, lehűtött tartályból a felesleges vizet, aztán újra felfűtjük, és így tovább, körbe-körbe.
    - Milyen egyszerű – mondta gúnyosan az egyik zöldsapkás erdei manó aszalómester.
    - Hülyeség – vágta rá egy hegyi manó szakács.
    - Rakjuk össze, csak fel ne robbanjon – mondta Prom, a gépész.
    Összerakták és elindították. Mindenki félt tőle, mert sziszegett, csattogott, sistergett és kattogott.

    Húsz nap múlva már tízen dolgoztak ott, negyven nap múlva százan. Az első szobában az üstöket megtöltötték hideg paradicsomlével. A második, a harmadik és a negyedik szoba ajtaját rázárták a gőzgépekre, hogy be ne menjen senki, ha azok közül valamelyik pont robbanni akar. A bezárt ajtó mögül félelmetes fortyogás, sistergés, sziszegés és csattogás hallatszott ki. Ahol letelt az idő és elhallgatott a gép, kinyitották az ajtót, benéztek, hogy minden nyomásmérő nullán van-e, ha igen, bevittek egy új üstöt, kihozták, ami kész volt, és az ötödik szobában a kész pasztát kikanalazták, kikaparták üvegekbe. Az üres üstöt átvitték a következő szobába, a mosóba, onnan pedig visszakerült az elsőbe, hogy újra teletöltsék friss, hideg paradicsomlével.
    Az első doboz sűrített paradicsomot Prikka boltjában a Mester vette meg, és attól kezdve újra jöttek a boltba az erdei manók vásárolni.
    avatar
    wahúr

    Hozzászólások száma : 2450
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Pént. Máj. 26, 2017 2:00 pm

    _FK írta: Szóval jó az a fekete függöny, csak ritkán kell használni.
    A denevérek csimpaszkodjanak a függönykarnisba. rendeer
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Kéri még valaki a manót?

    Témanyitás by _FK on Csüt. Máj. 25, 2017 10:31 pm

    7.0 Manóváros2
    7.1 Brik és Ticci

    A hegyi manók repülése nagyobb baleset nélkül véget ért, és a sivalkodó, repülő manók láttán a tüskés disznók egymást törve, taposva menekültek el a Manóhegy melletti völgyből. Az erdei manók kitakarították a völgy legszebb részét, és néhány nap múlva, mire gyönyörű tavaszi idő lett, megrendezték a legnagyobb ünnepüket, a Nagy Közös Alvást. Hívták Ticcit is, aki persze rögtön szólt Briknek, de ő nem akart menni, viszont bosszantotta a gondolat, hogy Ticci idegen manókkal fog összebújni.
    - Ne féltékenykedj, inkább gyere velünk - mondták neki többen is, de hiába, egy hegyi manót ugyanúgy lehetetlen volt erre rábeszélni, mint egy erdei manót a repülésre.
    - Na milyen volt? - kérdezte Brik, amikor Ticci visszajött.
    - Csodálatos. Ilyenkor nem alszunk, de nem is vagyunk ébren, a kettő határán lebegünk a nagy semmiben. Egyszerre szuszogjuk ki és be a levegőt, és ha sikerül, egyszerre dobban a szívünk. Egész más, mint az a boldogság, amikor végre leért a lábad, és már örömödben sivalkodsz, hogy élve maradtál, mert nem zuhantál le, és nem törted ki a nyakadat.

    - Talán próbáld ki egyszer azt is, de előbb bújj össze velem – kacsintott Brik.
    - Ahhoz előbb össze kell költözni, már megbeszéltük – duzzogott durcásan Ticci.
    - Tényleg, még nem is mondtam - vigyorgott Brik. – Ma reggel megkaptam a kulcsot a királytól. Mehetünk együtt haza, a sajátunkba!

    Ticci sikkantott egyet, és Brik nyakába ugrott, aztán kézen fogva futottak együtt haza. Az új otthonuk lejjebb volt, és távolabb a tűztől, mint a hol Brik addig lakott. Nagyon pici lakást kaptak: se konyha, se éléskamra, csak egy apró előszoba, balra vécé, és szemben egy függöny mögött a szoba. A szobában se széna se matrac, se ágy, csak középen egy hosszú asztal, és annak a két oldalán egy-egy pad.
    - Hol fogunk aludni? -kérdezte csodálkozva Ticci.
    - Itt – mondta Brik. - Csiribú-csiribá, és a nappaliból alvószoba lesz! - ezzel felemelte az asztalt, és felcsukta a falra egy retesszel, aztán lenyitotta az oldalfalakról a két pad támláját és lett belőlük egy-egy ágy. Az ágyak mellett a falak mélyedéseiben polcokon takarók, ruhák, könyvek, cipők, fogkefe, törölköző, meg minden, ami kell.
    - Külön alszunk, vagy középen a padlón?
    - Összetolható a két ágy. Vagy széjjel. Ahogy jól esik.
    - Széjjel? A mosolyszünet idejére?
    - Arra ez való – vigyorgott Brik, és lehúzott a plafonról egy vastag fekete függönyt, középen a két ágy közé.
    - Szeretni fogom ezt a lakást – kuncogott Ticci.

    Brik és Ticci Összeköltöztek, és rájöttek, hogy addigi életükben felhalmozott cókok és mókok nem férnek be a közös lakásukba. Próbálták válogatni, de hiába. A saját kacatjait mindkettő emléknek nézte, a másik emlékeit pedig kacatnak. Ezen vesztek össze. A vita beszélgetésként indult, és veszekedéssé fajult. Azt vették észre, hogy az egyik duzzog, a másik morog. Lehúzták a fekete függönyt középen. Mindkettő telezsúfolta a saját térfelét kacattal, és azt vette észre, hogy mozdulni sem tud. Átmentek egymáshoz megnézni, mire jutott a másik, és egy nagyot nevettek. Utána szépen kibékültek.
    - Szereljük le a fekete függönyt! - mondták egyszerre kórusban.
    Bementek… volna a Kisterembe a Fiataloknak Kiutalt Lakások Hivatalába, de egy hosszú sor kígyózott a hivatal előtt. Éjjel kispárnán aludtak egymásnak háttal, és másnap délelőtt kerültek sorra.
    - Le szeretnénk szereltetni a nagy fekete függönyt a szoba közepéből.
    - Tilos – mondta a hivatalnok félig lehunyt szemmel.
    - Mi az hogy tilos? Törvény tiltja? - lepődött meg Brik.
    - Igen – mondta monoton hangon az irodista, és látszott a tekintetén, hogy a fél agya alszik.
    - A saját lakásaunkban nem azt csinálunk, amit akarunk? - kérdezte csodálkozva Ticci.
    - Nem. Saját lakásotok akkor lesz, ha pénzért vesztek. A mostani a királyé, és azt ti csak kölcsön kaptátok. A függöny marad, ahol van.
    - Hol van az leírva, hogy tilos leszerelni a függönyt?
    - Itt – mondta a hivatalnok, és elővett egy lyukszalagot.
    Berakta egy vetítőbe, és ami zümmögve tekercselni kezdte előre-hátra.
    - Megvan! „Fekete függöny fiatal pároknak. Újkori találmány. Egy tudósnak volt egy elmélete. Olyan párokat keresett, akik el akartak válni. Átköltöztette őket egy olyan lakásba, ahol három alvókuckó volt. Egyik az egyiké, a másik a másiké és középen egy, ami közös. A tudós rájött, hogy a párok nagy része így megmenthető. Hamar kiderült, hogy nem jut kettőnek három alvókuckó, és ki kellett találni erre valami mást. Ez lett a vastag, fekete függöny a két ágy közé.” Szóval jó az a fekete függöny, csak ritkán kell használni.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Vas. Máj. 08, 2016 8:31 am

    Akkor simán el tudja képzelni azt a negyven évet, amit én kihagytam.
    ___
    A vázlat most így néz ki
    Brik ébredezik.
    Alvókuckó leírása
    Kimegy a konyhába
    Erdei manó elköszön
    Manólakás leírása
    Beszélgetés erdei manókról
    Brik iskolába indul
    Nagyterem leírása
    Iskolatársak
    Történelem óra
    Az a 40 év ami Prap születése óta eltelt
    Tornaóra
    Környezetismeret. A manóhegy szerkezete.
    Brik csavarog. Keresi a testvéreit
    Krup mosogat
    Este otthon



    i
    avatar
    wahúr

    Hozzászólások száma : 2450
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Szomb. Máj. 07, 2016 5:02 am

    _FK írta:Ez a nagyobbacskáknak nem gond, de a kicsiknek folytonosság kell, ők arra kíváncsiak, hogy növekedett Prap, mi történt vele, nem?
    _FK
    Nem, nem. Érdelődnek, naná. Azután gondolnak maguknak új mesét
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Pént. Máj. 06, 2016 9:23 pm

    Az erdei manó mese ott végződött, hogy:

    Húsz nap múlva megszületett Prap, egy gyönyörű, egészséges fiúmanó, akinek két nagy szeme és két nagy füle volt, ezért sem a hegyi manók, sem az erdei manók közé nem lehetett besorolni. Az orvos csak csóválta a fejét:
    - A szemeivel nem tudok mit csinálni, de a füleit kisebbre tudom vágni, ha hegyi manó kell...
    - Neee! - kiáltott rémülten Pirka és Krap.
    - Csak vicceltem. Sok boldogságot hozzá!

    A hegyi manók története meg úgy kezdődik, hogy Brik ébredezik az alvókuckóban, és Prap már negyven éves.
    Ez a nagyobbacskáknak nem gond, de a kicsiknek folytonosság kell, ők arra kíváncsiak, hogy növekedett Prap, mi történt vele, nem?
    _FK
    avatar
    wahúr

    Hozzászólások száma : 2450
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Pént. Máj. 06, 2016 3:54 am

    Cilke ősszel suliba megy.
    Már hónapok óta folyékonyan olvas. Eleinte hangosan, most már csendben.
    Legutóbb a "mama" fektette Őket, elalvás előtt jár egy mese, kérdezte
    mi legyen?
    Cilike: Ne a Micimakót, az olyan babás már nekünk.

    Tehát van remény.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Csüt. Máj. 05, 2016 11:35 pm

    A 0022_20150822_FK még ihletből jött, azóta csak szenvedek.
    Nem tudom Cilke mennyit ért belőle, neki inkább úgy írnám, mint évtizedekkel ezelőtt:
    A rózsaszínű holdfényben elég gyorsan haladtak, de amikor újra sötétség borult a tájra, nagyon megijedtek, mert a sötétben majdnem nekimentek egy alvó rosszsüninek. Csak lassan, botladozva tudtak tovább menni. Vok beleesett valami pocsolyába. Hideg szél fújt, ezért gyorsan átöltözött száraz ruhába. Még mentek egy ideig, miközben a rosszsünikről beszélgettek. Most már a két erdei manó is félni kezdett tőlük. Az erdei manók elmondták, hogy este még sok ennivalójuk volt, de most semmi sincs. Éjjel mocorgásra és morgásra ébredtek. A rosszsüniket nem látták, de mindkét elemózsiás kosár eltűnt.

    A mostani mese meg ilyen:
    Apamanó és Brik összekészítettek egy csomó cókmókot egy háromkerekűre. Volt rajta néhány nagy, vastag, puha takaró, egy szúnyogháló, valami ajándék az öregapónak, meg három nagy fadoboz, benne enni való, víz, gyertyák meg ilyesmi. Elindultak, és vonszolták maguk után, közben beszélgettek. A Manóhegyi város óriási volt, itt-ott keskeny résen sütött be a nap, és ahová sütött, ragyogó kristályokat tettek a hozzáértő hegyi manók, hogy a drágakövek, hol az egyik, hol a másik szépen szórja szét a fényt. A labirintus sokkal nagyobb volt, mint a város, mert nagy, lakatlan területek is voltak benne, ahol nem volt víz, rossz volt a levegő, nem lehetett tüzet gyújtani, vagy időről időre valami iszap öntötte el. A szénbányába bemerészkedtek a manók, de messze elkerülték azokat a helyeket, ahol a barlangok bármikor beomlottak volna.

    - Az öreg nem lakik messze, de nagy kerülővel megyünk az omlásveszély és a tavas barlang miatt.
    - Hová is megyünk pontosan?
    - Egy olyan faluba, ami nem tartozik a nagy manóvároshoz. Azok laknak ott, akik nem akarnak erdei manót látni.
    - És gyümölcsös krumplikását?
    - Ne gonoszkodj! Azt elcserélik más, hegyi manóhoz méltó ennivalóra.
    - A tiszta vizet honnan veszik?
    - Egy forrás volt ott, de rég elapadt, abból.
    avatar
    wahúr

    Hozzászólások száma : 2450
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Csüt. Máj. 05, 2016 4:56 am

    _FK írta:Lányom kinőtte, és én ettől megbénultam.
    Akkor majd az uonkáknak.
    És arra elő kell készülni
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Csüt. Máj. 05, 2016 12:25 am

    Lányom kinőtte, és én ettől megbénultam.
    avatar
    Simika

    Hozzászólások száma : 135
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by Simika on Hétf. Márc. 14, 2016 10:10 am

    _FK írta:miattam ne
    eleg regen elmult a "hamarosan"
    hol vannak a manok?
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Csüt. Feb. 11, 2016 12:11 am

    miattam ne
    avatar
    wahúr

    Hozzászólások száma : 2450
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Vas. Dec. 13, 2015 4:23 pm

    _FK írta:Hamarosan újabb manók jönnek.
    Már aggódtam
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szomb. Dec. 12, 2015 10:26 am

    Hamarosan újabb manók jönnek.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Hétf. Okt. 05, 2015 11:06 pm

    Ha sokáig nem hoznék mesét, majd néha szólok, hogy ne aggódjatok, megvagyok még, csak újraolvasom onnan, hogy Brik a kis hegyi manó... de lehet, hogy onnan, hogy Kabbó a kis erdei manó... azért, hogy utána tovább tudjam írni.
    _FK
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Pént. Okt. 02, 2015 11:41 pm

    Trikka és Kritta sok szép színes villanylámpát készített, és bevitték Prikka boltjába, az "Új, Különleges és Divatos cuccok" termébe. Egy újságíró is megnézte, és egy pocskondiázó cikkben kifakadt.
    "Gyönyörű és méregdrága lakásdísz az a sok haszontalan kacat, amit Krod és Pikka boltjában látunk mindaddig, amíg oda nem ér a vezeték az áramfejlesztőtől az ön lakásához."

    Krod körülkerítette a villanylámpákat egy színes szalaggal és kitett egy táblát:
    "Ezek a villanylámpák csak gyönyörű és méregdrága lakásdíszek mindaddig, amíg oda nem ér a vezeték az áramfejlesztőtől az ön lakásához."
    Tíz nap alatt csak négyet adtak el. A következő tíz nap alatt nyolcat. Prikka a harmincadik napon eladta a huszonnyolcadikat, és vigyorgott, mert az egyik tankönyvből már tanult egy kis matematikát.

    Brik kiment, hogy megnézze, hogy halad a domboldalon álló manóház építése. Mivel sütött a nap, és Brik mindig is utálta, hogy görcsöt kap a szeme a sok hunyorgástól, felvette apja védősisakját, amit a színház színpadát bevilágító vakító fényű villanylámpa készítése közben viselt annak idején. Kissé vödörfejű lett tőle, és a két szeme előtt feketére fémezett, kormozott üveglapokkal szó szerint szörnyen nézett ki.

    Az erdei manók vidáman babusgatták a növényeket, például gombaölő rézgáliccal permetezték a szőlőt, mások vékony gumicsövet tekercseltek le egy papírhengerről, hogy majd azon keresztül csepegtessenek öntözővizet a ribizlibokrok tövére, amikor meglátták a gólyalábakon imbolygó Briket a napfénytől védő sisakban. Valaki felordított, és a többiek mindent szétdobálva már rohantak is befelé nagy sivalkodással.

    A hegyi manók öt napig röhögtek rajtuk.
    - Mi volt az a szörnyű sivalkodás? - kérdezte az egyik, hogy elmesélhesse a másik.
    - Először azt hittem, hogy az erdei manók kipróbálják a repülést, de aztán láttam, hogy csak futnak.
    - Valaki üldözte őket! Kétszer olyan magas volt mint ők!
    - És a feje... Hát bevallom, még én is megijedtem.
    - Azt kiabálta a szörny: "Ne féljetek már, én csak Brik vagyok, és megnéztem, hogy halad az építkezés."
    - Még jó, hogy megijedtek, és nem permetezték le őt rézgáliccal.

    Véget ért a nagy meleg, csöpörgött az eső, és hideg szél kezdett fújni. A domboldalon épülő manóháznak még csak a pincéje és a közepe készült el, a két kemence, a kismanók tanuló és játszóterével és a középső nyitható üveg tetős világító udvarral.
    - Az építkezést tovább kell folytatni, hogy tavaszra kész legyen - mondta Brik az építésvezetőnek.
    - Hidegben és esőben nem lehet dolgozni.
    - Kell egy nagy sátor. Majd hozok. A kemencék készen vannak, és a kéményüket meg lehet hosszabbítani a sátor fölé. Fűteni fogunk, és odabent lehet dolgozni egész télen.
    - A szélvihar szét fogja tépni a sátrat.
    - Nem fogja. Promnak van egy zseniális találmánya.
    - Hiába. Akármilyen erős köteleket használunk, a vihar erősebb.
    - Ez benne a zseniális. Nem csak kötéllel rögzit. Cérnaszállal is.
    - Cérna? Ez noormááális?! A cérna azonnal elszakad!
    - Pontosan. Az a dolga. A sátrat nagyon sok lapból fogjuk készíteni, és minden lapot két ponton erős kötéllel, a másik két ponton pedig vékony cérnával kell majd rögzíteni. Jön a vihar, és tépi a cérnát, a sátorlapok meg lobognak a szélben. A vihar után pár mozdulattal újravarrod a cérnát, és kész.

    Az erdei manók nem jöttek rá, hogy a Csodálatos Erdő domboldali manóházának pontos másolata készül, mert mire észrevették volna, már egy sátor borította a szorgos munkával épülő-szépülő csodát.

    Brik egy tervrajzot bámult. Valaki kopogott.
    - Bújj be!
    - Bújik az ördög. Nem vagyok én erdei manó! - kukkantott be Prom.
    - Mondd, mi szél hozott?
    - Tudom, miben mesterkedsz. Az erdei manók imádni fognak téged.
    - Nem tudtam volna se szebb, se jobb manóházat tervezni annál, mint ami egy példányban már megvan, és száz év alatt sem dőlt össze. Továbbá sikerült megszereznem az összes rajzot és leírást.
    - Pont ezért jöttem. Meg szeretném nézni az ősi, eredeti rajzokat.
    - Már visszaadtam a levéltárnak.
    - És amit nézel?
    - Ez egy másolat. Saját célra. Az enyém. Kérd el a levéltárból, ami kell.
    - Ezt hogy készítetted? Valami nagyon furcsa rajta.
    - Másolok neked is egy példányt, ha érdekel, és ha ráérsz, mert sok idő. Addig ott egy kis sütemény meg egy kis kávé, csak tessék, ami jól esik.
    - Naná, hogy érdekel! Kösz.

    Brik befűzött az asztal szélébe egy lyukszalag tekercset, az asztalra tett egy papírlapot, valahogy rögzítette, és egy háromkerekű lapos dobozt is rátett. A doboz tetején volt egy lyuk, amibe tölcsérrel beleöntött sárga festéket. Elindította a lyukszalag olvasót. A doboz a papír fölött mászkálni kezdett, és vonalakat húzott.
    - Ez elképesztő! Hogy tud ez mászkálni?
    - Alul van rajta három erős mágnes, és az asztallap alatt is.
    - Hogy nem hordja szét a kerekeivel a festéket?
    - Jól látod, elég bonyolult a vonalakat úgy tervezni, hogy ne tapossa össze, amit már rajzolt.
    - Ki tervezte ezt?
    - Apám. Mióta kijött a pokolból, újjá született. Már ilyeneket is tud.
    - Csak sárga vonalakat rajzol?
    - Nem. Van még három kocsi. Az egyik kékeszöld, a másik fekete... (Prom pont itta a kávéját) - ...a harmadik pedig bugyirózsaszín.
    Prom már köpte is ki a kávét, mert félre nyelte és majd' megfulladt a röhögéstől.
    - Megvártad, hogy igyak, te elvetemült! - mondta dühösen.
    - Ki nem hagynám, de a szín nevét nem én találtam ki.

    Jó sokára lett kész a rajz, mert a fekete kiskocsi egy csomó feliratot is készített az ábrára.
    - Apád most mivel foglalkozik? - enyhült meg Prom.
    - Állatokat terel - mondta Brik rezzenéstelen arccal.
    - Komolyan kérdeztem.
    - Komolyan mondom.
    - Tüskés disznókat? Hová tereli őket?
    - Honnan. Az ősi manóbarlangból kifelé. Fel fogja újítani.
    - Kizárt dolog! A ti családotok kapzsi. Nem fog rá költeni. Keresni fog rajta, és nagyon sokat, de nem jövök rá, hogy hogyan.
    - Ez egy titok.
    - Miért kellene pont neki felújítania? Ezt végképp nem értem.
    - Azért, mert Trikka kapott egy díszes dobozt a nagyapámtól ajándékba. Azt hittük, hogy üres, de az alján egy papírlap volt, írással lefelé. Megfordítottuk, és egy parancs volt rajta: "Ha majd király leszel, tedd rendbe az ősi manóbarlangot!"
    - Trikka, mint király? Ez ugye vicc?
    - Az. Nyugodtan röhögj. Apám már dolgozik rajta, én majd folytatom, és mire Trikka sorra kerül, már csak be kell fejeznie.
    - Nekem most mennem kell - mondta idegesen Prom, és fogta a tervrajzot is, hogy viszi magával.
    - Az ott a kezedben ötven fitying - mutatott rá Brik.
    - Ez pofátlanság.
    - Hatvan. Drága a festék.
    - Irígy... dög vagy - sziszegte Prom.
    - Száz!
    Prom gyorsan kifizette a százast, és morgolódva elcsörtetett, Brik pedig vigyorgott, ahogy elképzelte, ahogy Prom az ősi manóbarlangban bámulja a padlóba betonozott négy óriási, szögletes gödröt, és nem érti, amit lát.

    Brik átment a domboldalra a manóházhoz. Fényvédő sapka nélkül. Erdei manók mellett haladt el, akik nagy tisztelettel előre köszöntek neki. Brik arca kékült a visszafojtott nevetéstől, és sietősre vette lépteit.
    - Az ott nem jó - mondta, mert visszaemlékezett az eredeti manóházra, arra, amikor Ticciért ment oda.
    - Más van  a tervrajzokon, más Kabbó naplójában, és megint más, amire te emlékszel. Mi legyen?
    - Egy erdei manót kellene megkérdezni. De akkor kiderülne, hogy mit titkolunk előlük.
    - Ticci tud róla, és lakott ott. Átküldöm őt.

    - Szabad a gazda - mondta Prom. - Nem jövök rá mi az a négy nagy gödör.
    - Minden gödörben víz lesz, benne 1024 nagy, vastag üvegcső.
    - És a csőben?
    - Fémrudak, fémlemezek, vászonzsák, fémpor, lyukacsos üvegcső, só, sav, víz, légbuborék.
    - Megőrültetek? Minek ennyi és ekkora? Egy lámpa alig vesz fel áramot.
    - Ezt a pici áramot szorozd már meg kétszázezerrel.
    - Miből fogod ezt működtetni? Hegyi manó csak akkor köti be a villanyt, ha ingyen van.
    - Majd az erdei manók fizetik helyette is a villanyszámlát. Úgyis tízszer annyi fény kell nekik.
    - Nincs is olyan fényes villanylámpa.
    - De van. Gyere velem, megmutatom.
    avatar
    wahúr

    Hozzászólások száma : 2450
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Szomb. Aug. 22, 2015 4:26 pm

    _FK írta: - Villany van benne.
    van otthon egy nagy nagy kagyló
    csak akkor szabad meghallgatni, ha a papa tartja az unoka füléhez
    ebben a tenger zúg
    a manók is élveznék
    majd rájuk hagyom
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szomb. Aug. 22, 2015 1:37 pm

    Lehet, hogy már írtam (talán a Free-n):
    Kicsi lányom három és fél évesen lapos zseblámpaelemet szorított a füléhez.
    - Mit hallgatsz?
    - Nem búg.
    - Miért kellene búgnia?
    - Villany van benne.
    avatar
    wahúr

    Hozzászólások száma : 2450
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Szomb. Aug. 22, 2015 5:43 am

    _FK írta:
    mi is épp villanyt szerelünk a legkisebbel
    (új delej lesz, ha lesz valami)
    tudnék mesélni
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    0022_20150822_FK

    Témanyitás by _FK on Szomb. Aug. 22, 2015 1:54 am

    Manóvilág - Második kötet MÁSODIK FEJEZET  2.

    Brikékhez Krod jött látogatóba.
    - Nem maradok itt estig, látom szűkösen vagytok. Két pici alvószoba háromnak. Trikka hogy tűri?
    - Jól - mondta Ticci. - Megmagyaráztuk neki, hogy engem ő is szeret, meg Brik is, nappal nála vagyok, éjjel apunál.
    - Kicsik ezek az alvókuckók. Sötét van. Itt ott egy szál gyertya világít, Brik lát rendesen, Trikka is, de te vakon bolyongsz. Az erdei manók egyre többen vannak, a keleti folyosón már minden olyan hely, ahol ablak van, foglalt. A fiatalok arról beszélnek, hogy odakint kell manóházat építeni. Húsz fiatal pár az újsághirdetésen keresztül keresi egymást, hogy felépítsenek a domboldalon egy manóházat maguknak.

    Briknek óriási ötlete támadt.
    Kőműveseket keresett és titkos tanácskozásra hívta őket össze.
    Egy óriási asztalra kiterítette a terveket.
    - A Csodálatos Erdő melletti manóház másolatát kell nagyon pontosan felépíteni.
    - Nem tudjuk megcsinálni. Azt erdei manók építették. Nem tudjuk hogy kell.
    - Van rengeteg részletes rajz és leírás róla, sőt üveglapra van fényképezve. Ez itt a felső szint. Hálószobák a felnőtteknek és ablaktornyok, hogy belül világos legyen. Itt ez a középső szint alaprajza, két nagy kemence, konyha, éléskamrák, fáskamrák, a kicsiknek játszótér, fürdőszoba, alvószoba, ebédlő, könyvtár, a nagyoknak dolgozó szobák.
    Ez itt az alsó szint: a szenes pince, a jégverem, a hűtött éléskamra, itt a tornaterem, ezek a nyári alvó szobák, és itt lehet kialakítani például pincelakásokat a hegyi manóknak.
    - Hegyi manóknak? Azoknak meg minek?
    - Vannak vegyes párok.
    - Meg kicsi szemű keverékek, akik itt szenvednek a sötétben, mint például a te párod.
    - Ticci a neve.
    - Miatta akarsz manóházat építtetni odakint. Átlátok rajtad.
    - Nem nehéz. Eszem ágában sincs ezt titkolni. Egyéb észrevétel?
    Másnap elkezdtek zsinórokat kifeszíteni és alapot ásni a háznak.

    Brik otthon túrta a hivatalos iratokat és feljegyzéseket.
    - Olvasd eeeel! - nyafogott Trikka, és lobogtatott egy régi levelet.
    - "Gondolom, fiú lett. Ha megtanul beszélni, meg fogom kérdezni, akar-e király lenni" - motyogta Brik. - Nem érdekes.
    - Nagyon is érdekes. Mintha rólam szólna, pedig én lány vagyok.
    - Igen, rólad szól, és egy távoli rokonod küldte. Nem azért távoli, mert messze lakik, hanem azért, mert a nagyapádat és engem vaslapáttal kergetett el, amikor utoljára nála jártunk.
    - Miért utoljára? Már meghalt?
    - Nem halt meg. Tudnék róla, mert akkor megkeresnének a temetkezési vállalattól, a díszes sírhely ügyében.
    - Nem értem, amit mondasz, de ha még nem halt meg, találkozni szeretnék vele.
    - Mogorva vén bolond, mit akarsz tőle? - kérdezte ingerülten Brik.
    - Azt, hogy ne legyen az. A mosolyommal tudok varázsolni. Megpuhítom a szívét.
    - Na, ha így van, egy próbát megér. Holnap meglátogatjuk őt.

    Brik összerakott egy játékházikót a háromkerekűre, és Trikka jól elvolt benne, amikor másnap kora reggel elindultak a dédpapához.
    - Mikor leszel király? - kérdezte az öreg.
    - Amint megnövök - mondta határozottan Trikka.
    - Előtte milyen miniszter akarsz lenni? - tette fel dédpapa a következő kérdést.
    - Ipari miniszter.
    - Előtte melyik miniszter szolgája akarsz lenni? - fokozta a feszültséget az öreg.
    - Az ipari miniszteré. De ha nem lehet, a többit is meg fogom kérdezni, hogy elfogad-e szolgájának.
    A dédpapa, aki hetek óta csak feküdt, és egyre halványabban pislákolt benne az élet, hirtelen felült, lekászálódott az ágyról, papucsot húzott, felállt, és kissé imbolyogva a szekrényhez ment. Kivett egy kis dobozt, és odaadta Trikkának.
    - Ez a tied. Ajándék. Még ne nyisd ki. Majd akkor, ha meghalok. Nyugodtan halok meg, mert végre van egy méltó utódom. Mi a neved?
    - Trikka.
    - Várj, itt valami nem kerek. A Trikka az lány.
    - Az vagyok.
    - Hogy akarsz miniszter lenni?
    - Granna is az volt. A mostani orvosminiszter is az.
    - Hát igen. Na, ha így van, jól van így is. Mehettek. Sok szerencsét.

    Elindultak haza, a temetőnél aludtak egy jót, és másnap este érkeztek meg.
    - Milyen volt? - kérdezte apamanó és Ticci kórusban.
    - Minden kérdésre jól válaszolt, és megpuhította a vén gazfickó szívét. Ajándékot is kapott - mondta Brik.
    - Az ajándékot még nem bonthatom ki - tette hozzá Trikka.

    A temetés után kinyitotta a dobozt. Semmi nem volt benne.
    - Maga a doboz az ajándék?
    - Nem. Az, amit mondott, amikor átadta.
    - "Végre van egy méltó utódom?" - emlékezett vissza Trikka.
    - Pontosan.

    Brik kapott egy értékes ajándékot apamanótól és sokat játszadozott vele.
    - Vááááá! - ordított egy nagyot, és kiugrott az alvókuckójából a konyhába. - Hogy a morgó vakondtúrás ütné bele a tüskés bokorba a...
    - Na-a! - jött elő Ticci a kis Trikka szobájából, és látta, hogy a párjának egyik szeme sem ugrott ki. - De jó, akkor mégse kell orvost hívni.
    Trikka is kijött.
    - Szia apa. Már megint megfogtál egyszerre két olyan drótot, amit nem kellett volna? Anyu, honnan kaptátok ezt a gonosz játékot, ami mindig megharapja apu kezét?
    - Nagypapi adta neki, mert nagyon kérte tőle. Apa ismerkedik a villannyal.
    - Ezt nem értem - mondta csodálkozva Trikka. - Úgy tudom, elkobozták tőle, amikor beutalót kapott a pokolba.
    - Aki elkobozta, nem értett hozzá. A lándzsát, ami csak egy gumicsőbe húzott vasdarab volt, elvitte, a hátizsákot, amiben a dolog lényege van, ott hagyta.
    - Pedig tudtam, hogy csípni fog - mondta szuszogva-lihegve Brik.
    - Akkor miért fogtad meg? - kérdezték tőle kórusban.
    - Hogy van-e benne villany.
    - Készíts valamit, ami jelzi, ha van - szólt közbe Trikka.
    - Hozzak egy rossz sünit?
    - Hát inkább.
    - Olvastam a Hírlapban, hogy az egyik műszerész egy frissen megölt, nagy bogár egyik lábát használta jelzőként - mondta Ticci.
    - Fú-új! - kiáltott egyszerre Brik és a lánya.
    - Én meg azt olvastam egy új tankönyvben, hogy van egy műszer - mondta Trikka. - Két üveglap között nedves papír és két drót. Ha villanyt kapcsolnak rá, megpirosodik a papír, mert valami festék van benne, és ha fordítva engedik át rajta a villanyt, újra fehér lesz. Elég lassú, és nem mutatja, hogy mennyi a villany, csak azt, hogy van vagy nincs. Persze már ez is egy nagy eredmény.
    - Pontosan mi kellene neked? - kérdezte Ticci Briktől.
    - Egy doboz, rajta három, vagy öt kis üveggömb. Gyenge villanynál csak egy világít, nagyon erősnél mind.
    - Hát csinálj olyat! - vont vállat Trikka.
    - Nem tudok. Mi manók csak használjuk a villanyt, de nem értjük, hogy mi az.
    - A vegyészek már elég jól elboldogulnak vele. Van az iskolában egy befőttes üveg, benne sós-savas víz, meg valami festék. Drótok lógnak bele, és ha villanyt kapcsolsz rá, a sötétben zölden világít.
    - Vegyészek... Ezer dolgot kipróbálnak, abból húsz érdekes, de csak egy hasznos.
    - Akkor sem engedem, hogy újra és újra megüssön. Vissza fogom adni a nagypapinak - mondta Ticci.
    - Te pedig jobb, ha keresel egy másik játékot magadnak - tette hozzá Trikka.

    Kritta meglátogatta őket.
    - A színházteremben új világítást csináltak a három-négy magnéziumlámpa helyett, mert nincs elég magnézium. Közvetlenül a villannyal akarnak világítani.
    - Azt meg hogy lehet?
    - Ha két széndarabot összeérintesz és áram megy rajta keresztül, széthúzod, és valami fényes izé világít, aztán kialszik. Ezt a fényes valamit kellene felerősíteni. Azon dolgoznak.
    - Én is szoktam barkácsolni és tudományoskodni a villannyal - dicsekedett Brik.
    - Feljegyzéseid  vannak? - kérdezte Kritta.
    - Az minek? - csodálkozott Brik.
    - A kutatómunkának megvannak a szabályai. Feljegyzéseket és rajzokat kell készíteni, és levelezni olyanokkal, akik hasonló dolgot kutatnak. Fegyelmezetten. Minden nap.
    - Akkor én ezt csak szórakozásból csinálom.
    - Kár. Ha mégis komolyabban szeretnéd venni, várunk a csapatba.

    Brik nyolc nap múlva már a Villanyipari Kutatóintézetben dolgozott, de az ünnepélyes színházi előadás botrányba fulladt. Egy ideig két a szénrúd között vakító fénnyel világított a levegő, de egy érintkezési hiba miatt egy kis fémdarab felizzott, leesett a régi, nem használt jelmezek közé, a sok pormacska meggyulladt, már égett is minden, és mindenki sivalkodva menekült kifelé.
    A Villanyipari Kutatóintézetet feloszlatták.

    A kísérletezést a villannyal betiltották.
    Brik szomorkodott.
    - Elvették a játékodat, mi? - kérdezte Trikka.  
    - Nem vicces - morogta Brik.
    - Tudom, hogy egy árammérőt rejtegetsz az ágyad alatt.
    - Csitt te! Ez titok. Honnan tudod?
    - Nem szoktál takarítani, a szobádban mégis tisztaság van, nem tűnt fel?
    - Ne pimaszkodj. Szomorú vagyok. Hiányzik a tudományoskodás.
    Apja és fia nézték az üveggömbben a két drótot.
    - Nem folyik áram - mondta lassan, tagoltan apamanó.
    - Persze, hogy nem. Nem ér össze a két drót - vont vállat Brik.
    - Mi akadályozza az áramot hogy átmenjen a két drót között?
    - Semmi.
    - Gondolkozz! Mi van a két drót között?
    - Levegő.
    - Na, erről van szó.
    - Nem értem.
    - El kell távolítani az akadályt.
    - Kiszedni a levegőt? Attól folyik majd az áram? Megeszem a sapkámat ha...
    - Készíts egy ehető sapkát magadnak. Én meg beszélek a vegyészekkel.
    - Tudod, hogy tilos kísérletezni a villannyal.
    - Neked tilos. Nekem szabad. Egy vágott fülű már nem büntethető.
    Két nap múlva is nézték együtt a gömböt.
    - A vegyészek nem tudták kiszedni az összes levegőt. Ami nem vegyül semmivel, az benne maradt.
    - Egy próbát megér - mondta izgatottan Brik.
    - Toljad neki, hadd szóljon.
    Brik tekerte a tárcsát felfelé. Húsz. Ötven. Kilencven. Hiába.
    - Nem kell sapkát enned. Nem működik - mondta csalódottan apamanó.
    Brik tovább tekerte és 94-nél világítani kezdett az egyik drót a gömb belsejében.
    - Vissza! - kiáltott fel apamanó.
    Egészen 59-ig le kellett csavarni, mire kihunyt a fény. 92 körül gyulladt be újra. 57-nél hunyt ki.
    - Ezt most nem értem. Miért nem ugyanott?
    Brik enni kezdte a sapkáját.
    - Megőrültél?! - rémült meg apamanó.
    - Nyugi. Készültem. Tésztából van.

    Azon a nyáron rengeteg paradicsom termett. Prikka és Krod veszekedett az erdei manók Mesterével.
    - Nem fogok eladni paradicsomot, mert nincs rajta haszon. Túl sok termett - mondta Prikka.
    - Nálunk erdei manóknál nincs olyan, hogy túl sok. Minél több, annál jobb.
    - Nálunk hegyi manóknál van túl sok. Olyankor lemegy az ára, és nem éri meg eladni, nem veszem át a paraszttól ingyen se, neki meg nem éri meg betakarítani, és ott rohad meg a szabad ég alatt.
    - De hát ez bűn! Add 1 fityingért azt, amit 2-ért vettél meg!
    - Fizessek rá? - kérdezte csodálkozva Prikka.
    - Igen! Rengeteg pénzed lett az ennivalóból, most szépen add vissza egy részét!
    - Kinek?
    - Nem kinek, hanem miért! Azért, hogy ne rohadjon meg odakint.
    - Szó sem lehet róla! Még én fizessek azért, hogy paradicsommal dolgozhatok?
    - Nem hittem el, pedig igaz: A hegyi manó nem használja a pénzt, hanem engedelmeskedik neki.
    - Az erdei manó meg nem tiszteli eléggé.
    - Rabszolgái vagytok a pénznek, és a pénz röhög rajtatok! Tapossa a fejeteket.
    - A sok pénz igenis jobb, mint a kevés! - kiáltott Prikka.
    - Nem csak a fejeteken kívül van sötétség, belül is - mondta szomorúan a Mester.
    - Takarodj innen! - sziszegte Prikka.

    Másnap Prikka kinyitotta a boltot, de csak hegyi manók jöttek, erdei manó egy se. Órák teltek el, mire ezt észre vette, és még egy kis idő, mire rájött, hogy ez nem véletlen. "Nem baj. Rengeteg pénzünk van. Majd jönnek. Nem fogok paradicsomot árulni ráfizetéssel. A józan ész nevében..."
    - Min töprengsz? - kérdezte tőle Krod.
    - A paradicsom, a pénz, az erdei manók...
    - És a józan ész - mosolygott Krod.
    - Honnan tudod? - csodálkozott Prikka.
    - Mióta is vagyunk együtt?
    - Évtizedek óta. Szerinted?
    - Szerintem a józan ész egy erdei manónál azt jelenti, hogy nem hagyja megrohadni az érett paradicsomot.
    - De hát a pénz mindig is...
    - Ha akkor nem hoztak volna ennivalót nekünk, rágcsálhattuk volna a pénzünket. Már nem élnénk.
    - Most mi legyen?
    - Veszünk paradicsomot, darabját 2 fityingért, és eladjuk darabját 1 fityingért.
    - Aztán rögtön száz hegyi manó fogja visszahordani az átvevő helyre, hogy darabonként 1 fityinget keressen rajta a mi kárunkra. Minden paradicsom többször körbe fog menni.
    - Lehet, de akkor is ezt kell tenni. Minden perc, ameddig nem jönnek vásárolni ide az erdei manók, óriási kárt okoz nekünk. Nem az elmaradt haszon miatt. Eddig tiszteltek bennünket. Ezután nem fognak.
    - De hát jogosan fakadtam ki. Azt mondta, hogy a fejemben sötétség van.
    - Legyen világosság! - kiáltott valaki a sötétből.
    - Brik! Te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte Prikka boldogan.
    - Halottam hogy nagy a baj. Bojkottálják a boltodat.
    - A paradicsom...
    - Nem! Elkergettétek a Mestert. Az butaság volt. Sötét a fej belül.
    - Na-a! - üvöltött Prikka.
    - De jó, hogy jöttél! Hoztál egy kis észt - mondta epésen Krod.
    - Igen. Összeül a családi tanács. Mint annak idején az én hülyeségem miatt.
    - Hol?
    - Manó anyu konyhaasztala körül, természetesen. Induljunk.

    Manó anyu nagyon csúnyán nézett Prikkára.
    - Óriási hibát követtél el. Boltokat nyitnak az erdei manók.
    - Én csak arra figyeltem, hogy a családunknak minél több pénze legyen.
    - Ez volt a hiba. A család becsülete meg egy pillanat alatt füstté vált.
    - Most mi legyen? - kérdezte Brik.
    - Rengeteg paradicsomot kell felvásárolni. Darabját három fityingért.
    - Ez eddig rendben van, szerintem is, ezzel talán az óriási szégyen...
    - De?
    - De mit kezdünk ennyi paradicsommal?
    - Krod?
    - Megfőzzük.
    - Ennyit?! Ki? Hol? - kérdezgették a többiek.
    - Van egy aszalóüzem. Csak ősztől tél végéig működik... működött eddig.
    - Ki eszik meg ennyi főtt paradicsomot? Én is szeretem, de...
    - Hoztam egy kis sűrített paradicsomot, kóstoljátok meg!
    - Szakácsokat kell összehívni, új ételeket kell kitalálni hozzá.
    Az első doboz sűrített paradicsomot Prikka boltjában a Mester vette meg.

    Prom eljött Brikhez, megnézte a villanytól világító gömböt és röhögött.
    - Száz edény, benne víz, só, sav, fémek, mire egy üveggömbben halványan világít valami.
    - A villany világít! Felfogtad? - mondta dühösen Brik.
    - Felejtsd el! Az olajlámpához csak egy tartály kell, nem száz.
    - A villany többre képes, mint a tűz.
    - Hogyne! A rengeteg régi jelmez már csak por és hamu.
    - Azokat pont a tűz pusztította el.
    - Amit pont villannyal gyújtottál. Ne erőlködj. A szövegszerkesztőkön kifog a villany.
    - Nem fog ki. Mire megvénülünk, mindenki villannyal fog világítani.
    - És moziba jár. Na, ne röhögtess!

    Brik sokat kísérletezett, de hiába, ha kettő üveggömbbel akart világítani, az egyik sötét maradt.
    Valaki kopogott, és be akart jönni.
    - Ki az? - kérdezte Brik, mert mióta a kísérletezést a villannyal betiltották, óvatosabb volt.
    - Kritta vagyok, a húgod. Ha még emlékszel rám.
    - Gyere be. Miért felejtettelek volna el?
    - Annyira bele vagy gárgyulva ebbe a villanyba.
    - Elakadtam. Több világító gömböt nem lehet összekötni egymással.
    - Voltam Cilláéknál.
    - Ticci ezerszer aranyosabb.
    - Tudom. Mondtam is Cillának. Jól össze is vesztünk.
    - Ezért mentél Cillához? Hogy jól összevessz vele?
    - Dehogy is! Kémkedtem neked. Kifigyeltem, hogy mit csinál Prom.
    - Mosógépeket. Tudok róla - legyintett Brik.
    - Azt, hogy titokban miket csinál, én tudom jobban. Villannyal kísérletezik.
    - Röhögve kicsúfolt engem miatta - kerekedett el Brik szeme.
    - Igen, ő pedig ezerrel rávetette magát a témára. Veszekedtünk Cillával, én meg közben bekukkantottam Prom dolgozószobájába. Pont nyitva volt a ruhásszekrény. Hát, minden volt abban csak ruha nem. Színes kábelek, tárcsák, kapcsolók és rengeteg üveg edény. Szerintem az egy áramfejlesztő.
    - Kár, hogy nem rajzoltad le.
    - Madárnak nézel? Futottam haza, és azonnal három ábrát is készítettem. Aztán összedolgoztam. Itt van.
    Brik megnézte a rajzot.
    - Ez elképesztő! Ebből én le tudnám másolni, amit ő csinált. De nem fogom. Az enyém jobb. Egyéb jó hír?
    - Van. Voltam Krod boltjában, és megkérdeztem kik vásárolnak öreg, lepukkadt villanyos lándzsát.
    - De hát egy olyanhoz fegyverviselési engedély kell!
    - Pontosan! De akinek van, akármennyit vehet. Pláne rosszat, ami csak kacat.
    - Mit csinálnak vele?
    - Az egyik például sorba kapcsol egy csomó lándzsát, és nézi, ahogy egy befőttes üvegben apró villám csapkod, hallgatja, és azt bizonygatja mindenkinek, hogy ilyenkor halk mennydörgést hall. Aztán beviszi a rendőr tiltott kísérletezés miatt, onnan meg tovább kerül a kórházba a bolondok közé. Szóval nagyon sokan kísérleteznek villannyal, a tiltás ellenére. A könyvnyomtatáshoz egy zseni kellett...
    - Köszönöm! - vigyorgott büszkén Brik.
    - Egy béka vagy! Mondom tovább. A villannyal viszont százan ismerkednek, és bárki feltalálhat bármit.
    - Ha verseny, legyen verseny! Én leszek az!
    Kritta elköszönt, de attól kezdve sokszor írt levelet, hogy ki vásárol hosszú drótot, sok üvegedényt, fémlemezeket, savakat és egyéb gyanús dolgokat.

    Húsz nap múlva egy óriási dörrenés rázta meg a Nagytermet, és Brikhez egy piros sapkás rendőr zörgetett be.
    - Bejelentést kaptunk, hogy villanyvilágítás bűnébe estél.
    - Ezek szerint van egy jóakaróm - mondta morogva Brik.
    - Van bizony. Prom kirepült a lakásából, gondolom hallottál róla.
    - Akkor az volt az a nagy dörrenés. Mi történt?
    - Kísérletezett a villannyal. Az áramforrás a ruhás szekrényében volt, túlterhelte, az edények bugyborékolni kezdtek, valami gáz keletkezett, ez meg lámpát akart gyújtani, rendes olajlámpát, gyufával, mire nagy dörrenéssel kirepült a nyitott ajtón keresztül a Nagyterembe. Életben van, csak egy kicsit égett meg, és az egyik fülére megsüketült.
    - Aztán bejelentette, hogy én is szoktam kísérletezni villannyal - bólogatott Brik.
    - Nem árulhatom el, hogy ki volt a bejelentő, de jól kapcsol az agyad. Mutasd a ruhásszekrényedet.
    Bementek, és a rendőr megcsodálta a mennyezetről lógó világító gömböt.
    - Én is kérek ilyet - suttogta vágyakozva.
    - És a ruhás szekrény?
    - Okosabb vagy te annál. Hol az áramfejlesztő?
    - A külső oldali szobában. Nyitott ablaknál.
    - Bejön a tüskés disznó.
    - Nem jön be. Rács van az ablakon.

    Brik bement a kórházba. Látta, hogy van külön áramütés osztály. Kereste Promot.
    - Ébresztő!
    - Ha most azzal folytatod, hogy csikicsiki, egy szennyvizes vödröt fogok a fejedbe húzni ha meggyógyulok - nyöszörögte halkan a beteg.
    - Mit bánom én, csak gyógyulj meg. Hoztam neked gyümölcsöt, virágot...
    - Virágot? Megvesztél? Cilla megöl! Azt hiszi, hogy valami hegyi manó nő...
    - Pont azért hoztam - röhögött Brik.
    - Nem vicces.
    - Csikicsiki! - kiáltott Brik.
    - Inkább bökd ki, hogy miért jöttél - morogta Prom.
    - Fogjunk össze. Csináljunk egy Villanykutató Laboratóriumot.
    - Veled nem! Hordd el magad! A gyümölcsöt is vidd.

    Brik reggeltől estig kísérletezett a villannyal. Egyszer csak valaki kopogott, és be akart jönni.
    - Ki az? - kérdezte Brik, mert a piros sapkás rendőr látogatása óta még óvatosabb volt.
    - Trikka vagyok a lányod. Ha még emlékszel rám.
    - Gyere be. Miért felejtettelek volna el?
    - Egyre jobban bele vagy gárgyulva ebbe a villanyba.
    - Elakadtam. A gömbök száz körül gyújtanak, és hatvannal égnek. Két vagy több gömb is világíthat egyszerre, de negyven fűti a szénrudakat, és hatvan világít.
    - Tudom. Olvastam az új könyvedet. Ezért jöttem. Van egy ötletem. Három vezeték kell.
    - Minek a harmadik?
    - Azzal gyújtod be a gömböket. Akárhányat. Nagyobb helyekre nem is a gömböt, hanem üvegcsövet raksz.
    - Cső? Nekem is eszembe jutott. Hengeres dróthálót bele. Az világít. Belül meg a másik drót.
    - Nem. Két drót van belül. A hosszút hetvenre kapcsolod egy szénrudacskán keresztül, a másikat, ami csak egy kis tű, egy pillanatra száz fölé. Begyújt, és égve marad, nem fűt, hanem világít. Sok lámpát is rá lehet kapcsolni a két vezetékre. Kell még egy megszakító kapcsoló, ha már nem akarsz tovább világítani.
    - Zseniális! Rakjuk össze.

    Összerakták. A lámpák szép, díszes üvegdobozok voltak, bennük egy-egy üveggömb.
    - Mik ezek? - kérdezte Ticci kíváncsian.
    - Lámpák. Ha a doboz egyik oldalát nyomod meg az ujjaddal, világítani kezd, ha a másikat, akkor kialszik.
    Minden kis alvókuckóba került egy ilyen, a szobákba kettő, az egyik egy polcra, a másik az éjjeli szekrényre olvasólámpának. A nyomdában húsz hosszú üvegcső világított az asztalok és a gépek fölött.

    Megjött a király, aki Grom egyik unokaöccse volt. Brik letette a manósapkáját a király lába elé.
    - Bejelentést kaptunk, hogy villanyvilágítás bűnébe estél - mondta komoran a király.
    - Mi lesz a büntetésem? - kérdezte szomorúan Brik.
    - Amit a bíróság megítél. A tárgyalás öt nap múlva lesz, ügyvédet és tanúkat hozzál.
    A király elköszönt, és Brik sírdogálni kezdett.
    - Miért sírsz? - kérdezte Trikka.
    - Hogyne sírnék. Minden tanúnak a napi bérét nekem kell fizetni. Az ügyvéd óradíja rémes. Utána becsuknak, vagy megvágják a fülemet. Kellett nekem a villannyal babrálni. Áramütés helyett tárgyalás. Szörnyű.

    Eljött a nagy nap. A kisterem rogyásig megtelt érdeklődőkkel. A bíróság meghallgatta a tanúkat, az ügyvédet és a vádat képviselő királyt, utána visszavonult tanácskozni. Késő délután volt az ítélethirdetés.
    - A büntetés egy nagy összegű pénzbírság, amit a vádlott és a meg nem nevezett és meg nem idézett bűntársai önként adnak össze.
    - Önként? Ez hülyeség! Büntetést senki nem ad önként! - kiabált be valaki.
    - Csendet! - kiáltotta a bíró, és egy fakalapáccsal az asztalra ütött.
    Mindenki összerezzent.
    - A büntetés összegét egy Villanykutató Intézet és egy Műszaki Főiskola alapítására kell fordítani. A törvény változik: "Villannyal kísérletezni a Villanykutató Intézet és a Műszaki Főiskola területén kívül tilos! Villanyt csak az szerelhet bárhol, aki a Műszaki Főiskolát elvégezte, sikeres vizsgát tett, és a  Villanykutató Intézet által kiállított szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik.

    Óriási ünneplés tört ki, és a bíró hiába püfölte az asztalt a fakalapácsával, sokáig nem lett csend. Egy nagy hordó került a Kisterem közepére, és mindenki dobhatott bele pénzt az intézet és a főiskola javára.

    Brik hazament. A lakásának az ajtaja résnyire nyitva volt. Brik megijedt, berontott, és abban a pillanatban egy nagy vödör szennyvíz ömlött a nyakába, mert Prom végre meggyógyult, kijött a kórházból, és odabent várta. A meleg fürdővíz, az illatos törölközőkkel már elő volt készítve. A postás hozott egy csokor virágot. Cilla küldte. Ticci sikítófrászt kapott tőle.

    Kiderült, hogy csak azért sikít, mert Brik össze vissza puszilgatta őt... szennyvizes fejjel.


    A hozzászólást _FK összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 04, 2015 10:05 am-kor.
    avatar
    wahúr

    Hozzászólások száma : 2450
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Pént. Aug. 21, 2015 10:32 am

    _FK írta:történik velük.

    Amikor verset ír az ember,
    mindíg más volna jó,
    a szárazföld helyett a tenger,
    kocsi helyett hajó.

    Amikor verset ír az ember
    nem írni volna jó,

    J.A.
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Pént. Aug. 21, 2015 10:20 am

    Van egy palackom. Kiszabadítottam belőle valamit. Ha ledugaszolom, kiköpi a dugót, és jönni akar kifelé, ha forszírozom, hogy jöjjön ki, akkor meg nem akar. Fene se érti ezt. Komolyra fordítva: Két-három rész érik egyszerre, de külön a következő nem lesz meg. Volt egy izzadtságszagú adag, műszaki részletekkel teletömve, de azt a bétám vissza dobta. Fel fogom használni, mert fontos, hogy az erdei manók ne meneküljenek ki a sötétből, és a hegyi manók többet olvassanak, ezekhez meg villanyvilágítás kell. A manók okosak, meg tudják csinálni, csak közben más is történik velük.
    avatar
    wahúr

    Hozzászólások száma : 2450
    Join date : 2015. Mar. 01.
    Tartózkodási hely : valaki nincs sehol

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by wahúr on Pént. Aug. 21, 2015 5:06 am

    _FK írta: ő akar lenni. Értem.

    a mese írja fekete kavicsot, vagy kavics írja a mesét

    esetleg valaki más írja mindkettőt
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Csüt. Aug. 20, 2015 9:22 am

    >>>Pont erről beszélek!! Hagyd, hogy olyan legyen, amilyen ő akar lenni!
    ---
    Ne törődjek a barlangok szerkezetével, és hagyjam, hogy a MESE olyan legyen, amilyen ő akar lenni. Értem.
    avatar
    Apokalyptika

    Hozzászólások száma : 440
    Join date : 2015. Feb. 28.
    Tartózkodási hely : a Hold

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by Apokalyptika on Szomb. Aug. 15, 2015 4:17 pm

    _FK írta:
    ___Akkor így marad, bár a manósziget is szebb és érdekesebb lett, amikor hagytam, hogy olyan legyen, amilyen ő akar lenni.

    Pont erről beszélek!! Hagyd, hogy olyan legyen, amilyen ő akar lenni!
    avatar
    _FK

    Hozzászólások száma : 203
    Join date : 2015. Mar. 02.

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by _FK on Szomb. Aug. 15, 2015 4:12 pm

    Egy kis előzetes a következő részből:


    - Olvasd eeeel! - nyafogott Trikka, és lobogtatott egy levelet.
    - Gondolom, fiú lett. Ha megtanul beszélni, meg fogom kérdezni, akar-e király lenni - motyogta Brik. - Nem érdekes.
    - Nagyon is érdekes. Mintha rólam szólna, pedig én lány vagyok.
    - Igen, rólad szól, egy távoli rokonod küldte. Nem azért távoli, mert messze lakik, hanem azért, mert a nagyapádat és engem vaslapáttal kergetett el, amikor utoljára nála jártunk.
    - Miért utoljára? Már meghalt?
    - Nem halt meg. Tudnék róla, mert akkor megkeresnének a temetkezési hatóságtól, a díszes sírhely ügyében.
    - Nem értem amit mondasz, de ha még nem halt meg, találkozni szeretnék vele.
    - Mogorva vén bolond, mit akarsz tőle? kérdezte ingerülten Brik.
    - Azt hogy ne legyen az. A mosolyommal tudok varázsolni. Megpuhítom a szívét.
    - Na, ha így van, egy próbát megér. Holnap megnézzük.

    Brik összerakott egy játékházikót a háromkerekűre, és másnap kora reggel elindultak a dédnagypapához.
    - Mikor leszel király?
    - Amint megnövök.
    - Milyen miniszter akarsz lenni?
    - Ipari miniszter.
    - Melyik miniszter szolgája akarsz lenni?
    - Az ipari miniszteré. De a többieket is meg fogom kérdezni, hogy elfogad-e szolgájának.
    A dédnagypapi, aki hetek óta csak feküdt, és egyre halványabban pislákolt benne az élet, hirtelen felült az ágyban, lekászálódott, papucsot húzott, felállt és kissé imbolyogva a szekrényhez ment. Kivett egy kis dobozt, és odaadta Trikkának.
    - A tied. Ajándék. Még ne nyisd ki. Majd akkor, ha meghalok. Nyugodtan halok meg, mert végre van egy méltó utódom. Mi a neved?
    - Trikka.
    - Várj, itt valami nem kerek. A Trikka az lány.
    - Az vagyok.
    - Hogy akarsz miniszter lenni?
    - Granna is az.
    - Hát igen. Na, ha így van, jól van. Mehettek. Sok szerencsét.
    Elindultak haza, a temetőnél aludtak, és másnap reggel érkeztek meg.
    - Milyen volt? - kérdezte apamanó és Ticci kórusban.
    - Minden kérdésre jól válaszolt és megpuhította a vén gazfickó szívét. Ajándékot is kapott - mondta Brik.
    - Az ajándékot még nem bonthatom ki - tette hozzá Trikka.
    A temetés után kinyitotta a dobozt. Semmi nem volt benne.

    Sponsored content

    Re: Mi a manó?

    Témanyitás by Sponsored content


      Pontos idő: Szomb. Jún. 24, 2017 10:51 am